Nyári élményekről

egy kedves kisfilm...

Kedves

Szeretetről, reményről, barátságról, bizalomról... és sok minden másról.

A terv jó!

Nagyon nehéz várakozni. Nekem legalábbis nehéz. Az utóbbi időben sok ígéretet kaptam ... és olyan türelmetlen vagyok, mert az ajándékokat most szeretném. Ilyenkor azt érzem, kevés a hitem, hogy hittel ráálljak az ígéretekre. Ti hogy vagytok ezzel? A várakozással? A türelemmel?

Happy :-)

Március legelején már volt egy tippem, hogy az idei év dala Pharell Willliams Happy-je lesz, és így is lett. Ritkán tévedek :-) (by Füles) Persze nem volt nehéz kitalálni, az ilyen groove-os dallamok mindenkit megmozgatnak.  Megmozgatták a Budapestieket, a Firenzeieket. De, nekem a Pető Intézetes tetszik a legjobban, igen jó táncosokat találtak :-)

Az elején (0.43-nál) a két kislány ahogy csacsog az asztalnál, az valami döbbenetesen cuki. A lányok sosem nőnek fel :-D

Szép hétvégét nektek!

Nuvem, "delila", tengerész

Véget ért a képzés, legalábbis a tantermi része. Már csak a vizsgák vannak, a szakdolgozat megírása és annak védése van hátra. Búcsúzkodással telt az utolsó két nap.  Sírok, hogy vége van :-( örülök, mert vége van :-)

Köszönetképpen mi mást adhattam  volna kedves tanáraimnak, mint kötött/horgolt kendőt?! 

A leges-leges-legjobb tanárnak, ő a csúcs, a non-plus ultra..., akitől olyan sokat kaptam, hogy elmondani nem is lehet. Meghatározó alakja az életemnek. Amikor elkezdtem a képzést, sokat imádkoztam, hogy remek tanáraim legyenek (most már tudom, azért is kellett volna imádkoznom, hogy a csoporttársaimhoz is tudjak kapcsolódni). Ha a képzésre gondolok, akkor mindig az jut eszembe, Isten a legjobb tanárokat rendelte ki nekem. Zsuzsa ezt a Nuvemet kapta, a fonalat Csongor Zsófi festette, elmondtam Zsófinak, hogy Zsuzsa milyen karakter, és megfestette Neki a tökéletes fonalat :-)

Lujza, akinek szintén nagy rajongója vagyok, ezt a kendőt kapta tőlem. Rengeteg mélylilát és türkizes zöldet hord. Nem volt kis kihívás meghorgolni ezt a kendőt, mert én nem szeretem ezt a színt, minden sornál sóhajtoztam: hűdelila ez a gombolyag. Nagyon örültem, amikor a pikókat horgoltam a szélére :-D

Magdinak készült ez a tengerészes kendő. Sok csíkosat, kéket hord. Balatoni nyári estéken jó szolgálatot tesz majd neki.

A férfi tanarak bort kaptak, jófélét.

Mondom néktek: mi mindíg búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el.
Minden szótól, mit kimondott a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
(Reményik)

Edzésterv

Többféle applikáció van okos telefonra. Én a leginkább kezdőbarát verziót töltöttem le. Nem pont ugyanez az edzésterv, de majdnem:

 táblázat innen

A szakdolgozat és az egyetemi dolgok minden időmet lekötik.  Annyira sok a beadandó, a határidő... és úgy érzem, semmire sem marad időm, szinte mindennel úszok. A jó, hogy pl egy Mentál Klubon találkoztam Mártival, sajnos beszélgetni nem tudunk, remélem jön a nyári konferenciára, és akkor több időnk lesz egymásra.

Megfeszítve kötöttem a csipkekendőt, de amikor a csipke részhez értem, elrontottam, későn vettem észre és nem tudtam visszaszedni a sorokat, leszaladtak a szemek. Az egészet vissza kellett bontani! Két hét megfeszített munkája alig 10 perc alatt visszagombolyodott :-( Újrakezdtem. Mert egy hős vagyok :-D

Anyák napján

Sajnos én már nem köszönthetem az Anyukámat, de nincs olyan nap, hogy ne gondolnék Rá...

Az áprilisi délutánon

Az áprilisi délutánon
dalt hallani egyszerre, távol.
Az illatos, japáni égből
hull a napfény és hull a zápor.

