12/27/2009

40 fok

Nálunk szépen teltek az ünnepek. Naná, hogy nem maradt el a szokásos gyomorrontás, beigli mérgezés... :-(

Persze más fontos dolgok is történtek mifelénk: a múlt héten esett hóból még egy kevéske megmaradt és nagyon hideg volt. A kinti hőmérő szerint -19,5 fok. Azután megjavult az idő, és tegnap is és ma is azt  mutatta a hőmérő, hogy 20 fok. Gondolom, ez a 39,5 foknyi emelkedés elég ritka és különleges dolog. Szombaton, a karácsonyi istentiszteletről kijőve meleg szél fogadott minket, mintha egy mennyei hajszárító maradt volna bekapcsolva véletlenül :-)

12/21/2009

Játék

Engem is elért a blogos-játék szele....Zsuzsánál láttam egy nagyon szép határidő naplót. Ha ti is szeretnétek nyerni, ezen az oldalon kell üzennetek :-)

Miért?

Tegnap egy evangélikus gyülekezet gyermek karácsonyi ünnepségére voltam hivatalos. Nem tagadom, már attól könnyes lett a szemem, amikor megláttam a gyerekeket. Ismét elöntött a hiány érzése, hogy az életem a mostani formában nem teljes.
A gyermekek szolgálata azzal kezdődött, hogy az 1. kisgyermek (aki mellesleg az én kis tündéri és okos tanítványom volt, és az apukája evangélikus lelkész) azzal a köszöntéssel jött be, hogy Dicsértessék a Jézus Krisztus! A  sok lüke felnőtt rögtön rávágta: Mindörökké, ámen! Na, az én ultra-ortodox kálvinista lelkemeben már itt elszakadt a cérna. A Betlehemes jelenet leginkább egy improvizációs drámaórához volt hasonló, ami alatt időről-időre komment szerűen megszólalt egy felnőtt, és a gyülekezet énekelni kezdett.
A következő jelenet olyan lazán kapcsolódott a Karácsonyi történethez, hogy a pedagógusok is érezték, mindent be kell vessenek azért, hogy elhitessék velünk azt, hogy a következő szösszenetnek köze van a Karácsonyhoz. Némi Bibliaismeret hiánnyal küzdve azt mondta a hitoktató (?), hogy olyan játékra hívja a kicsiket és a nagyokat, amiben egy bizonyos állatot kell utánozni, ami ugyan a Karácsonyi történetben nem szerepel, de benne van a Bibliában. Feltett a fejére egy bárányfüles fejpántot, bégetett, és aki mert bégetni (letenni a bárányvizsgát) az is kapott fejpántot, aztán birkanyájjá alakultak, és mint egy ismétlő órán körbejárták a templomot. Mondanom sem kell, hogy a kb 6 bárányfüles fejdísz, 4 felnőtt fején volt. Én kérek elnézést, nekem kellemetlen...!
Aztán folytatódott az állatok kavalkádja, a nagyobb hittanosok, tevéknek öltöztek, és egy riporter megkérdezte, hogy honnan jöttek és mi járatban vannak erre. A válaszok köszönő viszonyban sem voltak  a Bibliával ("Kínából jöttem, a gazdám egy japán leves titkos receptjéért indult, de eltévedtünk)". Aztán minden teve bement egy karámba (ami talán Betlehemben volt), elindultak megkeresni az Úr Jézust, és a jászolnál elhangoztak a tevék  bizonyságtételei ("Mégis jobb ez, mint a japán leves receptje").
Mit várjak azoktól a gyerekektől, akiknek a tanítói azt állítják, hogy a bárányok nem szerepelnek a Karácsonyi történetben (vö Lukács 2), az egyik tanító legalább 2x mondta azt, hogy amikor Mártáék (!) elindultak Betlehembe...


Na, erre szoktam mondani: Az ész megáll és egy helyben toporog!


