2013, a költözés éve

A 2012-es év után nem hittem, hogy jöhet még nehezebb időszak, de bátran kijelenthetem, hogy igen, így a 2013. év megkapta az életem legnehezebb éve címet. 
Volt minden ebben a 12 hónapban: 

- 3x költöztem, az ellenségemnek nem kívánom

- boldogság

- csalódás 
- szemléletváltás

- szerelem, majd szakítás, 

- nagyon élvezem a mentált, már tudom mit fogok tanulni, ha ennek vége lesz

- elfordult barátok

- krízis

- erős lettem, és rugalmas
- megértő figyelem

- deprssziós-szorongós időszak

- hirtelen felbukkanás

- majdnem betörtek hozzám 2x

- ex-albérlők

- kézzel mosás

-  új barátok

- elromlott laptop
- amit tanultam, átültettem a gyakorlatba

- az okostelefonom, folyton a szervizben van

- új albérlők
- lélekjelenkét

- rengeteget kötöttem és horgoltam (és majdnem uannyit bontottam)

- megkereszteltük Áront

- az önismeretnek egy olyan mélységére jutottam, ami számomra egyszerre gyönyörűséges és félelmetes

- bekapcsolódtam a cigánymisszióba

- szükségem van még önismereti csoportra, mert rájöttem, mivel kell még játszanom

- a tavaszi szemeszterben 5.0 volt átlagom 

- körbebetonoztattam a házamat, készült egy 18 nm-es terasz is

- megjavíttatott laptop

- új szerelem, új szakítás (az érzés a régi :-D)

-  megtanultam elengedni embereket, érzéseket, vágyakat

Próbák, lezárások, újrakezdés éve volt a tavalyi. Bármi jött, az minden sok volt: az öröm is nagy dózisban jött, de a próbatétel is. Sokat tanultam mindenből, ezek a tapasztalatok  formálták az életemet, újragondoltam azokat, amiket eddig fontosnak tartottam, átkereteztem kapcsolatokat; Isten szava reményt és erőt adott, olyan sok szava volt hozzám, hogy nem emlékszem még hasonló évre sem. Végigjártam egy hosszú és nehéz utat; a könnyeket, amit kellett elsírtam; a hitet megharcoltam... Sokszor olvastam már, de most nagyon betalált az, amit Pál apostol mond az élete végén: nem azért ujjong, hogy hitre jutott, hanem annak örül, hogy meg tudta tartani a hitet, hogy végig tudta járni a pályát, meg tudta harcolni annak harcát.

Ez az év pedig a remény éve lesz, Isten csordultig töltött reménnyel már december 29-én :)

Károli: Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.

Lemondani

"Megbocsátani annyit tesz, mint lemondani a bosszú jogáról." Akár én is írhattam volna ezt...

Nehéz napok vannak felém mostanában, szinte csak időzített posztokat tettem ide... remélem hamarosan jó hírekkel tudok jelentkezni.

Napi lélekmelengető: Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké. Zsolt 121, 8

...

Újabb fontos barátság mínusz. Lassan kifogyok a készletből.

1Thessz 4,13-14*

Tegnap éjjel az Úr Jézus magához szólította Édesanyámat. Fájdalommal, az Úr Isten döntését elfogadva, és a feltámadás reménye alatt búcsúzhattam el Tőle. Isten nagyon kegyelmes volt hozzánk, megajándékozott minket a méltóságteljes és meghitt elbúcsúzással. Öt napot haldoklott (hála Istennek nem fájt semmije), az utolsó 3 napot végig együtt töltöttük, egész nap mellettem voltam, az utolsó pillanatig tiszta volt a tudata, elbúcsúztunk egymástól. Szerette ha simogattam, ha bekentem testápolóval, ha törölgettem a homlokát nedves törölközővel, többször kérte, hogy öleljem meg. Az utolsó napon hosszasan ücsörögtünk az ágy szélén úgy, hogy a lába leért a földre (ezt is szerette) ilyenkor mindig hozzám dőlt, a mellkasomra hajtotta a fejét, úgy pihengetett. Az utolsó este megölelgettem (ő kérte) 4x is, ő is megölelt engem (ezt én kértem), megsimogatott a kezével, hosszasan tudtunk egymás szemébe nézni, és szavak nélkül is szeretni egymást. Addig simogattam amíg el nem aludt, megpuszilgattam, Igéket mondtam neki, és este fél 9kor azzal a bizonyossággal jöttem el tőle, hogy az éjszaka visszaadja lelkét Teremtő Urának. Ezt elmondtam az éjszakás nővérnek, barátnőméknek, ők azért nem voltak annyira biztosak ebben, de én tudtam, hogy így lesz. Fél 11-kor hívtak, hogy tíz előtt már nem élt, álmában érte a halál. Ezt a 3 napot hatalmas ajándéknak élem meg, hálás vagyok Istennek, hogy végig együtt lehettünk, hogy volt időnk elbúcsúzni, szeretgetni egymást. Hiszem, ezek a napok nagyon sok erőt adnak majd a továbbiakban. A fájdalom még nagyon nagy, de enyhíti az, hogy Anyukám szeretetben van Istennél.

