Az Úr az én Pásztorom

Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.
Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

A te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.

Egy lépésre Adventtől

Szép hétvégét mindenkinek :-)

Cacco (datolyaszilva)

Ismeritek?

 

Kép innen

 

 kép innen

Én először Capriata D'Orba-ban láttam és ettem cacco-t. Ott szinte zölden szedik le és mint nálunk a birsalmát, a szekrény tetején érlelik be. Valami olyasmire emlékszem, azért kell így érlelni, hogy édesebb legyen a gyümölcs, így lesz nagyon ízletes, pépes, lágy és krémes. Nekem leginkább a sárgabarackra hasonlít az íze (lehet, hogy csak a színe miatt?). Minden ősszel szoktam venni cacco-t, ilyenkor mindig visszagondolok az itáliai őszre :-)

Mint minden gyümölcsből ebből is készülhet édesség... 

Csokoládétorta cachival 

 kép és recept innen

Borús, esős őszi napok ellen :-) 

Hozzávalók: 
750 g cachi (datolyaszilva) 
200 g liszt  
75 g vaj130 g cukor 
50 g étcsokoládé 
2 tojás 
1 teáskanál sütőpor
20 g kakaópor 
citromhéj
csipet só  
Elkészítés: 
A vajat a cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tojássárgáját. A lisztet a sütőporral elkeverjük, és hozzáadjuk a vajas-cukros-tojássárgás keverékhez. Mossuk meg és húzzuk le a datolyaszilva héját és adjuk a tésztához,  a reszelt citromhéjjal, a kakaóval és az  étcsokoládé darabkákkal együtt.  Verjük fel a tojásfehérjét és óvatosan adjuk hozzá a tésztához. Kivajazott és kilisztezett (24cm-es) formába öntjük, és  180 fokon 40 percig sütjük.

Cachi mousse 

 kép és recept innen

Hozzávalók (6 fő részére):

250 g cachi (datolyaszilva) pép

50/60 g cukor 

250 ml friss folyékony tejszín 

6 g zselatin

A datolyaszilvákat felvágjuk és pürésítjük a cukorral az aprítógépben. A kész pürét tegyük bele egy tálba. Készítsük el a zselatint, és adjuk hozzá a datolyaszilva püréhez kanalanként. Amikor kihűlt adjuk hozzá a felvert tejszínt, majd néhány órán át pihentessük a hűtőben a krémet.

Rongyos utcaseprő

 Hajnal. Dudolva ballagok
hazafelé sok apró-cseprő
dallal szívemben. Rámköszönsz,
te szegény, piszkos utcaseprő.
Oly tisztességtudón köszönsz,
míg körűlted porzik a reggel:
egyszerre csordultig telek
alázattal és szeretettel.
Megállok és elnézem soká
zsíros, barázdás arcodat,
gémberedett, nagy kezedet,
torzonborz sárga bajszodat
fölötte a pálinka-gőzzel.
...Őt látom most, a mennyeit
benned, ó rongyos utcaseprő,
ki sepred a föld szennyeit,
ki világ bűnét elveszed
és jó vagy minden emberekhez...
Testvér, ha az üdvösségre jutsz,
rólam el ne feledkezz!

Megzenésítve a facebookon hallgathatjátok meg, vagy az Anima Soni Band honlapján (média menüpontban)!

Ajnócska posztja ihletett meg. Köszönöm!

Önéletrajz öt rövid fejezetben

Első fejezet:

Megyek az utcán.

A járdán mély gödör.

Beleesem.

Elvesztem… Tehetetlen vagyok.

Nem az én hibám.

Második fejezet:

Megyek ugyanazon az utcán.

A járdán mély gödör.

Úgy teszek, mintha észre sem venném.

Megint beleesem.

Alig hiszem el, hogy újra itt vagyok.

De nem tehetek róla.

Még most is sokáig tart mire kimászom.

 

Harmadik fejezet

Megyek ugyanazon az utcán.

A járdán mély gödör.

Látom.

