7/14/2011

Szevasz barack!

Tegnap hirtelen felindulásból vettem 5 kg sárgabarckot.
Ma lekvárt főztem belőle:
Az édes illat, a fortyogás, a sárgabarack látványa.... nyaranként mindig ott álltam anyukám és nagynéném mellett az udvarban az üst mellett, és néztem hogyan válik az édes illatos gyümölcs azzá a mennyei gyönyörűséggé, ami télen is bevarázsolja az életünkbe egy picit a nyarat... 
Cukrosat is készítettem, és édesítő szereset is, hogy anyukám is tudjon enni belőle. Mindkettőből maradt egy kicsi, egymásra öntöttem. A cukros szebb, az édesítő szeres finomabb:
Holnap kiszedem a dunsztból...

6 megjegyzés:

  1. Nekem a sargabaracklekvar most mar mindorokre a nagymamamat idezi. Olyan surure fozte, hogy a kanal megallt benne, es a vilagon a legfinomabb volt. Unnepnap volt minden alkalom, amikor hozott belole egy-egy uveggel.

    VálaszTörlés
  2. Gondolom akkor a Te nagymamád is a szabadban főzte, üstben, és egész nap kavargatta...Pont tegnap gondoltam ara, hogy a nénje (olyan, mintha nagymamám lenne) szinte a semmiből varázslatokat (étel, kesztyű...) állított elő. Talán azért volt olyan finom minden nála, mert beletette szívét-lelkét!

    VálaszTörlés
  3. Ohh, Te dunsztolod is??? Mi egy ideje már nem....

    VálaszTörlés
  4. És akkor hogy tartósítod? Nagynéném 1-2 napig a dunyhák közözz hagyta az üvegeket. Én csak letakartam egy pléddel. Aggódom is, nehogy megromoljon!

    VálaszTörlés
  5. Mi fejreállítjuk a megtöltött és jól lezárt üvegeket. Régen a Nagymamám is dunsztolt és mi is, akkor viszont volt 1-2 ami megpenészedett, az új technikával eddig egy sem :).

    VálaszTörlés
  6. Én a fejre állított üvegeket tettem a dunsztba. Azt hittem úgy kell...

    VálaszTörlés

Minden vélemény számít!