Kisgyerekként kereszteltek meg, és még általános iskolás voltam amikor konfirmáltam, ami akkor még nem jelentett számomra szinte semmit, csak péntek esti elfoglaltságot, barátokat. Középiskolás voltam, amikor egy REFISZ evezőstúrán Isten megszólított, és én megértettem, elfogadtam, hogy az Övé vagyok. Attól a nyártól kezdve tudatosan vállaltam azt, hogy Isten megváltott gyermeke vagyok Jézus Krisztusban, és reformátusként igyekszem Őt követni. Itt kaptam közösséget, hivatást, testvéreket, barátokat, élményeket, emlékeket...ajándékba Istentől. A mindennapokban, kis és nagy dolgaimban, a döntéseimben, és nem utolsó sorban ebben a rohanó és bizonytalan világban Isten Igéje, a Szentírás az egyedüli iránytűm. Mérce, viszonyítási pont, ami biztonságot ad, és ami által tájékozódni tudok a világban. Reformátusnak lenni nagy öröm és ajándék. A reformáció a kedvenc ünnepem. Ilyenkor nem győzök elég hálás lenni a magyar nyelvű Bibliáért, a Református Énekeskönyv hitvalló énekeiért, a Heidelbergi Kátéért, a lelkészekért, akik tisztán hirdetik az Igét, és azért hogy én is református vagyok. Mert reformátusnak lenni jó :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden vélemény számít!