Beleesem… amolyan megszokás… pedig számítottam rá.

Tudom, hol vagyok.

Az én hibám.

Azonnal kimászom.

 

Negyedik fejezet

Megyek ugyanazon az utcán.

A járdán mély gödör.

Megkerülöm.

 

Ötödik fejezet

Másik utcán megyek.

(Portia Nelson)

Micsoda az isteni gondviselés?*

Vannak akik tudják, nagyon-nagy présben vagyok. Elterveztem, ha majd véget ér a megpróbáltatás, megírom, hogy másoknak is épülésére legyen. Bónuszként ehhez hozzájön még az, hogy kedden  a fogorvosnál kiderült, be van gyulladva a koronám alatti gyökér piszkosul. Mivel azon a fogamon jó sokan barkácsoltak, ha fájni fog, húzni kell, és csak implantátummal lehet pótolni (195.000 Ft lesz).  
Szóval, apai ágon örököltem egy darabka földet. Az egyik felét sikerült eladnom kb 10 éve, a másik felével eddig csak a bajom volt. Akárhányszor szerettem volna eladni, mindig falakba ütköztem (volt idő, amikor nem lehetett elidegeníteni a szántókat, cserébe fizetnem kellett a fenntartásáért...). Akárhányszor levél jön a MgTsz-től (évente 2-4 alkalomal), zsibbadok, hogy miért kell már megint fizetnem?!  Augusztusban 2 levelet is hozott aposta, mondanom sem kell, a  zárt boríték puszta látványától elsírtam magam. A levél, ami benne volt egész szokatlan volt, felsorolás, kik vették meg a környező parcellákat. Az új földtörvény miatt, elkezdődött a városban a felvásárlás. Rögtön írtam a rokonaimnak, kell-e nekik a föld, hogy mégis  a család kezébe maradjon a tulajdon, de senkinek nem kellett.  Aztán a nincstelenség igen kreatívvá tesz,,és megkerstem (október eleje volt) az iwiw-en azokat, akik szerepeltek az MgTsz által megküldött tulajdoni lapon. Ma felhívott az egyik srác, érdekli, megvenné a földet, ami nem ér sokat, az implantátum fele csak, de nekem ez a történet hálával tölti el a szívem! Isten milyen szépen gondoskodik, rendezi az életem minden kis részletét.  Mert ezt a pénzt nem a fogimplantátumra költöm majd, hanem teljesen máshová. Arról majd később írok :-)

 

 kép a Pinterestről

* Istennek mindenható és mindenütt jelenvaló ereje, mely által mennyet és földet, minden teremtménnyel egyetemben, mintegy saját kezével fenntart és úgy igazgat, hogy fák és füvek, eső és szárazság, termékeny és terméketlen esztendők, étel és ital, egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szóval minden, nem történetesen, hanem az Ő atyai kezéből jön.

( Heidelbergi Káté 27. kérdés-felelet)

Nem szeretem napok

Nem kertelek, utálom a novembert. Mert hideg, sötét, sokszor esik és nagyon hamar sötétedik. Ha szerencsém van, akkor még egy darabig nem havazik, és nem esek el a reggeli lefagyott ködszitáláson. Minden szürke és színtelen (kivéve egy- két reményteljes ruhadarabot, színes esernyőt) és sötét. Kevés lélekemelő pillanat van ebben a hónapban, leszámítva a Móriczon felfedezett sült gesztenye árust, az esténkénti gyertyagyújtást... Azt hiszem az egyetlen reménysugár ilyenkor, hogy minden nap közelebb vagyunk az áhított decemberhez, az Adventhez, a forralt borozáshoz, és itt van  még a téli napforduló is, amiután lassan, de biztosan legalább a sötétből kezdünk kimászni ( a hideg még marad egy darabig :-( ).

