Minden országnak megvannak a csak rá jellemző karácsonyi szokásai, északról délre haladva eltérő az ünneplés intenzitása. Valamennyi európai ország közös vonása viszont, hogy megünneplik a Karácsonyt, vannak akiknél hangsúlyosabbak a vallási szokások, és vannak ahol egyszerűen a fényt keresvén ünnepelnek. Kisgyerek korom óta érdekelnek más nemzetek szokásai, így idén úgy döntöttem utánanézek, hogyan ünneplik a Karácsonyt az emberek kontinensünkön innen és túl. Befejezésül lássuk, mik a magyar karácsonyi hagyományok:
Az ünnep előtti negyedik vasárnap kezdődik és december 24-ig tart az advent, ami egyben az egyházi év kezdetét is jelenti. Négy hete a karácsonyra való előkészülés időszaka.
A Karácsonyi népszokásokat Luca napja nyitja. A hiedelem szerint december 13-án a téli hosszú éjszakákkal, vagyis a sötétséggel Szent Luca átalakult boszorkánnyá. A boszorkányok elriasztására a kulcslyukba fokhagymát dugtak, az ajtófélfába kést állítottak, az ajtóra fokhagymával keresztet rajzoltak vagy a seprűt keresztbe rakták. E napon semmit se volt szabad kölcsönkérni vagy adni, nehogy az a boszorkányok kezére jusson. A lányok Luca napján jósolták meg jövendőbelijüket. A hagyomány szerint a nők nem dolgozhattak, mert ha Luca napján fonnának vagy varrnának, nem tojnának a tyúkok. Luca napján a fiúk elindultak meglátogatni az ismerős házakat és jókívánságaikért cserébe adományokat vártak. Ha ez elmaradt, akkor viszont átkokat szórtak a házra. Az adventi koszorú készítése nem olyan régi szokás: karácsony közeledtével minden vasárnap eggyel több gyertyát kell meggyújtani. Az estéket egykor a gyertya mellett, adventi dalok éneklésével töltötte a család.
Karácsony napján az esthajnalcsillag feljövetele után került sor az ünnepi vacsorára, a gazdasszony mindent előre odakészített az asztalra, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztani. Imádkoztak, majd első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet ettek. Karácsonykor a ház körüli állatokat gondosan ellátták, mivel különös hiedelmek kapcsolódtak hozzájuk. Voltak, akik azt tartották, hogy az állatok karácsonykor beszélni tudnak. Egyes országokban szokás volt az állatoknak kis karácsonyfát állítani, bár ezt a pogány eredetű szokást az egyház tiltotta. A ma is továbbélő szokások szerint a karácsonyi asztal elképzelhetetlen hal, bejgli, valamint dió és a család összetartását szimbolizáló kerek alma nélkül. Sok helyen vacsora után ma is annyi szeletre vágnak egy almát, ahányan ülnek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben.
A karácsonyfa-állítás szokása Magyarországon a 19. század második felében jelent meg, kezdetben főleg a német ajkú városi lakosság körében. Az első „magyar” karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz állította Aszódon. A 19. század második felében a jász-palóc vidéken sodrófát, mángorló, sulykot kötöttek a mennyezetre, a mestergerendára és azt a gyerekeknek szánt gyümölccsel, süteménnyel rakták meg. Karácsonyfát csak a 2. világháború után kezdtek el vásárolni az emberek, a karácsonyfa alá pedig Betlehemet tettek. Az Ipoly menti palócok borókát lógattak be, helyenként még ma is feldíszítik.
Az egymás (családtagok megajándékozása) még későbbi szokás. Addig csak a Betlehemezők, kántálók kaptak ajándékot (ételt).
Karácsony napján a népszokások célja a gonosz ártó szellemek elűzése zajkeltéssel, állatbőrök, jelmezek, álarcok viselésével. Ekkor kerül sor a betlehemezésre is: ezt a játékot eredetileg templomokban, majd később házakhoz járva adták elő a gyerekek. Gyakran állatok is szerepeltek benne, a gyermek Jézust pedig élő kisbabával jelenítették meg. A szereplők - pásztorok, angyalok, Mária, József – eljátszák Jézus születéséről szóló Bibliai történetet, majd átadják ajándékaikat, jókívánságaikat. Ezután a háziak megvendégelik őket. A Kisjézus születésére várva betlehemesek járják a falvak házait. A legrégibb emlék a betlehemjárásról a XVII. századból maradt ránk. A pásztorjátékok változatának se szeri se száma, csodálatos népies szövegek maradtak ránk, teli vérbő humorral. A szereplők: József, Mária, angyalok és pásztorok, sokszor állatfigurák.
A bukovinai székelyek betlehemes játéka a csobánolás (csobán = pásztor) ma is élő hagyomány az érdi székelyeknél.
Karácsony napjával egy újabb ünnepi szakasz veszi kezdetét, a karácsonyi tizenketted, amely január 6-ig, vízkereszt napjáig tart. Ez egyben a vizek megszentelésének és Jézus megkeresztelésének ünnepe is. December 28. az aprószentek ünnepe, amelyen egykor különös módon “gondoskodtak” arról, hogy a gyerekek egészségesek maradjanak: megvesszőzték őket. A legenda szerint minden fiúcsecsemő “aprószent”, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett.
A karácsonyt követő időszakhoz kapcsolódik a
regölés hagyománya: az István napjától, december 26-tól újévig járó regösök különféle énekeket adtak elo és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak. A regölés lényegében természetvarázsló énekmondás, köszöntés - bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt. A
borszentelésre Szent János napján, december 27-én került sor régen. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott, mivel a szentelt bornak mágikus erő tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, illetve öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor.
Fróni is írt élményeiről, olvassátok el :-)
Forrás:
wikipédia,
intenet
Csáky Károly: Katalin-naptól Gergely-napig
