Nénje

Így hívtam. Egyik nagynénémet sem hívtam így, csak neki mondtam ezt. Ő vigyázott rám egészen kicsi koromtól. Akkor is, ha beteg voltam, és nem mentem oviba. Sokat voltunk együtt, és eközben ő tette a dolgát: főzött, takarított, horgolt és kötött, foltozta a ruhákat, tésztát gyúrtunk, dolgozott a kertben, temetőbe mentünk... és Ő tanított meg imádkozni is. Minden tavasszal elmentünk a közeli erdőbe ibolyát szedni, és olyan kis csokrokat kötött belőlük, hogy egy virágkötő csinálna különbet.

Tegnap otthon voltunk, és a kertünk tele van virágzó ibolyával. Rögtön eszembe jutott, és rámtörtek az emlékek... eszembe jutott, hogy mindig csak Zsuzskinak hívott; a zöld kesztyű, amit egy horgolt zsinórral a kabátomba "varrt", hogy ne hagyjam el (és én hogy utáltam ezt a megoldást, de ő minden fogadkozásom ellenére nem szedte ki a zsinórt a kabátomból, mert azon a télen már 2 pár kesztyűt elhagytam az oviban); még Bandi macska is eszembe jutott, akinek külön karosszéke volt a kályha mellett....

Olyasmit tanultam Tőle, amik csak most tudatosulnak bennem, és nem győzök elég hálás lenni Érte, az együtt töltött szép napokért. Rá emlékeztet, ha horgolok, ugyanúgy főzöm a borsólevest, ahogy tőle láttam... Sajnálom, hogy nem volt elég bátorságunk szembeszállni egyetlen fiával és menyével, akik megkeserítették utolsó napjait és megrövidítették egyébként sem hosszú életét ....

Kép innen.