Ígérem és fogadom

Kisfiúnak keresztelői ajándékot adni nem egyszerű... sokáig gondolkodtam, mit lehet adni, ami személyes is, értékes is, maradandó is.... Nagyon szeretem Zelnice füzeteit, báránykáit, aprólékos munkáit... így őt kértem meg, hogy az ajándék Bibliát  tegye személyessé. Az első oldalra a 23. Zsoltár válogatott verseit írtam. Szerintem profi kis ajándék lett belőle. Elkészült a fehér kardigán és egy kiscipőcske is, ezekről képet nem készítettem, de mindenkinek tetszett benne az amúgy is cuki Áron :-)

 

Én egyet értek a gyerekkeresztséggel,  a keresztségnek alapvetően két tanítása van: a szülők a gyülekezet előtt kijelentik, a gyermek Isten tulajdona, az Ő dicsőségére nevelik, minden tudást átadnak neki (Bibliai történet, imádság, ének, hitvallás...) amit ők maguk is tudnak. A másik pedig az, hogy minden ember bűnösen születik, szüksége van Jézus Krisztus engesztelő áldozatára. 

A Heidelbergi Káté szépen összefoglalja: 69. Mimódon emlékeztet és biztat téged a szent keresztség afelől, hogy Krisztusnak a keresztfán való egyetlenegy áldozata javadra szolgál?

Oly módon, hogy a vízzel való külső megmosást maga Krisztus szerzette és egyben azt ígérte, hogy az Ő vére és Lelke az én lelkem tisztátalanságát, azaz minden bűnömet olyan bizonyosan elmossa, amilyen bizonyosan megmosattam külsőképpen a vízzel, amely a test tisztátalanságát szokta elmosni. Csiha Kálmán bácsi remek magyarázatot írt a heidelbergi Kátéról a konformandusainak, aminél tisztább tanítást még nem olvastam, érdemes elolvasni a tanításait. (A kérdés-felelet Csiha püspök írásában más szövegezésű, talán mert az erdélyiek más kiadású kátét használnak.)