Szombaton színházban voltam, megnéztük a József Attila életéről szóló darabot.
Nem hagyományos színdarab, inkább csak villanásokra feltűnő irodalmi szalon, igazából baráti találkozók, a költő körüli pezsgő szellemi élet, a proletárokért vívott szellemi és konkrét harca, narráció, tánc, ének... Nem szeretem a musicaleket, mert minden túl sok benne: az ének, a tánc, a hangerő (nem építkezik, olyan hangosan kezd, ahonnan nemigen lehet továbblépni)... ez a darab egészen más volt, volt benne csend, volt benne halk szó...
A nyitókép József Attila halála: a vonat szemberobog a közönséggel, azt elvakítva, a költőt maga alá gyűrve. Ekkor már lehet sejteni, hogy ez keretté válva, a záróképben visszatér. És valóban. A költő elméjének elborulása pillanatában, a legteljesebb reménytelenségben, egy nagyon jól felépített, hatásos képben mondja el: “Most hát a töltött fegyvert szorítsd üres szívedhez”. Ez a darab vége, majd még jön a vonat, a költő kiterített teste, és végül Márta és Flóra emlékezése. Tetszett, hogy a finálé nem lett szirupos, bár minden szereplő táncol, még József Attila is, és fehér sállal fonódnak egymáshoz: a költő és szelleme nem halt meg. A zene is nagyon tetszett, sokszor segítette a zene a verseket, lélekben, szellemiségben, drámaiságban egyaránt.
A húgom vasárnap látta, és neki is nagyon tetszett. Ő ismerte a zeneszerzőt, úgyhogy bízott benne, hogy a zene jó lesz, de nagyon tetszett neki a rendezés is.
VálaszTörlésRemélem lesz majd cd is ezekből a dalokból! És azon is morfondíroztam, mennyire ismeretlenek a tehetséges színészek, pl az a színész, aki József Attilát játszotta és róla még sosem hallottam...Nekem a Madách és a Centrál színház a kedvenceim :-)
VálaszTörlésKedves Zsuzsa!
VálaszTörlésNem tudom, hogy az én gépemmel, beállításaimmal, nemtommimmel van-e gond, de se a táblázatba nem tudtam beírni a két part között c. bejegyzésednél, se emilt nem tudtam küldeni (nem találta a címet) de már a bejegyzést sem látom. Tudsz segíteni, hogy segíteni tudjak? :-)