Miért áruljuk Jézus Krisztus evangéliumát úgy, mint piaci kofa az eladhatatlan portékátját? Értem én hogy Jézus Krisztus születése öröm ünnep, de miért kell úgy ünnepelni, mintha farsang lenne (jelmezek, körtánc)? Miért kell bohóckodni, amikor örülhetnék Isten testet öltésének, annak a Jézus Krisztusnak, Aki az Isten Fia a Megváltó? Miért nem elég öröm az, hogy Isten testet öltött Fia legyőzte a legnagyobb ellenségünket a halált,  és ezáltal bűneinkre bocsánatot kaphatunk az Úristentől a Jézus Krisztusban? Miért nem gondolunk karácsonykor Jézus Krisztus halálára és feltámadására? Miért nem  elég öröm nekünk az úrvacsora, az Ő Szent Lelkével való titokzatos egyesülés? Miért könnyebb beszélni egy jászolban fekvő tehetetlen kisgyermekről, mint a dicsőséges és feltámadott Krisztusról? Miért?

"Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." (Fil 2: 5-11)

Kulcstartó négyszer



A karácsonyi ajándékokat szeretem elkészíteni, és nem megvásárolni. Ezek már elkészültek, van amin még dolgozok... Nem bírom ki, muszáj megmutatnom, hogy miket hímeztem eddig. Az összevarrást Orsolyának köszönöm:-)

12/19/2009

Decemberi kedves 3.

5

Már csak 5 nap van Karácsonyig! Áldott, békés készülődést kívánok ezzel a dallal, ami T. Dorka szerint "olyan Zsuzsa nénis" :-)

12/16/2009

Váltás

Mobilszolgáltatót váltok, na nem ezért a dalért, vagy a karácsonyi hangulatért, hanem a kedvezőbb percdíjakért :-)

Tegnap,

Bethesda Kórház könyvtárában voltam, ahol az önkénteseknek volt karácsonyi szeretetvendégség. Megértettem, önkéntesnek lenni több, mint szeretetből, ingyen segíteni. Nem csak adni, hanem kapni is lehet az önkéntes munkától, nem is keveset: figyelmet, megbecsülést, tanulási lehetőséget, munkatapasztalatot és egy közösséget, amelyhez tartozni jó.

