Hálaadás

Az elmúlt 1 évem nagyon sűrű volt, lelkileg és fizikailag is. Megpróbáltatott a türelmem, a szeretetem, az erőm, a hitem, a bizalmam...sokszor feladtam, még többször újrakezdtem. Az elmúlt hetek a megüresedett házunk kiadása körül forgott. 

Gyakorlatilag pár héten belül találtam albérlőt, de a keresés időszaka a lelki összeomlás szélére sodort: nagyon erős késztetést éreztem, hogy elmeneküljek a probléma elől, és napokra kiiktattam a ház kiadásának kérdést a gondolataimból; szúrt a mellkasom; befulladtam éjszakánként; álmatlanul forgolódtam, nem bírtam aludni... Sokat segített az, hogy megfogalmaztam: nagy veszteség az ami velünk történik, és persze az, hogy emlékeztettem magam a megtérési igémre, Isten mindenek felett való szeretetére:

"Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Mt 6:33)  

Tudatosan engedelmeskedtem a felszólításnak: nem aggodalmaskodtam, és Krisztusra fókuszáltam.

Múlt héten kedves ismerősömék megnézték a házunkat, tegnap költöztek. Emberileg nézve hihetetlen, ők 4 nap alatt találtak új albérletet jó áron (több helyről elhajtották őket, mert van egy 9 hónapos édes kislányuk, bezzeg a kölyökvizslájuk nem volt akadály :-P), én pedig pár hét alatt megbízható, rendes lakókat. Tegnap, amikor pakoltunk, a kertünkben álldogálván apukámra gondoltam, mert rengeteget dolgozott ezért a házért, és most ha itt lenne, ha ismerné az új lakókat, elégedett lenne a választásommal, örülne annak, hogy jó kezekre bízom azt, ami neki fontos volt. Ma még az is kiderült, mindannyian ugyanabban a flottában vagyunk, korlátlanul ingyen beszélgetünk telefonon egymással. Isten a kis dolgokban is kegyelmes. Hát még a nagyokban! Szóval, aggódjanak csak pogányok, nekem van Gondviselő jó Atyám :-)