Így hívtam. Egyik nagynénémet sem hívtam így, csak neki mondtam ezt. Ő vigyázott rám egészen kicsi koromtól. Akkor is, ha beteg voltam, és nem mentem oviba. Sokat voltunk együtt, és eközben ő tette a dolgát: főzött, takarított, horgolt és kötött, foltozta a ruhákat, tésztát gyúrtunk, dolgozott a kertben, temetőbe mentünk... és Ő tanított meg imádkozni is. Minden tavasszal elmentünk a közeli erdőbe ibolyát szedni, és olyan kis csokrokat kötött belőlük, hogy egy virágkötő csinálna különbet.
Tegnap otthon voltunk, és a kertünk tele van virágzó ibolyával. Rögtön eszembe jutott, és rámtörtek az emlékek... eszembe jutott, hogy mindig csak Zsuzskinak hívott; a zöld kesztyű, amit egy horgolt zsinórral a kabátomba "varrt", hogy ne hagyjam el (és én hogy utáltam ezt a megoldást, de ő minden fogadkozásom ellenére nem szedte ki a zsinórt a kabátomból, mert azon a télen már 2 pár kesztyűt elhagytam az oviban); még Bandi macska is eszembe jutott, akinek külön karosszéke volt a kályha mellett....
Olyasmit tanultam Tőle, amik csak most tudatosulnak bennem, és nem győzök elég hálás lenni Érte, az együtt töltött szép napokért. Rá emlékeztet, ha horgolok, ugyanúgy főzöm a borsólevest, ahogy tőle láttam... Sajnálom, hogy nem volt elég bátorságunk szembeszállni egyetlen fiával és menyével, akik megkeserítették utolsó napjait és megrövidítették egyébként sem hosszú életét ....
Kép innen.
Emlékezni jó... ahogy idősebbek leszünk, egyre inkább csak ez marad nekünk... Emlékezhetünk azokra, akiktől jó szavakat kaptunk, akik mellettünk álltak az életünk során.
VálaszTörlésEzért a bejegyzésedért én is szeretnék "egy jó szót" adni neked, egy kedves játék keretein belül. Itt olvashatsz róla bővebben:
http://eszterszappan.blogspot.com/2011/03/egy-jo-szo-jatek.html
Köszönöm :-)
VálaszTörlés