8/31/2010

Kopogtat az ősz

Ápisz szag van :) A szeptembernek mindig Ápisz, új könyv, frissen hegyezett ceruza, és bekötött füzet illata  van :-). Szeretem a hűvös-napos reggeleket, amikor az ég már nem az a vakító nyár-kék, hanem kicsit szürkébb és a nap is lágyan, narancsosan süt. A lehulló színes levelek, a hőség vége, bokáig lehet majd gyalogolni az avarban, csoda-idő. Jön a kedvencem, a gesztenye szezonja. Reggelente majd finom ködpára ül mindenen, és az ember egy icipicit, pont kellemesen megborzong tőle. Itt van az ősz, itt van újra...
Remélem, sose fog elmúlni ez a csodaváró ámulatom, amivel az első őszi napokat fogadom. Hiszen ősz van, és ekkor van a kedvenc ünnepem, a reformáció, és persze  Nada szülinapja; elkezdődik az advent, a karácsonyi várakozás is. Itt van az ősz, itt van újra. Üdvözöllek kedvenc évszakom! 


 Kép innen

8/28/2010

Robi

Idén is voltam  csendeshéten, a szerdaisokkal Neszmélyen. Most voltam olyan táborban, ahol együtt nyaraltunk egészségesek és fogyatékkal élők. Ezen a héten találkoztam Robival.
Robi a Kapernaum csoport  oszlopos tagja már 13 éve.
Robi mindig csupa mosoly és hálával teli szívvel beszél a Krisztusban kapott új életéről, a családjáról, az új házukról, a Bibliaiskoláról amit szeptemberben kezd el.
Robi most kapott életében először kerekes széket, eddig csak kölcsönszékkel tudott közlekedni.
Robi a legemberebb ember, akit valaha ismertem. Ha kellett hallgatott, ha kellett beszélt, ha kellett viccet mondott, ha kellett szeretett, ha kellett egyedül volt... és a nagyon jó volt együtt lenni vele.
Robi nem akart bonyodalmat okozni, amikor kirándulni mentünk, és csak hosszas rábeszélésre jött velünk a Gerecsébe.
Robi  észreveszi az alkalmas időt: szüntelenül bizonyságot tesz, Bibliát oszt, imádkozik.
Robi minden évben elmegy a Kapis csendeshétre és az evezőstáborba is.
Robi legalább annyira szereti a fagylaltot, mint én.
Robi szeret segíteni, naposok is voltunk együtt.
Robi mindig lelkesen énekelt az áhítatokon.
Robi megszégyenítően jókat mondott a kiscsoportos alkalmakon.
Robi  szeret vásárolni.
Robi, akitől sokat tanultam és igyekszem nem elfelejteni azokat.
Robi, akivel öröm együtt enni, mert bármit tettem a tányérjára, jóízűen megette.
Robi igazi játszótárs, akár malomról, bass-ról, vagy pingpongról van szó.
Robi úgy örült, mint egy kisgyerek, amikor megnyerte a bass-t. Az örömét látva elfelejtettük, hogy  mi vagyunk a vesztesek.
Robi a bölcs, aki érti az életet.

8/20/2010

Üresjárat

két történés között

akár

8/19/2010

Kapcsolódj ki

Ha nem tudod, hogy holnap (azaz augusztus 20-án)  hova menj, mit csinálj...  akkor egy kis segítség, milyen programok lesznek Budapesten.

8/17/2010

Szomszédok

Három paradicsomot kaptam a közös képviselőtől, amit a közös kertben ültetett-gondozott-kötözött-locsolt-nevelt. Bekopogott az ablakon, és kevés szó kíséretében a kezembe nyomta a paradicsomokat. Tisztára úgy éreztem magam, mint Vágási Jutka amikor Taki bácsi felvitte a csomagjait a lépcsőn...

8/16/2010

Hétvégi ritmus

zendületlenül
hétvégi csend
ahol a madár se jár
csak repül 
hétvégi csend
ablakon át megszűrve hallgatom
a vihart
egy madár zajong
betiltanám a csapkodást
apró-cseprő mozdulatok
pontosan erre vágytam
ez
az
itt és most tökéletes harmóniája

8/13/2010

Szent Lőrinc könnyei

Ha nem lennék hulla fáradt, akkor hegynek mennék, csillagot néznék, a szellőt a bőrömön érezném, az illatot az agyamba égetném, fűben fekve sziporkázó égboltot néznék így nyárvégén, lányosan, szép szoknyában...

8/10/2010

Még mindig

Ma este moziban voltam, megnéztük a Levelek Júliának filmet. Olaszország számomra még mindig verhetetlen: színtiszta extázis és életfogytig tartó függőség.

Hihetelen

8/09/2010

Az ember itt

Az ember itt kevés a szeretetre.
Elég, ha hálás legbelűl
ezért-azért; egyszóval mindenért.