Első közös képünk a Gödöllői Szülőotthonban, 1975. január végén:

 

 Utolsó közös képünk a Gödöllői Szociális Otthonban 2012. augusztus végén:

* Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységök. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.

Önismeret, Olimpia, népnevelés

Egész hétvégén Önismereten voltam. Idegileg-agyilag-szellemileg-lelkileg... lefárasztott. Mindig nehezen tudok visszaállni a valóságba, szükségem lenne ilyenkor kb 1,5-2 óra magányra (horgolni egy parkban, vagy csak egy cukrászdában kávézni egyet...). Általában napokig pörgetem magamban amiket megértettem magamról. Sokat gondolok a hallott beszélgetésekre is,  és arra az érzésre, miközben  (sokszor rezignáltan és kedvtelenül) hallgattam ahogy beszél valaki magáról mekkora parasztvakítás csórikám sztorija, mert az egész élete elfojtás, meg felszín alatti dráma... Van közöttünk valaki, akit csak a 4. alkalom után (40. közös óra után) tudtam definiálni magamnak, milyennek is látom őt: a mi ....nk egy kis genyó. Ha elfárad, ha éhes, ha szomjas, ha épp ő akar beszélni, ha szeretetre vágyik... akkor piszkál, macerál, bosszant. Egészen addig, míg a másik fél teljesen ki nem készül, és nem, nem viccel, a cél a totális megsemmisítés.  Még annak árán is, hogy ő is így jár.

A fonalas lányok az olimpia alatt kötnek-horgolnak, én a Befejezésre váró munkák kategóriában indultam el. Tegnap miközben az SBS-emet horgoltam, arra gondoltam, mennyire jó horgolásba fojtani a bánatomat. És arra, hogy a közvetítések helyett inkább a Tűzszekereket kellene (meg)nézni.
Most láttam a facebook-on ezt a képet:

Népnevelés spórolási motivációval! Briliáns :-)

1 kávé = 2 Euro - - - 1 kávé a "kérem" szóval megbolondítva = 1, 80 Euro. Az illemmel rögtön 20 centet spóroltál :-)

Erő

Anyukámat tegnap bevitték a kórházba. Nincs jól, nagyon nincs... az orvos szerint nem sok okom van a reménykedésre. Tudom, hogy ezt nem ő dönti el, ezért mielőtt kétségbe esnék, imádkozom....és hálát adok, hogy semmi, de semmi nem történik az Ő akarta nélkül anyukámmal.

Háztáji extrémsport

Ma munka után fogok paradicsomot karózni. Még este is elviselhetetlenül nagy a forróság, de már olyan nagyok a paradicsomok (van amelyik már piroslik :-)) félek, hogy eltörik az ág a súly alatt. A paprikáról sokan lebeszéltek és rémhíreket hallottam arról, hogy a paprika nem terem mert kényes növény. A paradicsomhoz képest csenevész kis palántáim virágba borultak, sőt, már van egy paprikagyerekem is :-) Melléjük is kell karót tennem*.

Anyukám rosszul van ebben a nagy melegben.  Ebben a hőségben kivonatozni Gödöllőre és visszajönni, városi extrém sport... Minden értéke jó (vérnyomás, cukor), de szó szerint ki van ütve, annyi ereje alig van, hogy felüljön az ágyban. Tegnap felhívott az Otthon főnővére, félő, hogy nem éli túl ezt a hőséget. Rögtön kiszaladtam hozzá (mondtam már, hogy a világon nekem van a legmegértőbb főnököm?) kicsit feltuningoltam (megetettem, megitattam), most valamivel jobban van. Hála az Úrnak.

