4/29/2011

Mosolyogjunk rájuk

Zsuzsánál láttam Kékmadár felhívását. Adni, szeretni, örömöt szerezni, segíteni, összefogni, odaállni egy jó ügy mellé... ilyenekért érdemes élni :-) 

4/28/2011

1.

Ma egy éve hogy ebben a lakásban lakom :-) Szeretek itt lakni, jó hazamenni, helye van benne a tárgyaimnak, a jávorszarvasaimnak a kisszekrény tetején, a magam varrta  fürdőszobai rendezőnek a fürdőszobában, a virágoknak az ablakban... és én magam is a helyemen vagyok:-)
Ma megtettem életem első rendőrségi bejelentését. Nem volt egyszerű, mert kb 4x akartak elhajtani, de nem sikerült nekik :-) Nem az ünnep fényét emeli, hanem az önbecsülésemet, hogy ha sokadik nekifutásra is, de komolyan vettek!

 


Kép innen.

4/24/2011

A.B.F.R.A.

Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. (1Kor 15,17)
Izráel római megszállóinak egyféle válaszuk volt a bajkeverők számára: a keresztre feszítés! A keresztnek véget kellett volna vetnie Jézus életének, szét kellett volna szórnia követőit. Nagy bátorságról tettek tanúbizonyságot az asszonyok, hogy Jézus sírjához merészkedtek. De amit ott találtak, az teljes mértékben a feje tetejére állította a világot. "Nincs itt, mert feltámadt!"
A feltámadás tényét hétköznapi érvekkel nem lehet bizonyítani. De néha előfordul, hogy a bizonyítékok épp egy nem látható vagy nem érthető dologból erednek. Például Einstein elméletét, hogy egy nagymértékű tömegvonzás valósággal "meghajlíthatja" a teret, aminek következtében a fénysugarak megváltoztatják irányukat, később bebizonyították.
Tartsuk szem előtt, hogy Jézus elcsüggedt tanítványai és barátai elrejtőztek, és féltették az életüket. Mégis olyan erővé váltak, ami megváltoztatta a világot. Valami alaposan megváltoztatta őket. Nem tudjuk bizonyítani, sem teljesen megérteni és felfogni a feltámadást, de jól láthatjuk hatását mindazokon, akik kapcsolatba kerültek az élő Jézus Krisztussal.
A feltámadás nélkül a kereszt csak az emberi kegyetlenségre emlékeztetne. De a feltámadás "meghajlítja a fényt", hogy megmutassa, még a halál sem állhat a szeretet erejének útjába. 
Ezt a reménységet a Felső-Tisza-vidéki reformátusok csónak alakú fejfákra is rávésik: A.B.R.F.A. azaz, A Boldog Feltámadás Reménye Alatt.


Áhitat innen.

