lett ilyen ez a minimál stílusú kulcstartó, amit egyik este hímeztem és varrtam, azt kidobtam másnap reggel... aztán este kezdtem megint a szabást, hímezést, varrást... Kőmíves Kelemen -módon készült el :-D
4/07/2011
Szuperszülő
Tegnap délután 3 olyan emberrel (idős nő a cukrászdában, bicajozó gyerekek az utcánkban) találkoztam, akik szalonagresszívek voltak velem, és nem csak engem hökkentettek meg a viselkedésükkel, hanem azokat is, akik körülöttünk voltak. Sokat gondolkodtam, hogy hogyan tudnám megfogalmazni és kiírni magamból a tegnap délutáni negatív élményemet.
Ma reggel jött ez a hírlevél Edittől, ami pontosan megfogalmazza az éréseimet, gondolataimat:
Ma reggel jött ez a hírlevél Edittől, ami pontosan megfogalmazza az éréseimet, gondolataimat:
Folytassuk egy kicsit a múlt heti témánkat: az agresszió.
Azért szeretnék ezzel egy kicsit hosszabban foglalkozni, mert sok tévhit, hibás hozzáállás él ma az agresszióval kapcsolatban.
Az első ilyen tévhit:
Az agresszió káros.
Teljes egészében ez nem igaz. Sok kárt tud okozni, de sokat is segíthet, ha jól használják. Gondold csak végig, egy csúcsteljesítményű sportoló hogyan képes olyan kimagasló eredményt elérni? Ehhez bizony agresszióra van szükség. Jó, de mi nem vagyunk sportolók. De az előlépéshez a munkahelyen, ahhoz is kell némi agresszió, hogy sikerüljön lekörözni az ellenfeleket. Meg, amikor valaki jól megsért, és a szemébe kell mondani, hogy máskor ilyet ne tegyen. Hogy a nyomulós MLM rendszerbe beszippantó ügynökökről most ne is szóljak. Tudod, kik azok, akik inkább beadják a derekukat, akiknél tiltó-listán van az agresszió. Bár nem tehet róla, valósz&iac ute;nű így nevelték. De sokan szenvednek, hogy saját érdekeik képviseletében nem képesek hangot emelni. A legszomorúbb példa erre a lelki, vagy testi bántalmazást szenvedő anyák, családok. Ők miért nem szólnak? Mert tiltás alatt van az agressziójuk, hiszem már rég ki kellett volna kérni maguknak, vagy elmenekülni. Ehelyett csak tűrnek. Ezt elkerülendő, bizony barátkozni kell az agresszióval.
De akkor most tanítsam verekedni a gyereket?
Nem, egyáltalán nem ezt mondom. De elfogadottá kell tenni az agresszió egészséges mértékét. Ezt nevezi a pszichológia egészséges agressziónak.
Mégis hogyan lehet ezt megértetni egy 2-3 éves , vagy egy ovis vagy egy kisiskolás gyerekkel?
Meg kell tanítani neki kiengedni a feszültségét.
Meg kell tanítani neki kiengedni a feszültségét.
Meg kell tanítani neki kiengedni a feszültségét.
Meg kell tanítani neki kiengedni a feszültségét.
Ezt a mondatot nem azért írtam le 4-szer, mert szenilis vagyok, hanem mert ez a lényeg.
Tehát, ha a gyerek valami okból feszült vagy ideges, sőt agresszív, akkor nem leszidni kell. Hanem megérteni. Mert így ő is azt fogja megtanulni, hogy a negatív érzelem elfogadható. Sőt nem baj, ha van. Sőt lehet róla beszélni. Sőt kell is. Így szépen beleég, hogy ha ideges, akkor azt valahogy le kell vezetni. Már csak arra kel figyelni, hogy megfelelő elvezetési utat mutass neki. Ha agresszív, ne azzal küzdj, hogy hogyan fojtod vissza a gyerekbe, hanem azzal foglalkozz, hogy mit tudsz kitalálni neki, milyen tevékenységet kell felajánlani neki, hogy lenyugodjon. Tehát, ha éppen fejbe akarja vágni kislapáttal a másik gyereket a játszótéren, akkor vond ki a szituációból, magyarázd el neki, hogy érted az idegességét , de ez nem megoldás. De mutassa meg, mennyire ideges. Kiabáljon, vagy fusson egy nagy kört, sőt mehetsz vele te is.
