Chill out

Az ünnepek alatt ezeket tervezem:

Pizsamában filmet nézni. Vagy hosszasan telefonálni.

Olvasni egy csomó mindent, ami a képzéshez kapcsolódik. Jó lenne, ha tanulni is tudnék, de nem biztos, hogy majd azt olvasom, amiből a számonkérés lesz :)

Amikre biztosan nem lesz időm (de nagyon jó lenne):

Pont ott fáj:

Karácsony Hollyval

Ma esti online filmklub :)

Miután a vőlegénye faképnél hagyta az oltár előtt, Maggie-nek elege lett a nagyvárosból. A kiábrándult lány egy kisvárosba költözik, ahol sikerül valóra váltani álmát. Játéboltot nyit, miközben találkozik Markkal, a kávézó tulajdonosával. Az egyetlen gond, hogy Mark szívét a hatéves unokahúga, Holly tölti költi. A kislány anyja a halála előtt őt kérte meg, hogy legyen a gyámja. Mark összeköltözött a két testvérével, hogy segítsenek neki felnevelni Hollyt. Mark szívéhez Hollyn és a játékbolton keresztül vezet az út.

Anyák napján

Sajnos én már nem köszönthetem az Anyukámat, de nincs olyan nap, hogy ne gondolnék Rá...

Kézből kézbe

Nem tudom, mikor alakult jellegzetes szokássá, hogy a reformátusok nem kinyújtott tenyerükbe fogadják az Úrvacsora kenyerét, hanem kinyújtják a kezüket, s átveszik azt. Talán mert megszegett kenyér az, s nem ostya, amit átveszünk; talán mert jobban emlékeztet az eredeti mozdulatra: megtörte… és adta – átadta, ez a Tradíció, nem hagyomány, hanem adomány kézből kézbe… 

Ez a kéz érdekel - a kezek, amelyek sosem egyformák. Úrvacsorára felkészített kezek, imént még imádkozó kezek. A kiskamasz keze: nem sikerült lemosni róla a tegnapi tintát; a melós keze: tömör, feszült ízületek; a parasztember keze: napbarnított máris, éjt nappallá tevő élet-munkába belecsomósodva; a nagymamák unokasimogató kezei; a beteg keze: remeg többszöröst – kíntól és aggodalomtól; a síró keze: még csillog rajta a könnye; a jegygyűrűs kéz: talán megbékél, s nem adja vissza, akinek hűséget fogadott; a művész keze: finom, szépen tapintja a világot; a csalódott keze: ábrándos, tétova, utolsó, kapaszkodó a mozdulata; a halálos beteg keze: titkot rejteget szerettei elől; az igyekvő keze: kapva kap és sürgető, ez az egyetlen méltósága. 

A kezeink – mind másmilyen és mind egyöntetű mégis ebben a gyönyörű pillanatban. Pecsételés és eljegyzés ez, ígéretben való megerősödés – a részesedés elemi mozdulata: megajándékozott kezek és elfogadó kezek –, hogy könnyebb legyen imára kulcsolni újra, és zörgetni szüntelen boldog bizodalommal az üdvösség reményében - zörgeti Nála, az átszegzett kezű Isten Fiánál, a mi áldott kezesünknél.