Félelmetes, hogy egy félmondat valakitől, akitől ezt a bizonyos félmondatot már sosem vártam volna, mennyire meg tud lepni. Tegnap a nővéremmel elmentünk a Tescoba  az autójával (az Otthontól kb 5 km-re), hogy közösen bevásároljunk az anyunak. Az egy dolog, hogy  úgy indultunk el, hogy mindent közösen veszünk, végül semmit nem fizetett bele, de nagyon meglepődtem, amikor a benzinpénzt kifizettette velem. És közölte, hogy az is nagyvonalú ajándék volt részéről, amikor pár alkalommal kivittük hozzá az anyut: mert az ő lakásában koptak a bútorok, az  áramját fogyasztottuk... Itt jegyezném meg, hogy amikor vásároltunk, mindig többet fizettem, mint a fele, és a húsvéti nagytakarítást is velem csinálta meg.... de az tök természetese, mert nekem végtelen az energiám és csiliárdos vagyok ...:-P Próbálom nem címkézni őt, próbálom elengedni a vágyaimat (család, testvér témakörben), próbálom kiverni a kedvesnek nem mondható szavait a fejemből.  Próbálom a keserűségemet, csalódottségomat letenni és nem vádlón gondolni rá. Próbálok felülemelkedni saját sértettségemen, és próbálok lehiggadni. 

* SzembeSzomszédom egy középkorú nő, aki számomra sokszor elég furán viselkedik. Néha olyan, mintha terhelt lenne, néha meg csak olyan, mintha nem tudta megtanulni az élethez szükséges dolgokat. Ő is belelkesedett a palántáimat látván, szerzett palántákat magának, el is ültette, szépen nőnek is azok. Viszont SzembeSzoméd palátáit felveri a gaz, mert nem gyomlálja ki. Már nehezen lehet megkülönböztetni melyik a paradicsom és melyik a gaz. De a múltkor mondta nekem, hogy látja, én karózom  a paradicsomokat, ő is keresett kis botokat és odatette a palánták mellé. A 40 cm-es palánták mellé kb 15 cm-es ágakat szúrt, és ennyi. Nem kötötte rá a palántákat. Nagyon meg volt lepődve, hogy a karó a támaszték, és a szárat rögzíteni kellene a támasztékhoz. Én az apukámtól láttam ezt, és a kacsolást is. Aki nem ismeri a kacsolást, annak itt egy videó: http://www.youtube.com/watch?v=s205KQdrCb0

SBS, hétvége

Nagyon megtetszett a Kina kardigán, vettem is hozzá nagyon szép Esti mese fonalat. Amikor a fonalat választottam nem figyeltem a meg a kardigán leírásánál milyen fonalat ajánl a tervező. Így saját számítások (kötéspróba) alapján kezdtem el a kötést. Először a leírást vettem figyelembe (ez számomra is kérdés a mai napig, minek kellett a leírás alapján  kötnöm, amikor jóval kisebb tűt használtam), és nagy lett; azután lebontottam és csak a számításaimra hagyatkozva kezdtem el ismét a kötést, de figyelmetlen voltam és duplán szaporítottam, így még nagyobb lett, mint először. Lebontottam és tanácstalanul-elkeseredetten néztem magam elé: képtelen vagyok megkötni egy kardigánt?! Színre szín arra biztatott, ennyi tapasztalatot nem szabad kukába dobni, kezdjek neki harmadszor is. Nem volt ehhez lelki erőm, pedig nagyon szeretnék egy ilyen kardigánt. Cserébe itt maradt a kérdés, mi legyen a fonalból? Semmi sem tetszett igazán, pedig kinyomtattam kötött és horgolt mintákat is... Pár hete nagy mellénnyel mondtam, bizony nem állok be a sorba, nekem nem lesz SBS kendőm... aztán mégis az tűnt a legegyszerűbbnek (ki volt nyomtatva a minta már kb 2 éve, akkor még nem volt ennyire népszerű) és tegnap este elkezdtem horgolni :-) Örök tanulság: soha ne mondd, hogy soha :-D