Íme néhány tuti tipp, amitől elviselhetővé válik a pocsék november:

1. Emlékezz kellemes dolgokra, pl a nyári napokra, kirándulásra, dicsérő szavakra, amiket másoktól kaptál...

2. Szánj magadra több időt, menj fodrászhoz, hallgass zenét, aludj délután, vegyél kondi bérletet...

3. Találkozz a barátaiddal, ne sajnáld az időt a számodra kedves emberektől! Menjetek kávézni, vacsorázni, sétálni a barátaiddal, családtagjaiddal. Nekem a pár órás kiszabadulás az otthoni-munkahelyi hangulatból csodákra képes.

4. Egyél csokoládét*, és légy boldog :-) (*= gyümölcsöt, igyál nagyon finom drága tea)

5. Hordj ékszereket (nyaklánc, karkötő, fülbevaló...), vagy színes ruhákat :-)

 

 kép innen

Irány a futópad, a gyümölcsöskosár, a horgolótű a színes fonállal, a nyári képek és decemberig meg sem állunk :-D

Ti mivel dobjátok fel a szürke novemberi napjaitokat?

Krumplidiéta

Egy doki mondta kb 4 éve, hogy minden évben tartsak 2 hét krumplidiétát (azaz nem ehetek tejterméket, húst, tojást, cukrot, kávét*, bő  olajban sült ételeket). Már 3. napja vega vagyok. Az éjszaka steakről álmodtam, meg mákos gubáról vanília öntettel....és még a felén sem vagyok túl... Minden energiám leköti a "mit egyek" kérdéskör... Lehet, hogy inkább 2x1 hetet kellene krumplidiétát tartanom és nem 1x2 hetet?!

*Inka kávét iszom szója tejjel

Reformáció ünnepe

"A reformáció nem álomvilág volt. Nem álmodták vissza magukat valamiféle keresztyén őskorba, és nem re-formálták (alakították vissza) az egyházat az ideális ősállapotra. A reformáció jelentése: megtalálni újra a keresztyénség lényegét, értékelni és érthetővé tenni mások számára. Gyakorlatilag a keresztyénség lényegének az újra felfedezése volt a reformáció, nem pedig valami visszatérés egy elképzelt, ideális ősállapotba." Németh Pál

 

 kép innen

 

Megmaradunk!?

Sokan kérdezgetik, hogy a nyomasztó demográfiai adatokról mi a véleményem?!

Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is - ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a statikák fényében mire számíthatunk. Természetesen én is kitudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor mikor fog elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány másodperc múlva fog elütni... csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok félre, miért nem igazítom meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a sorsunk beteljesedését?

Egy statikusan gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, ez van, ezt kell elfogadni. Mostanában újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által gyűjtött csíksomlyói dal refrénje: "ha nincs kenyér keresünk!" Igen, mi keresztények a mi Urunktól Istenünktől azt halljuk: "Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek", "bármit kértek az én nevemben, azt megkapjátok"... Igen, egy változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett az Isten, és mi ennek a folyamatosan születő világnak vagyunk a gyermekei. Nem statikus, fáradt gondolkodás kellene vezessen bennünket, hanem
egy dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk szelleme. Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni hittel, reménnyel? Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet? Azt ami érték nekem, azt örömmel megmerem-e osztani gyermekeimmel???

Egy kedves vállalkozó itt Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát teremtett, van neki panziója, sípályája és főleg sok sok vendége. Egy nap felhívott szomorúan, hogy nagyra nőtt fia összepakolt és elment Amerikába... Leültünk beszélgetni és én megkérdeztem őszintén: "Mit gondolsz, ezt amit itt 15 év alatt megálmodtál, felépítettél, más országban ezt el tudtad volna érni? Saját szájával mondta ki, hogy nem. Hát akkor miért kell nap mind nap azt mondani, hogy itt Erdélyben nem lehet eredményesen dolgozni meg nem is érdemes, mert úgyis minden hiába, meg stb., stb. Ha a gyerekeid nap mind nap csak azt hallják, hogy nehéz, hogy nem éri meg, akkor miért ne mennének el a mi "rossz" világunkból?? Barátom némán
hallgatott, láttam, hogy érti azt amiről beszélünk. Végül is ő űzte el, a problémák folyamatos felemlegetésével magától, szépen fejlődő vállalkozásától a gyermekét. Így igaz, de gond egy szál sincs - mondtam neki - most te kell vissza is édesgessed a fiadat! Ha felhívod, ha írsz neki mindig mondd el, hogy mennyi vendég volt, hogy ma hányan lovagoltak és hogy mennyi állatot tudtál értékesíteni a saját tehéncsordádból. Nem kell bölcselkedni, valótlan dolgokkal hencegni, csak az igazat mondd ki, de azt újból és újból örömmel mondd el, mert a te örömödnek, bizakodásodnak teremtő ereje van!! Használt a gyógymód, a fiatal ember, mint szakács hazajött és vezeti apja konyháját.

Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és öseinknek sem vólt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében! Miért sírunk? Miért űzzük el gyermekeinket, fiataljainkat falvainkból, városainkból??

A félelem, a szorongás, ha csak irreális még akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító hatását. Hogy mennyire így van, elmondok egy kísérletet: A tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy kísérleti terembe, a másik ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit fog eredményezni az egereknél? Éppen ezért az egyik megfigyelés alatt álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát. Így bezárva a macska nem bánthatta az egereket, de a szaga érződött, közben nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi állatokra ez az irreális félelem is hatással volt. Abban a teremben hol nem volt cica, az élet szépen ment a maga medrében, sok sok kis egérke született, a párok gondoskodtak a parányi utódokról, vígan fejlődött az egérpopuláció. A másik teremben, hol a cica a ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet, hiába, hogy egyetlen egeret sem tudott bántani, az egerek nem hoztak kellő mennyiségű utódot, sőt sokszor a megszületett utódokat is megették és azok a kis egerek amelyek életben maradtak, sokkal gyengébben fejlődtek, betegesebbek voltak, sőt mindenféle deviancia gyakrabban előfordult náluk, pl. több volt itt a saját neme iránt vonzó egyed... Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl, pusztít, megfojtja az áldozatát!! Ezt a gonosz lélek is jól tudja, ezért lengi be világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!! A Gonosz mindig, de mindig a szentírásban pánikól, ócsárolja a jó Isten által szeretettel teremtett világot. Jézus Krisztus mindig, de mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy ne féljünk, hanem bízzunk benne!!

Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt! Erdélyben, a tavaly télen, a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli vakációt és mi szépen csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes a kollégáim családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban született a legtöbb kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga gyümölcsét. Szerintem ebben a mai gazdasági, társadalmi hullámverésben is, ha magunkban, környezetünkben békés nyugalmat tudnánk teremteni, akkor Isten áldása kiáradna ránk és megmaradnánk. Ha hitetlenül a gonosz lélekre figyelünk, akkor a félelem, a szorongás, a legtöbbször felesleges pánik, alaptalan stressz összemorzsolja a szívünket is, de a népünket is.

Csaba t.
Csíkszereda, 2012 október 16.

Ezt az írást okt. 18-án, a parlamentben tartott "Az élet védelmében" konferencián a NOE egyik elnökségi tagja olvasta fel, mert Böjte Csaba nem tudott eljönni.   

Körte, alma, tök

Nézzétek milyen gyönyörűségeket nyertem Palkó játékán, ma hoztam el a nyereményt a postáról.

Nem csak meseszépek, hanem illatosak is :-) Nagyon örülök az őszi kosárnak, Palkó nagyon köszönöm az ajándékod!

Korai hóesés

Igen, ma reggel esett az eső, havas eső majd a hó is. Ám a korai hóesésről egy még korábbi  is eszembe jut,  még akkor is, ha csak irodalmi. A Légy jó mindhalálig második fejezetében olvasható: "Október 18-án hó esett. Ez a nap azért volt fontos, mert a fehérre festett, nagy ablakok rámájára fel volt írva, hogy mikor esett először hó, s most is felkarcolták rá kés hegyével. Egy hét múlva elolvadt ugyan, s aztán csak későn februárban lett igazi hó, de ez fontos volt, ez a korai hóesés."