Tömjénez a tavasz a légben,
virágos ágon kancsi fény ég.
Kis, ideges lányok kacagnak,
veri az ördög a feleségét.

Nyílt arccal isszuk az esőt fel,
agyunkba rózsaszínű láz kap.
Vékony, ezüst esőfonálon
dévaj angyalkák citeráznak.

Kigyúl a táj. Milyen vihar volt.
Villám se lobbant, ég se dörgött.
De láttuk a két ősi titkot:
itt járt az Angyal és az Ördög.

(Kosztolányi Dezső: Az áprilisi délutánon)

Legyen szép a hétvégétek

Itt a szívem

Hallgassátok, szeressétek, engedjétek mélyre...

Rózsák

kép innen

" Ajkához emelte a vödröt. Hunyt szemmel ivott. Olyan volt ez, mint egy ünnep. Ez a víz más volt, több volt puszta italnál. A csillagok alatti vándorlásból született, a csiga énekéből, a karom megfeszített erejéből. Olyan jólesett a szívnek, mint egy ajándék. Mikor gyerek voltam, így aranyozta be a karácsonyi ajándékot a karácsonyfa fénye, az éjféli mise zenéje meg a mosolyok varázsa.

- Nálatok, mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...

 Minden bizonnyal - feleltem. 

- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni. "

 (A. de Saint-Exupéry, A kis herceg)

Legyen szép a hétvégétek :-)

Csönd

„Mert nem a csend van két szó között, hanem a szó van két csend között... Szólni nem az tud, aki szólni tud; szólni az tud, aki hallgatni tud".

fotó flickr, Karl Williams

Egy facebookos megosztás kapcsán jutott el hozzám ez a videó.

Döbbenetes, hogy a csendnek milyen nagy az ereje. A nő és az utolsó ffi egy párt alkottak a hetvenes években, szerelmüket úgy búcsúztatták el, hogy végigmentek a kínai nagy falon. Az út két végéből indultak el - egyikük innen, másikuk onnan, s ahol összetalálkoztak, megölelték egymást. Nem találkoztak ezután sokáig.
Négy éve Marina különleges performanszot szervezett: A művész jelen van előadásában ismeretlen résztvevőkkel egy-egy perc csendet osztott meg. Marina és a vele szemben helyet foglaló - percenként cserélődő - látogatók egymás tekintetébe merülve csendben ültek. Egyszer csak váratlanul megjelent a férfi... A találkozás pillanatait láthatjátok a videón.

 

Csillaghullás, kívánságok

Itt az ideje lassan listába szedni az álmokat, vágyakat! A Perseidák meteorraj már fölöttünk jár, és ma este pedig jön az idei nagy csillaghullás: akár 100 kívánságot is ki lehet pipálni óránként :-)

Csillagvárós, csillagnézős szép estét mára!

Újat kezdeni

Napok óta készülök megírni ezt a posztot... nem tudom miért ilyen nehéz ez... a tényen egyáltalán nem változtat, az életemnek egy fizikai és lelki része is lezárult. Hosszú (kb 1,5 év) vívódás után szombaton elköltöztem az albérletből, ami 3 évig otthonom volt. Ha csak egyszerű lakhelyváltás lenne, nem írnék róla, viszont az egész folyamat egy önismereti utazás is egyben... Sokat gondolkodom(tam) azon, miért vagyok képes hosszú ideig benne lenni valamiben, ami nekem nem jó, miért nem változtatok a helyzetemen?! Ezer sebből vérzek, fáj minden porcikám, csomókban hullik a hajam, hónapok óta nem tudok aludni... és nem gondolok magamra, mert akkor bűntudatom van (cserben hagyok valakit, aki számít rám...), és önzőnek (hol marad a hosszútűrés, mint Lelki gyümölcs?) érzem magam...  legalább nyavalyogtam volna :-D Rengeteget imádkoztam, gyötörtem Istent mondjon már valamit... és így utólag visszanézve szinte kiabált a fülembe, amikor nem hallottam a saját zakatolásomtól Őt, adott helyzeteket szép számmal, ami a legjobban megviselt, az, hogy december közepén elromlott a mosógép, azóta vagy kézzel vagy mosodában mostam, amit heti +1500 Ft kiadást jelentett szerény költségvetésemben.