South Bay Shawlette ingyenesen letölthető mintája

Olaszországban azt szeretem a legjobban, hogy ott minden élmény. Reggel felkelnek, kicsit dolgoznak a kertben, majd bemennek a városba, a piazzán kedvesen köszönnek egymásnak (Ciao Armanda! Come vai?),  aztán elmennek a kisboltba, a henteshez, a zöldségeshez..., ahol maga a vásárlás is egy élmény: hosszasan beszélgetnek a hentessel, a pékségben a szomszéddal, a zöldségessel receptet cserélnek... és egész kis történetgyűjteménye lesz az embernek, mire hazaérnek. Azután otthon főznek valami egyszerűt és este átjönnek a barátok és a rokonok, körbeülik az egyszerű ételekkel teli asztalt, jókat beszélgetnek, nevetnek. Egyszerűen élvezik az életet, örülnek annak ami van: a sugonak, a saját boruknak, a sajtnak, a társaságnak, a hűvös estének, magának az életnek. A mindennapok élménye a legszebb Itáliában:-)

kép innen

Élvezzétek a szabadidőt ott és azzal, akivel vagytok, szép hétvégét mindenkinek :-)

Vidéki romantika

Amikor az 54 lakásos tömbházban laktam teljesen természetesnek vettem, hogy vannak furcsa szomszédaim, lévén "minden házban lakik egy bolond". Egy-egy kötekedő szomszédot úgy tudtam távol tartani magamtól, ha arra gondoltam, milyen jó is a mi kis vidéki házunk, a kicsi utcánk már-már falusi életközössége. Az utóbbi időben  rájöttem a kertesházas övezetnek is megvannak a maga bolondjai:

Szombat délelőtt 10 óra, kint épp a meleg-rekord dől meg (kb 35 fok van). Szembe szomszéd becsenget:

- Csak szólok, csukjátok már be az ajtót és az ablakot, meggyújtottam egy adag száraz gyallyat, fél óra múlva már le is ég.

- Gyuszi bácsi, hőségriadó és tűzgyújtási tilalom van ma!

- Igeeeeeen?! És ezt ki mondta?!

Péntek este anyukám panaszkodik, hogy fáj a feje. Gondolom, magas a vérnyomása.

- Anya mérjük meg a vérnyomásod!

- Jó.

- Kimegyek a vérnyomásmérőért, (de nem találom a helyén). Anya, hova tetted a vérnyomás mérőt?! Legalább15 perce keressük, most már nekem is szükségem van egy tablettára. Anya gondolkozz, hova tetted?!

- Ó, tényleg, Ági (a szomszéd) kölcsönkérte, mert nekik nincs.

Hívom telefonon Ágit, hogy hozza vissza a vérnyomásmérőt. Simán letagadja, hogy náluk lenne. Hétfő estére rejtélyes módon megkerült(hazakerült) a szerkezet.

Ági, aki nem csak a cseresznyénket és a meggyünket szedte le, és a vérnyomás mérőt is lazán elviszi, azt is kitalálta, hogy a kedves fia egész nyáron át meszeli majd a lakásunkat (nem, nem kastélyban lakunk, csak 100 nm). Persze előre összeget nem tudnak mondani, de már elvették a 20.000 Ft előleget. Megfenyegettem  szépen kértem a srácot, adja vissza a pénzt, és legyen szíves ne kezdjen hozzá a meszeléshez  ha egy légy nagyságú pacát látok a lakásban, feljelentem. Most mindenki néz értetlenül.

Azon gondolkodom,  Magyarországon (pl egy  tanyán) van-e nyugalom?! Vagy oda a fa- és szénatolvajok járnak?! Esetleg  a szomszéd tanya tulajdonosa beszántja a bekötőutat, amin az aszfaltos útig lehet eljutni?! 

Kép innen.

