A tökéletes semmittevés mézédes boldogsága - némi pátosszal így lehet lefordítani az olasz mentalitást :-) Miért tűnt el a lassúság mifelénk? Hol vannak a komótosan sétálók? Hova lett az édes semmittevés? Édes semmittevés, nyári kikelet, horgolás, alkotás, találékonyság, újrahasznosítás....Édes semmittevés, csak azért, hogy el ne fáradjak :-)
Amikor a szegényekről, rászorulókról beszélünk, és az adakozásról, akkor
ezt egy rendes, becsületes, jószívű adakozó úgy képzeli el, hogy mi
adunk, ők meg örülnek. De ez nem mindig van így. Nem minden szegény
olyan jó szegény, hogy beossza, hogy kiszámolja, hogy félretegye. Pedig
mi azt várnánk, hogy ossza be, számolja ki, tegye félre. De nem teszi.
Nem jó szegény, rossz szegény. Divatos ruha kell neki, eladja az
adományba kapott tárgyakat, eltüzeli a bútort, a ruhát is. Rossz
szegény, mert kólára, chips-re, csokira költ, ahelyett, hogy sima vizet
inna, és gyümölcsöt enne. Találékony, beszerez, eltulajdonít, szóvá
teszi, ha nem tetszik neki valami, pedig mi azt várnánk, hogy viseljen
el mindent csendben, szó nélkül, legyen hálás, legyen jó szegény. De nem
az. Cigire is költ, és sok más felesleges dologra, pedig egy jó
szegény, csak kenyeret, és csak rávalót, abból is a legolcsóbbat. Pedig
olyan szívesen segítenénk.... a jó szegényeknek.
Hát igen, ezeket a gondolatokat egy másik blog ihlette, és mióta
elolvastam, másképp járok-kelek. Rá kellett döbbennem, hogy Jézus
szeretete egyforma "a jó és a rossz szegények" felé is. Amikor
ajándékként átnyújtok valamit, akkor a megajándékozott dönti el, hogy
mit tesz az ajándékommal. Azt is ő dönti el, hogy egyáltalán
elfogadja-e. Azt is, hogy hálás lesz-e. Jézus egy alkalommal egyszerre
10 leprást gyógyított meg, a 10-ből csak egy jött vissza megköszönni
azt, hogy megváltoztatta az életét. Jézus mégis mind a 10-et egyformán
szereti.
Jézus karácsonykor szegénnyé lett értünk, hogy mi gazdagok legyünk, mert
ő a miénk lehet. Micsoda ajándék! Micsoda kincs! Jézus önmagát adja, az
Isten emberi ruhát ölt. A szegény Jézus, a mi gazdagságunk.
tetszettek Lilla gondolatai, mert értettem benne a szatírát, a cinikus, de igazságos keserűséget,
és igen, baromira messze állunk még a Jézusi önzetlen szeretettől, osztogatástól...régen makogom már, hogy akkor jő majd el a kánaán, ha az adakozó nem önnön megdicsőülése érekében ad, hanem azért mert a másiknak kevesebbje van (mindegy miből...ha értelemből, akkor azt)...
de a tanult segítők értik azt a Maslow-féle piramist, ami a szükségletek hierarchiájaként ábrázolja, hogy az egészségtudatos (és egyéb) viselkedés, akkor várható el, ha a primer drive-ok rendben kielégülten vannak alul... mindennek hiányában a gazdagok majmolása (bocs) nem számonkérhető, sőt ( mondhatni a lét határozza a meg a tudatot, és ugye, mire lenne rálátása, ha fázik, és éhes, de lenézik érte, ezért "felvág" a kólával, és a csipsz-el, tűzoltó ajándék minden, ha nem halászni tanítom meg, de annyi rossz tapasztalatunk van már, hogy sistereg tőle a fejem: hogy csak a "minden gyerek lakjon jól" -t említsem pl.
Sokszor elgondolkoztam már azon is,hogy Jézus mekkora Ajándék, és én sokszor mégsem élek JÓL vele. És kapok Istentől ajándékokat ,tehetséget,egyebet, és nagyon valószínű,hogy nem mindig arra használom Isten ajándékát,amire Ő adta,tervezte. Mégis mennyire elvárnánk a nélkülözőktől,hogy arra használja amit adunk neki,amire mi gondoljuk. Ez még a családban is így van. Lánykoromban felírtam néhány gondolatot,hogyha majd én leszek szülő, de úgy tegyem,ahogy velem történt.Ilyen volt: -ha ajándékozok valamit a gyerekemnek, ne várjam el,hogy az én terveim szerint használja fel,hanem,ahogy ő gondolja.Volt is ilyen: kapott érettségire az egyik gyerekünk egy gitárt és azt 10 év múlva ő szépen eladta. Hááát, nem esett túl jól,de tudatosan emlékeztettem magam és nem szóltunk neki érte.
Az intézetis gyerekek is szeretnek divatos cuccokban járni,ha másra nem is futja, ezt már megértem.Meg is éltem néhány napja...
tetszettek Lilla gondolatai, mert értettem benne a szatírát, a cinikus, de igazságos keserűséget,
VálaszTörlésés igen, baromira messze állunk még a Jézusi önzetlen szeretettől, osztogatástól...régen makogom már, hogy akkor jő majd el a kánaán, ha az adakozó nem önnön megdicsőülése érekében ad, hanem azért mert a másiknak kevesebbje van (mindegy miből...ha értelemből, akkor azt)...
de a tanult segítők értik azt a Maslow-féle piramist, ami a szükségletek hierarchiájaként ábrázolja, hogy az egészségtudatos (és egyéb) viselkedés, akkor várható el, ha a primer drive-ok rendben kielégülten vannak alul...
mindennek hiányában a gazdagok majmolása (bocs) nem számonkérhető, sőt
( mondhatni a lét határozza a meg a tudatot, és ugye, mire lenne rálátása, ha fázik, és éhes, de lenézik érte, ezért "felvág" a kólával, és a csipsz-el,
tűzoltó ajándék minden, ha nem halászni tanítom meg,
de annyi rossz tapasztalatunk van már, hogy sistereg tőle a fejem: hogy csak a "minden gyerek lakjon jól" -t említsem pl.
Sokszor elgondolkoztam már azon is,hogy Jézus mekkora Ajándék, és én sokszor mégsem élek JÓL vele. És kapok Istentől ajándékokat ,tehetséget,egyebet, és nagyon valószínű,hogy nem mindig arra használom Isten ajándékát,amire Ő adta,tervezte.
VálaszTörlésMégis mennyire elvárnánk a nélkülözőktől,hogy arra használja amit adunk neki,amire mi gondoljuk. Ez még a családban is így van.
Lánykoromban felírtam néhány gondolatot,hogyha majd én leszek szülő, de úgy tegyem,ahogy velem történt.Ilyen volt: -ha ajándékozok valamit a gyerekemnek, ne várjam el,hogy az én terveim szerint használja fel,hanem,ahogy ő gondolja.Volt is ilyen: kapott érettségire az egyik gyerekünk egy gitárt és azt 10 év múlva ő szépen eladta. Hááát, nem esett túl jól,de tudatosan emlékeztettem magam és nem szóltunk neki érte.
Az intézetis gyerekek is szeretnek divatos cuccokban járni,ha másra nem is futja, ezt már megértem.Meg is éltem néhány napja...