Valójában két szó, mit ismerek,
bűn és imádság két szavát.
Az egyik hozzámtartozik.
A másik elhelyezhetetlen.

8/08/2010

Hétvége szavakban

Telefon. Pánik. Mentők. 1,6. Szabadnap. Rohanás. Minden rendben. Hála. 
Barackpempő. Rugalmas kisbaba.
Szigetszentmiklós. Kávé, olyan amilyet még nem ittam. Rénszarvasos bögre. Grillezés. Pingpong. Csobbanás. Szinkronúszás bemutató. Medence porszívózás. Izlandi képek nézegetése éjszakába nyúlóan. Héderelés a kanapén. Giga Toblerone. Fazer csoki. Bacardi. Hízelkedős macska. Amanda&Bori&Cscsó&Évi&Bala&Dóri&én

8/06/2010

I ♥ Budapest

Mit szeretünk Budapestben?

az éjszakát, főleg ha még nappal is tartanak ♥ a Nagykörutat ♥ a rengeteg programot ♥ a Margitszigetet ♥ azt, hogy sosem unatkozol ♥ a Váci utcát ♥ az esti hangulatos fényeket ♥ a 61-es villamost ♥ Gödörnél a frizbizést ♥ a Tóth Árpád sétányt ♥ a Feneketlen-tó körüil zsongást és söröket ♥ Wekerlét ♥ azt, hogy nyáron sokkal szabadabb ♥ a rétest a Normafán ♥ a havazást az Andrássy úton éjjel ♥ a Nemzeti Színház előtti zöldet ♥ azt, ahogy szembejön velem a tömeg az aluljárókban, és cikázni kell közöttük ♥ a gyönyörű lányokat ♥ a helyes fiúkat ♥ a Római parti hekkeket ♥ a kilátást a budai várból ♥ éjszaka biciklizni nyáron ♥ az Uránia mozit ♥ azt, hogy sosem áll meg az élet ♥ a pálinkafesztivált ♥ az Állatkertet ♥ azt, amikor tavaszi éjjel hazafelé sétálok, csak pár taxi húz el mellettem, csönd van, fújdogál a szél, virágoznak a fák; és mégis érezni a város lüktetését a levegőben ♥ a Kincsem Parkot ♥ a Duna látványát, amikor reggel a 47-49 es villamossal átmegyek felette ♥ egyetemre menet tavasszal napfelkeltét szemlélni a Szabadság hídról ♥ a Vidámparkot ♥ a Nyugatit ♥ a rakpartot ♥ a csajokat ♥ a budai hegyeket ♥ Budafokot ♥ a nyüzsgést ♥ a Lehel piacon a lángost ♥ a Szigetet ♥ a kisföldalattit ♥ a Fűvészkert illatát ♥ a gyermekvasutat ♥ a nyári hajnalokat, ahogy vöröslik az ég alja, fütyülnek a rigók, ébredeznek a fecskék, a tegnapi levágott fű illata terjeng a levegőben, és elindulnak az első villamosok ♥ a Halászbástyát ♥ Zuglót ♥ a sok csodás régi házat ♥ azt, hogy a 7-es busz péntek esti utolsó járatain is hatalmas nyüzsgés van ♥ kávézni a Duna-parton ♥ a LEN-t ♥ a Hősök terét és az Andrássy utat ♥ a 41-es villamost ♥ nyáron a bérházak hűvösét és illatát a kapu alatt ♥ a fürdőket ♥ a Toldi-mozis arcokat ♥ a május elsejéket a Ligetben és a Tabánban ♥ a sok lehetőséget ♥ a kivilágított Lánchidat ♥ a kis pesti utcák útvesztőjét ♥ az éjjeli gyrost a körúton ♥ a romkocsmákat ♥ a bulikat ♥ az Iparművészetit ♥ azt, hogy2 dollárért vehetsz 15 dkg sült véres hurkát, ropogós kenyérrel, mustárral a hentesnél ♥ a Lánchíd lábánál lévő oroszlánokat ♥ a Bazilikát ♥ a Belvárosi Fesztivált ♥ este hazamenet a Margit hídról a kivilágított Parlamentet, a Várat ♥ az Operaházat ♥ a Duna-korzót ♥ a Citadellát ♥ Pesterzsébetet ♥ a Ráckevei Duna-ágon edző evezősöket ♥ azt, hogy hajnalban is nyugodtan elmehetek nagybevásárolni ♥ a nyári szórakozóhelyeket (ZP, RIO stb.) ♥ a 2-es villamossal végig a Duna-parton ♥ a Nyugati jellegzetes illatát hajnalban, miután felmosták ♥ az új Nemzeti kertjét éjjel ♥ a Lánchíd budai oldalán az alagút fölött ücsörögni ♥ Gubacsot ♥ a belvárosi kocsmákat járni éjjel ♥ a Ligetet ♥ a Fogast ♥ a Liszt Ferenc teret ♥ a Libegőt ♥ a jó kis partyhelyeket ♥ hajnalban a pesti rakparton egy taxiban evickélni Ferihegyre, miközben a felkelő nap vízszintesen megvilágítja a Várat ♥ a Móricz Zsigmond Körteret ♥ azt, hogy ritkán van csend ♥ a Gellért hegyet ♥ a Dunát a hidakkal ♥ a művészmozikat ♥ a tavasz első olyan napján sétálni a Duna-parton, amikor már egy pulcsi elég ♥ a Halász bástyát ♥ Újbudát ♥ Budatétényt ♥ a 2-es villamost ♥ a kopaszi gátat ♥ a gangos bérházakat ♥ Csepelt ♥ azt, amikor sötét van már/még, és mész át a 7-es busszal az Erzsébet hídon, és látod a kivilágított Lánchidat, a Várat, a templomokat