Mi következik az ilyen szülői viselkedésből?
Az, hogy a gyerek ismerni fogja az érzelmeit. Képes lesz elfogadni, hogy az élethez a negatív érzelmek is hozzátartoznak. Szépen lassan megtanulja, hogy ha ideges, akkor mit nem lehet és mit lehet tenni. Jól van, ütni, köpködni nem lehet, de kiabálni lehet. Így iskolás korára lassan kialakul, hogy melyik az az út, ahogy ő el tudja vezetni a feszültségét.
Az első ilyen tévhit:
Az agresszió káros.
Teljes egészében ez nem igaz. Sok kárt tud okozni, de sokat is segíthet, ha jól használják. Gondold csak végig, egy csúcsteljesítményű sportoló hogyan képes olyan kimagasló eredményt elérni? Ehhez bizony agresszióra van szükség. Jó, de mi nem vagyunk sportolók. De az előlépéshez a munkahelyen, ahhoz is kell némi agresszió, hogy sikerüljön lekörözni az ellenfeleket. Meg, amikor valaki jól megsért, és a szemébe kell mondani, hogy máskor ilyet ne tegyen. Hogy a nyomulós MLM rendszerbe beszippantó ügynökökről most ne is szóljak. Tudod, kik azok, akik inkább beadják a derekukat, akiknél tiltó-listán van az agresszió. Bár nem tehet róla, valósz&iac ute;nű így nevelték. De sokan szenvednek, hogy saját érdekeik képviseletében nem képesek hangot emelni. A legszomorúbb példa erre a lelki, vagy testi bántalmazást szenvedő anyák, családok. Ők miért nem szólnak? Mert tiltás alatt van az agressziójuk, hiszem már rég ki kellett volna kérni maguknak, vagy elmenekülni. Ehelyett csak tűrnek. Ezt elkerülendő, bizony barátkozni kell az agresszióval.
De akkor most tanítsam verekedni a gyereket?
Nem, egyáltalán nem ezt mondom. De elfogadottá kell tenni az agresszió egészséges mértékét. Ezt nevezi a pszichológia egészséges agressziónak.
Mégis hogyan lehet ezt megértetni egy 2-3 éves , vagy egy ovis vagy egy kisiskolás gyerekkel?
Meg kell tanítani neki kiengedni a feszültségét.
Meg kell tanítani neki kiengedni a feszültségét.
Meg kell tanítani neki kiengedni a feszültségét.
Meg kell tanítani neki kiengedni a feszültségét.
Ezt a mondatot nem azért írtam le 4-szer, mert szenilis vagyok, hanem mert ez a lényeg.
Tehát, ha a gyerek valami okból feszült vagy ideges, sőt agresszív, akkor nem leszidni kell. Hanem megérteni. Mert így ő is azt fogja megtanulni, hogy a negatív érzelem elfogadható. Sőt nem baj, ha van. Sőt lehet róla beszélni. Sőt kell is. Így szépen beleég, hogy ha ideges, akkor azt valahogy le kell vezetni. Már csak arra kel figyelni, hogy megfelelő elvezetési utat mutass neki. Ha agresszív, ne azzal küzdj, hogy hogyan fojtod vissza a gyerekbe, hanem azzal foglalkozz, hogy mit tudsz kitalálni neki, milyen tevékenységet kell felajánlani neki, hogy lenyugodjon. Tehát, ha éppen fejbe akarja vágni kislapáttal a másik gyereket a játszótéren, akkor vond ki a szituációból, magyarázd el neki, hogy érted az idegességét , de ez nem megoldás. De mutassa meg, mennyire ideges. Kiabáljon, vagy fusson egy nagy kört, sőt mehetsz vele te is.
Mi következik az ilyen szülői viselkedésből?