 

 képek innen

56

Anyukám legidősebb testvére '56-os felkelő volt, a Corvin köznél harcolt, gondolom mindenki tudja, itt volt az 1956-os forradalom felkelőinek egyik legfontosabb és legtovább kitartó ellenállási pontja, amikor a beözönlő szovjet tankok rátámadtak a magyar forradalomra. Lajos bácsinál is volt fegyver, és amikor leverték a forradalmat, annyira félt a kommunista megtorlástól, hogy Svájcba disszidált.

Svájc, 1957.

Úton

Nem titok, hogy  az önismeretek után nagy lelki söprögetéseket tartok, volt, amikor igencsak sikerült meglepődni, mi minden van egy-egy poros, pókhálós sarokban. Az önismereti folyamatot leginkább a kötéshez-horgoláshoz tudnám hasonlítani: egy valamit tudok biztosan: kötni/horgolni szeretnék. Megy az agyalás milyen fonalat, milyen mintát, milyen tűt válasszak. Aztán elkezdem, lebontom, újrakezdem, megunom, sarokba teszem a félig kész munkát... és minden kezdődik elölről (új fonal, új minta, új tű választása). Volt a kötős csoportban valaki, aki, azt mondta több, mint 50(!!) megkezdett munka van a tűin. Valami ilyesmi az önismeret is, előjönnek témák, amiket fontosnak tartok, dolgozom velük, aztán mégsem jutok velük semmire; vagy játszanak mások, akiknek a történetében apuka, anyuka, testvér, betegség, érzelem... vagyok, belebújok a bőrükbe és engedem, hogy ők beszéljenek a rokonaikkal. (semmi okkult nincs benne, sima drámajáték, csak nehéz megfogalmazni)

Hiába nem húztam be a székem (nem voltam főszereplő), elképesztő érzés volt a saját helyzetemre rádöbbenni mások játéka által. Volt pár mondat amiből kiderült, mi a probléma a problémáimmal, és hirtelen, egy mozdulatból, egy mondatból, egy plusz kis információból... kiderült  mik mozgatnak engem belülről. És nálam rögtön elindult egy belső kötés-horgolás,  átrendeztem a megkezdett munkáim, bontottam, újra szedtem a szemeket, előszedtem régi porosodó félkész munkát is a kosár aljáról, persze sok-sok könnyel kísérve; átértékelődött és helyére került sok minden, ami eddig homályos volt és érthetetlen. Nagyon durva.
Ilyen ez a horgolt boleró is, aminek a mintája tetszett, de sálat szerettem volna belőle. Az eredeti a lila, nem sok köze van ahhoz, amit én horgoltam. Mondom, olyan ez, mint az önismeret: valaki mond valamit és én saját tempómban, saját ötleteimmel, saját ízlésemmel... szinte teljesen mást hozok ki belőle...

Fonal: Lamana Cosma 60% pima pamut 40% modal fonal

Tű: 6-os

Méret: 155cm*45 cm

Súly: 18 dkg
Fotókat a Barkában készítettük

TTT*

Már 11-szer kerülte meg velünk a Napot :-) Isten éltesse sokáig, legyenek szép és áldott napjai két születésnap között :-)

Torta a Rétesboltból**

Gyertyafújás után a testvérekkel :-)

* TTT=Tízen Túliak Társasága, régen szombat délelőttönként volt  adásban, nagyon szerettem nézni, a "T" betű bejött a képernyőbe és közben azt énekelték hosszan nyújtva, hogy "Tééééé...Tééééé....Tééééé", szerettem,  jó műsornak tartottam.

** csokis piskótalap, tejszínes vaníliás krémmel töltve, pici lekvárral a krém alatt, marcipán borítással a tetején

Ez volt az elmúlt időszak legszebb és legjobb történése. Mármint a szülinapozás, torta rendelés, közös öröm... A maradékról (a saját hétköznapjaimról) még (direkt) nem írok, majd később jövök a részletekkel ...