Annyira vártam, a találkozást, hogy már hajnalban nem tudtam aludni az izgalomtól. A percek lassan haladtak, amíg a templom lépcsőjén vártam rá. Az elmúlt évekre gondoltam, 9 éve láttam először, kicsi és gyönyörű volt, békésen, szinte szó nélkül tűrte, ahogy Zsanika a felette ugrált és nyúzta kis testét :-) Alig múlt 1 éves, amikor az adventi igéket már megtanulta, 2 éves volt, amikor citromtortát sütöttünk neki, és Gyálon meglátogattak. Amikor 3 éves lett, együtt mentünk a boltba, és még azon az őszön egy hétig nálam volt Budapesten.... Aztán, amikor kiszállt az autóból, és hosszú idő után ismét megláttam, hirtelen belém hasított, még mindig pontosan olyan, amilyen kislányra mindig is vágytam. A szépsége, a kedvessége, és a szeméből az anyja néz rám... :-)
Nem tudok elég hálás lenni érte Istennek, hogy olyan, még mindig olyan, amilyet magamnak sem mertembevallani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden vélemény számít!