Bogárdi Szabó István

Egyszerre*

A segítőbeszélgetés szeminárium a kedvencem az egyetemen. Rengeteget tanulok a tanáraimtól, sokat kapok tőlük, nem csak azért, mert két kézzel szórják a tudásukat, hanem mert mindketten nagyon szerethetőek, és olyan karakterek, akikhez könnyen tudok kapcsolódni. Szerencsés csillag-állás ez, egyszerre szeretem és tisztelem őket. 
A legutóbbi segítőbeszélgetésen volt egy labor feladat: 3 fős csoportokban dolgoztunk, és forgószínpad szerűen mindenki volt kliens, segítő, és megfigyelő is. Sokszor elhangzik ezen a szemináriumon, a kliensnek mindent szabad, és én egy rossz tapasztalat miatt nem akartam belemenni a kliens szerepbe (nyilván koncokat dobtam), amit a csoporttársam nem akart elfogadni, és tehetetlenségében hülyeségeket kezdett visszajelezni nekem: "látom ideges vagy", "a fejfájásod mögött más is van", "haragszol a Wizzair-re"... a kötelező idő leteltével szó szerint kiugrottam a székből, "nem vagyok már kliens" felkiáltással. 
A közös megbeszélésen az egyik tanáromnál kivertem ezzel a biztosítékot. Annál, aki székely ember módjára kb három havonta mond egy mondatot, három körben "megkínált" a  gondolataival, először bepaszírozott a kliens szerepbe. Majd olyat mondott, amire nem számítottam egyáltalán,  egy lézersebész pontosságával, négyzetmilliméterre beletalált oda, ami még nagyon fáj, amire én ragtapaszt tettem, sőt még pillanatragasztóval odaragasztottam és vagy 24 öltéssel  magamra varrtam azt, hogy tuti takarjon. Azután közölte velem, hogy minősítettem a labortársam (ez nem igaz, véleményem volt, ami nem minősítés szerintem, és mások szerint sem), és ez miatt lövése nincs mi történt hármónk között.
Z. mondatain pörgök folyamatosan, néha olyan dühös vagyok rá, feneketlen a haragom irányába, jó, hogy nem találkozunk még egy ideig, mert vannak voltak pillanatok, amikor szerettem volna a torkára állni és ugrálni rajta egy kicsit. És nagy mákja, hogy szeretem és tisztelem :-)  Ennek ellenére nem tudom elengedni a szavai által kapott sérelmeimet: honnan vette a bátorságot magának, hogy beszóljon nekem? És kinek gondolta magát, hogy ezt megteheti; és kinek gondolt engem, hogy ezt eltűröm? Ha nem akartam kliens lenni, miért nem tartotta tiszteletben? Minek tépte le a sebemről a ragtapaszt? Ki kérte meg erre? Nem csapott még senki a kezére??? A nyolc napon túl gyógyuló lelki sebekért miért nem jár büntetés???? Közben pedig 100%-ig tudom, hogy remek szakember, ember csupa nagybetűvel,  nagyon szerethető, tele jó szándékkal, segítőkészséggel, hatalmas szíve van, jó a humora... Talán, beúszott neki egy régi emlék, vagy valaki, aki hasonlóan reagált, mint én (pl. nem akart kliens lenni) és ez aktivált nála valamit. Mindegy, akkor sem mentség... Egyszerre vagyok rá hihetetlenül mérges, és egyszerre fel tudom őt menteni minden szava alól.
Ahogy ezeket pörgettem magamban, és a böjti készülődésben többször beleolvastam Ravasz Dogmatikájába, arra jöttem rá, pontosan úgy lát engem Isten, ahogy én látom Z-t. Jól látja, hogy folyamatosan, akarva-akaratlanul megbántom Őt, hűtlen leszek... ennek ellenére nagyon szeret engem, elküldte Fiát, Aki meghalt értem, örök élettel ajándékozott meg,  sőt, hajszálaim számát is számon tartja, testem-lelkem megelégíti... Látja, hogy én is szeretem Őt, ragaszkodom Hozzá, függök Tőle... mégis kilépek a vele való szövetségből.
Akkor lesz igazán békességem ebben, ha el tudom engedni Z. szavait, ha nem szorongatom azokat, ha kárnak és szemétnek ítélem mindet, ha kérem Isten Szent Lelkét, hogy járjon át engem, mosson meg teljesen, tetőtől talpig. Ha, le tudom tenni a kereszthez a fájdalmaim, a régi sérelmeim, engedni, hogy Isten  bekösse, meggyógyítsa azt, ami fáj. Nincs más megoldás, csak Jézushoz menni, kérni, hogy teljes lényemet töltse el...
Olyan jó,  és felszabadító, hogy Isten egyszerre lát bűnösnek, és lát engem igaznak Krisztus érdeméért.
*Simul iustus et peccator (az ember egyszerre igaz és bűnös (Róma7)

Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog,
érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre.
Tiszta szívből ezt kívánom!
Szaporodjon ez az ország
emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött,
soha-soha ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke,
gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!
(Kányádi Sándor) 

Mindenkinek Istentől gazdagon megáldott évet kívánok!

A galamb papné

 20:15, Szerda (december 25.), m1
magyar tévéfilm, 105 perc, 2013 (12)

A gáti református pap, Pap Énók házasodik. Eljegyezte a méltóságos kisasszonyt, malomszegi és zádori Zádor Icát. A húsvéti "papnéválasztó bálon" Énók harmincöt gáti lány közül választhatott volna magának feleséget, de ő a harminchatodikat, Icát, a pesti kisasszonyt kérte meg. Énók paraszti származású, tanulással küzdötte fel magát a vidéki értelmiségi középosztályba. Ica - egy tönkrement nemesi család sarja, - Budapestről érkezik a rangon aluli házasságba, de Énók hivatali emelkedése visszajuttathatja a család lecsúszása miatt elvesztett, magasabb társadalmi körökbe. Szerelemből házasodtak ugyan, de mindkettőjüket érdek és elvárás is vezérelte e döntésükben. Ica eleven, igazi nagyvilági nő, elégedetlen, unatkozik, visszavágyik a pesti életbe, társaságba. Különös szórakozásra talál: hol öleli, hol gyötri urát. Énók fülig szerelmes, mindent eltűr, cserébe boldogan fogadja a jutalmul kapott csókokat. Kettejük édes cívódása azonban csak addig tét nélküli, míg vissza nem tér a faluba a fiatal, szoknyavadász földbirtokos, Thorsa Ábris...
 