Egy panasz

Több, mint egy éve egy flotta tagja vagyok, most inkább nem értékelném a T-Mobile-t, mert a mobilszolgáltatókkal pont úgy vagyok, mint a bankokkal (alig tudok dicsérő szót róluk mondani). Március elején elromlott a telefonom érintőképernyője, egyből be is mentem egy T-Pontba, ahol sorszámhúzás után 1 órával már tudtam is beszélni egy ügyintéző hölggyel, aki elmondta, hogy a netről le kell tölteni egy formanyomtatványt, amit a flottatulajdonos gyülekezetnek ki kell tölteni, és azzal visszamenni a T-Pontba. Mivel én egy vidéki flottához tartozom, mindent le kellett szervezni. A magyar helyzetet jól modelleztük, a posta csak a 3. megbízást juttatta el hozzám (2 levél még mindig kering kis hazánkban). Szóval, kb 5 hét után tegnap meghozta a postás a levelet, ma bementem a T-Pontba, már előre féltem, hogy mimindent fog tőlem kérdezni a javítós fickó (biztonsági kódot, igazolványok számait, a Himnusz 4 és 7. versszakát...). Aztán csak rám nézett, és közölte velem, hogy ezzel a honlapról letöltött nyomtatvánnyal semmit nem tud kezdeni, mert a garancialevél jogosít a készülék megjavításához. NAMOSTMIVAN?* Aztán közölte velem, hogy a központi rendszerből a telefonszám alapján meg tudja nézni, hogy garanciális a készülék-e vagy sem. Csekkolt a rendszerben, majd közölte, hogy 20 perc múlva kész a telóm.

Modern világ, modern problémákkal: itt egy állami feladat, a bivalyerős fogyasztóvédelem! Annyi helyről kivonulhatna az állam, és békén hagyhatná a népet. Például hallom, hogy többet nem lehet dohányozni a kocsmákban... micsoda elképesztő ökörség ez? Akkor tiltsuk be a telefont is, az is van olyan ártalmas, mint a cigizés. Meg egyáltalán, a bűnt is be kellene tiltani. Rendeletileg. Szóval a magánéletünk egyre szigorúbb szabályok közé van szorítva, miközben a T-Mobile lépten-nyomon szabályt szeg.

Én a magam részéről utálom ezt a kort. Kivéve a porszívót, a gázbojler okozta melegvizet meg a Bud Spencer filmeket.

*ennél jóval többet mondtam, de azt ha átfogalmazom elveszik a lényeg

Hasonlat

Úgy érzem magam, mintha egy elefánt ráült volna a fejemre.

Kép innen.

Tudatos vásárló

Olaszországban lettem tudatos vásárló. Azok, akik között éltem nagyon öntudatosak és büszkék arra, hogy olaszok. Megtanultam tőlük és természetessé vált, hogy igyekezzek mindenből hazait venni, még akkor is, ha az drágább.

A Nők Lapjában olvastam ezt a cikket, amin igen sokat gondolkodtam, és ahhoz, hogy bojkottáljam a kínai cuccokat, gyáva vagyok, de ahhoz van elég bátorságom, hogy ezután is a magyar termékeket keressem (ruha, cipő, zöldség-gyümölcs, tejtermék...) és vásároljam a jövőben (is). 

Szombaton elmentem a kedvenc piacomra, és tudatosan kerestem a Tájboltot. Vettem 2 kiló almát (másra nem volt szükségem onnan), fizetés közben (majdnem 700Ft) megkérdeztem honnan valóak ezek az almák. Az Tájbolt eladója szemrebbenés nélkül, a legtermészetesebb hangon ezt válaszolta: az egyik Németországból, a másik Ausztriából. A becsapással/átveréssel nagyon könnyen és nagyon hamar a cifra összeomlás szélére lehet sodorni, de mindig is a hazugság volt az aranyérmes vérnyomásnövelő nálam. Szóval gyorsan elszámoltam 23647585-ig magamban, majd mosolyogva közöltem az eladóval, "jah...akkor köszönöm nem vinném el ezeket, nem vagyok én a magam ellensége, magyar árútért adok többet, de ha külföldi árút veszek ott fontos a jó ár". Szegény meglepődött, magyarázkodott, hogy csak magyar árúból nem tudnák fenntartani a boltot. Aztán szétnéztem, és valóban a magyar Tájboltban csupa külföldi árú van (olasz tészta, osztrák és német alma...). Csalódott voltam és elkeseredett, hogy legyek én így tudatos vásárló?! Amíg ezen gondolkodtam, elmentem a Cserpeshez, és levezetésként vettem 2 tejfölt meg egy Túrórudit.



Kép innen.

Március?

Reggel, amikor megláttam a havat a kertben üvöltöttem az időjárással egy sort, hogy menjen már a francba. Undorító.