 kép a netről

A múlt héten sokadjára kaptam ezt az Igét "Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, és a sivatagban folyókat fakasztok" (Ézs 43:19) Számtalanszor idézett Igéje ez a Szentírásnak, azonban elképesztő dolog látni, megélni ennek a valóságát, amikor magam sem tudom, pontosan mi is történt... csak valami megváltozott... bennem. Ahogy álltam a lakásban, pontosan a fentieket éreztem. Valami újat. Nem lettem szebb - hova fokozni, ugyebár? :-)  -, nem lettem magasabb, sőt kövérebb és vékonyabb sem, de valami, valami belülről feltörő új lendület, új élet-szerű frissesség vett rajtam erőt. Azt hiszem, ez elég jó :-D  Átéltem valami olyan csodát, olyan természetfelettit, aminek fizikálisan nyoma marad.  Amikor megtértem egyet akartam: még többet Belőle, és ez a vágyakozás az elmúlt héten ismét olyan erős lett, mint azon a nyáron. Még jobban megismerni Őt. És mégis meg vagyok lepve, hogy így lett. Adott, és ad továbbra is önmagából. Olvasva a Bibliát, egyszerűen életre kelnek a sorok. Erőt, és az élet illatát árasztja magából. 

Nagyon várom az előttem álló időszakot, hogy ez az új lendület, ez az új lelkület tovább törhessen felfelé, ebben az átmeneti állapotban megélni a Vele való közösséget, legyen lelki és fizikai erőm a májusi költözéshez is. "Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni..." - alig várom, hogy lássam, mi lesz belőle! Egy bizonyos: az Írás igaz, megáll.

Áron

Neki készül a körökből a horgolt takaró. Hamarabb jött, mint vártuk...február 1. hetén kellett volna  megszületnie, de vasárnap hajnalban megszületett 35,5 hétre. Bár nem kicsi baba (3150 gr, 52 cm, az apgárja 8/9) mégis az első pillanatban inkubátorba tették, nem lehet kivenni és infúziót kap. Nehéz időszak ez a babának is és az anyukának is, köszönjük az értük mondott imákat.

Mersz-e a holnapba nézni?