12/14/2009

A három fa legendája - Norvég mese az élet csodálatos kacsaringóiról

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer hegycsúcs, ahol három kis fácska állt és arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő.
Az első fácska vágyakozva nézett fel a csillagokra, amelyek úgy szikráztak fölötte, akár a gyémánt. „Szeretnék kincsesláda lenni!” kiáltott fel. „Beborítva arannyal és telve gyönyörű drágakövekkel. Én leszek a legcsodálatosabb kincsesláda az egész világon!”
A második tekintetével követte a kis patakot, ami szokott útján csörgedezett a tenger felé. „Jó volna büszke hajónak lenni” – sóhajtotta – „átszelni a viharos tengert, hatalmas királyokat vinni egyik parttól a másikig! Belőlem lesz a legerősebb tengerjáró az óceánokon!”
A harmadik kicsi fa lenézett a völgybe. Férfiak és nők sietősen tették a dolgukat a forgalmas kisvárosban. „Én egyáltalán nem akarok elmozdulni erről a helyről” – mondta. „Szeretnék olyan magasra nőni, hogy amikor az emberek megállnak, hogy megnézzenek, felemeljék tekintetüket az ég felé és Istenre gondoljanak. Én leszek a legmagasabb fa a Földön!”
Múltak az évek. Eső jött és sütött a nap s a három kis fa nagyra és magasra nőtt.
Egy szép napon három favágó ballagott fel a hegyoldalon. Egyikőjük megpillantotta az első fát és azt mondta: „Csodálatos ez a fa! Éppen erre van szükségem.” És a fa eldőlt a fényesen csillogó fejsze csapásai alatt. „Most lesz belőlem az a szép kincsesláda” – gondolta a fa – „csodás kincseket kapok majd.”
A másik favágó a második fát szemelte ki. „Ez a fa erős. Pontosan ilyen kell nekem.” És eldőlt a második fa is a fejsze ütéseire. „Végre átszelem a tengert!” – gondolta. „Büszke hajó leszek, királyoknak való!”
A harmadik fa úgy érezte, hogy egy pillanatra a szíve is megáll, amikor az utolsó favágó ránézett. Ott állt egyenesen és magasan, büszkén mutatva az égre. De a favágó nem nézett fel oda. „Nekem bármelyik fa megteszi” – mormogta.
Az első fa egy asztaloshoz került. De az öreg asztalos nem gondolt kincsesládára. Gyakorlott kezei alól egy jászol került ki. A szép fa nem gyémánttal és drágakövekkel lett tele, hanem fűrészporral és szénával az éhes állatok számára.
A második fa mosolygott, amikor a favágó elvitte a hajóépítőhöz. De nem valami nagy és erős tengerjáró hajó készült belőle, hanem a fűrészelés és kalapácsolás után egy egyszerű halászbárka állt a víz partján. Mivel túl kicsi és gyenge volt ahhoz, hogy tengerre szálljanak vele, ezért egy tavon hajóztak rajta egyik parttól a másikig. Minden nap átható halbűz töltötte be és lassan beivódott a hajó deszkáiba, gerendáiba.
A harmadik nagyon meglepődött, amikor a favágó gerendákra hasította és otthagyta egy farakásban. „Soha nem akartam más lenni, csak állni a hegytetőn és Isten felé mutatni.”
Sok-sok nap telt el és sok-sok éjszaka. A három fa már majdnem elfelejtette egykori álmát.
De egy éjjel egy fénylő csillag gyúlt ki éppen afölött az istálló fölött, amelyikben a jászol állt. Vándorok érkeztek és egy fiatal nő fektette gyermekét a jászol puha szalmájára. „Bárcsak jobb helyet készíthetnék néki!” – sóhajtott fel a férfi, aki mellette volt. Az anya megszorította a kezét és mosolygott. A csillag rásütött a fényes és erős fára. „Ez a jászol a legjobb hely neki” – mondta a asszony. És az első fa rájött, hogy most nála van a világ legnagyobb kincse.
Évek múltán egy este fáradt utasok szálltak fel a halászhajóra. Egyikük azonnal elaludt, ahogy a hajó kifutott a tóra. Éjjel hirtelen feltámadt a szél és a víz fölött hatalmas vihar kerekedett. A hajó hánykódott az óriási hullámok tetején. Tudta, hogy nem elég erős ahhoz, hogy az utasokat ilyen nagy szélben és esőben épségben a partra vigye. Ekkor felébredt a fáradt vándor. Felállt, kinyújtotta karját és annyit mondott: „Csend!” – és a vihar elült. Olyan gyorsan, mint ahogy kezdődött. A második fa tudta, hogy a leghatalmasabb király volt ott azon az éjszakán.
Egy péntek reggel előhúzták az utolsó fából készült gerendákat is a rég elfelejtett rakásból. Összeácsolták, majd egy tomboló és gúnyolódó tömegen hurcolták keresztül. Megborzongott, amikor néhány katona egy ember kezeit szögezte gerendáihoz. Rútnak és kegyetlennek érezte magát. De vasárnap reggel, amikor a Nap sugaraival fellármázta a levegőt és a Földről az öröm áradt, tudta a harmadik fa, hogy Isten szeretete mindent megváltoztatott.
Ez tette gyönyörűvé az első fát.
Ettől lett erős a második. És ha valaki valamikor a harmadik fára gondolt, annak Istenre kellett gondolnia.