4/22/2011

Nagypéntek

Nagypénteken Jézus kereszthalálára és sírban nyugvására emlékezünk. Jézus Krisztus az emberek iránt való személyes szeretetből az életét adta, hogy reményt adjon és megváltson minket az örök életre.
A reformátusoknak legnagyobb ünnepe a nagypéntek, nagy ajándék Istentől, hogy az ő egyszülött Fiát adta, és kimondhatatlan ajándék, hogy nem hagyta a halálban, ezt nem tudjuk érzékeltetni szavakkal, ezt csak az Isten Igéje tudja érzékeltetni és megértetni velünk.
"Jézus halála csak földi képében halál: isteni képében az élet ősméhe és az örökkévalóság csúcspontja. Mikor mi még csak a nagypénteket láttuk, Isten már akkor a húsvétot látta, s csak azért mutatta nekünk előbb az árnyékot, hogy előkészítsen a fényre.
Isten a halált tette az élet formáló erejévé. E felfedezéssel magának az Istennek a szívébe pillantunk bele és meglátjuk ott világtalányunk és saját életünk megoldását: a kereszt titkát. Ezért kellett Istennek emberré lennie, ezért kellett Jézusnak az emberi élet hasonlatosságába öltözni, hogy az ő halálának ereje ott álljon világunk középpontjában mint az életnek egyetlen, örök forrása, Benne nem volt semmi, ami a halált, mint a végesség és a bűn ítéletét, kihívta volna. Az ő halála az áldozat szabad ténye volt, hogy megrendítő voltában megmutassa nekünk a mibennünk rejlő földi hatalmakat, amelynek következményeképpen zuhant rá ez a nekünk szóló, de helyettünk őt érő ítélet. Tehát a mi ősemberi mivoltunk helyettünk elviselt ítélete volt az.
…És Jézus a kereszten szomjazik. Az örök adakozó, az ajándékszóró, a bő és örök forrás, szomjazik, hogy néha-néha csupa és egyetlen kérés, félelmes isteni igény, örök óriási követelés lehessen. Emberségének minden árvasága, éhsége, kínja csak e kérés súlyát növeli: egész mivolta ott nyög fel a kereszten: „szomjúhozom”, hogy e hegyeket omlasztó nyögésből kiérezzük, hogy mireánk szomjazik… Maga Isten eped benne – értünk." (Ravasz László)
Az Úr asztalát és a szószéket ilyenkor fekete szövettel takarják le, és a hívek is feketében (D-Dunántúlon fehér ruha, fehér fejkendő) mennek az istentiszteletre.
A hagyományoknak megfelelően a lányok nagypénteken szervezték meg a húsvéti tojásfestést. Ezzel kezdődött a húsvétra való felkészülés, amit a böjtölés előzött meg a vallásos családokban. A húsvéti ajándékozás a reformátusok komázásából ered. Nálunk máig az a szokás, hogy a keresztszülők megajándékozzák a keresztgyereküket. Az ajándék a hímes tojáson kívül édesség és gyümölcs, amit komatálnak neveznek. Ezzel a húsvéti ünnepet lezáró fehér vasárnapon is találkozunk. Ez egy héttel húsvétvasárnap után van, és a szokás szerint ilyenkor a barátok küldenek egymásnak süteményből, gyümölcsökből, és bort is küldenek egymásnak. A szokás lényege az életre szóló barát kiválasztása és az erről való megemlékezés. 


A piros tojás Jézus kiöntött vérére utal. A különböző mintáknak, a díszítettségnek is van jelentősége van (sajnos én nem tudom mi mit jelent, és a neten sem találtam semmit erről :-( )


Kép innen.

4/21/2011

Válságkonyha

Szegény ember vízzel főz. És milyen finomakat :-) 
Bár, ha őszinte akarok lenni, a tipikus egyszerű népi ételek ma már semmivel nem olcsóbbak, mint más ételek. Mert nincs semmiből itthon, mindent meg kell venni hozzá. Az én kamrám a piacon van:-) A héten egyszer már készítettem máglyarakást, mert volt itthon pár száraz zsömle, de az sem volt olcsó mulatság vennem kellett hozzá: tejet, tojást, diót és almát (majdnem 1000 Ft-ot hagytam ott a piacon, mert nem akartam kidobni 5 száraz zsömlét). Ennek ellenére sokszor jobban esik egy ilyen egyszerű vacsora, mint valami puccos étel, és ezzel nem vagyok egyedül, hanem mások is szeretik az egyszerű ételeket:-)

Ha van kedvetek próbáljátok ki ti is, nem bonyolult elkészíteni a kenyérlángost (langallót, pompost), tuti a siker. Más dolgotok nincs, csak szemlesütve bezsebelni az elismerő szavakat :-)

Nagycsütörtök

elmennek a harangok
minden nagypénteken
rómába mennek
odamenegetnek
s ott felejtik
a nyelvünket
(Kányádi Sándor: Csángó passió) 