Csodálom Jézus Krisztust, ahogyan a földre jön, és saját kezébe veszi a dolgokat. Nem mást küld, hogy Ő fáradt cinizmussal a mennyei trónusán ülve szemlélje és kommentálja az emberiség vergődését. Ő közénk jött, és szembe ment az akkori világ sodrásával, az erőszakos, kapzsi, lusta, élvhajhász semmittevéssel.
Utat keres, építkezik, társakat gyűjt, megtanítja őket csendben lenni, befelé fordulva imádkozni, felfedezni a mennyei Atya vágyaink által szívünkbe írt álmait. Naponta útra kel, bejárja a szülőföldjét, bátran nyíltan szóba áll az emberekkel, meghallgatja őket, vigasztal, bátorít, segít. Egyetlen kérdés, egyetlen gond se jelent számára akadályt, lendületesen vállalja azokat és megoldja. Keresztelő Szent János lefejezése, egy-egy kudarc nem bénítja le, nem ül félre duzzogva, hanem kitartó szívóssággal megy a szeretet útján előre. Nem gyűjt kincseket, vagyont, nem áll be egyetlen politikai irányzatba sem, szabadon száll, hiszi, hogy jósága, szeretete az egész világot megmozgatja. Egyszóval Jézus él, alkot és szeret, megy előre! Már önmagában ezért a tevékeny, lendületes életéért, én Jézus Krisztus mellé állok.
Olyan döbbenetes látni, hogy sok-sok ember csak a saját pitiáner szórakozásáért mozdul meg. Csak korlátolt létének a fenntartását vállalja, önmagáért él, és nagyon sokan még azt is csak ímmel-ámmal teszik... Annyira szeretném ezeket az embereket felrázni, rádöbbenteni arra, hogy drága, egyetlen életüket pocsékolják el. Hogy lehetne az embereket a félénk, helyben tipegő, önzés burkában besavanyodott életükből kimozdítani? Felszabadítani a szeretet, az alkotás, a valós létezés csodálatos szép világára? Hogy tudnám elmondani érthetően, megmutatni azt a tiszta örömet, melyet a szeretet útján, botladozva is, de elinduló ember megtapasztalhat?
Lehet, hogy izgalmas egy számítógép előtt ülve vezetni egy autót, szimulált hajtűkanyarokat bevenni, de mennyivel izgalmasabb  becsületes munkád gyümölcseként megvásárolt autódat vezetve családodnak megmutatni gyermekkorod szép, mesés tájait. Lehet bekeseredve, szárnyszegetten reménytelenségbe ostorozni ezt a világot, de mennyivel jobb leülni és megfogalmazni egy verset, egy gondolatot, mely mint egy langyos szellő belekapaszkodik embertársad csüggedten logó vitorlájába, és elindítja őt a reális létezés hatalmas óceánján.
Jó dolog megérezni a kis magban feszülő élni akarást és azt szelíden jó földbe tenni, a szerető szolgálat alázatával öntözgetni. Jó dolog meghallani egy kisgyermek ki sem mondott panaszát és egy otthon, intézményecske létrehozásával, óvodával, gyermekvédelmi központtal válaszolni a kibontakozás utáni néma vágyra. Jó dolog mint egy láthatatlan angyal e világon keresztül suhanni, itt ott csendesen megállva, az életet szolgálni, szeretni az alkotás Istenét. Nagyon jó dolog élni és alkotni! Ha az Isten maga mondaná, hogy nincs túlvilág, és nem tartják számon a szeretetből adott pohár vizet, a jó szót, a lehajló gyöngédséget, a másokért végzett munkát, én akkor is ezen az úton mennék tovább, mert jó dolog a létezés örömét megosztani embertársaiddal. Jó dolog a kis homokból várat építeni, a téglából templomot az Istennek, otthont az embereknek. Jó dolog a földet feltörni, és tarka virágot, hatalmas fákat ültetni csak úgy, hogy legyenek, hogy létükkel tanúskodjanak az élet, a kibontakozás, a folyamatosan mozgásban lévő Isten irántunk való végtelen szeretetéről.
Megéri? Építed, szépíted a világot, és észre se veszed: magadat építed, bontakoztatod ki, minden egyes kapavágás nemcsak a földet teszi lakhatóbbá, hanem magadat is. Mindennapjaid szeretetének tüzében kiégő tégláidból nemcsak kint a világban épül ház, otthon a családodnak, hanem belülről építkezve megszületik benned, a családjáért felelős felnőtt, az apa, ki életet ad. Csodálatos életet adni, gyermeket szülni, és azt becsülettel, türelemmel az öntudatra ébredésig felnevelni, majd imádságos szeretettel az útját mindvégig egyengetni, és öreg fejjel az általad ásott kútból felbuggyanó tiszta vízben megmosakodni.
Te ástad a kutat, de annak életet adó tiszta vizét nem te teremtetted, általad születik valami, ami nem te vagy, mely életet ad sokaknak, s melynek tükrében megláthatod végre te is az igazi, szép arcodat. Persze, hogy megéri a teremtő Istennek társává válva magadat e világban kiteljesíteni. Semmiből a végtelen létbe felnőni, úgy lenni hatalmas fává, hogy forró nyarakban érett magvaid ezreiben, erdővé válsz.
Minden egyes perc, óra mit Isten jóságosan neked adott, s melyet te jó szándékú munkával, alkotással nem kamatoztatsz, melyet a semmittevés, az önsajnálat, a meddő poénkodás, a helyben topogás céltalan kocsonyájában töltesz, elvesztett, soha vissza nem térő lehetőség. Tiszta szívemből sajnállak téged, ki évekig célozgatsz, de nem mered meghúzni a ravaszt. Igen sajnállak téged, ki olyan szellemi, lelki, anyagi erőket gyűjtesz, melyekből nem épül vers, szerelem, ház, haza, melyek csak poros raktárrá teszik életed, s téged értelmetlen limlomjaid őrzőjévé, egy karikás szemű, betörőktől rettegő éjjeliőrré.
Mi vagy te?
Egy szárnyatlan sas, a porban kapirgáló tyúkok között? Nem haragszom rád, csak szánlak, mint azt a vándort, ki balgán megáll és tikkadtan szomjazik az életadó kút mellett. Izgalmas, érdekes az élet, és ne azért buggyanjon ki szívedből a dal, mert általa unatkozó emberek sztárja lehetsz, hanem csak azért mert jó énekelni, társa lenni a korán kelő pacsirtának, ki dalával ébreszti a hajnalt, és a vándort. Jó alkotni, a vásznon megragadni egy mozdulatot, egy csak általad megsejtett hajlatát a tájnak, és azt, amit csak te egyedül látsz, alkotó munkáddal alázatosan láthatóvá tenni az egész világnak.
A mozgásban lévő Istennek szolgája vagyok. És mint a gyermekkorod játékában a szaladó gyermek, szeretnélek életadó simogatással megérinteni, hogy életed legyen, és te is mozgásba lendülj, hogy merj magadba fordulva álmokat látni, és azokat társakat keresve bátran megvalósítani. Megtapasztalni azt, hogy milyen csodálatos társa lenni a világot, tiszta, szép vágyaid által beléd irt irányban tovább teremtő Istennek.
Krisztus Isten reális válasza volt az emberiség évezredes adventjére. Jézus léte örök válasz, nem csak a megannyi miértre, hogyanra, hanem a te alapvető örök kérdéseire is. Az élő hit, az erőt adó remény válságban van, és persze ez újabb és újabb politikai, gazdasági kríziseket szül. Hogyan tovább? A kérdés az, hogy mersz-e magadba nézni, mered-e kimondani, megfogalmazni a végtelen utáni tiszta sóvárgásaidat? Mered-e félrelökni a kufár, csak a vagyonukat halmozni akaró kereskedők csillogó reklámjait, és kimondani mindazt miért érdemes élned, dolgoznod, meghalnod? Mered-e alázatos partnerségben Istennel tovább teremteni ezt a szép világot? Mersz a gondolkodó, kereső embertársaid sorába állni, hogy te is akár egyetlen dallammal gazdagabbá tedd magadat, és társaidat? Mersz a holnapba nézni, és talán milliók által, a csendes adventi imában kértekre, Isten simogató válasza lenni?
Karácsony után mersz szeretetből mások számára megtestesülni? Újból útra kelni? Mosolyogva az emberek kérdéseire, kéréseire, megnyugtató válasz lenni?
Egyetlen dolgot kívánok az új esztendőbe: Merj ezekre a kérdésekre bátran IGENT mondani.
Szeretettel,
Csaba testvér
2013. január 8.

