Márciusi

Eredetileg Szent Patrik képét kellett volna erre a hónapra hímezni, de nem tudtam megbarátkozni  vele, pedig igyekeztem. Elolvastam a róla szóló történetet többször is, mégsem tudtam megszeretni a márciusi képet. Ezért elkezdtem gondolkodni, mi az ami márciushoz kapcsolódik és szívemhez közel áll? Hamar jött az ötlet, hogy március  15-i ünnepséghez kapcsolódik majd ennek a hónapnak a képe: márciusi is, magyar is, szép is, szeretem is :-)

Csak bot és vászon,
de nem bot és vászon,
hanem zászló.

Mindíg beszél.
Mindíg lobog.
Mindíg lázas.
Mindíg önkívületben van
az utca fölött,
föllengő magasan
egész az égben,
s hirdet valamit
rajongva.
Ha már megszokták és rá se figyelnek,
ha alszanak is,
éjjel és nappal,
úgy hogy egészen lesoványodott,
s áll, mint egy vézna, apostoli szónok
a háztető ormán,
egyedül,
birkózva a csönddel és a viharral,
haszontalanul és egyre fönségesebben,
lobog,
beszél.

Lelkem, te is, te is -
ne bot és vászon -
légy zászló.

(Kosztolányi Dezső:Zászló)

A kokárda mintáját itt találtam, de nem pontosan követtem a leírást, le kellett kicsinyíteni, illetve elforgatni, mert a SAL kerete adott méretű...

Szalagcsillag,

azaz a kokárda  kör alakú, fodros szélű, nemzetiszínű jelvény és  március 15-én a pesti forradalom évfordulóján szoktuk viselni. A franciák a kalapjukra tűzik, mi viszont a kabát hajtókájára vagy mellrészére (bal oldalra) tesszük.  Az eredeti szabály szerint a színek mindig  belülről kifelé olvasandók. A zászló fölső (függőleges csíkozásnál a bal oldali) része kerül a kokárda belsejébe, az alsó része pedig a külső szélére. Én évek óta olasz kokárdát hordok. És ezen miért nem lepődök meg?