1/31/2013

Vízkereszttől-hamvazószerdáig * Svédország

Svédországban ez az időszak a semla sütemény „szezonja”. Valamikor csak farsang utolsó napján, húshagyó kedden sütötték és ették ezt az édességet, manapság viszont januártól egészen húsvétig sütik és fogyasztják.

Hozzávalók 14 darabhoz:
50g élesztő
100 g vaj
3 dl tej
1/2 tk só
1 dl cukor
1 tojás
1/2 tk szalalkáli (elhagyható)
kb. 10 dl liszt
a megkenéshez 1 tojás
a töltelékhez kb. 150 g mandulamassza, 2-3 ek tej
a díszítéshez: 2-3 dl felvert tejszín, porcukor
Az élesztőt egy nagy tálba morzsoljuk, a vajat felolvasztjuk, hozzáadjuk a tejet, és az élesztőre öntjük. Addig kevergetjük, amíg az élesztő feloldódik. Hozzáadjuk a sót, cukrot és tojást, végül a szalalkálit és lisztet, és sima tésztává gyúrjuk. Letakarva 30 percig kelesztetjük. Lisztezett deszkára borítjuk a tésztát, lazán átgyúrjuk, 14 részre osztjuk, amelyekből kis cipókat formázunk, és sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk. További 15-30 percig kelesztetjük, tetejüket megkenjük felvert tojással, és 240 fokra előmelegített sütőben 8-10 perc alatt megsütjük.
Rácsra helyezzük a semlákat, és hagyjuk kihűlni. Levágjuk a zsemlék tetejét, belsejükből egy kevesek "kivájunk", összemorzsoljuk, ezt robotgépben összekeverjük a mandulamasszával és a tejjel. Az így kapott töltelékkel megtöltjük a semlákat, majd tejszínhabot nyomunk rájuk, végül ráhelyezzük a "kalapjukat". Porcukorral megszórjuk a tetejüket. 
Amikor nincs itthon mandulamassza, mandulából és cukorból készíthetjük el: fél kilóhoz 250 g mandulát robotgépben megdarálunk, hozzáadunk 2 1/2 dl cukrot, és 5 percig "mixeljük".
  
Régen a dél-svédországi falvakban igencsak durva módon szórakoztak nagyböjt idején. Már a játék neve is sokat elárul: „Üsd ki a macskát a hordóból”, fogtak egy macskát, bezárták egy hordóba, amit magasra felfüggesztettek. A falubeli fiatal legények lóhátra ülve elnyargaltak a hordó mellett és a kezükben lévő fadoronggal hatalmas ütést mértek rá. Ha az ütés elég erős volt, a hordó széttört, a szerencsétlen állat pedig lezuhant a földre. A győztes lett a „Macskák királya”. A későbbiekben macska helyett üveget „használtak”.
Észak- és kelet-Svédországban, ahol a tél hosszabb, más, szelídebb játékot űztek. Több szánkót egymás mögé kötöttek és ahányan csak ráfértek, felültek erre a közös szánkóra, majd lecsúsztak vele a domboldalon. Attól függően, hogy milyen messzire sikerült lejutni, olyan répa- és len termés volt várható. Ezért hívták ezt a szánkózást „Nagy répa és hosszú lenszár” utazásnak.
Jóval a kereszténység felvétele előtt is megünnepelték a tavasz eljöttét. Egy levágott nyírfavesszőt bevittek a házba, ahogy a „halott” vessző kezdett leveleket hajtani, úgy éledt fel odakint a természet. Nem tudjuk milyen régről ered ez a szokás, de azt igen, hogy a középkorban a nyírfavessző össze kapcsolódott a húsvéttal. Egymást megvesszőzték, így emlékezve Jézus szenvedésére. Később a házba vitt nyírfavesszőt színes tollakkal és más díszekkel díszítették fel.
Nagycsütörtök régen a boszorkányok napja volt, amiből mára csak annyi maradt, hogy nagycsütörtökön a kislányok „bölti boszorkányoknak” öltöznek, kifestik az arcukat, kendőt kötnek a fejükre és körbe járják a szomszéd házakat. Maguk festette-rajzolta húsvéti képeslapokat osztogatnak és cserébe finomságokat kapnak. A felnőttek különösen nyugat-Svédországban szokás még ma is  húsvéti tüzeket  gyújtani, más vidékeken pedig petárdákat robbantgatnak...
A mai svéd húsvétból említésre méltó az ünnepi étkezés...Az asztalra tojást, többféle pácolt heringet, füstölt lazacot és Janssons frestele-t tesznek, amihez fűszeres snapszot isznak. Van ahol báránysültet esznek krumplival, és zöldségkörettel.


