Vasárnapi piknik

Ha választanom kellene az olasz régiók konyhái közül, nagy bajban lennék. Szerencsére senki sem kényszerít ilyen választás elé :-D Rengeteg olyan étel létezik, ami mély gyökeret vert az adott régióban, hozzátartozik a mindennapok konyhájához, de mégsem találjuk meg az étlapokon. Néha az is előfordul, hogy egy-egy receptúra csak egy kicsiny kis falu sajátja, máshol ilyet nem is készítenek, csupán helybeli, családi hagyományok ezek, és csak akkor jut tovább a falu határán, ha valaki azon túl házasodik.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a turisták által preferált fogások nem lennének jelen, de bizony, épp azokat találjuk meg a legnagyobb számban. De az olasz konyha számtalan olyan meglepetéssel szolgálhat, amire sohasem jövünk rá, ha csak harsogó pizzériákban, tengerparti kis trattoriákban eszünk, amelyek egyébként rendkívül vonzóak és bájosak tudnak lenni :-) Ez a töltött barack egyáltalán nem egy titkos, féltve őrzött valami! Benne van minden átfogó, olasz szakácskönyvben, tele van vele a világháló. Mégis, még soha, sehol nem találkoztam vele az étlapon, pedig egyszerű, olcsó, nagyon finom, szóval igazán étterembarát desszert lenne. És bárki megbirkózik vele otthon is, hát kell ennél több érv?!

Vegyünk szép nagy, érett, édes, de mégsem túl puha, amolyan félkemény barackokat. Azért legyen nagy, mert ki kell vájni valamennyit a húsából, és ha kicsit veszünk, nem marad semmi…. Félkemény, de érett pedig azért, mert sütjük, tehát valamennyit össze is fog zuhanni magában. És édes is legyen, ez azért fontos. A töltelék általában amarettiből (mandulás kekszből), mandulából, kevés vajból, tojássárgájából és némi alkoholból áll – ez utóbbi sosem maradhat ki, hisz zamatot ad. Az amaretti, ez a mandulás pici habcsók, mással is helyettesíthető, például cantuccinit is lehet hozzá használni, de a babapiskóta nem lesz jó :-( Kell valami rusztikus, darabos, egyben aromás finomság is, amilyen az olasz konyha maga, ha mandulás, az külön bónusz.
Ezután jön a mandula maga. Kell bele, nem vitás. Ha autentikus édességet szeretnénk, ne tegyünk bele diót, mert az nagyon elviszi a magyaros irányba.

Az a jó, hogy a tálalással, a díszítéssel nem kell próbálkozni, teljesen hasztalan. Sőt fagyival, öntettel...sem lesz finomabb, mert már magában tökéletes édesség :-)

Pesche ripiene alla Piemonte (Piemonti töltött őszibarack)

4 db sárga húsú őszibarack
20 g amaretti keksz, morzsává törve, vagy mandula
20 g mandula, darabosan vagy őrölve (nálam 4 ek durvára darált mandula)
2 ek cukor (nálam xilit)

40 gr vaj
1 db tojássárgája
1 pohár desszertbor

50 gr csokidarabka (elhagyható)

Az őszibarack héját lehúzom (a nektarint csak megmosom), kettéveszem, kiszedem a magját és egy karalábévájóval vagy egy mokkáskanállal egy kicsit kiszedek a belső húsából, hogy nagyobb legyen az üreg, és egy kis tálba teszem. Az amarettit fólia alatt a húsklopfolóval darabosra töröm, és beleteszem a mandulával, a kéz meleg vajjal és a sárgájával együtt. Annyi alkoholt teszek hozzá, hogy még sűrű maradjon, és egy tűzálló tálba téve megtöltöm a masszával a barackokat. A tálba öntök egy kevés desszertbort, fontos, hogy ne maradjon alatta száraz! A folyadékkal egyszer-kétszer meg is lehet locsolni a sülő barackokat, de akkor több bort öntsünk alá. A sütő középső sínén kb 25 percig  sütöm 180 fokon, amíg színt nem kap a széle.
Melegen és hidegen is jó.