Hitoktatóként fontosnak tartottam, hogy az órákon nagyon sok információt átadjak a gyerekeknek (történetek, aranymondások, énekek). Hiszem, hogy a kisiskolások nem csak matricákat, figurákat... gyűjtenek szívesen, hanem információkat is. És ha pl. a focicsapatok, Forma 1 ...stb. összetételét hibátlanul tudják, érdemes megtaítani nekik mindent. Később (felső tagozat második felében) majd nem tanulni akarnak, hanem vitatkozni, szóval mindig előre dolgoztam, a konformációkor már csak ismételtünk :) Az ismeretek mellett az evangéliumot is hirdettem minden órán, hiszen a legfontosabbnak mégis csak azt tűztem ki hitoktatói pályáafutásom elején, hogy a gyerekek hitre jussanak, de igyekeztem Isten szeretetét hangsúlyozni, még akkor is, ha el kellett mondjam, hogy bűnösök vagyunk. Nem könnyű ám ez, mert ha csak Isten szeretetét hirdetem, könnyen hihetik a gyerekek, a megváltás ingyen van, pedig nem, ezért elmondtam a gyerekeknek azt is, hogy nincs "potyakegyelem" (by Prof. Dr. Sarkadi-Nagy Pál). Református tanítás, hogy nem mindenkinek szól a kegyelem (predestináció tana a Római levél alapján), de még így is nehéz felfogni, elfogadni..., hogy egy-egy kisgyerek aki szorgalmasan jár hittanra, később megtagadja az Urat.
Miért írtam ezt le? Az utóbbi időben két olyan valakiel is találkoztam, akiknek lelkészek voltak a szüleik, de ő maguk nem tértek meg. Az egyik a tanárom, akinek nagynevű, igazhitű szülei voltak. Édesapja több hittankönyvet is írt, és szinte tankönyvi anyag a teológián. Ismerem a testvéreit is, és több unokahúgát/öccsét, meg azok gyermekeit. Szóval van egy család, ahol a tanárom kilóg a sorból, mert nem hisz Jézus Krisztusban (pedig rendes, jóravaló, szelíd, kedves, szerethető). Tegnap beszélgettünk, és azt mondta, édesanyja mindig csak azt mondta neki, hogy bűnös. Nem is nagyon emlékszik más beszélgetésre. Értem, hogy az anyuka szerette volna, ha a gyermekei hitre jutnak, csak a lényegi üzenet nem ment át :( A tanárom nem élte meg azt, hogy az édesanyja szereti.
Kedves hívő Anyukák, Apukák. Otthon legyetek szülők, a hitoktatást bízzátok a gyülekezeti munaktársakra! Tudom, hogy mindennél jobban szeretnétek, hogy megtérjenek, döntsenek Jézus mellett, új életet kapjanak. De ha nem térnek meg, akkor mi van?
Mi is, éppen ezért ... mert azt látjuk a gyülekezetben, hogy a fiatalok, a gyerekek köszönik, nem kérnek Jézusból, mert csak azt hallják, hogy mit szabad és mit nem, Istennek mi tetszik és mi nem, tantételeket tanulnak meg, de nem érzik, hogy ez az érzés jó... szóval Mi a férjemmel azt határoztuk el, hogy az a cél, hogy megértsék azt, hogy Jézus szereti őket. Még bűnösen is. Nem baj, ha hibáznak, de a hibáik, rossz döntéseik következményeit viselniük kell. De ettől függetlenül Jézus szereti őket.
VálaszTörlésÉn mondjuk úgy gondolom, hogy mindenkinek szól a kegyelem, mert Jézus mindenkiért odaadta az életét, és nem is szeretnék egy személyválogató Istenben hinni. De az a baj, hogy csak a kemény, büntető Isten képe van a gyerekekben, és nem a szeretetet adó, és magához vonzó lényé.
Éppen ezért én hitoktatóként arra törekszem, hogy bár a történetek tanulságait megértsék, azt is megértsék, hogy Istennel ugyan "minden szabad, de nem minden használ".
Ráadásul a saját gyerekemnek én vagyok a hitoktatója, amit mindketten nagyon élvezünk :)
Nagyon nehéz az, amikor nincs hitoktató (mozgásterapeuta, nyelvtanár, zenetanár...stb) a közelben, és a szülőnek kell átvennie ezeket a feladatokat. Nem feltétlenül rossz, de nehéz, nagyon nehéz jól csinálni. Nehéz objektív maradni, és nem hitoktatónak lenni pl. a vacsora közben, hanem szülőként szólni.
VálaszTörlés