Leander, egyedül, hiba

Ma reggelre a leanderemet (amit én gyökereztettem) ellepték a levéltetvek (sárga bogarak). Volt fokhagyma koncentrátumom (meleg vízben fokhagymát oldottam) amit felhígítottam és gyorsan lepermeteztem. Remélem, hogy a tetvek elmennek, a leander megmarad...

Nincs férjem. Leszögezem, szeretnék férjet, családot, gyerekeket... Voltak kapcsolataim, 3x álltam a házasság küszöbén, de mindannyiszor Isten közbeszólt. És én engedelmeskedtem Neki. Belátom, tényleg nagy áldás, hogy egyik pasihoz sem mentem hozzá, mert utólag kiderült mindről, hogy csapni való férjek-apák. Azt is beismerem, sok előnye van az egyedüllétnek, pl állati kényelmes, hogy nem kell alkalmazkodni senkihez. Többször megkaptam már gyerekes barátnőimtől, mennyire irigyelnek, hogy szabad vagyok. Tegnap egy barátnőm (3 kisgyereke van és jelenleg nagyon nehéz élethelyzetben van, ez azért a mentségére legyen) ezt írta a cseten nekem: "szinte irígy vagyok, hogy csak 8 órát dolgozol és 7végén is pihensz. én 14 órát vagyiok szolgálatban. hétvégén is." Igaz, hogy munka után, hétvégén, azt csinálok, amit akarok (azért nem egészen, mert megyek ki  anyukámhoz, ami fizikailag is és mentálisan is megterhelő), és esténként azért az üres lakásra hazajönni, nem túl funny. Meg az sem, hogy ha van egy 3 napos hétvége nincs kivel programot szervezzek, nyaralni menjek... Igen, az egyedüllét irígylésre méltó az év 350 napján, de a maradékban ott vannak az ünnepek - egyedül. Nagyon őszintén  ki kell mondjam, gyakorlatilag ezen a világon senkim sincs, az apukám meghalt, az anyukám alzheimeres (tegnap reggel, amikor telefonáltam neki, nem is tudta, h velem beszél), a tesómmal pedig nagyon nehéz a kapcsolatom. Azért erős túlzásnak érzem, hogy irígylésre méltó a helyzetem... 

 

 kép innen

Kicsit beszélgettünk még erről, hogy a várakozásba bele lehet ám fáradni... mire azt is megkaptam, az egyedüllétem miatt csak magam hibáztathatom, mert statisztikailag kevesebb a hívő ffi, ezért bárki jön, alkudjak meg, és örüljek.