Az, hogy a gyerek ismerni fogja az érzelmeit. Képes lesz elfogadni, hogy az élethez a negatív érzelmek is hozzátartoznak. Szépen lassan megtanulja, hogy ha ideges, akkor mit nem lehet és mit lehet tenni. Jól van, ütni, köpködni nem lehet, de kiabálni lehet. Így iskolás korára lassan kialakul, hogy melyik az az út, ahogy ő el tudja vezetni a feszültségét.
Nézzük mi történik, ha nem engedik, hogy kiélje agresszióját.
A gyerek szépen megtanulja visszafojtani, hiszen anya nem örül, ha ideges vagyok és csapkodni akarok. Ezért ezt nem csinálja. Bármi baja van, visszafogja. Gyűjti, gyűjti, majd amikor tele a zsákja, vagyis, amikor már sok feszültséget gyűjtött össze, akkor kirobban. Talán te is láttál már dühöngő gyereket, akivel nem lehet mit csinálni, olyan dühös. Igen, sokat gyűjtögetett és most kidurrant. Olyan ez, mint a vulkán. Egyszer csak kitör, és akkor aztán nem tudod irányítani, merre folyjon a láva.
A gyerek fejében is lesz egy kis zavar. Sőt nem is kicsi. Hiszen mindenki elismeri, hogy vannak idegesítő, dühítő szituációk. A gyerek életében is vannak. Ha nem engedheti meg magának, hogy kiadja, akkor szegény mit gondoljon magáról? Nagyon ideges vagyok, de ezt nem szabad, mert ez csúnya dolog, anya is megmondta. Akkor én most nem vagyok jó? Nem tudok a szüleimnek megfelelni, mert néha ideges vagyok, nem mindig mosolygós az élet. Talán nem hiszed el, hogy egy gyerek ilyet gondolhat, de tudod, nem kevés önértékelési zavaros gyerekkel dolgoztam már, akit dührohamokkal hoztak hozzám. Semmi baja nem volt, csak el kellett vezetni a dühét, mert már évek óta gyűjtögette. S ha valami kis negatív dolog történt vele, akkor csak dühöngeni tudott. Mert az elfojtott feszültség nem tűnik el, hanem kerülő úton visszajár.
Akit gyerekkorában a feszültség elfojtására neveltek, az felnőttként is küzd a dologgal. Az élet nem habos torta. Sokszor felidegesítik az embert. Ők azok, akik gyakran a dühüket másokon vezetik le. A főnök, aki veled kiabál, pedig a serdülő gyereke okoz neki feszültséget. Vagy az a férj, aki a munkahelyi stresszét a családon ver le. Ott engedi ki a feszültséget, ahol kisebb az ellenállás, vagy kisebb kárt okoz vele saját szempontjából.
Most ne érts félre, nem az agresszió mellett kampányolok, hanem csak azt szeretném, ha elfogadottá válna, hogy agresszió van. Ez elfogadható és megfelelő módon kezelhető. Mindenkinek meg kell találni, mit kell csinálnia, hogy a feszültsége csökkenjen. Valaki sportol, valaki zenét hallgat, valaki olvas, valaki agresszív filmeket néz stb. De ezt csak akkor tudja megtenni, ha önmaga számára elfogadható a negatív érzelem. Tehát kiskorában is elfogadták a szülei, ha mérges volt. És a szülei segítettek neki megtalálni a megfelelő módot a dühe elvezetésére.
A gyerek szépen megtanulja visszafojtani, hiszen anya nem örül, ha ideges vagyok és csapkodni akarok. Ezért ezt nem csinálja. Bármi baja van, visszafogja. Gyűjti, gyűjti, majd amikor tele a zsákja, vagyis, amikor már sok feszültséget gyűjtött össze, akkor kirobban. Talán te is láttál már dühöngő gyereket, akivel nem lehet mit csinálni, olyan dühös. Igen, sokat gyűjtögetett és most kidurrant. Olyan ez, mint a vulkán. Egyszer csak kitör, és akkor aztán nem tudod irányítani, merre folyjon a láva.
