6/30/2010

„Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé.” (Böjte Csaba)


Az emeberek összefognak az árvízkárosultakért, a felsőzsolcaiakért, adományokat gyűjtenek, smseket küldenek.... együtt éreznek a bajba jutottakkal. Úgy tudom, Felsőzsolcán 173 ház vált lakhatatlanná, 173 család vált földönfutóvá, nincstelenné. Elképzelni sem tudjuk, hogy mit érezhet az, aki 1 szatyor ruhával menekül a saját házából, elveszítve mindenét. 
Az árvíz levonultával megkezdődött a kárfelmérés is, amiben a  Johannita Szeretetszolgálat hatalmas részt vállal. Önkéntesei járják a várost, felveszik a keletkezett károkat, amiket aztán egy Excell táblában rögzítenek; adományokat csomagolnak, és osztanak; szárítógépeket visznek ki a még nedves házakba; beszélgetnek az emberekkel, meghallgatják őket...mert az embereknek nemcsak a házukat kell újjáépíteni, hanem az életüket, a lelküket is.

6/24/2010

Szeretetvarázs

A szociálpedagógia szakon olyan sokszor elmondták, hogy milyen fontos a civil összefogás, hogy a könyökünkön jött ki, több terepgyakorlatunk is erre épült, és mi (a hallgatók) egyre jobban megszerettük ezeket a külső gyakorlatokat. Svédországban, az amerikai misszióban azt tanultam meg, hogy a közösségért végzett munka nagyon fontos, sőt aki nem tesz a közösségért, azt könnyen kiközösíthetik - az amerikaiak  azt mesélték, hogy nem ritka az, amikor bankárok csapatépítő tréning céljából hajléktalan szállóra mennek dolgozni; az egyetemi felvételinél plusz pontot kapnak azok, részt vesznek valamilyen program keretében, mint önkéntes... Az amerikaiaktól tanultam meg azt, hogy a saját életemben nem várhatok mindent a kormánytól, ellenben ha összefogunk azokkal akikkel pl. ugyanabban az utcában lakunk, sokkal többet nyerünk mindannyian.
Egy civil összefogást indítottak  útjára a horgolást szeretők, Szeretetvarázs takarót készítünk közösen, amit egy árvízkárokat szenvedett óvodának ajándékozunk. Olyan jó, hogy aki nem tud fizikailag segíteni (külföldön él), azok  is kifejezhetik együttérzésüket, szeretetüket azok felé, akik most nagy bajban vannak.
Egyre fontosabbnak tartom az  önkéntes munkát, ezért (is) megyek hétvégén Felsőzsolcára, adományt osztunk, beszélgetünk (lelkigondozunk)....

6/22/2010

Cool-túra

A Múzeumok délutánján-éjszakáján Andiékkal kimentünk a Repülőgép Emlékparkba, ahol régi hadi, utasszállító, sport, mű- és katonai repülőket néztünk meg, szinte mindegyikre fel is mehettünk, a pilóta fülkébe beülhettünk. A nap csúcspontja volt Ferihegyi repülőteret bemutató autóbuszos (késő esti) látogatást, 4 felszálló és 2 leszálló gépet láttunk.

6/15/2010

Júniusi kedves




Valami ismét kevesebb
Valami megint nehezebb
Valami csendben elparázslott
Valaki rabolja a lángot.
Devecsery László:Valami ismét...
 
Fotó innen.

6/13/2010

Közös fürdés - egyedül

Tegnap fürödtem először a szomszédékkal. Ők a vízben, én a verejtékben. 
Amikor hazajöttem a közös horgolásból, a közös képviselő a gyerekeivel a közös udvaron a gumi-medencéjükben strandoltak. Olyan hangosak voltak, hogy a csukott ablakon keresztül is beszűrődött a hangzavar.

Sapka horgolása nyáron - azaz nullával lehet osztani

Időm nagy részében multifunkcionálok. Párhuzamosan legalább 2-3 dolgot csinálok egyszerre: horgolok, telefonálok, adat-bázist karban- és rendbentartok, szabok, varrok, gyöngyözök, kapcsolatokat ápolok égiekkel és földiekkel... sajnos (:-P) nem jut elég idő a takarításra, ezért a lakásban sokszor vannak szanaszét a snittek, horgolótűk, szétgurulva a gyöngyök.... "mert az külön varázst ad a szobának". A lakásban lévő kortársművészeti alkotások (józan ember csak kupinak hívná) között szoktam gondolkodni (mit?!), pl ilyeneken, hogy szabad-e haszontalan dolgokkal tölteni az időmet; a tökéletes hozzánemértés vajon megtermi a maga gyümölcsét?

Szombaton a Karamell Kávézóban néhány nagyon ügyes kreatív bloggerrel együtt lehettem,  Adél megtanított sapkát horgolni. Nagy köszi neki itt is ezért!
Ez a sapka BabaZsófinak készült, Rékus kislányának. Adél tömött sapkákat szokott horgolni, mert ezeket a lyukacsosakat csak évente néhány tavaszi és néhány őszi napon lehet hordani. Remélem, idén szép hosszú őszünk lesz, hogy Zsófi sokat hordhassa ezt a rózsaszínű sapkát.

A másik sapka is gyerek méretű, és tisztára a olyan, mint a tálba kiöntött zizicukor, ezért el is neveztem ezt a modellt "Zizi"nek.
Kis "Zizi" gazdáját keresi. Jó lenne, ha nem szomorkodna sokáig itt nálam.