A Csillaghegyi református Gyülekezet tagjai statisztáltak a filmben, képekért katt ide :-)

Kép és szöveg a port.hu-ról-ról

Jön

"Szeretetével  jön  felém  Istenem" Zsolt 59:11

A hófehér karácsonyfadísz elkészítésének a leírása

Ajánlás

Ünnepelj, de ne vesztegelj 
ott a jászol mellett. 
Azt ismerd meg, kiben minden 
ígéret betellett! 
Hited reményt, békességet, 
üdvösséget úgy hoz,
ha eljutsz a kisdedtől
a győzelmes Krisztushoz.
(Siklós József)

Megjelent

„Mert megjelent az Isten üdvözítő
kegyelme minden embernek.”
(Tit 2,11)

Hívják nevét

"Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!"

(Ézsaiás 9,6)

Jó reggelt

képpel, zenével :)  Kívül-belül mindenrendbent. Teljen jól a napunk.
Közben, valahol belülről, ez

Jön

Jön a Megváltó,
meleggel, fénnyel
tölti be házunk!
Csak jól vigyázzunk,
hogy észrevétlen
el ne haladjon,
s itt ne maradjunk
mi a sötétben!

Szép karácsonyfa
nem elég nékem.
Nem elég semmi.
Jön a Megváltó:
Őt magát vágyom
szívembe venni.
Olyan lesz akkor,
mintha minden nap
karácsony lenne!

Puha jászolként
vár a szívem rád:
Végy, Uram Jézus
lakozást benne!

Túrmezei Erzsébet

Reménység

K.: Miféle vigasztalásod van abból, hogy Krisztus visszajön ítélni élőket és holtakat?

F.: Az, hogy minden háborúságomban és üldöztetésemben fölemelt fővel várom őt az égből ítélő bírámul, aki előbb érettem Isten ítélőszéke elé állott, és rólam minden kárhoztatást elvett, hogy ő mind a maga ellenségeit, mind az enyémeket örök kárhozatra veti: engem pedig minden választottjával együtt a mennyei örömbe és dicsőségbe önmagához átvisz.

(HK 52.kf)

Milyen reménységgel várjuk Jézus visszajövetelét?

Jézus személyében van a vigasztalás, a hívők felismerik Benne a töviskoronás Királyt, az átszegzett kezű Isten Fiát, Aki minden kárhoztatást elvett rólam, amikor Ő érettem odaállt az Atya ítélőszéke elé, Azt akivel minden nap beszélek, akivel élő kapcsolatom van, Akiben el van rejtve az én életem. Okunk nincs a félelemre, mert védőnket és kezesünket látjuk Jézus Krisztusban. "Legyetek készen ti is."

Mi lenne...

 ... ha idén másképp lenne az advent? Ha idén úgy ünnepelnénk, ahogy méltó, ahogy szeretnénk? A csillogó plázák, a portékáikat kínálók,  a rohanás közt találkozzunk a Legfontosabbal. Mi lenne, ha idén megpróbálnánk nem olyan tökéletesek, és kicsit felszabadultabbak lenni? Ha karácsonyi kampánymunka és rohanás helyett régi lemezeket hallgatnánk, árnyjátékot játszanánk a kezünkkel, vagy csak beszélgetnénk egy nagyot? Ha megengednénk magunknak, hogy csak úgy belefeledkezzünk a csillagszórózásba, ha sétálnánk egy nagyot az erdőben, vagy úgy ennénk a bejglit, mintha először kóstolnánk? Mi lenne, ha idén az adventi naptárba élményeket tennénk (azaz minőségi időt ajándékoznánk egymásnak)? Időt szánva azokra, akik fontosak nekünk. Teljesen rájuk figyelve, rájuk hangolódva. Egyszerűen csak örülni egymásnak ebben az adventben.

