12/13/2014

Nem luxusba

Reggel fél nyolc körül már hallom a karácsonyi muzsikát a Duna Plázában, ahol a reggelimet veszem meg. Megdöbbenek, hogy már kora reggel hangosan szól a karácsonyi zene. Ami ilyenkor nem villog fényárban, az nem is létezik. Tele van a város a karácsonyi hangulattal: karácsonyi vásárok, ha nincs hó, akkor műhó, karácsonyi izzó-füzérek, paleo bejgli (5000 Ft/rúd!), mélyvörös és aranyszín, ajándék-stressz, sült gesztenye… Ezeket mind be kell szerezni, mert különben ugrott a “karácsonyi hangulat”. És az Advent, az Úr várása hol marad? Keserű, és cinikus vagyok. Nem, inkább csalódott, mert sodródok én is… Állok a Gresham Palota előtt, és elkápráztat a Bazilikára vetített giccs. Bámulom a fényeket a tömeggel, amikor egy pillanatra megakadt a szemem egy olasz turistán, és megborzadok, idáig utazik egy kis karácsonyi hangulatért, kézműves ajándékért? Akkor már magam is elég furcsának érezem magam, mit keresek én  itt, miért itt keresem a Karácsonyt, és ez fáj. És nagy zavaromban kinyitottam az ingyenes újságot, amit a metróban nyomtak a kezembe:  “…a Gyermek nem luxusba született, hanem istállóba…” Visszazuhantam valódi önmagamba, most már tudom, az Úr a csendben érkezik.

9 megjegyzés:

  1. ... így igaz... ez az ének jutott eszembe (mert mostanában ez a kedvencem - legalábbis az egyik :)
    https://www.youtube.com/watch?v=9oyOlsiUdFk

    VálaszTörlés
  2. Ezt a dicséretet nem ismertem, köszönöm, hogy megosztottad. Fura, de idén a csendböl nagyon kevés van. Szép hétvégét!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik!
      Neked is áldott vasárnapot!

      Törlés
  3. Igen, ezt mondom én is. Jézust mindenkor várni kell. Én sem szeretem, amikor minden a csillogásról és arról szól, hogy elterelje a figyelmet a Megváltóról. Nem számít, hogy mikor született. Ő a mi életünk Megváltója és Irányítója, azért jött, hogy örök életünk lehessen.
    Ezt próbálom én is tanítani a gyerekeimmel, hogy a jászolt, az istállót és azt nézzék, hogy milyen ágya volt Jézusnak, milyen nekik :) és hogy nem volt játéka, mint nekik... (ezért sem szeretem a nagy ajándékozást) és még sorolhatnám... De a tekintetünket legalább MI vessük Jézusra!

    VálaszTörlés
  4. s milyen nehéz ezt a csendet megtalálni! még így is, hogy én nem úszon a fényárban, nem bírok itthonról kimozdulni... s még így is nehéz...

    VálaszTörlés
  5. értem, amit mondasz, és a lényeggel egyetértek,
    de
    jó lenne pontosítani
    mint ahogy az olasz turista sem azért jött, mert "idáig utazik egy kis karácsonyi hangulatért, kézműves ajándékért", és te sem azért állsz a fényárban, mert ott keresed a Karácsonyt...
    ...hanem mert az a szokás, hogy az emberek egymás közzé mennek, elmennek, megnézni másokat...
    és (remélem) nem azért, hogy leszólják őket, hanem, mert ez a szokás ilyenkor. Az átlagé. Budapesten. Lehet másként tenni - sőt -, de nem gondolom, hogy le kell nézni azt, aki nem vallásos, Nem ez a megoldás
    :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kati, inkább magam miatt lepődtem meg. Annyira túlhajszolt vagyok, hogy az adventi koszorúm egy fadarab, amiben 4 mécses van. Semmi dekoráció a lakásban, egyetlen ajándékkal sem készültem el, semmit nem vásároltam még. Az, hogy a munka mellett a 2 képzés mennyi energiám és időm elviszi, jól mutatja, hogy a csíkos babatakarót, amit a barátnőm kisbabájának kötöttem, tegnap adtam oda, a baba már 8 hónapos.
      A Vörösmarty téri vásár a világ 10 legszínvonalasabb karácsonyi vásárában benne van, és csak ez miatt rengeteg turista jön Budapestre. Amikor kint éltem, akkor Bécsbe mentek a Genova környéki ismerőseim. Engem ez azért döbbent meg, mert az ő kultúrájukban ez a nagy vásározás nincs benne. Őket is elérte a globalizáció, 12 évvel ezelőtt még nem használtak olyan szavakat, hogy szendvics, víkend, bébi... ma pedig már szinte nem használják ezek olasz megfelelőit.
      Ott álltam a Bazilikával szemben, és megéltem a globalizációt, a rohanást, a zajt...és a 13 fokban csak a feldíszített fenyőfa jelezte nekem, hogy lassan itt a Karácsony. Olyan volt, mint egy belső utazás. Nem lenéztem őket, mert én is szeretem a hangulatos, kivilágított Budapestet, jó a korcsolyázó gyerekeket nézni... de szeretném, ha nekem az Ünnep valóban Jézusról szólna.

      Törlés
    2. Katalin én is így gondolom.

      Törlés
  6. Szuper a konklúzió!

    VálaszTörlés

Minden vélemény számít!