Ezen a hétvégén arra a következtetésre jutottam, nem kell mindig racionálisnak lenni, és ha ezt elfogadom képes leszek bizonyos dolgok megtételére, pl kánikulában sapkát horgolni, ráadásul olyat, amit egy évben max. 1 ,5-2 hetet lehet hordani.
Tehát ha azt a tényt, hogy
én (É) / olyan dolgot teszek aminek semmi értelme nincs (azaz nyári hőségben sapkát horgolni) = x
nyári hőségben sapkát horgolni = 0
É osztott 0-val

Ezen az apróságon át jól látható, hogy lehetetlenek márpedig vannak, sőt mi magunk is megtehetjük azokat :-P
 

6/09/2010

Kánikula


Tisztára olyan, mintha egy befűtött pékkemence előtt ácsorognál, és áradna ki a forróság. Ilyen menni az utcán. Tegnap délután 4 órakor 35 fokot mutatott a hőmérő.
Nincs mese, ehhez alakítjuk szokásainkat, lehúzott redőnyöknél dolgozunk, a ventillátor is be van kapcsolva, és szinte csak a kovászosuborka, bodzaszörp... amik elviselhetőbbé teszik a katlant :-) Egész nap csak pihegek. Legszívesebben bebújnék a mosógépbe a mosódó ruhák közé... Kerülővel megyek ki a metróig dèlután, hogy árnyékban tudjak menni.

6/07/2010

Skandi-kamera

Ma reggel hallottam, hogy májusban csak 2 nap volt, amikor nem esett, azaz 29 napig esett az eső. Rögtön eszembe is jutott a klassz kis esős svéd nyár. Néhány évvel ezelőtt (azt hiszem 2005-ben) egész nyáron esett az eső, Marie a svéd lány azt mondta 80 napig, egyfolytában.
Egy jönköpingi kiránduláskor készült ez a fotó, 19 fok volt (ez már melegnek számított). Nem esett (legalábbis nem emlékszem, tehát nagy zuhi nem volt), viszont a fellegek, jellegzetesen svédek :-)

 Ezek a zuhogó esőben készültek (arrafelé ritkán esik ilyen "agresszíven", inkább csak szemtelenül szitálni szokott):



Amikor jöttem haza, a Marinán a forróság súrolta az elviselhetetlent. Ismét a svéd nyárra gondoltam....arra, amikor már jóidő van, huzamosabb ideig kint lehet lenni, olvasni a fűben, vagy feküdni a stégen (erre van magyar szó?). Szeretem ezt a képet, ez kb 21 órakor készült, Lizi (aki fekszik) osztrák, és élvezi a munka után a pihenést. A kislány egész este ugrált a tóba :-)

6/06/2010

Helyzetjelentés

Nohátkérem...a helyzet a következő...lassan vége a hétvégének, és ahogy lenni szokott errefelé, nem ment simán minden. 
Tőmondatokban:
- Anyu szombat reggel hívott, hogy nincs jól, rohantam haza, majd vissza Bp-re.
- Befejeztem 2 táskát, amit a múlt héten kezdtem el.
- Vettem egy nagyon klassz anyagot, amiből szoknyát szerettem volna, mert olyan klassz a mintája, jó a tapintása is, és van rózsaszínű pólóm is hozzá..... Először azt gondoltam, nem lesz elég ez az anyag egy nekem való szoknyára. Orsolya küldött egy klassz szabásmintát. Számoltam, mértem, aztán megint számoltam, szabtam, vágtam, varrtam....és a végén kb 2 számmal nagyobb a szoknya, mint ami egyébként kellene. Mivel gumis a dereka, lehet, hogy ha szorosabbra húzom a gumit, jobban áll majd rajtam, de így elég lehangoló és hordhatatlan is :-(
- Ildivel és Katival szerettünk volna ma találkozni, aztán jól elszerveztük:-( Nem is tudom, ki-kivel-hol találkozott, beszélgetett, imádkozott....
 




 
- Akkkkkkkkkkkkkkkora zuhi lesz nemsokára (nagyon fáj a fejem).
- És amit ezen a hétvégén sem tettem: szórakoztam, felkavartam az állóvizet :-(

Ezek történtek mifelénk, hát felétek?

6/02/2010

Timikém

 Kedvenc olasz repperem dalával köszöntelek Téged:



Jovanotti akkor írta ezt a dalt, amikor a kislánya született. Csokorba szedte neki a jókívánságait, amit most továbbadok neked! Hogy mi minden szépet és jót kívánok Neked, a képek elmondják :-P

Édes drága Timikém, még egyszer nagyon sok boldogságot kívánunk neked mind!

Velence, a mágikus város

A dal arról szól, hogy Velence szomorkodik. Én az okát is tudom...azért kesereg, mert én már nagyon régen nem voltam ott, vár rám szüntelenül, mindhiába.... pedig szeretnék scampit enni; komótosan cappuccinot inni; megcsodálni a város kevésbé ismert részeit; ismét látni, ahogy rózsaszín fényben úszik a Canale Grande a kora reggeli napsütésban; napközben csak úgy olaszosan vonulni (nem sétálni) a főtéren és figyelni a velenceieket, ahogy egymást köszöntik...Egészen nekemvaló életérzés.