Nagycsütörtökön elhallgatnak a templomok harangjai, azt tartják, a harangok Rómába mentek, ott gyászolják Krisztust. 
Nagycsütörtök az utolsó vacsora napja, amikor Jézus tanítványaival közösen ünnepelte meg a Széder esti lakomát, az Egyiptomból való kivonulás emlékére, eközben rendelte az úrvacsorát, a húsvéti vacsora az egyiptomi szolgaságból való kiszabadulás emlékvacsorája volt Izráel népe számára. Bárányt fogyasztottak a vacsorán annak emlékére, hogy annak idején is a leölt bárány vére szerzett szabadulást a halálból. Az úrvacsora szerzésével Jézus Krisztus megmutatta, hogy mi történik majd vele a keresztfán. Ő tehát az „Isten Báránya”, aki elveszi a világ bűneit. Így lép az Ószövetség vacsorája helyébe az Úr vacsorája. Jézus lett a mi húsvéti bárányunk. A bárány vére óvta meg a zsidó elsőszülötteket az öldöklő angyaltól. Jézus Krisztus vére áldozati vér, amely megszabadít a bűntől, a halál rabságából. Ez az Újszövetséget megpecsételő vérszerződés: az emberiség nevében Jézus Krisztus mutatta be az engesztelő áldozatot az Atyának. Jézus ezen a vacsorán megparancsolta tanítványainak, hogy együtt úrvacsorázzanak az ő emlékezetére. Vagyis hogy újra és újra ismételjék meg azt, amit ő tett: osszák ki egymás között és vegyék magukhoz a kenyeret és a bort. Az Úr Jézus rendelésére ünnepli az egyház az úrvacsorát.
Jézus itt az utolsó vacsorán elővételezte kereszthalálát: Jézus kezébe vette a kenyeret és megtörte, majd kiosztotta a tanítványoknak: " Az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend."
Az utolsó vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát és ebben a cselekedetben Jézus szeretetének legnagyobb jelét adja. Az úr mossa meg a szolgák lábát, később a Gecsemáné kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra, Istennel való tusakodása után vállalta kereszthalálát. 
Református hitünk szerint az úrvacsora: titokzatos egyesülés Krisztussal a Szentlélek által (Unia mystica cum Cristo), tehát csak kenyér és bor adatik (mint jegy és pecsét), de aki azokat igaz hittel veszi, az egyszersmint lelki szájával Krisztus testét és vérét veszi magához.

4/20/2011

Kulcstartó

Lassan haladok a testtel és a végtagokkal. Úgy éreztem, kell valami aminek most tudok örülni, hát ezt horgoltam magamnak:

Útközben

1. 
Ülök a villamoson, élvezem az ablak melletti ülésen, hogy melegen süt a nap. A Petőfi híd Budai hídfőjénél felszáll két kölyökképű srác. Közvetlenül mellettem állnak, hallgatom mit beszélgetnek:
- Olyan rossz előadáson voltam, alig vártam hogy végre vége legyen.
- Nálunk a táblán több x volt, mint amennyi oxigén molekula a teremben. (mindenki nevet, aki hallja)

2.
Péntek délután a metróban egyszercsak megszólal a vezető a Lehel térnél: "Megkérem az első kocsiban lévőket szálljanak ki, és adják át a helyet a foccidrukkereknek!" Átszálltunk. A kisebb tömegben majdnem annyi a rendőr, mint a szurkoló. A drukkerek lelkesek, éneklik a Vasas indulót. Reggel hallottam a rádióban, hogy Diósgyőrben egy meccs előtt valaki elkiabálta magát: "Aki nem ugrál, az Fradista." A villamos kisiklott az ugrálástól. Azon gondolkodtam, hogy a metró ki tud-e siklani, ha ugyanez a kérdés elhangzik az első kocsiban?! Egyébként ez a helyzet olyan furcsa volt, hogy a 2. kocsiban spontán feszültségoldó beszélgetőkörök alakultak ki.

3. 
Tegnap metrópótló busszal kellett menni, mert kigyulladt egy metrókocsi. A metrópótló buszon egy nógrádi néni pánikolt. A rutinos pestiek szenvtelen arccal utaztak.

Lehet, hogy drága a tömegközlekedés Budapesten, de szinte minden héten gondoskodik arról, hogy felejthetetlen élményben legyen részünk :-) Unatkozol? Utazz a BKV-val :-)

4/19/2011

4/17/2011

Virágvasárnap

Ma virágvasárnap van:
"Hozsanna, Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!" Máté evangélista tanúsága szerint e szavakkal köszöntötték a pászka ünnepére Jeruzsálembe érkező Jézust a városban egybegyűltek.
 kép

