4/27/2010

Három dolog....

...ami szebbé teszi a mai napom:
1. nem kellett korán kelni, és napsütésben jöttem végig a Marinán
2. a tavaszi zápor illata, ahogyan bejön a szobánk nyitott ablakán
3. virágok a kisboltban

4/23/2010

Sajtófotó kiállítás 2010

Előrebocsátom, nagyon szeretem a fotókat. Még akkor is ha homályos, vagy nincs tökéletesen megszerkesztve (nincs benne aranymetszés...:-)), sőt még akkor is szeretem, ha maga a téma nem  vonz, netán még unalmas is számomra. Egyetlen fotót tipust nem szeretek, azt amikor a fotós etikátlan pl. amikor háborús övezetben szenvedő embereket fényképeznek (jópár évvel ezelőtt a Sajtófotó kiállítás díjnyertes képe az volt, amikor egy csontsovány asszony haldokló, felnőtt fiát menekíti a harctérről). Szerintem ezekhez a fotókhoz se tudás, se jó kamera, se ötlet... nem kell, csak érzéketlenség, és abból van bőven, mert mostanság mindennek van értéke, de az emberi életnek, érzéseknek, méltóságnak alig-alig. 
Remélem, idén sikerül eljutnom a Sajtófotó kiállításra.



Sajtófotó kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban május 2-ig.

4/22/2010

Élet

Látni szeretnék, megérinteni, szólni hozzá, melléállni, otthagyni, továbbmenni, hátranézni, elfelejteni, emlékezni, örülni, megfejteni, szeretve szeretni, megkönnyezni....
Élni. Megélni az érzést, az életet.

Biztonság

Babits az egyik kedvenc költöm, nagyon szeretem ezt az idézetet:
"Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos utakon
vinni tenger felé."

Amikor Babits megírta ezeket a sorokat (úgy 70 evvel ezelőtt) talán ugyanilyen közhangulat volt, mint most, az emberek küzdöttek a mindennapok gondjaival, akár csak ma. A két világháború között gazdaságilag, politikailag, erkölcsileg is bizonytalan volt minden, ahogy most is. Babitsnak jobban számított a remény, az optimizmus, az hogy kimondja az igazságot még egy embertelen korban is, és harcolt az embertelenség ellen.

Nem szeretem a bizonytalanságot, mert akkor úgy érzem magam, mintha egy láthatatlan betegség felszívódna a szervezetembe. Hiába nem gondolok rá, tudomást sem veszek róla, mégis erőt vesz rajtam és a legboldogabb perceket is meg tudja mérgezni a bizonytalanság lehangoló érzése.



Van egy bizonyosságom, Isten rendet tart a világban és ebben a világban, csodálatos dolog embernek lenni. Találkozni Jézussal, engedelmeskedni a szavának, megtenni amit kér, még akkor is, ha nem értem. Közösségben lenni Jézussal és az Ő tanítványaival. Ő az, Aki helyreállít, visszaadja a méltóságot ebben a méltatlan világban, erőt ad, az erőtlenségben, vigasztal a szomorúságban... mindenkor velem van. Kell-e ennél több, nagyobb biztonság?

Lenni

"Ha nevetnél én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd,
s én hosszan, mindent elbeszélnék."

Homo Christianus szeretnek lenni.

József Attila: Istenem

Spontán dolgok

Már régen rájöttem, hogy a spontán dolgok sokszor jók. Felhívni valakit csak úgy, ok nélkül; beszélgetni vadidegenekkel a villamoson; rámosolyogni egy idegenre a mozgólépcsőn... 
Hétfőn fáradtan és elgyötörten mentem hazafelé a munkából, arra lettem figyelmes, hogy a mozgólépcsőn lefelé jött 3-4 fiatal srác, az egyik kezében egy szál tulipán. Vigyorgott a szembe jövőkre (akik felfelé mentek). Gyakorlatilag mindenki elkapta a tekintetét, de srác nem adta fel :-) Amikor közel ért hozzám, nyújtotta felém a tulipánt, és olyan kérőn mosolygott, hogy nem tudtam tőle nem elfogadni. Akik mögöttünk álltak, megkönnyebbülve, örültek: na, végre valaki elfogadja a kedvességet! Szerintem, mindannyian egész este mosolyogtunk.