Édes napok


Az elmúlt napokban ipari mennyiségben sütöttem linzert és mézes kalácsot. Az apró sütinek nagy sikere volt, többen kértétek a receptjét. Tessék, itt a titkom:-)


Mézes süti receptje

Hozzávalók:
-         25 dkg méz
-         50 dkg liszt
-         10 dkg margarin
-         10 dkg cukor
-         1 egész tojás
-         2 tojás sárgája
-         1 kávéskanál szódabikarbóna
-         mézes fűszerkeverék (vagy őrölt fahéj, szegfűszeg…)
-         reszelt citromhéj és narancshéj

Elkészítés:
            A meleg mézet kikeverjük a margarinnal. Hozzáadjuk a lisztet, a tojásokat, a cukrot, a fűszereket, a szódabikarbónát és a reszelt citromhéjat, és alaposan összegyúrjuk.
Kinyújtjuk, formákkal kiszaggatjuk. Díszíthetjük mazsolával, dióval, mandulával… Langyos sütőben sütjük, mert gyorsan sül!

Díszítés:
 A kisütött mézeskalács felületét cukormázzal is díszíthetjük (írhatjuk meg). Ehhez egy tojás fehérjét egy csipet sóval felverünk, a kemény habhoz mintegy hat-hét közepes kanálnyi porcukrot keverünk (hogy fényes legyen tehetünk bele 1-2 csepp ecetet vagy citromlevet). A cukorhab egy kis részét nejlonzacskó sarkába töltjük, befőttes gumival szorosan zárjuk. Ezután a zacskó sarkát 1, 5 milliméter hosszan levágjuk. (Ha keresztben is ugyanúgy levágjuk, akkor a nyílás csillag alakú lesz.) Egyszerre ne tegyünk túl sok habot a zacskóba, akkor ügyesebben tudjuk megfogni. A maradékot fedjük le, nehogy megbőrösödjön! A megírandó mézeskalácsot, ha szalvétára tesszük, könnyebben tudjuk forgatni. Néhány óra alatt megszárad a díszítés.
Ha ajándékba adjuk, celofánba csomagolhatjuk. Ha karácsonyfadísznek is szánjuk, a kész süteményeket tűvel lyukasszuk át, s így cérnát fűzhetünk bele. (Ha túl párás a lakásunk, a tészta megpuhulhat, és a vékony cérna hamar "átvághatja magát" a mézeskalácson!)
Két formát összeragaszthatunk lekvárral vagy  krémmel.

Vanília krém: 
1 csomag vaníliás pudingport 4 dl tejjel, 1 vaníliás cukorral és 3 evőkanál porcukorral sűrűre főzzük. Ha kihűlt hozzáadunk 3 dl felvert tejszínhabot.

Amiért hálát adhatok....

Arra gondoltam, hogy összeírom, hogy miért lehetek hálás, mi az, aminek örülhetek, amitől boldog vagyok. Nem akarom elfelejteni azt a sok-sok jót, amivel Isten megajándékozott.
Végtelen lehetne ez a lista, mert mindenért hálás vagyok...Na,jó!Szoktam dühös is lenni, meg elkeseredett, nem vagyok én egy szent, de már megtanultam, hogy a nehézségekben is hálás legyek, mert mindig eszembe jut, hogy lehetne rosszabb is :-)

- hálás vagyok, mert fájt a fejem és elmúlt
- hálás vagyok, mert van még munkahelyem
- hálás vagyok Orsolyának, hogy segített a karácsonyi ajándékaimat megcsinálni (megvarrta/összevarrta azokat)
- hálás vagyok az első hóért (végre igazi tél van :-)
- hálás vagyok a tegnapi házi-ifiért, a közös ünneplésért és azért, hogy értékes emberekkel találkoztam, beszélgethettem
- kicsit rosszul vagyok,de nem olyan vészes
- hálás vagyok a vasárnapi istentiszteletért
- munka után pihizhetek egy kicsit, vasalhatok, hímezhetek
- bízhatok Istenben, hogy Ő jobban szeret, mint ahogy elképzelhetem
- rágondolhatok a Világegyetemre és máris megnyugszom:minden úgy eltörpül mellette...

 Te miért adhatsz ma hálát, miért lehetsz boldog?