A kivajazott edényben több rétegben lerakunk vékony krumpliszeleteket, vajban megfuttatott hagymakarikákat és szardella darabokat, a lényeg, hogy a legalsó és a legfelső réteg krumpli legyen. Tetejére vajat teszünk, ráöntjük a  tejszínt és a szardella levét, kb 20 percig sütjük, majd ismét meglocsoljuk tejszínnel és még fél órát sütjük.
*január 6- február 13.

1/30/2013

Vízkereszttől-hamvazószerdáig* Olaszország

A farsang (a német fasen, faseln: mesélni, pajkosságot űzni, fecsegni szóból ered; a karnevál pedig a latin „carneval” szóból alakult ki, jelentése Isten veled hús/hús elhagyása) hazája Olaszország, de a többi keresztény országban is elterjedt ez az ünnep. A keresztény egyház évszázadokig üldözte a farsang pogány szokásait, pl. a tél temetését, a tavasz eljövetele felett érzett öröm kifejezését, a gazdag lakomákkal tarkított maszkos felvonulást, ami sok helyen a gonosz, rontó szellemek elriasztására, megtévesztésére szolgált, és a termékenységet is biztosította. Ezek az álarcos felvonulások aztán a középkorban is tovább éltek, majd az egyház elismervén azt, keresztény rítusokká alakította át. A katolikus egyház ebben az időszakban a kánai menyegzőről emlékezik meg, talán ezzel is magyarázható, hogy a lakodalmak többségét farsang idején tartották, mert az egyház átengedte ezt az időszakot a vidámságnak, az életörömnek, a szórakozásnak. 
A farsanghoz fűződő rítusokat számtalan nép és népszokás őrzi: vannak, ahol napjainkig fennmaradtak a maskarás felvonulások, ilyen hely Mohács is, ahol minden évben megrendezik a busójárást, ami napjainkra turista látványosság lett, Európában talán a leghíresebb a velencei karnevál, mely külföldről is nagyon sok látogatót vonz, Brazíliában Rio de Janeiro a karnevál idejére a világ fővárosává válik. A farsang elengedhetetlen édessége a farsangi fánk. A fánk európai elterjedésének történetéről az a híres legenda él a köztudatban, hogy Marie Antoinette királyné egy farsangi álarcosbálról megszökött, és álruhában elvegyült a tömegben, a királyné sétálás közben megéhezett, így egy mézeskalácsos mestertől vásárolt egy fánkot. A fánk rendkívül megízlett neki, ettől kezdve a királyi lakomák kedvelt finomságává vált. 
Magyarországon a fánksütés szokása a 19. században terjedt, legelőször a Dunántúlt hódította meg, és vált egyre több helyen szokássá, hogy farsangkor édességként az asztalra kerülhessen ez a finom nyalánkság. 
Egy olasz oldalon azt olvastam, a hagyományos olasz farsangi ételek közös jellemzője az, hogy olajban sült mindegyik: esznek frictilia-t (forgácsfánkot), cicerchiata-t (mézes, sült golyócskákból álló édesség, ez közép-olaszországban terjedt el leginkább), struffolo-t (tipikus nápolyi édesség, olajban sült golyócskák mézes tésztából), castagnola-t (gesztenye alakú fánk) és frittella-t is (farsangi fánk)
Velencei farsangi fánk 
 kép innen, de ez egy másik recept
3-4 ek grappa (50-60 ml)
60-80 g mazsola
250 g liszt
12 g élesztő
125 ml tej
30 g cukor
1 db tojás
40 g vaj
1 csipet só
1 db citrom reszelt héja
Továbbá
olaj a sütéshez
porcukor
kristálycukor + fahéj, őrölve
A mazsolát félórára beáztatjuk a grappába.
Elkészítjük a tésztát: langyos tejben felfuttatjuk az élesztőt, majd a többi hozzávalóval együtt elkeverjük. Sűrűn folyékony tésztát kapunk, amit letakarva meleg helyen 1 órát kelesztünk.
Ezután a beáztatott mazsolát a grappával együtt hozzákeverjük a tésztához, és újra kelesztjük egy kicsit, hogy a tészta levegősebb legyen.
Egy serpenyőbe beleöntjük az olajat, ha már elég forró, egy evőkanalat belemártunk az olajba és azzal nagyobb galuskákat szaggatunk a tésztából. Ha az egyik oldala halványra sült, átforgatjuk, amíg minden oldalról kisülnek.
Ha kész, még forrón megszórjuk porcukorral, vagy fahéjjal elkevert kristálycukorral.
 *január 6-február 13.

