10/30/2011

Ajándékozás

Szeretek ajándékot adni. Olyan ajándékot, ami örömet okoz, ami különleges, ami hasznos, amit majd megbecsül az, aki kapja. Szeretem törni a fejem, ki minek örülne, kinek mire van szüksége... Az elmúlt hónapban ezeket készítettem:
 
 

10/28/2011

Lélekmelengető

Ő ezt el is hiszi, magáévá teszi, mi túl egészségesek vagyunk ezen akár gondolkodni is! t
 Fénykép a facebookról.

10/27/2011

Őszi hangulat

Szeretem az őszt. A hűvös reggeleket, az őszi gyümölcsöket, a gyönyörű rozsdabarnát, az aranysárgát, a tarka tájat, a sült gesztenye illatát, a vadgesztenyéket a zsebemben, a birsalma illatát, az avar ropogását a talpam alatt... Ilyenkor előkerülnek a gyertyáim is, ami nem csak hangulatosabbá teszi a  lakást, hanem a közelgő ünnep jöttét is jelzik.
 
 
 
Fróni posztjai inspirálnak :-)
Képek az internetről vannak.

10/26/2011

Esős őszi napokra

Tegnap találtam ezt a keresztszemes mintagyűjteményt. A csizmát szeretném kihímezni. A többit majd adódik :-)





10/25/2011

"Te engemet, én tégedet"

Ez egy történet ami állítólag 2004 óta emailben és most már a közösségi médiákban is kering, nem tudni ki az eredeti szerzője:
Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, "Szeretnék valamit elmondani". Ő leült és  csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében. Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért? Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt. Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam! Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át. Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosam az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most. Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után. Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe. Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan. Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig. A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak. Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele. A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből. Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek. Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni. Hirtelen megértettem ... óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét. A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiunknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján. De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás. Elvezettem az irodáig ... gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni. Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig
kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket. Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam. Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ. Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan. A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok. Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog a házasságotok!
Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták.

10/24/2011

37*

Most, hogy lassan beköszönt a november, hamarosan itt a Karácsony, ami valljuk be, nem csak a gyerekeknek csoda.  Szeretem a karácsony előtti 4 hetet, amikor lelkileg-érzelmileg-hitben... felkészülök magára az Ünnepre. Szeretem a Karácsonyi Vásárokat, ahol lágy zene szól, a forralt bor édes illata átjárja a teret, mindent alaposan megnézek, hátha "felbukkan" az ajándék, amivel örömet szerezhetek egy családtagomnak... Otthon is már hetekkel előtte kezdődik az ünnepvárás, az adventi koszorún vasárnaponként meggyújtunk egy-egy újabb gyertyát, a barátnőimmel közösen sütjük a mézeskalácsot, beiglit, a linzer karikát, gyümölcskenyeret. Ilyenkor beteszek egy szép karácsonyi cd-t, minden évben kötelezően megnézem az Igazából szerelem filmet, az illatok bejárják a lakást....
Fróninál olvastam egy nagyon szép összefoglalást az Adventi kalendáriumok elterjedéséről, az Adventi szokások kialakulásáról.



Ti szoktatok készíteni Adventi naptárat? Ti milyen apróságokat fogtok az adventi kalendáriumba tenni?

*Ennyi nap van még Adventig (december 1-ig).
Képek az internetről

10/19/2011

Hogy ez menniyre jó!

Forralt bor

Hideg van. Légyszi, küldjetek nekem tippeket, hogy hol kapható Budapesten rendes tisztességes forralt bor :-)
Kép innen

10/16/2011

Kötés : horgolás 0 : 0

A nyereményfonal feladta a leckét. Egyre gyűltek a kérdések: mit készítsek belőle, kinek és milyen mintával?
A horgolással nem mutatott jól a fonal, nekem még az egyráhajtásos pálcás sor sem tetszett. Így kipróbáltam, milyen mintát ad a fonal kötve. Íme, ilyet:

Terveim szerint babatakaró lesz, kb 80*80 cm-es, a szélét majd egyszerűen körbehorgolom. A maradék fonalból orsolya sapkát köt majd.

Mostanában nem szoktam kötni, és el is felejtettem, hogy
- milyen gyorsan haladnak a sorok
- fonaltakarékos egy hobbi
Mindezek mellett sem tudja a kötés kiszorítani a horgolást, mert az lett a csücsök a szívemen :-P

10/14/2011

Ja, bocs!