A gyerek fejében is lesz egy kis zavar. Sőt nem is kicsi. Hiszen mindenki elismeri, hogy vannak idegesítő, dühítő szituációk. A gyerek életében is vannak. Ha nem engedheti meg magának, hogy kiadja, akkor szegény mit gondoljon magáról? Nagyon ideges vagyok, de ezt nem szabad, mert ez csúnya dolog, anya is megmondta. Akkor én most nem vagyok jó? Nem tudok a szüleimnek megfelelni, mert néha ideges vagyok, nem mindig mosolygós az élet. Talán nem hiszed el, hogy egy gyerek ilyet gondolhat, de tudod, nem kevés önértékelési zavaros gyerekkel dolgoztam már, akit dührohamokkal hoztak hozzám. Semmi baja nem volt, csak el kellett vezetni a dühét, mert már évek óta gyűjtögette. S ha valami kis negatív dolog történt vele, akkor csak dühöngeni tudott. Mert az elfojtott feszültség nem tűnik el, hanem kerülő úton visszajár.
Akit gyerekkorában a feszültség elfojtására neveltek, az felnőttként is küzd a dologgal. Az élet nem habos torta. Sokszor felidegesítik az embert. Ők azok, akik gyakran a dühüket másokon vezetik le. A főnök, aki veled kiabál, pedig a serdülő gyereke okoz neki feszültséget. Vagy az a férj, aki a munkahelyi stresszét a családon ver le. Ott engedi ki a feszültséget, ahol kisebb az ellenállás, vagy kisebb kárt okoz vele saját szempontjából.
Most ne érts félre, nem az agresszió mellett kampányolok, hanem csak azt szeretném, ha elfogadottá válna, hogy agresszió van. Ez elfogadható és megfelelő módon kezelhető. Mindenkinek meg kell találni, mit kell csinálnia, hogy a feszültsége csökkenjen. Valaki sportol, valaki zenét hallgat, valaki olvas, valaki agresszív filmeket néz stb. De ezt csak akkor tudja megtenni, ha önmaga számára elfogadható a negatív érzelem. Tehát kiskorában is elfogadták a szülei, ha mérges volt. És a szülei segítettek neki megtalálni a megfelelő módot a dühe elvezetésére.
Tudom nem könnyű téma ez, de egy hosszabb átgondolást megérdemel.
Üdv
Edit
Üdv
Edit
Edit hírleveleire itt lehet feliratkozni, a blogján is sok hasznosat olvashattok, érdemes bekukkantani hozzá!
Kép az internetről.
4/06/2011
4/04/2011
Útközben
Sokat időt töltök a tömegközlekedési eszközökön, sokszor figyelem az embereket, néha történeteket is kitalálok hozzájuk: honnan jöhetnek, mi a foglalkozásuk..., néha mosolygok idős embereken, akik nincsenek összhangban magukkal , szeretnének fiatalabbnak tűnni, és ezért elég furán néznek ki (pedig legtöbbször farmerben és csupa hétköznapi ruhában vannak, és mégis a lényeg hiányzik belőlük, az összhang...)
Tegnap egy idős széki néni ilyen széki ruhában száll fel a 61-es villamosra, senki sem mosolygott, mert illik hozzá az öltözet.
- Ugye ez a 61-es villamos? kérdi tőlem kurtán, távolságtartóan.
- Igen, az.... (szerettem volna beszélgetni vele, szóval, nyitva hagytam a mondat végét)
- Úgy elbambultam, nem is nézek, csak menyek...
