11/30/2014

Várakozás

Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
(Pilinszky János: Advent)

11/26/2014

Low budget Karácsony

Avagy, a szokásosnál kevesebb összegből is lehet szép, és meghitt az Ünnep :)
Arra gondoltam, hogy összegyűjtök néhány ötletet, hogyan lehet kevesebb pénzből, stresszből kihozni az Ünnepet. Ha nektek is van tuti spórolós tippetek amivel csökkentitek a kiadásokat, és szívesen megosztanátok, írjátok meg kommentben és felteszem ide a felsorolásba. 

3.) Tárgyak helyett ajándékozz élményeket, programokat (kirándulás, szánkózás, közös filmnézés).
4.) Ha mégis szeretsz ajándékot csomagolni, akkor erre olvastam egy klassz iránymutatást: ha három ajándék elég volt az Úr Jézusnak, legyen elég ennyi a mai gyerekeknek is.
5.) Egyszer elhatároztam nem készítek olyan ételt, aminek a nagymamám nem tudná kimondani a nevét. A legtöbb recept ma annyira fancy, hogy az 5 hozzávaló közül 4-et nem ismerek. Egy darabig megvettem a drága hozzávalókat, amiket utána sosem használtam. Maga a süti/étel sem lett olyan, amilyennek elképzeltem. (Ha különlegesre vágyom, elmegyek egy különleges cukrászdába, és veszek egy szelet sütit.)
6.) A családi fotóalbumok készítése sokkal nagyobb öröm annak is aki készíti, és annak is aki kapja.
7.) Nézz szét a kreatív kosaradban, tuti van benne annyi textil, amiből varrhatsz valami apróságot; fonal,  amiből köthetsz/horgolhatsz sapkát, nyakmelegítőt, neszeszert...; kongré anyag, amire keresztszemezhetsz... 
8.) Nézz szét a kamrádban, ha egy házi lekvárra, savanyúságra csinos kis anyagot teszel, szép szalaggal átkötöd, már készen is van az sk. ajándék.
9.) Ha van időd, menj ki a bolhapiacra. Tavasszal 500 Ft-ért működő kislámpát vettem a Gödörnél. Csipkére cserélem a búráját, ha lesz időm. 
10.) Anyukám mondta mindig, nem az a drága amit megeszünk, hanem az amit kidobunk.  Hát igen, ha egy sütemény úgy kezdődik, hogy 10 tojásnak csak a sárgája kell bele, a fehérje pedig nem, akkor nem készítek macaront/habcsókot a fehérjéből, hanem sebtiben keresek egy másik receptet ;)
11.) "A Kicsiknek összeadjuk az ajándékra valót. Ez is egy jó ötlet. Mert így kapnak egy értékesebb ajándékot, amire vágynak, csak éppen egyedül senki nem tudná megvenni..."

11/25/2014

Adventi naptár ötletek 1.

Vasárnap már meggyújtjuk az Adventi koszorún az első gyertyát. Ma lett kész Nadinak és Áronnak az adventi naptár. Áron anyukájával azt beszéltük meg, idén is a Betlehemest teszi ki neki, abba vettem neki apró csokikat.
Nadinak már csak egy zsákot varrtam, abba teszem neki a 25 áhitatot (amit a tinimaiige.hu oldalról másoltam ki). Készítettem neki 24 élmény javaslatot is, hogy a családjával, barátaival közösen tudjon készülni az Ünnepre.

11/21/2014

Hadiláb

Még nem tudtam eldönteni, szeretem-e a decembert. Vannak nagyon szép napok, szeretem összeállítani az Adventi kalendáriumot Nadinak és Áronnak; idén együtt mikulásozunk a családterápiás csoporttal (pont képzésünk lesz :) ), szeretem a kézzel kötött sapkámat, lábszármelegítőmet... miközben pont az hiányzik az életemből, ami a december melegét adja, a család.... Abban biztos vagyok, hogy szeretem a svédek egyszerűségét, ahogy feldíszítik a lakásokat, a sok virágot, amivel körülveszik magukat...  Legyen svédületes a hétvégétek :)

 
 



 Évi műhelye remek képes megosztása:
"Az idei "low-budget" Karácsonyban az a tök jó, hogy némi kreativitással a boltinál szebb (szerintem) a végeredmény, avagy fenyő koszorú (nem műanyag) kb 300 Ft-ból."