12/09/2009

Az ünnepekről

"Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.

S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre."

Márai Sándor: Füveskönyv

12/08/2009

Elhallások

Van egy blog, amit nagyon szeretek, Doresz (4 éves kislány) mindennapjairól számol be. Tegnap, amikor belekukkantottam a blogba találtam egy ismerős történetet. Doresz az egyik gyerekéneket így énekli: "Szívem csendben az Úrra figyel, kisegér." (helyesen ki segít) Azt hittem, hogy ez a baki, csak velem történhetett meg (csak az én tanítványaim hallották félre szöveget).
Eszembe jutott, hogy amikor kicsi voltam és gyermek istentiszteletre jártam, sokáig nem értettem Az okos és a bolond házépítő példázatát. Amikor átismételtük, hogy kik is a történet szereplői, akkor mindig csak 2 embert mondtunk, holott az énekben azt énekeltük: "A bölcs házát sziKLÁRA építi...".

12/07/2009

Decemberi kedves 2.


Misa egy melegszívű kisfiú

Az orosz Oktatásügyi Minisztérium 1994-ben két hívő misszionáriust bízott meg azzal, hogy kidolgozzanak egy olyan tananyagot, amellyel  az iskolákba etikaórákon egtaníthatják a tanulóknak a bibliai alapelveket. Arra is fölkérték őket, hogy a börtönökben, a tűzoltóságon, a rendőrségen, valamint egy nagy árvaházban is tanítsanak. Később ők mondták el árvaházi élményüket:
„Közeledett a karácsonyeste. Árváink életükben először hallották a karácsonyi történetet! Elmeséltük nekik, hogy József és Mária elment Betlehembe, de már nem volt hely számukra a fogadókban. Aztán hogyan született meg Jézus egy istállóban, és hogy fektették szülei egy jászolba.

Amíg beszéltünk, a gyerekek és a nevelők lélegzetvisszafolytva hallgattak bennünket. Némelyikük a szék legszélére csúszott, nehogy egy szót is elmulasszon abból, amit mondunk.

Amikor véget ért a történet, minden gyereknek adtun három kisdarab kartonpapírt, amiből egyszerű jűszolt készíthettek. Kaptak egy kis sárga szalvétadarabot is, amit azután az útmutatásunk szerint vékony csíkokra téptek, és szalmaként a jászolba tették. Világosbarna filcből babformákat vágtunk ki, egy régi hálóingből pedig négyszögű flanelldarabokat, hogy a babábak takarója is legyen.

A gyerekek serényen dolgoztak, hogy összeállítsák apró jászlaikat, én pedig körbejártam közöttük, hogy segítseék, ha valamelyiküknek szüksége lenne rá. Minden rendben ment. Aztán ahhoz az asztalhoz értem, amelyiknék a hat év körüli kis Misa ült. Éppen elkészült a munkájával. Amikor szemügyre vettem a jászlát, elképedtem, mert nem egy, hanem két baba feküdt benne. Gyorsan hívtam a tolmácsot, hog megkérdezzem a kisfiútól, miért így készítette a jászolt.
A fiúcska széttárta a karjait, elgondolkozva nézte a pici jászolt. Aztán nagy komolyan belefogott a karácsonyi történet elmesélésébe. Életében először hallotta ezt a történetet, úgyhogy meglepett, milyen pontosan emlékszik rá. Mikor ahhoz a részhez ért, hogy Mária a kis Jézust a jászolba fektette, innen egészen sajátos müdon folytatta:
„Amikor Mária a babát a jászolba tette, Jézus rám nézett, és megkérdezte, hogy hol lakom. Elmondtam neki, hogy nekem se mamám, se papám, se otthonom nincs. Akkor Jézus azt mondta, hogy lakhatnék nála. Azt feleltem, hogy ez nem megy, mert én nem tudok neki ajándékot adni, mint mások. De annyira szerettem volna Jézusnál lakni! Gondolkodtam, nincs-e valamim, amit odaajándékozhatnék neki. Eszembe jutott, hogy melegíthetném őt. Úgyhogy megkérdeztem Jézust: Ha melegen tartalak, az olyan lenne mint egy ajándék? Jézus erre azt felelte: Ha melegen tartanál, az volna a legszebb ajándék, amit valaha is kaptam. Akkor befeküdtem mellé a jászolba, és Jézus rám nézett, és azt mondta, hogy most már vele maradhatok – mindig.”