4/15/2011

Egy panasz

Több, mint egy éve egy flotta tagja vagyok, most inkább nem értékelném a T-Mobile-t, mert a mobilszolgáltatókkal pont úgy vagyok, mint a bankokkal (alig tudok dicsérő szót róluk mondani). Március elején elromlott a telefonom érintőképernyője, egyből be is mentem egy T-Pontba, ahol sorszámhúzás után 1 órával már tudtam is beszélni egy ügyintéző hölggyel, aki elmondta, hogy a netről le kell tölteni egy formanyomtatványt, amit a flottatulajdonos gyülekezetnek ki kell tölteni, és azzal visszamenni a T-Pontba. Mivel én egy vidéki flottához tartozom, mindent le kellett szervezni. A magyar helyzetet jól modelleztük, a posta csak a 3. megbízást juttatta el hozzám (2 levél még mindig kering kis hazánkban). Szóval, kb 5 hét után tegnap meghozta a postás a levelet, ma bementem a T-Pontba, már előre féltem, hogy mimindent fog tőlem kérdezni a javítós fickó (biztonsági kódot, igazolványok számait, a Himnusz 4 és 7. versszakát...). Aztán csak rám nézett, és közölte velem, hogy ezzel a honlapról letöltött nyomtatvánnyal semmit nem tud kezdeni, mert a garancialevél jogosít a készülék megjavításához. NAMOSTMIVAN?* Aztán közölte velem, hogy a központi rendszerből a telefonszám alapján meg tudja nézni, hogy garanciális a készülék-e vagy sem. Csekkolt a rendszerben, majd közölte, hogy 20 perc múlva kész a telóm.
Modern világ, modern problémákkal: itt egy állami feladat, a bivalyerős fogyasztóvédelem! Annyi helyről kivonulhatna az állam, és békén hagyhatná a népet. Például hallom, hogy többet nem lehet dohányozni a kocsmákban... micsoda elképesztő ökörség ez? Akkor tiltsuk be a telefont is, az is van olyan ártalmas, mint a cigizés. Meg egyáltalán, a bűnt is be kellene tiltani. Rendeletileg. Szóval a magánéletünk egyre szigorúbb szabályok közé van szorítva, miközben a T-Mobile lépten-nyomon szabályt szeg.
Én a magam részéről utálom ezt a kort. Kivéve a porszívót, a gázbojler okozta melegvizet meg a Bud Spencer filmeket.

*ennél jóval többet mondtam, de azt ha átfogalmazom elveszik a lényeg

Kávészünet

 

Több képért katt ide.

4/12/2011

Moozie*

Svédországban nyár vége felé egyik este a lányokkal a falu határában sétáltunk, és hihetetlen hangra lettünk figyelmesek, magas sípoló hangot hallottunk: hhhmmmmhhhh, aztán rögtön egy másik hang hallatszott, ugyanolyan, csak mélyebben: mmmmmmmmm. Hosszasan találgattunk mi lehet ez a hang? Nati, aki már jóideje a Bibliaiskola munkatársa volt, rájött, hogy ezek bizony jávorszarvasok. A mama és a kicsinye elveszíthették egymást, füvet vettek a szájukba és azzal sípoltak (nagyon magas frekvencián szól és messzire elhallatszik), így jelezve egymásnak hogy hallótávolságon beül vannak. Már azon gondolkodtunk, hogy hogyan mentsük meg a kisborjat, melyik erős fiúnak szóljunk....de valakinek hirtelen eszébe jutott, hogy lehet, hogy csak tőlünk (a parfümjeinktől) félnek. Mindannyian megfordultunk (így a szél a másik irányba vitte az illatunkat), és miközben a mama folyamatosan hívta a kicsinyát, egyszercsak a paták kopogását hallottunk az aszfaltos úton, majd hatalmas csörtetést az erdő felé. Azon az estén végérvényesen és menthetetlenül rajongója lettem a jávorszarvasoknak.
Hónapok óta szeretnék egy ilyen jávorszarvast horgolni, Andi hasznos tanácsokkal látott el, de az igazi lökést egy dán leírás adta meg (pedig egy árva szót sem tudok dánul :-P) . Már kész van a feje (szóval van egy jávorszarvas trófeám) a "kis teste" még hátra van. Csak olyan fonalat használtam, amit turkáltam, ezért merem újrahasznosítottnak nevezni.

