2/03/2014

Unom

Reggeli szokásos blogos olvasáson megdöbbentem párizsilány posztján (a címet is, és a klippet is tőle nyúltam, remélem nem haragszik nagyon).... A posztját, akár én is írhattam volna. Napok óta nem vagyok jól, de tegnap csúcsosodott ki az egész.... szinte egész álló nap kínoztam magam, ültem a galéria lépcsőjén és zokogtam a kilátástalan életemen. Hogy másnak is rossz legyen, ne csak nekem, felhívtam a barátnőmet (pechjére ingyen beszélünk), majd este a szkájpon folytattam egy másik barátnőmnek. A kettő közötti időben magamban pörgettem a dolgot, és vettem ujjhegyre a sérelmeimet. Unom, hogy én vagyok a nagybetűs lúzer mindenhol... a munkahelyemen, mert a kolléganőm ugyan bejár, de nem dolgozik, csak teázik, meg hosszan ebédel és csicsereg egy másik lánnyal, majd a fennmaradó időben pedig az érettségiző fia tételeit dolgozza ki, már ha bejön dolgozni, mert leginkább az egyetemista lányát kíséri zh-zni, kollokviumra,  nyelvvizsgázni... és unom, hogy senki nem szól rá. És unom, hogy 3 albérletben laktam, és ebből kettőben a főbérlő masszívan átrázott. Legyen elég annyi, hogy a 2. helyen semmit nem papíroztunk le (lévén egy ifibe jártunk), és a főbérlő még azt is letagadta, hogy kauciót adtam, sőt egyetlen számlát nem láttam a majdnem 4 év alatt, bemondásra fizettem, és frankón túlszámlázott minden hónapban, én ezt 3 év után tettem össze; ahonnan most költöztem el, ott meg rám akar verni az ex főbérlő olyan számlát, amit havonta küldenek, tehát előre fizet mindenki, de januárra és februárra is ki akarja velem fizettetni a számla felét (bemondásra, ofkorsz, mert mondtam neki: a befizetett számlákat szkennelje be, küldje el mailben nekem, én felhívom a szolgáltatót és majd utána nézek, persze ezt nem tudja megtenni sajnos...) - nyilván, mert akkor neki nem lenne kiadása abban az egy hónapban, amíg üresen állt a lakása. Mondom lúzer vagyok, csupa nyomtatott nagybetűvel. És ezek a főbérlők egyben a barátaim is voltak. Mármint én voltam a barátjuk, ők meg kihasználtak engem. Unom, hogy mindig megtalálnak az élősködők, akik lelkiismeret furdalást akarnak kelteni bennem, mert küzdök magamért. És unom, hogy mindenre egyedül vagyok. Unom, hogy válogatok a pasik között, ezért nincs senki, aki mellém állna a bajban. És unom, a hülye vigasztalás-patronokat, amiket hívő berkekben durrogtatnak. És unom, hogy az ex-albérlőm még mindig tartozik, pedig november 30-án elmentek. És unom, hogy hiába voltam velük rendes, az én festékemmel!!! festették ki a házamat amikor elmentek, és unom, hogy hazudnak mindenkinek (pl. ők újították fel a házat!), és azt is unom, hogy nekem is folyamatosan hazudnak, meg fenyegetnek. És baromira unom, hogy más lakásában kell lakjak, miközben van nekem sajátom. És unom, hogy nem tudom lesz@rni az egészet, megrántani a vállam, máson átgázolni, másokat lejáratni... Unom és gyűlölöm a tehetetlenségemet, meg a gyávaságom, hogy nem merek kilépni ebből a kilátástalan helyzetből... És unom, hogy ez egyben egy transzgenerációs örökség is, amivel nekem kellene kezdenem valamit. Unom, mert az utóbbi időben jónéhány ilyen családi örökségre bukkantam. Unom az egész életet úgy ahogy van, mert egy kilátástalan spirál az egész, nem látom a kijáratot. Bármeddig tudnám folytatni a sort, és már a gondolatát is unom, hogy elsoroljam azt, miket unok az életemben... 