11/18/2014

Ribollita

Ribollita minden bizonnyal az egyik legnépszerűbb étel a hagyományos toszkán konyhában, tulajdonképpen ez egy leves, ami sokféle zöldségből készül. Vagyis, a mi fogalmaink szerint inkább főzelék, mert leve nem sok van :)
Főleg a hagyományos szegény paraszt családok étele volt, a neve a főzési módszerre, és az összetételére utal. Maga a kifejezés valójában azt jelenti: "újra főzött", és arra utal, hogy a már megfőzött zöldségeket összerakták, tettek bele száraz kenyeret, majd a végén friss olivaolajjal locsolták meg.
Régebben az volt hagyomány, hogy a Ribollita-t pénteken készítették, a hét maradványaiból, tulajdonképpen a maradékokat összeforralták.
Persze, Toszkána tartományban minden városnak megvan a saját verziója, tehát nincs egy recept, de mégis van néhány alapvető szabály: a igazi Ribollita-nak kell tartalmaznia babot és kétféle káposztát (káposzta és kelkáposzta).
Váncsa István receptje:
Nagyon tradicionális toszkán étel, levesnek nem mondanám, mert leve gyakorlatilag semennyi sincs. A mi fogalmaink szerint ez egy főzelék, bár annak kissé bonyolult.
Megfőzök negyven deka fehérbabot - lehetőleg nem vízben, hanem alaplében -, leszűröm, a főzőlét megtartom. A bab kétharmadát összetöröm és visszajuttatom a lébe; az egészben hagyott babot félrerakom. Egy másik lábasban nyolc evőkanál olajon megdinsztelek egy finomra vágott hagymát és fokhagymát, majd hozzáadok két-két zellerszárat és sárgarépát, egy pórét, mindezt fölszeletelve. Amikor a zöldség már puhulni kezd, beleteszek három lehéjazott, kinyomkodott és felkockázott paradicsomot, fél kiló mángoldlevelet, egy fél fodroskelt, pár szál kakukkfüvet, sózom és borsozom. Ráöntöm a másik lábas tartalmát (ami a főzőléből és a bab átpasszírozott kétharmadából áll), majd csendesen főzöm egy óráig, levét, ha nagyon besűrűsödne, szükség szerint pótolgatva. Végül beleteszem az egészben maradt babot. Tányérokba száraz kenyérszeleteket rakok, erre merem a levest, fogyasztás előtt pár percig állni hagyom, majd megspriccelem egy kevés csakugyan jó minőségű olívaolajjal, mármint elméletileg. A gyakorlatban avval az olívaolajjal spriccelem meg, amit vettem a boltban. Egyébiránt ez egy családi étel, nagyobb mennyiségekben szokták volt főni, és nem a tányérba rakták a százaz kenyeret, hanem a levesestálba. Egy réteg száraz kenyér, rá leves, aztán megint száraz kenyér, megint leves és így tovább. Viszont az olívaolaj ez esetben csakugyan jó minőségű volt, hiszen ugyanaz a család készítette, amelyik ette a levest, márpedig az ember önmagának mégiscsak jót csinál. Pláne, ha más választása nemigen van.
A "ribollita" szó azt jelenti, hogy újramelegített. Olyan ételről van szó tehát, aminek korábban semmi megkülönböztető sajátossága nem volt, készült, amiből készült, mindenesetre sokat főztek belőle, ami pedig megmaradt, azt másnap újramelegítették. Ha mi is újra akarjuk melegíteni, öntsük az egészet egy jénaiba, tetejét rakjuk meg nagyon finomra szeletelt hagymával, daráljunk rá borsot, olívaolajjal spricceljük meg, majd tegyük a sütőbe és hagyjuk ott addig, amíg a hagyma szép színt nem kap.


