3/04/2014

Tenger


 
 
 

Mit tettél velem, végzet! Mit tettél velem, tenger!
Milyen faltalan börtönbe zártál, ízenkint foszló 
életemmel?

Testemhez vas nem ér, nem horzsolják béklyók a 
bőrömet.
De napokon át meg se moccanok, hogy bilincseim ne 
csörögjenek.

Mert a lánccsörgés iszonyú. Annál csak egy iszonyúbb 
van: a némaság.
Egy láthatatlan béklyó, mely bokánkra forrt, s egyszerre 
nem csörög tovább.

Ha nem mozdul a szél. Ha nem mozdul a víz. Ha nem 
mozdulnak fönt az istenek.
Csak én rázom tombolva rácsaim. Pedig tudom, hogy 
nincsenek.

Rónay György

3 megjegyzés:

  1. erről egy mese jutott eszembe, nemrég olvastam egy blogon... Itt olvashatod... http://budahazijudit.hu/magyar-szo/lapozgato/525-wass-albert-aranymadar-reszlet-az-erdk-koenyvebl
    Sok szeretettel!

    VálaszTörlés

Minden vélemény számít!