1/29/2013

Bolhapiac

Svédországban jártam először bolhapiacon (loppisnak nevezik arrafelé), ott és akkor menthetetlenül elkapott a "gépszíj": a sok lom között bizony kincseket lehet találni, nem túl drágán. A göteborgi hangár szerű boltban volt minden, mint a zsámboki búcsúban :-) Bármeddig el tudnék ott nézelődni... Tavaly a barátnőm elvitt a Valtteri Bolhapiacra, olyan klassz és kulturált volt, ami csak álmaimban volt eddig, habozás nélkül megvettem 2 euróért 16 talpas feles üveg poharat, és 3 euróért egy ezüst fülbevalót. Jó vásárt csináltam :-) A finneknél nagy divatja van a bolhapiacozásnak, a barátnőm szerint nem is nagyon menő új dolgokat venni... környezettudatosan élnek... Egy jó bolhapiac igazi kincstár azoknak, akik környezettudatosságból használt tárgyakkal veszik magukat körül, vagy szeretik az egyedi darabokat, akiket megérint a múlt igényes tárgykultúrája, vagy alkotásra inspirálja őket. Én is közéjük tartozom. Pontosan ezért szeretnék itthon is bolhapiacozni, de Budapesten eszméletlenül drága ... Vasárnap istentisztelet után kimentem az Erzsébet térre, de megdöbbentem, a műanyag gomb darabja 100-200 Ft, találtam nagyon szép, de rozsdás falra szerelhető madárkás és szivecskés kulcstartókat (mindegyiken 2 kampó volt) darabja 2000 Ft-ért, a színes szódásüveg darabja 13.000 Ft-nál kezdődött... Szerintem ez irreálisan drága. Ti szoktatok bolhapiacozni? Ha igen, hova jártok?

1/27/2013

Lélekmelengető

Dr. Arbanász Zoltán: A legrövidebb ima
Egy órája sincs, hogy újból átnyálaztam a tájanatómiát, a Littmann-féle Sebészeti műtéttant. Memorizáltam a régió képleteit, hogy mit szabad és mit nem. Érdekesek a tájanatómia atlaszok. Az artériák pirosak, a vénák kékek, az idegek sárgák, az inak fehérek. Ráadásul mindegyikhez egy parányi fekete nyílvessző tart, a képlet pontos anatómiai nevével. Hát persze, így könnyű! - s majdnem nevetek. A valóság egészen más, az állandó szívás és törlés ellenére alig látunk a vérmaszattól, s semmi sem emlékeztet az atlaszban látottakra. A kendők által szabadon hagyott kis négyzet semmilyen tájékozódási pontot sem nyújt. Egyedül az anesthesiológus kolléga helye biztos, többnyire a beteg feji végénél ül vagy áll. Isten kezében vagyunk, a beteg és a személyzet egyaránt...