Ti szeretitek a leveseket?

11/16/2014

1914-2014

Nagyon megérintett ez a reklám, talán azért, mert családfát készítek. Most tudtam meg, hogy anyai nagyapámnak két testvére is meghalt az I. világháborúban...



Megérintő karácsonyi reklámot készített a Sainsbury szupermarketlánc a Royal British Legion közreműködésével, amely 1914 karácsonyáig repíti vissza a nézőt, amikor az angol és német csapatok a valóságban is kimásztak a lövészárokból, hogy megajándékozzák egymást és egy napig békében éljenek a háború borzalmai közepette.
A négyperces reklám annak fényében különösen megindító, ha tudjuk, hogy egy-egy nagyobb hadművelet során akár összesen 1 millióan is meghaltak, például a somme-i csatában vagy Verdun erődjének ostrománál. Az I. világháború volt az első olyan háború, ahol a modern tömeghadseregek kíméletlenül irtották egymást, a tábornokok pedig a terepasztalnál találták ki, hol pusztuljon el a nemzetük színe-virága.
A szemben álló csapatok viszont minden karácsonykor előjöttek a lövészárok fedezéke mögül, hogy kezet fogjanak ellenfeleikkel, apró ajándékokat adjanak egymásnak, és egy napig elfelejtsék, hogy feladatuk valójában egymás halomra lövése lenne. Ezt az egy napig tartó tűzszünetet örökíti meg a Sainsbury's reklámja, amely az I. világháború első karácsonyának 100. évfordulója alkalmából készült, és, szemben az agyonsztárolt, pingvines John Lewis-reklámmal, ennek lényegi, komoly és egyben szép mondanivalója van, ami egy fél mondatban az, hogy az osztozkodás a karácsony igazi lényege.
Egy barátom, akinek elküldtem a videót, annyit reagált, hogy "bőgök", és én is alig tudtam megállni, hogy ne morzsoljak el egy könnycseppet azon merengve, hogy mennyire értelmetlen volt ez a négy évig tartó harc, mennyi szépség veszett ki a világból miatta, és hány élet lett fölöslegesen feláldozva a világpolitika vértől iszamos oltárán. Mert természetesen a II. világháború még sokkal szörnyebb volt, még sokkal többen pusztultak el alatta, de talán pont amiatt érezhető jobban a vanitatum vanitas, és látjuk a maga szentségében az egyszeri emberéletet, mert 1914-18 között még megtörtént az, hogy átjártak egymáshoz kártyázni a lövészárokban rostokoló, életükért imádkozó katonák, és megtörtént az is, hogy a találkozó utána visszafelé ballagó német katona egy tábla angol csokoládét talált a kabátzsebében.

11/14/2014

Könyvbemutató

"Nem köszöntötte ágyúdörgés, tudomásom szerint sehol nem gyújtottak örömtüzeket, és a tévében se adtak róla hírt, amikor a Cser Kiadónál nagyjából egy héttel ezelőtt szépen csöndben megjelent Kenyó Bea első könyve, a Horgolt ez + az.
Na de minek az embernek ellenség, ha vannak barátai is, Beával ilyesmi nem történhet anélkül, hogy a régi jó Barka-banda el ne kezdené törni a fejét, hogy ezt miként lehetne valahogy mégiscsak megünnepelni.

Neki is láttunk tehát egy könyvbemutató meglepetésbuli szervezésének, amire Bea gyakorlatilag az első percben rájött, de mivel rendes, nem akart minket lebuktatni, ezért nem szólt semmit, hanem hagyta, hadd szórakozzunk. Hogy a háttérben pontosan mennyit röhögtek rajtunk az ő János című férjével, szerintem azt jobb, ha örökre elfedi a jótékony homály.

Mindenesetre mindent úgy csináltunk, mint a "nagyok": termet dekoráltunk, volt nyitóbeszéd, kérdések a szerzőhöz, dedikálás, koccintás, ajándék, meg rengeteg süti.