Katasztrófa a köbön

Reggelire kuglófot szerettem volna készíteni. Orsolyának van egy bombasztikus receptje, át is küldte. Igen ám, de én nem sima lisztből készítettem el, hanem durumlisztből, hogy anyu is ehessen belőle. Ilyen lett :-(

Azt hittem, hogyha cattucini-t készítek belőle, élvezhető lesz. Tévedtem, nem is kicsit....

Életemben először sütöttem kenyeret (na, semmi extra, vettem kenyérlisztport, abból készítettem). Szerintem pont olyan lett, mint amilyennek lennie kell. Anyunak nem ízlik, csak annyit mondott: nyugodtan megeheted az összeset.

Aztán varrtam anyunak egy pizsama alsót polárból (IKEA-s kék pléd), sikerült jól elkeffentenem azt is. Az minden sebből vérzik. Mentségemre legyen mondva, mivel anyu nincs még jól, egy nadrágjáról szabtam ki a pizsama alsót...ennek ellenére, anyu hősiesen felvette, abban van most is.

Azért történt jó is: a palócleves nagyon-nagyon finom lett (elfelejtettem lefotózni).

Sokáig azt hittem, hogy minden növényt kipusztítok. Ezt megcáfolandó két példa:

 

Ősszel vettem egy csenevész kis korallvirágot. Azóta folyamatosan virágzik :-)

ER

Anyukámhoz péntek éjjel az ügyelet ment ki, ma reggel pedig annyira annyira rosszul volt, hogy mentőt hívtam hozzá. Így került be egy Budapest melletti kórházba, a Betegfelvételi osztályra.
Egy rezidens orvost fogtunk ki, aki gyakorlatilag hazaküldte volna anyut, ha nem erősködök, hogy azért talán ezt mégsem kellene....
doki (nekem, miután megvizsgálta az anyut): - Tulajdonképpen, mi a baja a néninek?
én: - Magas a vérnyomása (190/...), nem tud lábra állni, és a cukorja sincs beállítva rendesen.
doki: - Magas vérnyomással és diabétesszel több százezren élnek, ezek nem indokolják, hogy felvegyem az osztályra. A lába azért fáj, mert nem mozog eleget, egész nap ül.
én (persze csak gondolatban): A doktor úr szerint az lenne a megoldás, ha fitness bérletet vennék a 73 éves anyámnak?????????????????

Reggel 9-től délután 3-ig voltunk a Betegfelvételin, anyu végig egy tolókocsiban, vártunk a leletekre, a röntgenre és a reumatológiai vizsgálatra. (volt amikor elfogyott a tolókocsi, a beteg addig várt a folyosón, mert a betegszállítók nem tudták vizsgálatra elvinni :-( )

A reumán egy csuda aranyos doktornő megvizsgálta és megállapította a labor alapján, h gyakorlatilag az összes értéke rossz (ezt eddig senki nem vette észre, pedig havonta megy a háziorvoshoz, és negyedévente kell nagy labort csinálnia, mert megy a nefrológiára, diabetológiára....), sőt nagy valószínűséggel a háziorvosunkat helyettesítő arab orvos által felírt gyógyszer sem tett jót neki, belső vérzése is lehet. És ami a lényeg, a gerincével van baj, amire addig nem tudnak gyógyszert adni, amíg belgyógyászatilag nincs rendben. Remélem műteni nem kell majd.

A reumatológiai vizsgálat után, vissza a Betegfelvételi osztályra. A doki laposkúszásban jön oda hozzánk:
doki: - Akkor felveszem a nénit a belgyógyászatra.
anyu meg sem szólal, csak néz: Nagyon súlyos?!
doki: Nem fontos befeküdnie, saját felelősségre haza is mehet...
én: meg sem szólaltam, csak ránéztem a dokira: Most, rögtön, de azonnal írja meg azt a nyomorult beutalót, mert a keresztvizet is leszedem magáról.
doki: ..aaaaaaaaaa .... III-as Belgyógyászati osztály jó lesz?

Ugye, nem csak az a baj: nem a Carter doki volt a Sürgősségin a kezelőorvosa anyunak...