Slow Budapest

Ti miket tennétek a puttonyokba?
- gyertyafényes kakaózás
- sétálni a kivilágított Andrássy úton
- régi fényképeket nézegetni
- süteményt sütni ajándékba
- közös gyertyagyújtás a barátnőkkel  
- szánkózni
- forraltborozni
- kézzel írott képeslapokat küldeni

Mézeshetek

Puha mézeskalács nem urban legend :-) A recept zsenialitása az, hogy a megsütés pillanatától az elfogyasztás pillanatáig puha-omlós, nem kell semmi cseles almával dobozban tartani vagy egyebek, fémdobozban hetekig eláll - ha nem tud róla a család:)

Hozzávalók:

25 dkg méz

1 csomag mézes fűszerkeverék (vagy fahéj-szerecsendió-szegfűszeg őrölve)

30 dkg vaj

3 tojás (+1 a díszítéshez)

25 dkg cukor

só

1 kg liszt

szódabikarbóna

 

A 25 dkg mézet és a mézes fűszerkeveréket összeforralom, majd a tűzről levéve belekeverek 30 dkg margarint, és addig kevergetem amíg az szépen el nem olvad (vagy nem kevergetem, de ez titok:). Egy nagyméretű tálban 3 tojást 25 dkg (barna)cukorral és csipet sóval habosra keverek a jó kis kézi habverővel vagy fakanállal, majd beleteszek annyi lisztet, amennyit felvesz, utána belekeverem a mézes-margarinos keveréket, majd egy újabb adag lisztet, amibe kicsit belekeverek 3 teáskanál szódabikarbónát, és szépen egységessé keverem-gyúrom, addig teszek hozzá lisztet, míg összeáll, de nem ragad a tészta, majd szépen folpack fóliába csomagolva minimum 3 órára a hűtőbe teszem (általában a sütés előtti napon készítem el, az a legkényelmesebb, egyes állítások szerint állás nélkül is kiválóan kezelhető a tészta, de én azt nem teszteltem), aztán meg lehet nyújtani, szaggatni, díszíteni, sütni, forró (190 fok) sütőben 5-6 perc alatt kisül, frissen puha, kicsit megkeményedik, dobozban 1 nap alatt visszapuhul

A recept hivatalosan 1 kg lisztet ad meg, de lehet lisztkeveréket is használni: grahamliszt, tönkölyfehérliszt és durumliszt vegyesen, változó arányban.

A díszítésről: még sütés előtt kell megkenni tojássárgájával, hogy szép fényes legyen, ez kötelező elem, ha cukrot, franciadrazsét, diót, mogyorót, aszalt gyümölcsöket... akarunk rátenni, azt a tojássárgájával megkent felületre kell rányomkodni. Aki igazán jót akar, próbálja ki aszaltszilvás díszítéssel, tökéletes ízvilág a mézes a szilvával, tojásfehérjés díszítést a már megsült mézesre kell használni, apró konyhatrükk, simán működik a fényes felület egész tojás kikeverésével, aki nem túl jó tojásfehérjék elhasználásában, az egyszerűen kikevert tojással kenje meg a mézeskalácsokat.

A tészta remekül fagyasztható nyersen, de a hűtőben napokig eláll, ha úgy alakul az élet.

 Kép a Pinterestről

Díszítés: A kisütött mézeskalács felületét cukormázzal is díszíthetjük (írhatjuk meg). Ehhez egy tojás fehérjét egy csipet sóval felverünk, a kemény habhoz mintegy hat-hét közepes kanálnyi porcukrot keverünk (hogy fényes legyen tehetünk bele 1-2 csepp ecetet vagy citromlevet). A cukorhab egy kis részét nejlonzacskó sarkába töltjük, befőttes gumival szorosan zárjuk. Ezután a zacskó sarkát 1, 5 milliméter hosszan levágjuk. (Ha keresztben is ugyanúgy levágjuk, akkor a nyílás csillag alakú lesz.) Egyszerre ne tegyünk túl sok habot a zacskóba, akkor ügyesebben tudjuk megfogni. A maradékot fedjük le, nehogy megbőrösödjön! A megírandó mézeskalácsot, ha szalvétára tesszük, könnyebben tudjuk forgatni. Néhány óra alatt megszárad a díszítés.

Ha ajándékba adjuk, celofánba csomagolhatjuk. Ha karácsonyfadísznek is szánjuk, a kész süteményeket tűvel lyukasszuk át, s így cérnát fűzhetünk bele. (Ha túl párás a lakásunk, a tészta megpuhulhat, és a vékony cérna hamar "átvághatja magát" a mézeskalácson!)

Két formát összeragaszthatunk lekvárral vagy vajas krémmel (vaj, méz, vaníliás cukorral) vagy vanília krémmel (1 csomag vanília pudingot 3 dl tejben megfőzni, és kb 3 dl felvert Hullalát adni hozzá).