forrás

Vizuális cukorkák

Szeretem a reklámokat. Kiskorom óta tátott szájjal bámulom őket. Azóta is bárhol, bármikor el tudnak varázsolni. Otthon, moziban, köztéren, újságban, rádióban... szívesen nézem/hallgatom. Mindig más a kedvenc, az első amit megszerettem az a Skála Kópé volt, másodikos voltam és nagy öröm töltött el, amikor a magyar órán tanultakat össze kötöttem a TV-ben látottakkal (megismertem a magánhangzókat a szövegben :-); a magyar reklámokat hosszú ideig adják, ha meghallom a Dance! szót, inkább átkapcsolok másik csatornára; ebbe még mindig beleborzongok, kár hogy csak nagyon rövid ideig futott; már hosszabb ideje az Orbit rágó reklámja a non plus ultra, a Fánk, az nagyon édes :-)

De erről nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e, ugyanis nem tudom mit reklámoz, és mi köze van ahhoz amit eladni akar:


Kép innen.

8/05/2010

Emlékeim

szerint egyetlen egyszer tudtam annyi dinnyét enni, amennyit belém fért. Akkor, amikor anyukám rokonainál nyaraltunk Körösszakálban, és nekik dinnyeföldjük volt. Lehettem vagy 8 éves, és a családi monda szerint napokig reggelire, ebédre, vacsorára csak dinnyét ettem. Anyukám unokatestvére (Antal bácsi) mondta mindig: most egyél kisjányom, mer’ mingyá' gyün a Lőrinc, belepisál, azt’ nem lesz jó! – aztán Antal bácsi is kanyarintott magának egy darabka dinnyét, szelt hozzá egy jókora karéj kenyeret, és együtt dinnyéztünk a nyári konyha lépcsőjén.



Kép innen

8/04/2010

Szomorú,

hogy vannak olyanok, akik a koszos edényeiket a közös konyhapulton hagyják egész éjszakára.  Szomorú, hogy ma reggel amikor szóltam neki, hogy a tegnapi ebédes (gombapörkölt tésztával) doboza büdösödik a konyhában, megsértődött. Szomorú, hogy még ekkor sem mosta el az edényt, hanem behozta abba a kis szobába, ahol egész nap 4en dolgozunk. Szomorú, hogy amikor újból kértem, hogy vigye ki innen, mert nem kellene itt büdösödnie, akkor ismét megsértődött, de a koszos dobozt ismét a konyhapultra tette. Szomorú, hogy ezen a másik diáklány ezen úgy vihog, mint a hiéna. Szomorú, hogy ezeket a fiatal lányokat (21-22 évesek) nem tanította meg az édesanyjuk az alapvető háztartási dolgokra. Szomorú, hogy engem pedig igen...

8/03/2010

A Dunánál

Tegnap munka után Ágival a Duna-parton beszélgettünk, a rakpart kövén ültünk, a nap melegen sütött, de lágyan fújt a szél. A Dunát én nem látom vénnek, inkább lázadónak, mert makacs és indulatos hullámai voltak tegnap (is). Utána végigsétáltunk a Váci utcán, ettünk egy fagyit a Mekiben. Turisták voltunk saját városunkban. Tegnap este szép volt Budapest.


Augusztusi kedves


Langyos a Küküllő
vize, mint a vászon,
egy nagy szövőszéken
fordul át a gáton.
Lenn a gát alatt az
ezüst zubogóban
fürdik az arany nap,
most van lenyugvóban.
S még lennebb növekvő
árnyukkal a fűzfák
a lassuló folyót
át meg átalússzák.
Ott egy kislegény is
prüszkölő lovával-
úsztat a Küküllőn
ő is át meg átal.
Maradna még a nap,
de nőnek az árnyak;
kár, hogy nemsokára
vége lesz a nyárnak.
 Kányádi Sándor: Nyárutó