Bea mindannyiunknak személyre szóló ajánlást írt a könyvbe, amit - utólag talán ezt is bevallhatjuk - valamivel korábban kézhez kaptunk, mint ahogy igazából hozzá lehetett volna jutni. Ezúton is üzenem az utókornak, hogy ebből a könyvből nem az egyes számú dedikált példány fogja majd egyszer a legtöbbet érni az árveréseken, hanem az a titkos mínusz tíz, ami megelőzte :-D
Bár Bea maga azt állítja, hogy Annás pisztolyt tartott a fejéhez, és rákényszerítette, hogy pont ezek a minták szerepeljenek a könyvben, szerintem ez egyáltalán nem igaz.
Egyrészt, mert Annás ilyesmit soha nem tenne, másrészt pedig egyértelműen Beára vall az a praktikus érzékenység, amivel a mintáit összegyűjtötte. Rutinos ingázóként többnyire a jól "utaztatható", menet közben is előkapható darabokat részesítette előnyben, miközben csupa-csupa hétköznapi használatra szánt - és nem utolsósorban valóban használható! -  tárgyat tervezett. Ügyesen rámutatott, hogy ha valami praktikus, az nem jelenti azt, hogy nem lehet ízléses, és ha valami "szépet" akarunk készíteni, akkor az nemcsak dísztárgy lehet, sőt!

Egyszerűen elkészíthető, praktikus és bájos dolgok gyűjteménye ez a könyv, csupa olyasmi, amit készíteni, adni és kapni is jó, és olyan otthonos érzést áraszt az egész, mint egy tányér friss, meleg házi sütemény, amit egy bögre kakaó és egy kedves mosoly kíséretében eléd tesznek, amikor hazaérsz.

Teremtsük meg mi is ezt a hangulatot, horgoljunk együtt Beával ezt meg azt :-)"

11/13/2014

Mit tennél?

Valamelyik este arról beszélgettünk a csajokkal, hogy mi az, amit szívesen megtennénk, de gyávák vagyunk a cselekvéshez. Nagyon tanulságos volt ez a beszélgetés, igazi önismereti utazás volt...

Kutyát tartanék, pedig minden érv ellene szól.
Kivennék egy év szabit, és sokat utaznék.
Kipróbálnám a bungee jumpingot :)
Hazaköltöznék, és belaknám az egész házat.
Felhívnám, és elmondanám neki, hogy szeretem és megölelném.  
Liftbe szállnék.
Megtanulnék rendesen angolul, és olaszul.
Többet mosolyognék.
 
Te mit tennél, ha nem félnél?

11/12/2014

Új nap, új élet


Ha tudnád, hogy ez lesz életed utolsó napja,
Amikor meglátod szerető Istened arcát,
Vajon megváltoznál tőle?

Ha tudnád, hogy a szeretet összetörheti a szíved,
Ha a padlón vagy, és onnan már nem eshetsz lentebb,
Vajon megváltoznál?

Mennyire jónak, vagy rossznak kell lennie a dolgoknak,
Mennyi veszteséget, megbánást kell benyelned,
Milyen láncreakció lendítene meg,
Hogy megfordulj, hogy megmagyarázd, hogy megbocsásd és elengedd...

Hogy végre megváltozz?

11/07/2014

Patchwork

Egyre jobban szeretem a textiles dolgokat. Van egy angol technika, amit szeretnék megtanulni, kézzel kell varrni, sablonnal. Ha érdekel, katt ide. Nem, orvos még nem látott :D
Ez a technika kedden jutott eszembe, amikor elmentünk egy modern patchwork kiállításra a Radnóti Művelődési Központba, vasárnap 15-18 között lehet beszélgetni az alkotókkal. 
A kedvenceimet lefotóztam a telefonommal, nem színhelyesek, de a hangulat talán átjön:
A kedvencem (Tavasz, ez a címe):
 Ez tisztára olyan, mint Svédország (tó-kispirosház-erdő-legelő):
 A címe: Fekete lyuk (a fekete rész gyönyörűen van tűzve!):
 Ezeket is szívesen kitenném a nappalimba:
 
Ti szeretitek a patchwork munkákat? Használni is, vagy csak gyönyörködni benne?