Mire Misa befejezte a történetét, elöntötték szemét a könnyek, és megállíthatatlanul patakzottak végig az arcán. Arcát kezébe temette, és fejét az asztallapra hajtotta. Két kis válla csak úgy rázkódott a keserves zokogástól.

Ez az árva kisfiú talált valakit, aki sohasem hagyná el vagy bántaná őt. Valakit, aki mindig vele lesz.

Megtanultam: nem az számít leginkább, hogy mink van az életben, hanem hogy kicsodánk.”

(Betty Southard – Lydia 2001/2, Karácsony)

Decemberi kedves

Jó hétvége volt!



Együtt voltunk Nadával, voltunk a Vörösmarty téren és a Kossuth téren a Karácsonyi vásárban, színházban és pizzázni Aliékkal. Nekem sokat adott ez a hétvége, remélem Nadának is!

12/04/2009

Miben több Jézus, mint a Mikulás?

A Mikulás az Északi sarkon él.
Jézus mindenhol jelen van.
A Mikulás szánkón érkezik.
Jézust a szelek hordozzák és a vízen jár.
A Mikulás évente egyszer jön.
Jézus mindig jelen lévő segítség.
A Mikulás ajándékokkal tölti meg a cipődet.
Jézus betölti minden szükségedet.
A Mikulás a kéményen érkezik hívatlanul.
Jézus az ajtód előtt áll, kopogtat, és akkor jön be, amikor behívod Őt.
A Mikulás megengedi, hogy az ölébe ülj,
Jézus megengedi, hogy a karjaiban pihenj.
A Mikulás nem ismeri a nevedet, és így köszön: "Szervusz, mi a neved?".
Jézus azelőtt ismerte a nevünket, mielőtt mi ismertük volna Őt. De nem csak a nevünket,      hanem a címünket, a múltunkat, a jövőnket, sőt még a hajszálaink számát is ismeri.
A Mikulásnak nagy hordó hasa van.
Jézusnak szeretettel teli szíve.
A Mikulás, ha vigasztal, ezt mondja: "No, ne sírj már!"
Jézus így vigasztal: "Vesd rám minden terhed, mert nekem gondom van rád!".
A Mikulás kis segítői ajándékokat készítenek.
Jézus új életet készít, sebzett szívet gyógyít, széthullott családokat állít helyre vagy új otthont teremt.
A Mikulás megnevettethet, de....
Jézus olyan örömöt ad, amely erővé válik.
A Mikulás a fenyőfa alá teszi az ajándékait.
Jézus a mi ajándékunk lett és meghalt értünk a keresztfán.

Emlékeznünk kell, hogy kiről szól a Karácsony! Legyen (újra) Krisztusé! Állj meg! Nézz körül! Figyelj! Ne mulaszd el a Vele való találkozást, mert csak Vele igazi öröm az élet.

12/02/2009

Nem tudom...

... ti hogy vagytok vele, de nekem vannak napjaim, amikor legszívesebben világgá mennék.  Semmi sem úgy sikerül, ahogy kellene, vagy legalább ahogy szeretném. 
Sosem értettem, miért jó a mételyezés, másik kibeszélése, fúrása, a klikkesedés ... A közvetlen munka-környezetem mostanában leginkább egy baromfiudvarhoz hasonlít. Legszívesebben összepakolnék, ahogy a képen látható hölgy, és keresnék a világ békésebb táján valami nyugis melót. Mondjuk ilyet . Szerintem ez lehet a világ legnyugisabb munkája :-)

11/30/2009

Ülök a gyönyörű őszi napsütésben...