- Ültünk egymással szemben szótlanul, mint "két nyakas magyar kálvinista". (Ady Endre)
(éreztem, hogy magában szeretne lenni, de amikor leszállt, váltottunk pár szót)
Szék szinte teljes lakossága református. Régebben (azt hiszem 1998-ban) a mátraházi Református Lelkészüdülőben láttam egy gyönyörű fotósorozatot egy augusztus 24-i Bertalan napról, ami kétségtelenül a székiek egyik legnagyobb ünnepe, az a nap, amikor háromszori istentisztelettel adnak hálát azért, hogy voltak eleik, akik túlélték az 1717. augusztus 24-ét, amikor tatárok törtek be a faluba, és a templomba menekült embereket lemészárolták, illetve elhurcolták Máramaros szigetére. A széki nép a mészárlás után megfogadta, hogy Bertalan napján háromszoros istentisztelettel emlékeznek az áldozatokra, és azokra akik életben tartották, és apránként újjáépítették a közösséget. Ezen a napon zsúfolásig megtelik az 1241-ben épített ősi templom és annak kertje is a helyiekkel, az elszármazottakkal – akik Bertalanra, ha tehetik, hazalátogatnak -, és a nem csekély számban érkező vendégekkel. Az ünneplés megtartotta egykori jellegét, gerincét a háromszori istentisztelet képezi, helyet kap a jókedv, a mulatás is, de nem övé a főszerep. Az elmélyülés, visszatekintés ünnepe ez, amelyen a település majd minden lakója hagyományos viseletet ölt, az öregektől a felnőtteken át a fiatalokig, egészen a legkisebb gyermeket is népviseletbe öltöztetik – idén sem lesz ez másként. Egyszer szeretnék Székre elmenni és résztvenni egy Birtalan napi ünnepségen.
Kép innen.
3/31/2011
Segítsüti
Süti árverés tavaszi bevételét a Down-szindrómás gyerekeknek adják. Egyik süti szebb, mint a másik, dönteni nem is nagyon lehet , mert mind gyönyürű:-)
Nekem a kedvencem nemisbéka tortája:
Számomra ez a tavaszi adományozás azért is szívmelengető, mert egyik keresztlányom (a nővérem kisebbik lánya) is Down-os. Amikor Leilus megszületett sok segítséget kaptak az egyesülettől, nagyon hasznos munkát végeznek :-)
3/30/2011
Napközis tea
Tudtátok, hogy a világ legnépszerűbb forró itala a tea?!
Többször is elolvastam (hátha csak nem értem jól), hogy vannak akik (kínaiak, kirgizek, türkök) sós-vajas vagy sós-tejes teát isznak, esetleg tejporral habosítják (Hongkongban), Tajvanon a fekete teát sűrített tejjel, mézzel és tápiókagyökérrel rázzák össze?! Nálam már a sima tejes tea kimeríti az egzotikum fogalmát :-)
Mindez onnan jutott eszembe, hogy a titkárnőnk lusta sajnos annyit dolgozik egész nap, hogy nem marad ideje kávét/teát rendelni, hogy Anna vett egy doboz teát kettőnknek:
Nagy lelkesedéssel kezdtük inni, és meg kellett állapítanunk, hogy ez a tea annyira nem is ízlik egyikünknek sem. Nekem csak a napközis tea A TEA: mert az finom, túlédes (ha véletlenül kiömlött, akár napokig ragadta a linóleum az osztályban), egyszerre geil és ízetlen, színtelen lötty. Sokáig kísérleteztem a napközis tea receptjével, de mivel nem tudtam soha olyan finomat készíteni, ezért rászoktam a kávéra.
3/29/2011
Reménykedve
várom, hogy kész legyen a horgolt jávorszarvas állatkám. Még csak a fejéhez találtam leírást, de a teste és a karjai/lábai nem tűnnek olyan bonyolultnak. Reménykedem, hogy nem csak egy trófeám lesz, hanem egész alakos modellem :-)
A múlt héten tudtam meg, hogy a korallvirág nem szereti a napfényt, csak akkor virágzik, ha napi 8 óránál kevesebb napsütés éri. Ezért jól becsapom, minden reggel beteszem a szekrénybe, és várom hogy virágba boruljon. Reménykedem, hogy olyan lesz, mint amiket a virágboltok kirakatában látok, teli virággal és bimbóval.
3/28/2011
"Egy jó szó"
Kaptam "egy jó szót" Zsuzsától, amit nagyon köszönök neki :-)
Ezt a játékot Eszter találta ki, indította útjára, nála olvashatjátok el a részleteket. Ez egy nagyon szívmelengető játék :-)
Mindannyiunknak szüksége van egy-egy jó szóra, a biztatásra, a megerősítésre, a dicséretre, elismerésre.