17 megjegyzés:

  1. Attól nem lesz jobb, ha az ember átgázol másokon, de ezt úgyis tudod. A kolléganődet és a gyerekeit sajnálom, borzasztó életük lehet, vagy, ha most még nem az, pár éven belül egészen biztosan az lesz.

    Nem tudsz valakit keresni, aki kívülről lát, és pár jólirányzott mondattal ki tud lendíteni?

    Menni fog!

    VálaszTörlés
  2. úgy mondanék neked valami jót, mert annyira szeretek ide járni a blogodba, de csak egyetlen mondat jut eszembe
    az, hogy
    ÉN IS!
    :((
    sajnálom

    VálaszTörlés
  3. Nagy ölelés drága Zsuzsa! Nagyon szeretnék segíteni...tudok valahogy? <3

    VálaszTörlés
  4. Vígasztalnálak, de én is csak unni tudom lassan az egészet.:(

    VálaszTörlés
  5. Hááááát...muszáj lesz vmi pozitívat keresned a dolgokban. Egyébként állatira megértem amit érzel. Csatlakozok a klubbhoz! :)
    Számomra ijesztő ez az érzés egyébként-már csak a gyerekem miatt is. Mert tudom, hogy jómagam is attól éreztem biztonságban magam, hogy Anyukám mindig pozitív volt (pedig Apám tett róla nap, mint nap, hogy ne legyen az!!!)...de az optimizmus tanulható! Ez reményt kell, hogy adjon. Mármint, hogy Bennünk van a probléma és nem az aljas világban körülöttünk-mert akkor megoldható vagy javítható a helyzet. Viszont a világot nem tudjuk megváltoztatni-vagyis magunkkal kell(ene) kezdeni. (bocsi, ez nagyon közhelyes). Nem kell lesz@rni, de kell találni vmi tevékenységet ami totális örömet okoz (no drogs and alcohol!!!). Hát most hirtelen ez jutott eszembe. Próbálnék Én segíteni, de hasonló nyomorult vagyok (má bocsi...jelenlegi lelkiállapotra értettem).
    Egy virtuális ölelést tudok küldeni és egy jó nagy hátbavágást! Mert a humorral lehet legjobban kikeveredni a csávából...és persze ne felejtsük el a legfontosabbat: a Jó isten azért Velünk van! Yahoooo...na ugye, hogy máris jobb? Na jó..egy icirpicirit??? :)

    VálaszTörlés
  6. Zsuzsa, kedves, tudom, hogy pillanatnyilag nem segít, de tudnod kell, hogy gondolok rád sokat, és nagyon sok pozitív energiát küldök neked, hogy le tudd küzdeni ezeket a hátráltató tényezőket - valahogy úgy van ez, hogy ha az egyik része kezd megoldódni, egyszercsak a többi is afelé tendál.
    És biztosan van olyan szegmens is, ami pillanatnyilag örömöt tud okozni neked, csak sajnos nagyon beárnyékolja ez a sok rossz tapasztalat és így sokkal nehezebb meglátni a jót. Vannak sajnos ilyen időszakok.
    Azt kívánom neked, hogy az árnyék mihamarabb háttérbe húzódjon!

    VálaszTörlés
  7. egy kolléganőm néha - ha minden kötél szakad - be szokta venni a lesz@rom tablettáját ilyenkor. de az is segít, ha keresünk valami olyan apróságot, ami örömet okoz. én ilyenkor sétálok egy nagyot, kézimunkázok, elmegyek a barátnőmhöz. és esetleg este én is beveszem azt a bizonyos tablettát. mert így is, úgy is helyrejönnek, kiegyenesednek a dolgok, még akkor is, ha nem idegeskedjük magunkat halálra :)

    VálaszTörlés
  8. Azt miegkérdezhetem, hogy miért nem laksz/lakhatsz a saját lakásodban?

    Ja, egyébként az én szobatársam a melóhelyen ugyanezeket műveli, már utálok bejárni.

    És unom, hogy úgy egészében nem halad az életem semerre.