*
szójáték, amit Izabell talált ki:
moose=jávorszarvas
Suzie=Zsuzsi

4/11/2011

Időutazás

Minden fénykép hátterén, a képeken lévő emberek arcában ott van egy kis történelem. Minél öregebbek ezek a képek, annál furcsábbnak tűnik számomra az, ahogy az emberek állnak rajta - mert akkor még különleges esemény volt a fényképezés. 
Sokat nézegetem ezt a fotógyűjteményt. Mindegyik kép egy csoda. 
Egyik kedves blogomon olvastam egy hasonló gyűjteményről, egy Dél-Olasz kisváros Casarano emlékeit szedték össze. 
Olyan jó, hogy mielőtt ezek a fotók végleg az idő áldozatai lennének, valaki bescannelte ezeket, feltette a netre, hogy mi is örülhessünk nekik. Régi igazság, hogy egy kép többet ér, mint ezer szó.

Romulus Notarpietro hivatalnok és a családja 1930-ban

Ma

Ma lenne 105 éves az apai nagyapám. 
És olvastatok már ma verset? Mert ma, József Attila születésének napján ünnepeljük a költészet napját. 
Én most ezt hoztam nektek:




4/08/2011

Hunny-Bunny

Orsolyával szoktunk közösen vásárolni, horgolni, sokat beszélgetünk arról, hogyan lehetne egy-egy darabot könnyebben, szebben, olcsóbban elkészíteni. Nagyon hasonlóan gondolkodunk a világról, szeretjük a természetes anyagokat, a pasztell színeket, törekszünk az újrafelhasználásra, hiszen annyi minden van a szekrényünkben, amiből apró csodákat lehet készíteni - nem csak a magunk örömére. Így született meg az ötlet, hogy dolgozzunk közösen. Engem elsősorban a közös munka öröme motivál, nagy csapatjátékos vagyok :-) Már több dolog is folyamatban van, elsőként ezt a lógófülű törpenyuszit mutatjuk meg nektek, akinek kis családja még összeállításra vár. Addig sincs egyedül, mert Orsolya csemetéi szeretgetik és örülnek neki :-)

4/07/2011

Második nekifutásra

lett ilyen ez a minimál stílusú kulcstartó, amit egyik este hímeztem és varrtam, azt kidobtam másnap reggel... aztán este kezdtem megint a szabást, hímezést, varrást... Kőmíves  Kelemen -módon készült el :-D
 A fotó sem a legjobb, de nem tudom miért fordítja el 90 fokkal a blogger a képet...:-(
  Update: Zsófi segítségével sikerült kijavítanom a blogger hibáját. Nagy köszi neki érte!

Szuperszülő

Tegnap délután 3 olyan emberrel (idős nő a cukrászdában, bicajozó gyerekek az utcánkban) találkoztam, akik szalonagresszívek voltak velem, és nem csak engem hökkentettek meg a viselkedésükkel, hanem azokat is, akik körülöttünk voltak. Sokat gondolkodtam, hogy hogyan tudnám megfogalmazni és kiírni magamból a tegnap délutáni negatív élményemet.
Ma reggel jött ez a hírlevél Edittől, ami pontosan megfogalmazza az éréseimet, gondolataimat:
Folytassuk egy kicsit a múlt heti témánkat: az agresszió.

Azért szeretnék ezzel egy kicsit hosszabban foglalkozni, mert sok tévhit, hibás hozzáállás él ma az agresszióval kapcsolatban.
Az első ilyen tévhit:
Az agresszió káros.
Teljes egészében ez nem igaz. Sok kárt tud okozni, de sokat is segíthet, ha jól használják. Gondold csak végig, egy csúcsteljesítményű sportoló hogyan képes olyan kimagasló eredményt elérni? Ehhez bizony agresszióra van szükség. Jó, de mi nem vagyunk sportolók. De az előlépéshez a munkahelyen, ahhoz is kell némi agresszió, hogy sikerüljön lekörözni az ellenfeleket. Meg, amikor valaki jól megsért, és a szemébe kell mondani, hogy máskor ilyet ne tegyen. Hogy a nyomulós MLM rendszerbe beszippantó ügynökökről most ne is szóljak. Tudod, kik azok, akik inkább beadják a derekukat, akiknél tiltó-listán van az agresszió. Bár nem tehet róla, valósz&iac ute;nű így nevelték. De sokan szenvednek, hogy saját érdekeik képviseletében nem képesek hangot emelni. A legszomorúbb példa erre a lelki, vagy testi bántalmazást szenvedő anyák, családok. Ők miért nem szólnak? Mert tiltás alatt van az agressziójuk, hiszem már rég ki kellett volna kérni maguknak, vagy elmenekülni. Ehelyett csak tűrnek. Ezt elkerülendő, bizony barátkozni kell az agresszióval.

