10/23/2015

Fabatka

Nyáron a cigánymisszióban a gyerekeket (és a felnőtteket is :) fabatkákkal jutalmaztuk. Akkor el is határoztam, hogy  szeptembertől valami hasonlóval fogom értékelni, motiválni, fegyelmezni a gyerekeket. Aztán elkezdett a neten keringeni egy örkényi tanítónő teljesen hasonló ötlete. Hát igen, nincs új a Nap alatt, és a viselkedés terápiában :)
Transzfer technikával készítettünk mindenkinek zsákot (a képet ők választották ki, és együtt csináltunk mindent):
A zsákokba kerülnek a fabatkák, ami nem más, mint színes papírok lelaminálva. Van 2, 3, 4 fabatka (mert ezeket a szorzótáblákat gyakorloljuk :))
A napközis terem ajtajára kiírtuk, hogy mi az, amiért fabatkát kapnak, és mi az, amiért visszaadnak. Temészetesen minden pontot közösen megbeszéltünk, és a lap alján alá is írtuk a gyerekekkel a "szerződésünk".
Péntekenként van az értékelés, örülünk annak, ha valaki sok fabakát gyűjtött, és biztatjuk azokat, akik nem tudtak eleget gyűjteni. Az értékelés után nyílik a kincsesláda, amiből választani lehet apróságotka (csoki, hajgumi...stb). Van egy tabletünk is, amit akkor használhatnak a gyerekek, ha megveszik a tabletezési időt. Szeretném, ha ez által a közösség is épülne, ezért lehet oszályélményt is venni (pl. bicajozást a közeli spotpályára, filmklubot a könyvtárban...) Aki sok fabatkát gyűjt, az kaphat kiváltságokat is, pl. a 7.-8. osztályosok két hetente mennek a foglalkoztatóba dolgozni, aki ügyes mehet a nagyokkal.
 
A baranyai tanítónő robbanásszerű sikerről beszélt. Sajnos nálunk nem ennyire egyszerű az élet, sokat küzdünk, de megéri. A múlt héten egyik fiútól 25 fabatkát vettem el (az összeset, amit aznap gyűjtött). Rengeteget dolgozott, de egyszer kiakadt, és mint egy hurrikán söpört végig az emeleten. Még másnap is könyörgött, hogy adjam vissza neki legalább a felét, nagyon nehéz volt nemet mondani neki. Tanárt próbáló ez, na :) És akkor sem egyszerű, amikor a gyerekek az ebédlőben pörögnek, hangosak, cukkolják egymást... stb., próbálom őket fegyelmezni: Gyerekek, ez a mai ebéd, egy fabatkát sem ér! A konyhás nénik meg mosolyognak, mert lássuk be, tényleg szó szerintivé lett, az "egy fabatkát sem ér" kifejezés.
 
Gondolkodom még a hisztijegy, és a pihenőjegy bevezetésén is. Van 1-2 gyerek, akik nagyon  sokat, és intenzíven hisztiznek, talán mindenkinek segíten, ha vehetne hisztijegyet (horror áron), és ha nem tudja megállítani a dührohamot, akkor büntetlenül (fabatka elvétele nélkül) tombolhat. Talán még jót is tenne, ha met tudná tanulni irányítani, hogy mikor és mennyire engedheti szabadjára az indulatait. Sajnos a mi gyerekeink hamar elfáradnak. Pénteken délután Az istenek a fejükre estek filmet néztük, a délelőttösök kérték, mert kapcsolódik egyik téma naphoz, és egy 8.-os lefeküdt a padra, és elaludt.  Jobb lett volna, ha lefeüdhetett volna a szőnyegre, betakartuk volna, és akkor ki tudta volna magát pihenni. A rendszer még kidolgozás alatt :)

10/18/2015

Gyermek, misszió

Hitoktatóként fontosnak tartottam, hogy az órákon nagyon sok információt átadjak a gyerekeknek (történetek, aranymondások, énekek). Hiszem, hogy a kisiskolások nem csak matricákat, figurákat... gyűjtenek szívesen, hanem információkat is. És ha pl. a focicsapatok, Forma 1 ...stb. összetételét hibátlanul tudják, érdemes megtaítani nekik mindent. Később (felső tagozat második felében) majd nem tanulni akarnak, hanem vitatkozni, szóval mindig előre dolgoztam, a konformációkor már csak ismételtünk :) Az ismeretek mellett az evangéliumot is hirdettem minden órán, hiszen a legfontosabbnak mégis csak azt tűztem ki hitoktatói pályáafutásom elején, hogy a gyerekek hitre jussanak, de  igyekeztem Isten szeretetét hangsúlyozni, még akkor is, ha el kellett mondjam, hogy bűnösök vagyunk. Nem könnyű ám ez, mert ha csak Isten szeretetét hirdetem, könnyen hihetik a gyerekek, a megváltás ingyen van, pedig nem, ezért elmondtam a gyerekeknek azt is, hogy nincs "potyakegyelem"  (by Prof. Dr. Sarkadi-Nagy Pál). Református tanítás, hogy nem mindenkinek szól a kegyelem (predestináció tana a Római levél alapján), de még így is nehéz felfogni, elfogadni..., hogy egy-egy kisgyerek aki szorgalmasan jár hittanra, később megtagadja az Urat.
Miért írtam ezt le? Az utóbbi időben két olyan valakiel is találkoztam, akiknek lelkészek voltak a szüleik, de ő maguk nem tértek meg. Az egyik  a tanárom, akinek nagynevű, igazhitű szülei voltak. Édesapja több hittankönyvet is írt, és szinte tankönyvi anyag a teológián. Ismerem a testvéreit is, és több unokahúgát/öccsét, meg azok gyermekeit. Szóval van egy család, ahol a tanárom kilóg a sorból, mert nem hisz Jézus Krisztusban (pedig rendes, jóravaló, szelíd, kedves, szerethető). Tegnap beszélgettünk, és azt mondta, édesanyja mindig csak azt mondta neki, hogy bűnös. Nem is nagyon emlékszik más beszélgetésre. Értem, hogy az anyuka szerette volna, ha a gyermekei hitre jutnak, csak a lényegi üzenet nem ment át :( A tanárom nem élte meg azt, hogy az édesanyja szereti.
Kedves hívő Anyukák, Apukák. Otthon legyetek szülők, a hitoktatást bízzátok a gyülekezeti munaktársakra! Tudom, hogy mindennél jobban szeretnétek, hogy megtérjenek, döntsenek Jézus mellett, új életet kapjanak. De ha nem térnek meg, akkor mi van?