    VálaszTörlés
  9. Ágnes2/03/2014

    Szia! Nem tudom, ismered-e a családállítás módszerét? Segíthetne megkeresni az okot, hogy miért ismétlődnek Veled ezek a dolgok, és a felismerés segíthet másként cselekedni. Ha nem találkoztál vele, érdemes utánaolvasnod, elmenni egy szakemberhez. Egy próbát megér! Gyakorlati tapasztalatból mondom...

    VálaszTörlés
  10. Jól tetted,hogy kiírtad magadból! ne bánjad meg! A zsoltárokban sok-sok panasz van elmondva . És az nem vígasz és nem is igaz,hogy nem szabad unni ezt az egészet és nem szabad kimondani.De bizony,hogy ki kell önteni magunkból....
    Gondolok Rád!!!!!

    VálaszTörlés
  11. Én is örülök, hogy kiírtad. Ezt bírom benned, őszinte vagy!!! Így kell! Együttérzek veled, főleg a 2. albérletes résznél: mi is jártunk úgy, hogy csak bemondták, hogy ennyi-meg-annyi a havi rezsi és aztán később jöttünk rá, hogy átvágtak, pedig keresztény barátok voltak. Sajnálom drága Zsuzsám! ♥

    VálaszTörlés
  12. Köszönöm a bátorítást és a megértést. Azt hiszem sokat jelentett, hogy kiírhattam magamból a tehetetlenségemet.
    Ágnes: a családállítást ismerem hírből. Tudom az okokat, nem kell felderíteni. A megoldás is elég melós...150 óra, plusz 3 félév önismeret után nem hiszem, h sokminden újat adna, azt amit meg kell tennem, azon nem a technika segít, hanem az, hogy én mit teszek meg a megoldásért.
    Zsuzsa: egyenlőre nem tudom megoldani a bejárást Budapestre, naponta 2x1,5 órát utaznék, plusz a napi 8,5 óra munka. Ráadásul nekem családi házam van, 90 nm, 365 négyszögöl kerttel. Minden hétvégén vagy takarítanék, vagy a kertet rendezném. Télen, ha havazik kelhetnék fél5kor, ellapátolni a havat, hogy kijussak a kapun, illetve ne ázzon a ház fala. Ráadásul nincs férjem, egyedül nem túl jó egy ekkora házban lakni(3 szoba, nagy előszoba). Egyedülállónak garzon való és nem családi ház... Ami nagyon durva, hogy nekem valóban senkim sincs. A szüleim meghaltak, a testvéremmel semmilyen a viszonyom, anyukám a 7. gyerek, és későn szült engem, nagy a generációs eltolódás a családunkban, a kedvenc unokatestvérem 58 éves.
    Ami a posztból kimaradt: szombaton kiesett a 6-os fogamból a tömés. Tegnap kiderült, h a 7-esből is, csak nem vettem észre. Megint fogorvoshoz járok. Sok pénzért...:-(

    VálaszTörlés
  13. Sajnálom,hogy a napján lemaradtam a posztról :((( Remélem az új nappal már a kedved is jobb lett!

    Szívesen megadom én is a skype elérhetőségem, ha legközelebb beszélni akarnál ;)

    VálaszTörlés
  14. Tündérviola, nem maradtál le semmiről...ez még egy darabig eltart. Döntést kell hozzak a házzal kapcsolatban, van erre még kb 1,5 évem. Teljesen mindegy mit döntök, a következményeket nekem kell vállalni...és a döntés nem könnyű!

    VálaszTörlés
  15. Jobb már? Imádkoztam Érted...

    VálaszTörlés
  16. A felszínen hatalmas vihar tombol. Javaslom a tengeralattjáró üzemmódot. A búvárkodás csak 40 méterig jó, utána életveszélyes!
    Szkájpom vészbukom van nekem is, bár figyelmes végighallgatáson kívül más t nem ígérhetek. Kínosan ügyelek rá, hogy ne én legyek, aki megmondja a frankót. Általában.

    VálaszTörlés
  17. Dehogy haragszom, sőt! :)

    VálaszTörlés

Minden vélemény számít!