De akkor most tanítsam verekedni a gyereket?
Nem, egyáltalán nem ezt mondom. De elfogadottá kell tenni az agresszió egészséges mértékét. Ezt nevezi a pszichológia egészséges agressziónak.
Mégis hogyan lehet ezt megértetni egy 2-3 éves , vagy egy ovis vagy egy kisiskolás gyerekkel?
Meg kell tanítani neki kiengedni a feszültségét.
Meg kell tanítani neki kiengedni a feszültségét.
Meg kell tanítani neki kiengedni a feszültségét.
Meg kell tanítani neki kiengedni a feszültségét.
Ezt a mondatot nem azért írtam le 4-szer, mert szenilis vagyok, hanem mert ez a lényeg.
Tehát, ha a gyerek valami okból feszült vagy ideges, sőt agresszív, akkor nem leszidni kell. Hanem megérteni. Mert így ő is azt fogja megtanulni, hogy a negatív érzelem elfogadható. Sőt nem baj, ha van. Sőt lehet róla beszélni. Sőt kell is. Így szépen beleég, hogy ha ideges, akkor azt valahogy le kell vezetni. Már csak arra kel figyelni, hogy megfelelő elvezetési utat mutass neki. Ha agresszív, ne azzal küzdj, hogy hogyan fojtod vissza a gyerekbe, hanem azzal foglalkozz, hogy mit tudsz kitalálni neki, milyen tevékenységet kell felajánlani neki, hogy lenyugodjon. Tehát, ha éppen fejbe akarja vágni kislapáttal a másik gyereket a játszótéren, akkor vond ki a szituációból, magyarázd el  neki, hogy érted az idegességét , de ez nem megoldás. De mutassa meg, mennyire ideges. Kiabáljon, vagy fusson egy nagy kört, sőt mehetsz vele te is.
Mi következik az ilyen szülői viselkedésből?
Az, hogy a gyerek ismerni fogja az érzelmeit. Képes lesz elfogadni, hogy az élethez a negatív érzelmek is hozzátartoznak. Szépen lassan megtanulja, hogy ha ideges, akkor mit nem lehet és mit lehet tenni. Jól van, ütni, köpködni nem lehet, de kiabálni lehet. Így iskolás korára lassan kialakul, hogy melyik az az út, ahogy ő el tudja vezetni a feszültségét.
Nézzük mi történik, ha nem engedik, hogy kiélje agresszióját.
A gyerek szépen megtanulja visszafojtani, hiszen anya nem örül, ha ideges vagyok és csapkodni akarok. Ezért ezt nem csinálja. Bármi baja van, visszafogja. Gyűjti, gyűjti, majd amikor tele a zsákja, vagyis, amikor már sok feszültséget gyűjtött össze, akkor kirobban. Talán te is láttál már dühöngő gyereket, akivel nem lehet mit csinálni, olyan dühös. Igen, sokat gyűjtögetett és most kidurrant. Olyan ez, mint a vulkán. Egyszer csak kitör, és akkor aztán nem tudod irányítani, merre folyjon a láva.
A gyerek fejében is lesz egy kis zavar. Sőt nem is kicsi. Hiszen mindenki elismeri, hogy vannak idegesítő, dühítő szituációk. A gyerek életében is vannak. Ha nem engedheti meg magának, hogy kiadja, akkor szegény mit gondoljon magáról? Nagyon ideges vagyok, de ezt nem szabad, mert ez csúnya dolog, anya is megmondta. Akkor én most nem vagyok jó? Nem tudok a szüleimnek megfelelni, mert néha ideges vagyok, nem mindig mosolygós az élet. Talán nem hiszed el, hogy egy gyerek ilyet gondolhat, de tudod, nem kevés önértékelési zavaros gyerekkel dolgoztam már, akit dührohamokkal hoztak hozzám. Semmi baja nem volt, csak el kellett vezetni a dühét, mert már évek óta gyűjtögette. S ha valami kis negatív dolog történt vele, akkor csak dühöngeni tudott. Mert az elfojtott feszültség nem tűnik el, hanem kerülő úton visszajár.
Akit gyerekkorában a feszültség elfojtására neveltek, az felnőttként is küzd a dologgal. Az élet nem habos torta. Sokszor felidegesítik az embert. Ők azok, akik gyakran a dühüket másokon vezetik le. A főnök, aki veled kiabál, pedig a serdülő gyereke okoz neki feszültséget. Vagy az a férj, aki a munkahelyi stresszét a családon ver le. Ott engedi ki a feszültséget, ahol kisebb az ellenállás, vagy kisebb kárt okoz vele saját szempontjából.
Most ne érts félre, nem az agresszió mellett kampányolok, hanem csak azt szeretném, ha elfogadottá válna, hogy agresszió van. Ez elfogadható és megfelelő módon kezelhető. Mindenkinek meg kell találni, mit kell csinálnia, hogy a feszültsége csökkenjen. Valaki sportol, valaki zenét hallgat, valaki olvas, valaki agresszív filmeket néz stb. De ezt csak akkor tudja megtenni, ha önmaga számára elfogadható a negatív érzelem. Tehát kiskorában is elfogadták a szülei, ha mérges volt. És a szülei segítettek neki megtalálni a megfelelő módot a dühe elvezetésére.
Tudom nem könnyű téma ez, de egy hosszabb átgondolást megérdemel.
Üdv
Edit
 