Nagy-nagy virtuális ölelést küldök Andinak, aki mindig lenyűgöz a bejegyzéseivel és csudaszép állatkáival; Katónak, akinek a rénszarvasos adventi naptárja és párnája felülmúlhatatlan; és nem utolsó sorban Mohának, kezei közül csodák kerülnek ki. Tőle hallottam először a paleo táplálkozásról, amit el is kezdtem bevezetni, hogy anyukám cukra rendeződjön.
És dobom mindenkinek, aki szeretne részt venni a játékban, de nem küldött még senki neki "egy jó szót"; és annak is adom, aki nem szeretne játszani, csak úgy jólesne neki egy virtuális ölelés, mert:
"A szeretet szét kell osztani,
mert természete szerint oszthatatlan;
mikor már másnak nem jut,
magadnak sem marad belőle."
(Garai Gábor: Példázat a szeretetről)
3/27/2011
Nénje
Így hívtam. Egyik nagynénémet sem hívtam így, csak neki mondtam ezt. Ő vigyázott rám egészen kicsi koromtól. Akkor is, ha beteg voltam, és nem mentem oviba. Sokat voltunk együtt, és eközben ő tette a dolgát: főzött, takarított, horgolt és kötött, foltozta a ruhákat, tésztát gyúrtunk, dolgozott a kertben, temetőbe mentünk... és Ő tanított meg imádkozni is. Minden tavasszal elmentünk a közeli erdőbe ibolyát szedni, és olyan kis csokrokat kötött belőlük, hogy egy virágkötő csinálna különbet.
Tegnap otthon voltunk, és a kertünk tele van virágzó ibolyával. Rögtön eszembe jutott, és rámtörtek az emlékek... eszembe jutott, hogy mindig csak Zsuzskinak hívott; a zöld kesztyű, amit egy horgolt zsinórral a kabátomba "varrt", hogy ne hagyjam el (és én hogy utáltam ezt a megoldást, de ő minden fogadkozásom ellenére nem szedte ki a zsinórt a kabátomból, mert azon a télen már 2 pár kesztyűt elhagytam az oviban); még Bandi macska is eszembe jutott, akinek külön karosszéke volt a kályha mellett....
Olyasmit tanultam Tőle, amik csak most tudatosulnak bennem, és nem győzök elég hálás lenni Érte, az együtt töltött szép napokért. Rá emlékeztet, ha horgolok, ugyanúgy főzöm a borsólevest, ahogy tőle láttam... Sajnálom, hogy nem volt elég bátorságunk szembeszállni egyetlen fiával és menyével, akik megkeserítették utolsó napjait és megrövidítették egyébként sem hosszú életét ....
Kép innen.
3/25/2011
A Föld órája
Holnap (2011. március 26.) lesz a Föld órája, Budapesten is lekapcsolják a díszkivilágítás egy részét 20:30-21:30 között. Ennek örömére lesznek programok is, leginkább csillagászati témakörben.
Budapesten elsötétül a Parlament, Lánchíd, a Budai Vár, Várudvar, Hősök Tere, talán a Bazilika is, valamint a Coca-Cola Magyarország is lekapcsolja fényreklámjait.
Ha téged is érdekel az éghajlatváltozás és Földünk védelme, légy te is része holnap a Föld órájának, kapcsolj le mindent (na jó, a hűtő bekapcsolva maradhat :-) )!
3/24/2011
Annak is oka van, ha nem találok címet a bejegyzésnek
A munkahelyemen nincs edényfogó, azért mert nincs rá pénz, a titkárnő nem akar venni sajnos mindig elfelejt veni, pedig az elmúlt hónapokban minden ebédnél szóltunk neki, hogy szükségünk lenne edényfogóra.
