6/27/2012

Elég

Sokan tudjátok, hogy szeptembertől elkezdem a Mentálhigiéné szakot. Nagyon jó lesz tudom, érzem... várom is már... Hétvégén elindul az önismereti csoport is, ami nem kevés pénzbe kerül (mindig a nap végén kell fizetni), most hétvégén 2 nap lesz. Hogy is mondjam, szó szerint az utolsó forintjaimat kapargatom össze, hogy kifizessem a csoport díját. Azon gondolkodtam, lemondom idén és majd megcsinálom jövőre (vagy az után) hiszen belefér a tanmenetbe. Ma reggel ez volt az egyik Igém (facebookon, ó a modern kor vívmánya :-):
"Gilgálban történt, amikor még tartott az éhség, hogy Elizeus próféta száz embert táplált egy Baál Sálisából jövő férfi ajándékából, aki a következőket hozta: Első zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret és megzsendült gabonafejeket az ő ruhájában. Az ajándék érkezésekor Elizeus ezt mondta az ő szolgájának: Add a népnek, hadd egyenek. Felelt az ő szolgája: Minek adjam ezt száz embernek. Ő pedig mondta ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is. És eleikbe adta, és ettek és még maradt is belőle, az Úr beszéde szerint." (2Kir 4,2–44)
Az Úr Jézus azóta is – ha nem is mindig ilyen feltűnően és kézzel foghatóan – újra és újra betöltötte az emberek szükségletét. Ha tiszta lelki látásunk lenne, hamarabb felismernénk, hogy Isten könyörületesen bánik az emberrel. Az Ő áldása nyomán lesz a kicsiny mennyiség is elegendő Isten keze meg tudja százszorozni a keveset. Készleteiből asztalt terít a kietlenben... Krisztus földi szolgálata idején, amikor hasonló csodát tett, ugyanaz a hitetlenség mutatkozott meg, mint ami a régi időkben. »Minek adjam ezt száz embernek?« – kérdezte Elizeus szolgája. Amikor Jézus megparancsolta a tanítványoknak, hogy adjanak enni a tömegnek, ezt válaszolták: »Nincs nekünk több öt kenyerünknél és két halunknál, hanemha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.« (Luk 9,13)
Ez a lecke Isten gyermekeinek szól minden korban. Amikor feladattal bíz meg az Úr, senki se vizsgálgassa, hogy vajon ésszerű-e a parancs, vagy mit is eredményezhet engedelmes fáradozása. A kezünkben levő készlet talán sokkal kevesebbnek tűnik, mint amennyire szükség van, de az Úr kezében a szükségesnél is többnek bizonyul majd. Világosabban kellene látnunk hogyan, miként viszonyul Isten azokhoz, akiket az Ő Fia odaajándékozásával vásárolt meg. Erre a látásra és hitre van nagy szükség ma. Ne vesztegessük az időt a látható erőforrások hiányának a panaszolására! Lehet, hogy a látszat keveset ígér, de a tetterő és az Istenbe vetett bizalom feltárja a tartalékokat. A hálaadással és áldáskéréssel hozzá vitt ajándékot megsokszorozza, amint megszaporította egykor a prófétaifjaknak és az elcsigázott tömegnek adott táplálékot.
Így legyen!

4 megjegyzés:

  1. Hogy ez mennyire így van!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye? És mennyit kell emlékeztetni erre bennünket :-D És az is olyan jó, hogy a mi Urunk remek pedagógus, számtalanszor elmondja ezt nekünk!

      Törlés
  2. Úgy volt, hogy idén újra nem tudok felmenni Pestre, mert nem volt annyi pénzünk (és ezt most komolyan mondom), hogy felutazzak. Aztán egyszer csak kaptunk valakitől valamilyen titkos adományt, és most fel tudok utazni :)
    Amit most én végzek, az egy lelkigondozói kiegészítő szak. www.sola.hu
    Nekünk nincs okunk és jogunk nem elhinni, hogy Istennek nincs lehetetlen! Márpedig nincs! Mert Isten szerető és gondoskodó!

    VálaszTörlés
  3. Ó,Andi! Képzeld, ezt a 2 féléves képzést most találta a barátnőm! Ők elmennek idén rá, nekem az önismereti csoport díja és a mentál díja miatt idén nem fér bele, de nagyon hasznosnak tűnik és szeretném én is végigcsinálni! Ráadásul gyalog is 30 perc séta. Ha jössz, és van kedved találkozni velem, szólj!!!

    VálaszTörlés

Minden vélemény számít!