El nem mondott kérdések

Volt egy ember az életemben, Tőle akartam megtudni mindent. Rá voltam kíváncsi. Tőle kérdeztem volna, mi a szerelem? Hol a becsület? Szokott-e félni? Mit tud a születésről? És mit tud a halálról? Hiszi-e az Istent? Szeret-e hajnalban mezítláb járni a fűben? Megbocsátotta-e nekem, hogy a narancs, amiért órákat állt sorban az Örs vezér terén egy hideg decemberi délutánon, nemes egyszerűséggel lefitymáltam és kiköptem? Honnan volt annyi ereje, szeretete, hogy telente hajnalban 4 körül keljen csak azért, hogy befűtse a kazánt miattunk (melegben tudjunk felöltözni, meg ne fázzunk)? De elment. És magával vitte a válaszokat. Szombaton lett volna 76 éves.
Helyébe Isten lépett, Aki nekem Atyám lett, mielőtt én ismertem volna szeretetével jött felém, Ő viselte gondomat, és amióta Apukámmal nem tudok beszélni, Neki teszem fel a kérdéseimet, Tőle várom a válaszokat.