A fonalas zacskó alján volt 2 színes fonal, amik nagyon tetszettek, de sajnos horgolva nem mutattak szépen. Szerettem volna felfrissíteni a kötés tudásomat, ezért kölcsönkértem egy kötőtűt, és a színes fonalakból horgoltam 1-1 edényfogót. Itt még blokkoltam mindkettőt:
Zsófi barátnőm nagyon szereti a kéket és a zöldet, illetve a virágokat. Kérte, hogy készítsek neki tavaszi virág-kitűzőt a kabátjára. Azt mondta, rám bízza, hogy mekkora legyen, mennyi szirma legyen a virágoknak...most ilyenek jöttek a tűmre :-)
3/23/2011
Rácsos-túrós süti
Mostanában sokat sütök-főzök. Gyakran elgondolkodom, leírjam-e ide a recepteket vagy sem. Ez a süti annyira finom és egyszerű, hogy mindenképpen meg kell osszam. Azon gondolkodom, hogy ez a linzertészta jó lenne-e apró sütinek?
Tésztához:
60 dkg liszt
1 kocka Rama
2 db tojás
15-20 dkg cukor
3 ek. tejföl
1 cs. sütőpor
reszelt citromhéj
Töltelékhez:
3/4 kg vagy 1 kg túró
1 egész tojás
reszelt citrom- vagy narancshéj
vaníliás cukor
porcukor ízlés szerint
mazsola
mazsola
1 kisebb üveg baracklekvár (ne legyen túl híg!)
Elkészítés:
A tésztához összegyúrjuk a hozzávalókat, (= először elmorzsoljuk a sütőporos lisztet a margarinnal, majd a többi hozzávalóval összegyúrjuk). Félretesszük, amíg a tölteléket összeállítjuk.
A túrót összekeverjük a tojással és a többi hozzávalóval, majd megkóstoljuk :-) Nagy méretű tepsibe tesszük a tésztának több, mint a felét, miután kinyújtottuk kb. 1 cm vastagra (a tepsiben is ki lehet nyújtani, mert elég zsíros a tészta, pl. egy pohárral.) Nem kell sütőpapír alá. Megkenjük a tésztát a lekvárral (lehet bátran) majd ráhalmozzuk a kikevert túrós tölteléket, és egyenletesen eloszlatjuk. A maradék tésztából vékony rácsokat sodrunk (kb. ceruzavastagságút) és átlósan a túróra helyezzük. (először az egyik irányba, majd a másik irányba, vagy más egyéni kreatív ötletek szerint).
Linzer tésztának megfelelő hőfokon sütjük, amíg szép világosbarna színt kapnak a rácsok.(kb. 35 perc, de sütőtől, hőfoktól függ.). Ha kihűlt, kockákra szeleteljük.
Jó sütést!!
Ha megnézitek a képet, gyönyőrű és ínycsiklandó... de nem az én sütimet mutatja (a sajátomat elfelejtettem lefotózni, és illusztációként a netről kerestem gyorsan egyet). Nyilvánvaló, hogy miért nem gasztro-blogom van...
3/22/2011
Japán mamusz
Szerintetek is olyan bonyolult ez a mamusz? Régóta szemezek vele, annyira tetszik a formája, az hogy nem az orránál kezdődik a horgolás; a virágos pántja; hogy igazi (piskótaformájú) talpa van... Már 3x kezdtem el horgolni, de nem sikerült egyszer sem. Volt, hogy 3,5-es tűvel, volt, hogy 4-essel horgoltam. Az a baj, hogy a lábfejénél rövid a rész.
Ha Ti meg tudjátok horgolni, akkor az azt jelenti, hogy a leírás jó, csak én még nem értem meg egészen a japán mamuszok horgolásához ... ha van valami ötletetek, légyszi osszátok meg velem, nyitott vagyok a tanulásra, a fejlődésre. Igaz egyenlőre nem úgy tűnik, mintha egy kreatív, fürgeujjú horgoló lennék, de próbálkozom. Most épp a japán mausszal.
Ha Ti meg tudjátok horgolni, akkor az azt jelenti, hogy a leírás jó, csak én még nem értem meg egészen a japán mamuszok horgolásához ... ha van valami ötletetek, légyszi osszátok meg velem, nyitott vagyok a tanulásra, a fejlődésre. Igaz egyenlőre nem úgy tűnik, mintha egy kreatív, fürgeujjú horgoló lennék, de próbálkozom. Most épp a japán mausszal.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)