4/14/2010

Vasárnap szavakban

.... választás, várakozás, sorbaállás, botrány, csend, unalom, tétlenkedés, részeredmény, sok, kevés, öröm, hihetelen, megcsináltuk, Vörösmarty tér, bánat, csalódás, bukás, lemond, kimond, bemond, megmond, elégedett, elégedetlen, visszafogott, dühös, ünnep, történelem, remény, más, új, 2/3, kezdet, változás...

4/12/2010

Költészet napja

Itt is, ott is menyegző, Kána.
Öröm villan e bús világra. 

Ritka, drága kicsike ünnep:
Az arcok egymásra derülnek. 

És hivatalos vagyok én is
Az öröm asztalánál mégis. 

Ülök. A szívem halott-fáradt.
Korcs szóra nyitom csukott számat. 

Nevetek, és a nevetésem:
Mint göröngyhullás temetésen. 

Mint száraz haraszt-zörgés ősszel...
Így örülök az örvendőkkel. 

Asztalfőn, dicsfényben derengve
Ül a fájdalom fejedelme. 

Mély, szemrehányó szeme rajtam:
Mért csak ilyen az én vigalmam? 

Mikor Ő itt percre megállott,
Megáldotta a vigasságot. 

Mikor vedernyi borral, vérrel
Lángol az első csodatétel. 

Ő most nem gondol szegre, fára...
Ki mer hát búsabb lenni nála? 

Uram, fájdalom fejedelme,
Ki ülsz az asztalfőn derengve, 

És akarod: tavasszal, ősszel
Örüljek az örvendezőkkel: 

Tedd, hogy igazán örülhessek,
Magamtól megmenekülhessek. 

Örömben, bánatban egyképen
Hadd legyen nekem békességem. 

Korcs szót ajkam ne virágozzon,
Torz nevetésem ne buggyanjon. 

Kedvem másnak kedvét ne szegje,
Derülten nézzek mindenekre. 

Az élet ritka, drága ünnepén
Ne legyek ünneprontó jövevény. 

Uram, ha szemed némán vádol,
Jusson eszedbe: én nem ittam
Első csodád bíbor borából.
 
Reményik Sándor: Idegen vendég a kánai menyegzőn

4/09/2010

04.11.

Szeretem a politikát. Bár sokan azt mondják, hogy a keresztyének ne politizáljanak. Ezzel nem értek egyet, mert "a politika szó eredeti jelentése: közélet, ebben az értelemben tehát mindenki, aki részt vesz a közéletben, politizál". Szóval, figyelem az eseményeket, lelkesen kommentelek.... és most vasárnap is, mint eddig mindig, elmegyek szavazni. Büszkeséggel tölt el, hogy eddig mindig ugyanarra a politikai pártra szavaztam. Ha nem mennék el szavazni, akkor nem lenne semmi jogom véleményt alkotni, háborogni, meglepődni... azon, ami körülöttem zajlik.
Most vasárnap szavazunk, és nagyon remélem, hogy ebből a nagy balliberális-nemzetellenes-komcsi süllyesztőből sikerül felkapaszkodnunk, és újra büszkék lehetünk arra, hogy itt élünk, hogy magyarok vagyunk .

4/07/2010

Recycling


Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nehezen tudok megválni a cuccaimtól. Sok régi ruhám ott sorakozik a szekrényben, hordani évek óta nem hordom egyiket sem, de kidobni is sajnálom. Különös vonzódásom van némelyik nadrághoz, vagy csak egy anyag mintájához... Ezen sokáig bosszankodtam, de már van alternatívám! A megoldás: recycling, azaz újrahasznosítás. A húsvét 4 napja alatt elkezdtem megtanulni a varrás alapjait anyukám ipari varrógépén (sokkal nehezebb azzal varrni, mint egy kis géppel!). Természetesen a régi nadrágajaimat szabtuk fel ezeknek a tartóknak :-) A zipzár még nem tökéletes, és azzal is tisztában vagyok, hogy még a távoli jövőben sem leszek konkurenciája egyik divatháznak sem, de nem tagadom belelkesedtem azon, hogy néhány óra alatt a haszontalannak ítélt, megunt nadrágokból miket készítettem.  Neszeszer, takaró, új vasalódeszka-borító....csak a fantázia szab határt.