A bevonuláskor nem szólnak fanfárok, csak néhány készülék zümmögése jelzi, hogy működésre kész. Kölcsönösen köszöntjük egymást. A beteg 75 feletti, az elképzelhető összes betegség birtokában. Váratlanul megszólal:
- Mielőtt elaludnék, szeretnék imádkozni! Lehet?
- Persze, csak tessék! - mondom bosszúsan.
- Köszönöm, fiam - s belekezd csendesen. - Domine! .. Ámen! - mondja e két szót.
- Csak ennyi? - kérdezem meglepetten.
- Csak ennyi.
- Uram! ... Úgy legyen!
- Igen, fiam. Ez minden. E két szó közöttieket az Úr úgyis tudja. Tudja, hogy mit mondanék, mit kérnék. Én nem kérek magamnak semmit, de elfogadom, amit Tőle kapok. Tudom, ma Ő vezeti a doktor urak kezét, így nem hibázhatnak.

Mereven állunk, feltartott kézzel. Talán csak a maszkok mögötti szemüvegek csillognak fényesebben, mint korábban.
- Lehet még egy kérésem?
- Igen, természetesen. - de már nem vagyok bosszús a késés miatt. Életem legrövidebb, és leginkább hittel teli imáját hallottam egy perce. Gondolatban még kitöltöm a két szó közötti helyet. - Szeretném elénekelni a legszebb énekünket, ha még tudom, mert nagyon álmosodom.
S ekkor remegő, halk hangon belekezd a 42. zsoltár első sorába:
- Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik... A következő sortól az egyik műtősnő csatlakozik:
- Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik...
A versszakot már öten fejezzük be:
- Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem. Vajon színed eleibe mikor jutok, élő Isten?

Mély sóhajjal álomba merül a néni.
- Törlést kérek! A szemüvegemre.
Még várok egy percet, hogy összeszedjem magam.
- Ha Isten velünk... Kezdhetjük!..
Történet a fészbukról, mert a sok szemét között is lehet kincsre bukkani...
 

1/26/2013

Palmanova

Az  északkelet-olaszországi erődváros (bár sosem harcoltak itt), ami a  XVI. században épült (állítólag a törökök ellen), egyaránt közel van az Adriai-tengerhez, a Garda tóhoz (28 km-re), és Velencétől is csak 115 km-re van. Szabályos kilencszögletű alaprajzát máig épségben megőrizte, ezért ha madártávlatból nézzük, pont úgy fest, mint egy finom hópehely, utcái pedig napsugarakként futnak kifelé a város központjából. Mindössze 13 km² területen fekszik... 
A várost 3 kapun át lehet megközelíteni, de csak egyetlen városkapun halad a forgalom felváltva, az autókat lámpa szabályozza. A város közepén található a hatszögletű főtér a templommal és az alacsony harangtoronnyal, onnan indulnak ki az utcák csillag alakzatban, a bástyakiszögellésekhez. Kívülről az egész városkát vizesárok veszi körül, a várfalak sajnos már nem láthatók teljes egészében, mert befutották a növények.

1/25/2013

Listát készíteni, mindig megnyugtató

Hétköznap esténként szoktam ugyan horgolni, de a takarítás és a főzés mellett kevés idő marad kézimunkázásra. A hétközi több kreativitás belendítéséhez kell egy kis elszántság, de annyi előnye van, tudom, működik a rendszer, és mikor fut, akkor nagyon jó. Ezen a hétvégén a következőket szeretném megcsinálni:
- babatakaró projektet befejezni: a körbehorgolt, már eldolgozott négyzetek összevarrása, szálak elvarrása, körbehorgolása
- kiságyra rendező szabása és varrása IKEA-s anyagból 
- pelenkatartó kosár szabása és varrása IKEA-s anyagból
- nagymosást megcsinálni (nincs mosógépem több, mint egy hónapja, kézzel mosok - kádba beáztat - szappannal dörzsöl - áztat - csavar - öblít- csavar - vizesen tereget)
- a cserépben elvirágzott jácint és tulipánhagymákat kiszedni, fekete nejlonba tenni azokat
- (válasz)levelet írni anyukám unokatestvérének
- vasárnap barátnőzni
Mosolyogjatok sokat a hétvégén :)

1/23/2013

Gyöngyszem

Igazi gyöngyszem romantikus lányoknak, Büszkeség és balítélet társasjáték...