Mindennek ideje van

"Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak." (Préd 3:1)

Az én Istenem jól tudja, az életem idejében mikor kell el helyeznie a történéseket. Meg kell történnie, hogy az idős hozzátartozók meghaljanak. Az utóbbi pár napban anyukám állapota rohamosan romlik, nagyon kérem az Urat vegye körül a szeretetével az Ő hűségéért, irgalmáért ajándékozza meg az anyukámat, éljen még egy keveset, hogy el  tudjunk búcsúzni Tőle. Sokszor banális dolgok miatt hal meg egy ember, de amikor hosszan és tehetetlenül kell nézni, hogy valaki szenved lelkileg-testileg, nagyon fájdalmas tud lenni. Imádkozom, mindent az Úr elé tettem és kértem, adjon békességet bármi is lesz, bármit ad. Ma este 2x tudtam vele beszélni telefonon, mert a testvérem, amikor bement hozzá, felhívott, odaadta neki a telefont. Amikor anyukám hangját hallottam a telefonban, nagy kő esett le a szívemről. Hála Istennek, még életben van...holnap reggel kimegyek hozzá. 

Esőillat

Szeretitek az eső (az ázott föld) illatát? Jaj, én nagyon :-) Szeretek egy nyári zápor után kihajolni az ablakon és nagyokat szippant a felfrissült levegőből. Olyan friss, üde, élettel teli!

 

"Nem tudhatjuk pontosan, mikor kovácsolódik a barátság. Ahogy mindig az utolsó csepp víztől telik csordultig a kehely, úgy a rengeteg kedvesség közül is az utolsó lesz az, mely csordultig tölti szívünket. "
(James Boswell)

Képek az internetről

Május első vasárnapja

Anyukám a tablóképe hátuljára ezt írta:
Édesanyám Te jó asszony,
Őrangyalnak rendelt Isten téged
Tőled kaptam azt az édes, jó anyai, értem égő szíved.
Éjjel-nappal rám vigyáztál
Mindig jóra tanítottál, áldjon meg az Isten
Áldjon meg az Isten.
Sok szeretettel drága szüleimnek leányuk, Margit

Isten áldja meg az édesanyákat, nagymamákat, keresztanyákat, nevelőanyákat... köszöntsétek Őket addig, amíg lehet!

Engedelmeskedni

Alapvetően nyitott vagyok, szeretem a társaságot, szeretek beszélgetni, könnyen barátkozom, szeretek bandázni... de az utóbbi időben (ősztől) egyre jobban befordultam, nem akartam senkivel sem találkozni, kibújtam a programok alól, nem válaszoltam levelekre, sms-ekre... miközben éreztem, nem jó ez így, hiszen "nem jó egyedül lenni",  a keresztyénség nem magányos műfaj, egyedül nem lehet keresztyénnek lenni. Amikor ez tudatosult bennem, akkor kezdődött a böjti időszak, és ilyenkor mindig elolvasom az Ézsaiásban a böjti fejezetet.  A 7. versnél nagyon megdöbbentem, mert erre a versre nem emlékeztem: "Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!"  (Ézs 58:7) Nagyon nekem szólt ez az Ige, és ebben szerettem volna változni, tudtam, ebből a magányosságból kell kevesebb belőlem, és növekednie kell bennem Jézusnak, aki igaz Barát, aki szerető Úr. A könnyebb út az lett volna, ha  lemondok a csokiról, a kenyérről, a szénhidrátokról, a Tv-ről ... 

  Kép innen

A böjti időszakban tudatosan engedelmeskedtem ennek az Igének,  sok olyan találkozást szerveztem, amikhez semmi kedvem sem volt, de megtettem; elmentem hosszú hétvégére az ifisekkel; felhívtam olyanokat, akikkel régen nem beszéltem, mert nehezteltünk egymásra; meglátogattam az unokatestvéreimet, akikkel évek óta nem találkoztunk; rengeteg e-mailt , sms-t írtam; ha valaki spontán találkozásra hívott, azonnal igent mondtam.... megszámolhatatlan sok áldás volt a böjti engedelmességen. Ilyenkor csak állok bambán, hogy miért nem tudok én mindig mindenben engedelmeskedni az Úrnak?!
Számomra a tanulság az, nekem teljesen mindegy melyik napszakban olvasom az Igét, az is mindegy: hosszabb részt olvasok vagy csak 1-2 verset... egy a lényeg, amit megértettem (ígéret, tanítás, bátorítás...) annak engedelmeskedjek. Feltétel nélkül. Ezt tanulom, nem könnyű, de megéri :-)