Bye-bye 2010 (hello 2011)

Négy évet laktam Óbudán, ahonnan nagyon szerettem volna már elköltözni. Idén megadatott a költözés, hirtelen egymás után 2x is sikerült pakolnom, lakhelyet váltanom... remélem, hogy ebben a lakásban, ahol most élek, sokáig maradhatok még. Mert lassan-lassan  egybe simulunk, és otthonommá válik. Minden a helyére került. Helye lett benne a tárgyaimnak, és nekem is helyem van már a tárgyak között. Jó itt otthon lenni. 

Nehéz év volt, pokolian nehéz, sok-sok csalódással és legalább annyi újrakezdéssel, örömmel, boldogsággal.

Örülök, hogy a családomban mindenki egészséges, van munkám, van Istennek hozzám szóló üzenete. 

Azért mégiscsak azt kívánom, legyen könnyebb a következő 365 nap mindannyiunknak!

Csenge

Csenge barátaim 4,5 éves kislánya. Ma reggel tudtam meg, hogy leukémiát diagnosztizáltak nála. Most a gyógyuláshoz vezető utat járják, és mindannyian hisszük, hogy a mi Urunk hatalmasabb minden bajnál, betegségnél, és van hatalma teljes gyógyulást adni. Ezért lehetünk már most előre hálásak az Ő szabadító kegyelméért.

Imádkozunk, és már azon gondolkodom, hogyan lehetne nekik jól segíteni. 
 
"Beteg-é valaki közöttetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett el, megbocsáttatik néki. Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése." (Jak 5:14-16)

Mosolyszünet

Anyukám kolerikus, én most melankólikus vagyok. Nem mindenen lendít át az optimizmus, a társaság, vagy a kitekert humor. Sem. Pedig nem történt semmi különös. Semmi olyan, amihez ne lennék szokva....Holnap majd a világfájdalasok kongresszusának sütök-főzök...

Tesz-vesz

Imádom a jávorszarvasokat, és Orsolya talált a Tesz-vesz-en jávorszarvasos anyagot.

 

Regisztráltam az oldalon, és megváltozhattak a szabályok, mert nekem 150 Ft-ot kellett volna utaljak, hogy aktiválódjon a rendszerem. Nem tettem, de Orsolya megrendelte nekem ezt az anyagot, és az eladóval összehozott bennünket, akivel e-mailben értekeztünk. Előre utaltam a pénzt, sőt a banki átutalás bizonylatát pdf-ben is elküldtem neki. A csomag 2 munkanap után sem érkezett meg (aminek a postaköltsége 200 Ft-tal több volt, mint ami fel volt tüntetve a honlapon, de ezt sem bántam, mert nagyon szeretném azt az anyagot) ezért levélben megkérdeztem az eladót, hogy  most mi van?, na jó hangember vagyok, ezt írtam a levélben: Szia!Mikor adtad fel a postát? Kedden? Elsőbbségivel? Még nem érkezett meg :-( Zsu

És erre a levelemre olyan hangnemű válasz kaptam a nőtől, hogy a bicska kinyílt a zsebemben. Szót szót követett, és kimondta hogy azért volt bunkó, mert én megsértettem őt az 1. levelemmel.  Kértem, hogy húzza alá a levelembe a sértő részeket. Nyilván nem tette, mert nem megsérteni akartam, hanem érdeklődni. Most Orsolya attól fél, hogy ez a nő rossz értékelést ad neki a Tesz-vesz-en.  Én meg attól, hogy emiatt megromlik Orsolyával a barátságunk. Biztos sokat éltem külföldön, ahol hozzászoktam ahhoz, hogy a bizalmat mindkét fél megszavazza a másiknak, és ha kérdés van, nyugodtan feltehetjük, nem szedjük le egymás fejét a kérdés miatt, nem lesz sértődés sem... És azt sem értem, mi értelme van az értékelésnek, ha mindenki azért ad jó értékelést a másiknak, mert fél hogy őt leértékelik?

Ciki

Nem tudok összeadni számológéppek kb 8 számot, azaz tudom kiszámolni azt, hogy mennyi a havi rezsim. Ez még mind semmi, mert csak el kellett volna olvasnom, de lusta voltam és nem tettem. Így majdnem egy ezressel kevesebbet fizettem a múlt havi rezsiért. Ebben a szellemileg sivár munkakörnyezetben annyira elkezdtem leépülni, hogy lassan olyan leszek mint a szomszéd néni, aki remekül emlékszik a gyerekkorára, de arra hogy elzárta-e a gázt, arra már nem.