Mit gondoltok, mik lehetnek a kártyákon?
Szerintem tuti van egy csomó intrika kártya; kettesben sétált egy ismeretlen férfival a kastély udvarán naplementekor, lépjen vissza 2 mezőt kártya; húgai nélkül ment el a bálba, nem írt nekik hosszú levelet az élményeiről, kimarad egy körből kártya ... :-D

Ti milyen kártyákat készítenétek?

1/22/2013

Más, mint a többi

Ma 190 éves Nemzeti Himnuszunk, 1823. január 22-én írta le Kölcsey Ferenc a Himnusz szövegét Szatmárcsekén. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg.

A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy valójában miért is más ez, mint sok európai ország himnusza. Három rövidke példa:
A németek a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt kezdetű szöveget ma már nem éneklik. A második világháború után - mondjuk így - a győztes Európa tiltakozott e megfogalmazás ellen, mert e szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti, mindenek felett áll - az egész világon. Megmaradt Haydn gyönyörű zenéje és ma, az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát éneklik a németek. - Bármily hihetetlen is, de csak 1991 óta.
A Szovjetunió himnusza a soha nem létező szabadságot emberiség legnagyobb pusztítóit Lenint és Sztálin éltette évtizedeken át. A mostani Oroszországnak - mondjuk így a jogutódnak - csupán 10 esztendős a himnusza.
A franciáké, az úgynevezett La Marseillaise - a vérben álló harcról szól és fegyverbe hív.

E rövidke európai példákat csak azért hoztam ide, hogy lássuk a legfontosabbat. Azt ugyanis, hogy a mi Himnuszunk nem éltet királyt,uralkodót, nem himnusza még a honszerző Árpádnak sem, az ország építő IV. Bélának úgyszintén nem, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást sem dicsőíti. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz. Az irodalom tudós művelői tehát gyakran felejtik el - így emlegetni e csodálatos 64 sort, ami egy közbenjáró imádság: Isten áldd meg a magyart!
Amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekekkel. Nem minden időszakban, nem mindig azonos belső erővel, hiszen pl. az elmúlt század diktatúrái (1919-re gondolok és az 55 évig tartó magyar bolsevizmusra, tűzzel vassal irtottak mindent, ami nem a parancsszó ideológiája szerint született. De mondom: voltak a nép ajkán őrzött énekek, pl. a Boldog- asszony anyánk, a Székely Himnusz, a reformátusok 90-ik zsoltára: "Te benned bíztuk eleitől fogva", vagy az evangélikusok "Erős vár a mi Istenünk" kezdetű Luther éneke.  Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt. Ilyen Himnuszt tehát egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk hagyott örökül a 33 éves Kölcsey, a szatmárcsekei szoba
csendjében.  Sajnos mindmáig nem védi az Alkotmány nemzeti imádságunkat, pedig rátört a sorokra maga Rákosi is az 5o-es évek elején mondván: az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Alattomos terve céljából magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid választ adott az élet és halál diktátorának. Ezt mondta: ahhoz sem hozzátenni sem abból elvenni nem lehet. Kodály a fejével játszott ebben a percben, de akkor Ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye. Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban.Írjon egy új Himnusz szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva. 
Miért fontos ma, hogy a hamar árvaságra jutó, betegségekkel küzdő, Kölcsey mit hagyott ránk e nemzeti imában? Azért, mert a Himnusz megírásának napját január 22-e 1989 óta a Magyar Kultúra Napja.

Tavasz,

nagyon várlak!
 

1/21/2013

Minta

Barátnőm óvodás kislánya Disney-hercegnő rajongó.  Ahogy  néztük a meséket, arra jöttem rá, mindegyik hercegnő anya nélkül nőtt fel... Hamupipőke és Hófehérke szülei már nem élnek, gonosz mostohájuk van; Ariel-t, Belle-t, Jázmin-t egyedül neveli az apja; a Disney mese szerint Csipkerózsikát  szülei elküldik otthonról, és három tündér neveli.
Szerintetek miért van ez? Mit gondoltok, mit akarnak ezzel a meseírók üzenni? Azt, hogy egy egy kislány,  szerető anya nélkül is kedves, bájos nagylány lesz, aki sikeresen megküzd az élet kihívásaival egyedül, anyai minta nélkül? Akinek sosem volt édesanyja, senki nem gondoskodott róla, mégis  gondoskodó (
Hófehérke), szorgalmas (Hamupipőke), művelt és olvasott (Belle),  életeket mentő (Ariel) lesz?

