12/11/2014

Befogadni


Advent második hete van van. Minden nap meggyújtom a két  mécsest az adventi "koszorúmon". Mostanában sok a gondom, a megválaszolatlan kérdésem, ami elvonja a figyelmem, az Úrjöttének ideje van. Mert az Úr jön, valóban közeledik. Ártatlan gyermekként érkezik. Hely kell, hol álomra hajthatja fejét, növekedhet, és fénye reménységgel töltheti be a szűk istállót. Egykor jászol várta, ma a szívünk lehet a bölcső.
A gondokra, megválaszolatlan kérdésekre, problémáimra koncentrálok, a félelememre, hogy lesz az idei ünnep. Megállok néhány percre, és a Születendőre összpontosítok. Végiggondolom Mária félelmét, József tehetetlenségét, az emberek közönyét, a napkeleti bölcsek sietségét, a pásztorok ámulatát, az Isteni békét, ami mindent betölt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Minden vélemény számít!