Szép hétvégét mindenkinek :-)

Adventi koszorú

Az adventi koszorú szimbolikus jelentésén túl, ünnepi hangulatot ad otthonunknak. Ha szeretnéd idén saját magad elkészíteni az adventi koszorút, akkor itt egy remek poszt arról, hogyan készítsünk adventi koszorút.

17 nap múlva gyújtjuk az 1. gyertyát a koszorún :-)

Sola*

A mai reformáció ünnepe alkalmából mindenki, aki erre emlékezni akar, lecseréli a profilképét Kálvinéra. De lehet más reformátor is. Én ide a kedvencemet hoztam, Lorántffy Zsuzsannát, mert ő igazán sokat tett a magyarországi és erdélyi református egyházért. Nekem ő a példaképem. A borítókép pedig Sárospatak, az ő vára.

Lehet, hogy sokaknak bohóckodásnak tűnik ez a profilkép csere, de akinek nem csak református ismerőse van, (márpedig...) annak ez elég erős bizonyságtétel lehet mások felé. Én komolyan sokkoltam a környezetem Kálvin János képével profilképként, és ez fontos, hogy nem halloween tököt rakok ki, hanem a reformációra hívom fel a figyelmet. Az eszköz újszerű, de hatásos...

* Sola

Vasárnapi piknik

Nézegetem a Pinterest-et, és valaki tortákat tűzöget a falára. Rengeteg gyönyörű tortát látok a képernyőn. Átsuhan az agyamon, hát, én olyan béna vagyok tortában... Aztán elém jön ez a kis mondás A party without cake is just a meeting. (Egy buli torta nélkül, csak egy összejövetel.)

 

 

 

 

 

 

Az én tortáim kb így szoktak sikerülni:

 

A tragédia az, hogy hivatalosan cukrász is vagyok. Múltkor a fb-on azon gondolkodtunk, ki tanította a cukrászatot nekünk, volt-e egyáltalán gyakorlat belőle... Be kellene iratkozzak egy tortadíszítő tanfolyamra...

Nálatok minden ünnepen van torta is? Ti veszitek a tortákat vagy sütitek?

Örömmel, nem kényszerből

Legtöbben újév 1. napján tesznek fogadalmakat, milyen változtatásokat fognak bevezetni életükbe, mit fognak másképp csinálni, mint eddig... böjt kezdetére ezek a fogadalmak már lassacskán a feledés ködébe vesznek. A nagy fogadalmak valóra váltása emberi gyengeségből adódóan a legtöbb esetben megakad, mivel visszaesünk a megszokott kerékvágásba; az újjal, az ismeretlennel járó bizonytalanságot nem merjük vállalni. Kényelmünk és szokásaink legtöbbször előbbre valóak, mint az, hogy az esetlegesen tett újévi fogadalmunk szerint leadjunk néhány felesleges kilót – amely mellesleg az egészségi állapotunknak is jót tenne; új munkahelyet keressünk, mert a jelenlegivel valamilyen valós vagy vélt ok miatt elégedetlenek vagyunk; vagy akár rendezzük olykor viharos és zavaros emberi kapcsolatainkat. Fogadkozás ide vagy oda, mindennapi elfoglaltságaink közepette eszünkbe sem jut, hogy minden ránk nehezedő probléma ellenére hálát adjunk Istennek az Ő szerető gondoskodásáért, Aki életünk történéseit figyelemmel kíséri, legyenek azok akár jók, akár rosszak.

A böjt ideje remek alkalom lehet arra, hogy rövid időre megálljunk, és számot vessünk eddigi (rossz) szokásainkkal, útmutatást kérve Istentől, hogyan alakítsuk tovább életünket.  

Azon gondolkodtam, a böjtölés szokása már megvan nálam, mégis úgy érezem, ha csak valami ételt, italt...vonok meg magamtól, hiányzik belőle a lényeg, a húsvét igazi öröme, a feltámadásba vetett hit. Igyekszem belsőleg készülni az ünnepre, a lényeg hogy amiből eddig sok volt  bennem, kevesebb legyen, és Krisztus növekedjen bennem. 
Mostanában nagyon sokszor elém jött az  adakozás, mármint az, hogy keveset adakozom. Lehetetlen úgy szeretni Istent, hogy ne adnánk azoknak a testvéreinknek, akik szűkölködnek. A második Korinthusi levélben olvashatjuk, hogy mennyire fontos volt számukra az adakozás, nyomorúságban, szegénységben, erőn felül adakoztak (2 Kor 8, 2-3). Örömmel adni, nem kényszerből.  Ez az én idei böjtöm...

 kép innen

"Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.” (Zsolt 91,11-12)