8/22/2013

Ma egy éve


Ó, alkonyoknak könnyű vétkei:
semmittevés és pillanatnyi csönd;
az álmos hegyek fejére lassan
az este ringató folyókat önt.

A nap zaja elúszik messzire,
lépek s mintha suttogásban járnék,
fut macskatalpain a tompa fény,
halvány árnyat szűl a vastag árnyék.

Régi halottaimnak húsa fű,
fű és virág s mindenhol meglelem;
vékony illatukkal álldogálok,
s oly megszokott immár a félelem.

Fodrozó füst az ákácok sora,
a hallgató sötét rájukhajolt,
előgurul és tétován megáll
föltartott ujjamon a lomha hold.

Esti béke, téged köszöntelek,
az úton nehéz napom pora száll;
lassú szívemben ilyenkor lágyan
szendereg a folyton készülő halál.
(Radnóti Miklós)


Még nem szűnt meg a hiányérzet, de már megtanultam élni azzal a tátongó űrrel, amit maga után hagyott.

8 megjegyzés:

  1. :) Van, amit nem lehet pótolni- hiányokat. Erőt, minden jót!
    És áldott emlékezést.

    VálaszTörlés
  2. Drága, aranyló fénysugarak az emlékek......

    VálaszTörlés
  3. gyönyörű vers! radnótihoz hasonlóan - ő esti békéről ír - te is találd meg a lelki békéd...

    VálaszTörlés
  4. Nem tudom, egy Anya halálát ki lehet-e heverni egyáltalán... most úgy érzem, hogy nem, pedig túl vagyok a veszteség feldolgozásán. Mammka, a legjobban attól félek, hogy elfelejtem Őt :-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Zsuzsa!
      SOHA nem fogod elfelejteni őt, sőt,egyre jobban és többet fogsz gondolni rá.Magamról tudom....Ettől ne félj!

      Törlés
  5. http://www.youtube.com/watch?v=6mNggZjqI84

    VálaszTörlés

Minden vélemény számít!