9/17/2012

Szeptember



Őszi szél fúj a hegyekről,
Megbocsáss már mindenekről!
Édes rózsám ablakába
De sokat álltam hiába!

Nem megyek én innen messze,
Fészket rakok, mint a fecske.
Megbélelem két karommal,
Megtapasztom csókjaimmal.

Anyám, anyám, édes anyám,
Édes felnevelő dajkám.
Ha vétettem, megbocsássad,
Könnyeidet ne hullassad.

A csipkebokrot szombaton láttam meg egy sportpálya mellett, a koszorút ma este készítettem. Van még egy kevés csipkebogyó, amit majd gyertya mellé (köré) teszek.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik a koszorúd!!! :o)
    Igazi őszi hangulata van!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :-) Igen, ez már az ősz...és nagyon szeretem, ez a kedvenc évszakom!
      Noryta, a kommented eltűnt innen, pedig jött róla értesítés...:-(

      Törlés
  2. Hálaadó volt tegnap az testvérgyülekezetünkben. A testvérnő, aki az oltárt készítette, két csokrot is tett rá, csipkebogyóból. Akkor is, most is megállapítottam, hogy Isten milyen egyszerűt de nagyszerűt (is) tudott alkotni... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont én is erre gondoltam, hogy Isten milyen szép formákat, színeket, ízeket...adott nekünk. Mondhatta volna a teremtéskor: itt van a fekete, a fehér, a bab meg a káposzta...és örüljetek. Csak az őszi erdőben mennyi kincs van :-)

      Törlés

Minden vélemény számít!