... és arra gondolok, ismét eltelt egy év. Még nincs csend bennem, csak várakozás. Ülök a gyönyörű őszi napsütésben, és arra gondolok, körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, akik választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják a másikat. Kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És látom a hajléktalanokat, kitaszítottakat, a munkájukat elvesztőket magam körül... Ülök a gyönyörű őszi napsütésben, és arra gondolok, hogy mindenki jót akar. Jót, minél több jót! Ülök a gyönyörű őszi napsütésben, és arra gondolok, hogy a gonosz semmit sem változott, ugyanúgy megtéveszt, kacag rajtunk,  mint régen, és persze ráígér Isten ígéretére. És ha leborulsz előtte mindent neked ígér, csak neked! Odaígéri egész bevásárlóközpontot, repülőt, jachtot, és felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz felettük. Uralkodj, miért vállalnád a gyengeséged, bűneid a szeretet szolgálatát? Hogy lehetünk ilyen vakok?
Ülök a gyönyörű napsütésben, és és arra gondolok, hogy Krisztus jön hatalommal, közeledik csendesen, méltósággal, hozzám, hozzád, és ha a Vele való találkozás üdvösséges találkozás lesz, akkor már semmi és senki nem számít ezen a világon.

11/28/2009

Vörösmarty tér, karácsonyi vásár

Már megnyílt a Vörösmarty téri karácsonyi vásár forralt borral, gesztenyével, karácsonyi hangulattal...Azt hallottam a Tv-ben, hogy a világ 10 legszínvonalasabb karácsonyi vásárai között tartják számon.
Még több info... erről a programról :-)

11/27/2009

Mindig...

... büszkeséggel tölt el, hogy magyar vagyok, amikor Sebestyén Márta énekét hallom.

11/26/2009

Süssünk, süssünk valamit...


Sokszor (hetente legalább 1x) rámtör az érzés, hogy sütnöm kell valamit. Lehetőleg valami csokisat. Az sem baj, ha a süti dupla csokis (pl. kakaós kuglóf csokimázzal). A héten szerettem volna újítani, hát olyat sütöttem, aminek semmi, de semmi köze nincs a csokihoz. Krumplis  pogácsát készítettem. Nagyon finom lett, csatolok képet is, így néz(ett) ki, amikor kisült.

Ezt a receptet használtam (azt hiszem ez Lajos Mari receptje )(kb. 40 db lett):

Hozzávalók:
  • 25 dkg krumpli
  • 1 dl tejföl
  • fél csomag friss élesztő
  • 2+1 tojássárgája
  • 25 dkg finomliszt
  • 25 dkg margarin
Elkészítés:
A krumplit enyhén sós vízben, megfőzzük, majd leszűrjük, még melegen meghámozzuk és áttörjük, hagyjuk kihűlni.
A tejfölt éppen csak meglangyosítjuk, beletördeljük az élesztőt, és 2 tojássárgájával simára eldolgozzuk. A lisztet összekeverjük sóval, elmorzsoljuk a margarinnal, hozzáadjuk az áttört burgonyát és az élesztős tejfölt. Lazán összegyúrjuk, cipót formálunk belőle, és konyharuhával letakarva 1/2 órát kelesztjük. Lisztezett munkalapon négyszögletesre nyújtjuk a tésztát. Harmadolással alulról fölfelé, majd fölülről lefelé egymásra hajtjuk, aztán a bal oldali harmadát a tetejére, a jobb oldalit pedig a tészta alá hajtjuk, konyharuhával letakarjuk. A hajtogatást 3 alkalommal, fél órás időközönként megismételjük (a hajtogatás iránya és sorrendje tetszőleges, de mindig ugyanaz legyen, mert különben nem lesz leveles a tészta!) A harmadik hajtogatás előtt a sütőt előmelegítjük 200 °C-ra (gázsütő 3. fokozat). A tepsiket kibéleljük a sütőpapírral. 2,5-3 cm vastagra kinyújtjuk a tésztát, tetejét késheggyel bekockázzuk, és 3-4 cm átmérőjű, lisztbe mártogatott pogácsaszaggatóval kiszúrjuk. Egymástól tisztes távolságra a tepsikbe rakosgatjuk a pogácsákat (sütés közben megnőnek, sőt némelyik még dülöngél is!), tetejüket megkenjük a maradék 1 tojássárgájával, és a forró sütőben 20-25 percig sütjük. A tepsiben hagyjuk teljesen kihűlni.