Edit hírleveleire itt lehet feliratkozni, a blogján is sok hasznosat olvashattok, érdemes bekukkantani hozzá!

Kép az internetről.

4/06/2011

Másképp

Magyar tárgykultúra...kicsit másképp :-)

Kép az internetről.

4/04/2011

Útközben

Sokat időt töltök a tömegközlekedési eszközökön, sokszor figyelem az embereket, néha történeteket is kitalálok hozzájuk: honnan jöhetnek, mi a foglalkozásuk..., néha mosolygok idős embereken, akik nincsenek összhangban magukkal , szeretnének fiatalabbnak tűnni, és ezért elég furán néznek ki (pedig legtöbbször farmerben és csupa hétköznapi ruhában vannak, és mégis a lényeg hiányzik belőlük, az összhang...)
Tegnap egy idős széki néni ilyen széki ruhában száll fel a 61-es villamosra, senki sem mosolygott, mert illik hozzá az öltözet.
- Ugye ez a 61-es villamos? kérdi tőlem kurtán, távolságtartóan.
- Igen, az.... (szerettem volna beszélgetni vele, szóval, nyitva hagytam a mondat végét)
- Úgy elbambultam, nem is nézek, csak menyek...
- Ültünk egymással szemben szótlanul, mint "két nyakas magyar kálvinista". (Ady Endre)
(éreztem, hogy magában szeretne lenni, de amikor leszállt, váltottunk pár szót)


Szék szinte teljes lakossága református. Régebben (azt hiszem 1998-ban) a mátraházi Református Lelkészüdülőben láttam egy gyönyörű fotósorozatot egy augusztus 24-i Bertalan napról, ami kétségtelenül a székiek egyik legnagyobb ünnepe, az a nap, amikor háromszori istentisztelettel adnak hálát azért, hogy voltak eleik, akik túlélték az 1717. augusztus 24-ét, amikor tatárok törtek be a faluba, és a templomba menekült embereket lemészárolták, illetve elhurcolták Máramaros szigetére. A széki nép a mészárlás után megfogadta, hogy Bertalan napján háromszoros istentisztelettel emlékeznek az áldozatokra, és azokra akik életben tartották, és apránként újjáépítették a közösséget. Ezen a napon zsúfolásig megtelik az 1241-ben épített ősi templom és annak kertje is a helyiekkel, az elszármazottakkal – akik Bertalanra, ha tehetik, hazalátogatnak -, és a nem csekély számban érkező vendégekkel. Az ünneplés megtartotta egykori jellegét, gerincét a háromszori istentisztelet képezi, helyet kap a jókedv, a mulatás is, de nem övé a főszerep. Az elmélyülés, visszatekintés ünnepe ez, amelyen a település majd minden lakója hagyományos viseletet ölt, az öregektől a felnőtteken át a fiatalokig, egészen a legkisebb gyermeket is népviseletbe öltöztetik – idén sem lesz ez másként. Egyszer szeretnék Székre elmenni és résztvenni egy Birtalan napi ünnepségen.


Kép innen.