1/18/2013

xoxo

Ölelés és csókok (xoxo) kifejezést gyakran használják a szerelmesek, a jó barátok, a család tagjai egymás között levelek, sms-ek végén. Szeretem ezt a kedves, csupán 4 karakterből álló elköszönést az e-mail-ek végén. A története egészen a középkorig nyúlik vissza, amikor a keresztény kereszt készült a dokumentumokra, ami az őszinteséget és a bizalmat jelentette. A csók később került a keresztre, ami azt jelentette, hogy eskü alatt tett. Mivel a legtöbb köznép nem tudott írni és olvasni, az "x" került a dokumentumok aljára, később az "o" is, mint a rá háruló, valós őszinteség. A Chi Rho, gyakran jelentette az "x" betűt, szent szimbólumként használta a kereszténység, ami a görög szóra utal: Krisztus ΧΡΙΣΤΟΣ, majd a gyakorlat az lett, hogy a "x" betű után, "o"-t írtak , ami a szent esküt jelenti (oath-eskü)
 
 

 
 
 
 Ölelésben gazdag hétvégét kívánok Nektek!

1/17/2013

Tudomány

Egész évben kézimunkázok, de év végi mérleget nem mertem készíteni.... Teljes állású munka, plusz az utazások, háztartás és az egyéb dolgok mellett nem tudok sokat kézimunkázni. Bánatomat a kötős-horgolós csoportba kiírtam az üzenőfalra, annyira aranyos-kedves-vicces hozzászólások jöttek, megosztom veletek:-)
Bontásból kandidálok, disszertációm címe: Egy vagy két tűvel és fonallal végzett cselekvés lehetséges esztétikai, méretezésbeli, tű-fonal-minta nem megfelelő kiválasztásának problémái
- Szívesen besegítek benne, ha gondolod, pl a "hogyan ne szaporítsunk" fejezettel  :-)
- Csatlakozom, pl. a "próbakötésnek tetszett, de a félkész darab mégsem az igazi" problematikájával
- Ó én leszek a társszerződ :-) Kandidálhatnék én is  :-)
- A mű alcíme lehetne: "... avagy hogyan kössünk visszafelé?" 
- Alcímnek javaslat: fonal, amely hónapokig kitart :-)
- Sajnos ismerős. Időnként hiába tervezem meg, minden jó, de a kész mű számomra elfogadhatatlan,na olyankor jön a "húzzuk le" program és percek alatt elemeire szedem akár több napos munkámat is :-) Na a párom ilyenkor szokott kiakadni :-) 
- Ez csupán a fenntarthatóságról szól. Nem kell újabb és újabb gyapotültetvényeket és bambuszerdőket kivágni az új fonalért. Egy gombolyag fonal kitarthat akár életünk végéig is. 
- Na ja,mert amíg az a bizonyos fonalat formába nem öntöm addig piszkál.Így akár napokig küzdünk egymással:)) 

Január 15. Kötöttem magic loop technikával csupa csavart mintával egy nesszeszert magamnak,  ami nem nem tetszett, lebontottam. A bontott fonalból újszülött sapkát horgoltam, de a 2/3-nál vettem észre (amikor elfogyott a fonal), hogy a sapka 1-2 éves gyereknek való, szóval vagy lebontom a sapkát, vagy veszek hozzá fonalat. Úgy döntöttem, varrni fogok...hátha ott nagyobb lesz a sikerélmény.