Kép a facebookról van.  A facebookra pedig innen jutott.

10/12/2011

Almák

Régebben egy Praktika újságban láttam egy koszorút igazi zöldalmából sötétkék szalaggal díszítve, ami ugyan nagyon tetszett, de nem készítettem el. Régóta motoszkált a fejemben az az almakoszorú, de féltem, hogy nem tudom rendesen összekötni az almákat és használat közben legurul egyik másik, vagy csak elkezd megromlani az alma...Mivel nagyon szeretem a Tilda ötleteket, a szív és mézeskalácsemberke girlandokat és koszorúkat...ezen ötletet továbbfűzve almákból készítettem őszi ajtódíszt:
 
Az almák mérete 8*10 cm, vatelinnel vannak kitömve, a csumája és a levele Catania fonalból készült. Nekem ez a méret nagynak tűnik, ha valamaivel kisebbek lennének az almák csinosabb lenne a koszorú.

10/10/2011

Almás

Fogalmam sincs miért, de nekem bizonyos ételek és évszakok összetartoznak. A hidegebb napok beköszöntése nálam egyet jelent a sok és tartalmas levesekkel és az almás pitével. A hétvégén megsütöttem az idei első almás pitét (kép nincs, vagyis van csak leginkább elrettentő példának jó:-P). Többféle remek almás receptem van, most ezt sütöttem:
1 kocka ráma
2 dl tejföl
1 cs vanília
10 dkg cukor
1 sütőpor
60 dkg liszt (fele rétes)
kb 2 kg alma, pucolva, reszelve

10/08/2011

Tanácstalanság

Kormica játékán én nyertem meg a gyapjúfonalat (kb 20 dkg) :-) Itt van ez a gyönyörű fonal, aminek nagyon-nagyon örülök és fogalmam sincs mit lehetne belőle készíteni. Kötni nem tudok, pedig kötött sapkának, sálnak nagyon mutatós lenne. Ti mit horgolnátok ebből a fonalból, és milyen mintát tudnátok elképzelni ehhez a fonalhoz?

10/07/2011

Hal

Az első keresztyének az üldözések miatt titkos jelekkel adták egymásnak tudtára, hogy Krisztushoz tartoznak, olyan jeleket használtak, amik a mindennapi életben használatosak voltak, de a pogányok számára nem mondtak semmit. Így terjedt el a hal, mint jelkép, mert a hal ógörögül  ICTUS (ΙΧΘΥΣ) betűi a következő rejtett üzenetet tartalmazták: Ieszousz Krisztosz Theo Uiosz Szoter - Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó.

10

Okos és gyönyörű keresztlányom 10 éves lett. Isten éltesse őt sokáig!
 
 
 
 

10/06/2011

Vértanúink

A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke földalol:
E nagy napon, hol emlék s béke leng,
A bús bitókra hittel nézzetek!
Hittel, reménnyel, mert most kél a nap,
Minden napoknál szebb és szabadabb!
A nap, melyért mi vérben esve el,
Nyugodtan haltunk ama reggelen.
Szemünk nem látta, lelkünk látta csak,
Hisz onnan jönnek mind e sugarak;
Hisz onnan árad, új világ felett,
Szentháromságunk, mely jövőt teremt:
Szabadság minden népnek, aki él
S halni tudott egy megváltó hitér,
Egyenlőség, hogy Ember ne legyen
Mások szabad prédája, becstelen.
Testvériség, mely át világokon
Kézt fog a kézbe, hisz mind, mind rokon.
Ó magyarok, ti élő magyarok,
A halhatatlan élet úgy ragyog
Rátok, ha az egekbe lobogón
Igazság leng a lobogótokon, 
Az Igazság, mely tegnap még halott,
Világ bírájaként föltámadott.
 
