5/01/2013

+1

A kicsi lányommal játszótereztem délután. Előtte egy +1 helyen fagyiztunk-sütiztünk, és most is hagytunk ott blokkokat.
Ő ezt nagyon élvezi, és mindig boldogan rajzolgatja rá az üzeneteit. Ma azt írta az egyikre : Mosolyogj!

Rengeteget kérdezgetett ma is az életről a 6 évesek hatalmas gondolataival :) Aztán visszacsöppent a saját kis szintjére, és elmerült a játszótér varázslatos világában.  Egyszer csak hozzám futott és azt mondta szerzett egy kis barátot, akit szeretne elküldeni a cukrászdába, hogy elkérje a blokkot.
Kérdezem: - Hogy jöttél rá, hogy neki van szüksége arra a blokkra?
- Anya, hallottam amikor kérdezte anyukájától, hogy elmennek-e fagyizni, és Ő azt válaszolta neki, nem tudunk, nincs pénzünk - válaszolta.
- Kicsikém, lehet hogy csak nem hozott magával pénztárcát az anyukája most, vagy nem szeretné ha fagyizna talán mert nem rég gyógyult meg, de más oka is lehet ennek, nem csak az, hogy nem tudják megvásárolni azt a fagyit - húztam magamhoz mosolyogva.
- Nem anya, megkérdeztem tőle... nincs pénzük rá - s közben guberálni kezdett a táskámban - Előhúzta a féltve őrzött, nehezen kikunyerált nyalókáját, és megkérdezte: Neki adhatom?
- Neki, ha ezt szeretnéd...
- Ezt szeretném. Elmondhatom neki, hogy elmehetnek a fagyiért, amit ott hagytam?
- Hát még szép! Menj! - néztem utána könnyes szemmel, büszke szívvel.
Az én gyerekem, aki meg akarja, ezért meg is fogja változtatni a világot...

6 megjegyzés:

  1. Megkönnyeztem. Milyen kedves az a kislány. :)

    VálaszTörlés
  2. Most teletenném szíves szmájlikkal a megjegyzésem!

    VálaszTörlés
  3. Annyira jóóóóó... :))

    VálaszTörlés
  4. Tanítanak a gyermekek minden nap! És milyen nagy dolog a világ megváltoztatásának reménye...:)

    VálaszTörlés

Minden vélemény számít!