11/06/2014

21. századi

A napokban egy olasz facebookos oldalon láttam ezt a képet. Nagyon elgondolkodtatott... Régebben jobb volt? Nő vagyok, nem félek, és ez baj? Csak én gondolom, hogy az élet szép, a világ tele van gyönyörű dologgal, sok mindentől lehetek boldog... csak szét kell nézni?!
Az én ferdítésemben:
Isten hozott a 21. században
Vezeték nélküli telefon
Tűz mentes konyha
Kulcs nélküli autó
Zsír mentes ételek
Munka nélküli fiatalok
Lelkiismeret mentes igazgatók
Alap nélküli kapcsolatok
Elővigyázatosság mentes viselkedés
Félelem mentes nők
Apa/Anya nélküli gyermekek
Szív nélküli érzelmek
Érték mentes nevelés
Modor mentes gyerekek
…minden “mentes”-sé válik
a remény is végtelen

és ezeket én nem hagyhattam szó nélkül.

11/05/2014

Kísérni


A szakdolgozatom összegzésének egy részét megosztom veletek. Sokat olvastam amíg összeállt a dolgozat, egyik kedvenc könyvem sok gondolata köszön vissza ebben a pár sorban:
Nagyon szeretem az Emmausi tanítványok történetét (Luk 24,13-48). Amikor a feltámadt Jézus odalépett a riadt, félelemmel teli, a feltámadást elfogadni nem tudó tanítványok mellé, és hosszú időn keresztül engedte őket, hogy a kb 11. kilométeres úton kibeszéljék magukból a szomorúságukat, a csalódottságukat, a reménytelenségüket, a kételyeiket és az összezavarodottságukat. Jézus sokáig nem szól semmit, csak csendben halad mellettük, kíséri őket és hagyja, hogy a tanítványok kiöntsék Neki a szívüket. Nem spórol az idővel, a megtett úttal, nem könnyít a tanítványok küzdelmes kérdésein azzal, hogy már az út elején felfedi magát nekik. Órákig hallgatta őket, teret adva nekik, a kételyeiknek, és csak rájuk figyelt. Hagyta őket a saját tempójukban haladni, mert Jézus nem tartotta feleslegesnek a szomorúságukat. Ami az úton a tanítványokkal történik, az legalább olyan fontos, mint maga a végső felismerés, amikor a kenyeret megtörték. Hiszem, hogy minden gyógyító beszélgetés ezzel a Jézusi magatartással, kommunikációval párhuzamba állítható. 
A csoport alkalmain nem szerettem volna kész megoldásokat felkínálni a csoport tagjainak, nem szerettem volna rövidre zárni a beszélgetést azzal, hogy a gyorsabb haladás érdekében megmondom nekik, mire van szükségük, hanem az ő tempójukban haladtam mellettük, legjobb tudásom szerint igyekeztem őket támogatni, és segíteni abban, hogy mindenki maga jusson el a felismerésre és a döntésre. Igyekeztem ezt a Jézusi szemléletet megvalósítani, egyszerűen csak kísérni a csoporttagokat, együtt haladni velük, meghallgatni őket, együtt érezni a sebzettségükben, támogatni őket a válaszkeresésükben. Hiszem, hogy csak ettől a lelkülettől válhat gyógyítóvá minden találkozás.

11/04/2014

Életjel


 Rég nem jelentkeztem. Hiányoztok nekem, visszatérek :) Amíg nem írtam, addig sem tétlenkedtem, kb ezekkel telnek a napjaim:
- zoknit kötök, Áronnak is készült egy a gumicsizmájához
- vettem egy régi Neumann varrógépet, matuzsálem, de lelke van
- leadtam a szakdolgozatomat :) (januárban államvizsga)
- elkezdtem a képzéseket, és nagyon élvezem minden percét 
- új albérlőim vannak, az előzőek adósságot hagytak (futok a pénzem után)
- szeretnék kesztyűt kötni
 
 
 
És felétek mi történt?