1/16/2013

Non si fabbrica, si fa*

Ami elmaradhatatlan az olasz étkezések végéről, jóval a pasta után, de még a kávé előtt mindig az asztalra kerül, a nemzeti öntudat: a parmezán. Sajt amelyiket nem hamisítják, ami utánozhatatlan, gyümölcsös ízű, csodálatos illatú, kristályos állagú. Parmigiano Reggiano. A leghosszabban érlelt változata néhány csepp balzsamecettel önálló fogás Locatelli éttermeiben. Több ezer éves a története, bonyolult és szigorú a receptje és nagyon hosszú az érlelési ideje. Ez az, ami miatt nem olcsó, viszont ettől olyan jó.
Az egyik legrégebbi európai sajtként tartják számon. Történelmi dokumentumok bizonyítják, hogy a 13-14. században már a maihoz hasonló formában létezett, Boccaccio is említi a Dekameronban. Korlátlan ideig eltartható, minél idősebb, annál keményebbé válik. Általában két-három évig érlelik. Eredetileg tulajdonképpen a gyengébb példányokat reszelték le. Ma főleg reszelve használják különböző tésztákhoz, levesekhez az olaszok. A mai Emilia-Romagna tartomány alá tartozó részen, Parma és Reggio tartomány területén, a kolostorok mellett jelentek meg az első tejfeldolgozók, talán azért mert ez a terület különösen alkalmas volt sajt előállítására: folyókban gazdag, azaz mindig van szép legelő, és a salsomaggiorei sóbányák miatt, mely a tejfeldolgozáshoz szükséges só könnyen elérhető volt. 
A parmezán eredetvédett (DOP=Denominazione di Origine Protetta), a nevet csak a hagyományos eljárással és a hagyományos körülmények között, meghatározott ideig érlelt, kézzel előállított sajt viselheti. Az eredeti Parmigiano-t ma csak 830 kis tejüzemben készíthetik Parma, Reggio Emilia, Modena, Bologna és Mantova városok környékén. Azok a sajtok, melyek ezen a régión kívül készülnek, a Grana Lodigano, Grana Piacentino és a nálunk is gyakran kapható Grana Padano a Parmigianóhoz hasonlóan készülnek, a végtermék mégis egészen más, mivel más minőségű alapanyagból, rövidebb érlelési idővel készülnek, nagyüzemi körülmények között.

Az este lefejt tejet reggel lefölözik, így veszít a zsírtartalmából, a lefölözött részből mascarpone-t készítenek. Reggel újabb adag tejet fejnek le, melyet a már kissé megsavanyodott, esti adaghoz kevernek, majd 12-15 perc alatt felmelegítik az alvadáshoz szükséges hőmérsékletre (33 fokra) és ekkor adják hozzá a borjúgyomorból nyert enzimet. Az alvadás kb. 15 perc alatt megy végbe, ezután az alvadékot búzaszem nagyságú darabkákra vágják, és újra felmelegítik. Először lassan 45, majd gyorsan 55 fokra, hogy a sajt elváljon a savótól. A sajtot egy óriási, erős sajtkendő és legalább két izmos ember segítségével emelik ki az üstből, és 24 órán át hagyják lecsöpögni. Ekkor az átlagos méretű sajt kb. 40 kilós, amely az érlelés során még kb. 5-10 kilót veszít tömegéből. A száradás után sóval dörzsölik be, és kendővel bélelt faformákba helyezik, amelyekben három napig préselik. Ekkor éri el azt a szilárdsági fokozatot, mikor belevésik a jellegzetes pecsétet, amelynek alapján akkor is meg tudjuk állapítani, hogy az eredetit vásároltuk, ha az egy 20 dekás darab a 30 kilós tömbből.  A parmezán ezután 21 napig sófürdőzik, majd bekerül az érlelőhelyiségbe. Az érlelés is munkaigényes: az érés elején négy-, később tíznaponta kell megfordítani. A legfiatalabb Parmigiano másfél évig, az öreg két, a nagyon öreg pedig három évig érik. Az érési folyamat végén egy szakértő levizsgáztatja az összes sajtdarabot, íz, illat és állag alapján osztályoz, és megállapítja az érettség szintjét. A vizsgán megbukó sajtok Grana-vá minősülnek vissza.

Karácsonyi Parmezán reklám:


Ez pedig kihagyhatatlan:


* Nem gyártják, készítik