11/23/2009

Tisztaság


Enikővel a múlt hétvégén megcsináltuk a téli nagytakarítást Gödöllőn. Régebben mindig azt mondtam, akkor is takarítok, amikor nem is kell, mert szeretem szagolgatni a tisztítószerek illatát. Ezen a hétvégén annyi, de annyi tisztítószert szagoltunk, hogy a takarítással kapcsolatos nézeteim alaposan megváltoztak. ( Ezt a képet Sárosdi Virág blogján találtam.)


Angolul nem beszélők kedvéért:
"A tiszta ház elpocsékolt/elvesztegetett élet jele"

11/20/2009

Bánatkő

Ma reggel hallottam ezt a dalt először a rádióban. Nagyon szeretem a népdalokat, mindig rácsodálkozom mennyire egyszerűen fogalmazzák meg az érzéseket.

11/18/2009

Novemberi kedves 2.

Megjött a fagy, siklik a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis ősz bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
félek? Nem is félek talán.

Novemberi kedves

Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régről nem kelepel
kéményen a gólya.

Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.

Pedig fúj, ahogyan
fújni tud november,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel.

Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák és a varjak.

Egy szép nap margójára

Nagyon jó volt a tegnapi nap, de hihetetlenül fárasztó is :o)
Csak röviden, pontokba szedve:
- Kedvenc kolléganőm visszatért a munkába. Igaz csak 4 napot nem találkoztunk, mert Dániában járt, meglátogatta a barátnőjét, aki kint tanul.
- Volt egy fantasztikus angol órám reggel. Köszi Regina :-)
- Munka után találkoztam Krisztivel, és megtudtam hol is van a McDonald's a Blaha Lujza téren :-) Megettem életem 1.(!), Big Mac-jét, és nagyon jót beszélgettünk. És ez olyan jó érzés :o)
- Hazafelé a villamoson senki sem veszekedett, tolakodott, volt szabad helyem is....élveztem a kivilágított Budapest utcáit, a Budai Várat.
- Lefekvés előtt még volt erőm, és olvastam egy kicsit.
- Köszönöm mindenkinek a szuper napot! A sok mosolyt, a kedves szavakat, a kellemes asztaltársaságot, a beszélgetéseket...

11/13/2009

Adventi naptár

Ismét eltelt egy év, és megint itt az Advent. Szeretem ezt az időszakot, a sejtelmes várakozást, karácsonyi vásárok hangulatát, és az ajándékok készítését is.
Minden évben készítek Nadának Adventi kalendáriumot. A koncepció mindig ugyanaz: minden napra van egy Bibliai Ige, amit ha Nada megtanul, utána megeheti az édességet (csoki, süti, mogyoró....) amit a zsákocskák rejtenek (hogy megízlelhesse a tanulás édességét :-) )
Nada már 8 éves (de még milyen 8!), az előző 7 évben varrtunk neki néhány zsákocskát, idén csak az Igéket készítettem el, amiket papír szívecskékre írtam. Ha a szívecskék megnyerik a tetszésüket, akár karácsonyfa díszt is készíthetnek belőle (cérnát fűznek bele).

Én így készülök az Adventre. És ti?

 

11/12/2009

Előhang

Igen :) Eljutottam én is ide.... Nekem is van már :) Nem is tudom, hogy tudtam eddig saját, külön bejáratú blog nélkül élni..