A népek szent szövetségébe ti
Úgy lépjetek, mint Kossuth népei.
A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke így dalol.
(Juhász  Gyula Vértanúink)

Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly
Ezek az emberek zömében nem magyarnak születtek. Mégis magyarabbak a magyarnál. Az életüket adták a magyar szabadságért.
 Kép az internetről

10/04/2011

Elengedés

Szombaton minden tárgyunk vagy dobozba került és fel a padlásra, vagy ment a konténerbe. Furcsa volt látni, hogy az életünk belefér pár dobozba. Érdekes volt látni a szomszédaink kíváncsi pillantásait, válaszolni a kérdéseikre, elbúcsúzni tőlük és bemutatni az utánam jövőket. Bizonyos vagyok, jó ez így, mert ezt és így már nem lehet folytatni. A házunk családnak lett tervezve én pedig egyedül vagyok; bejárni dolgozni lehetetlen, mert napi minimum 4 órát töltenék utazással, plusz a 8,5 óra munka; lezárni a házat és fizetni a minimum rezsit hosszú távon nem megoldás-sem a pénztárcámnak, sem a háznak.  35 évig ez volt a legbiztosabb része az életemnek, ez volt a legfontosabb viszonyítási pont, hogy van egy otthonom, ahova haza mehetek, odavihetek bárkit és bármit. Évekig közös öndefiníciónk volt, egy létező mi - a mi családi házunk, a mi otthonunk, a mi képeinkkel, a mi bútorainkkal, a mi gyümölcsfáinkkal... Itt játszottunk amikor gyerekek voltunk, ide hoztam az első szerelmemet... minden fűszálhoz emlék fűz. Most pedig lecseréljük a konyhabútort, új padlóburkolók is kerülnek a szobába, előszobába, spejzba. Pont arról beszélgettünk az új lakókkal, hogy ha teljesen berendezkednek, rá sem ismerek majd a házunkra :-) 
Bármennyire örülök annak, hogy így lesz, lesz egy család akiknek otthonukká válik a ház, akiknek biztonságot jelent majd haza menni, a kislányuk itt teszi majd meg az első lépéseket....mégis fáj, hogy ez a ház egy időre nem az én életem része. És az is fáj, hogy az eddigi életem nem több, mint néhány dobozba rakható tárgy és rengeteg emlék. Fogalmam sincs, hogy mikor lesz az a ház újra az én otthonom, ki lesz újra az én, aki oda költözik... és írni sem tudok róla.
Szerettem a házunkat, a teraszunkat, a beszélgetéseket az előszobában, a kertünket, az utcánkat... és még a legrosszabb pillanatokban is reményt adot: tartozom valahova.

10/02/2011

Hálaadás

Az elmúlt 1 évem nagyon sűrű volt, lelkileg és fizikailag is. Megpróbáltatott a türelmem, a szeretetem, az erőm, a hitem, a bizalmam...sokszor feladtam, még többször újrakezdtem. Az elmúlt hetek a megüresedett házunk kiadása körül forgott. 
Gyakorlatilag pár héten belül találtam albérlőt, de a keresés időszaka a lelki összeomlás szélére sodort: nagyon erős késztetést éreztem, hogy elmeneküljek a probléma elől, és napokra kiiktattam a ház kiadásának kérdést a gondolataimból; szúrt a mellkasom; befulladtam éjszakánként; álmatlanul forgolódtam, nem bírtam aludni... Sokat segített az, hogy megfogalmaztam: nagy veszteség az ami velünk történik, és persze az, hogy emlékeztettem magam a megtérési igémre, Isten mindenek felett való szeretetére:
"Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Mt 6:33)  
Tudatosan engedelmeskedtem a felszólításnak: nem aggodalmaskodtam, és Krisztusra fókuszáltam.
Múlt héten kedves ismerősömék megnézték a házunkat, tegnap költöztek. Emberileg nézve hihetetlen, ők 4 nap alatt találtak új albérletet jó áron (több helyről elhajtották őket, mert van egy 9 hónapos édes kislányuk, bezzeg a kölyökvizslájuk nem volt akadály :-P), én pedig pár hét alatt megbízható, rendes lakókat. Tegnap, amikor pakoltunk, a kertünkben álldogálván apukámra gondoltam, mert rengeteget dolgozott ezért a házért, és most ha itt lenne, ha ismerné az új lakókat, elégedett lenne a választásommal, örülne annak, hogy jó kezekre bízom azt, ami neki fontos volt. Ma még az is kiderült, mindannyian ugyanabban a flottában vagyunk, korlátlanul ingyen beszélgetünk telefonon egymással. Isten a kis dolgokban is kegyelmes. Hát még a nagyokban! Szóval, aggódjanak csak pogányok, nekem van Gondviselő jó Atyám :-)