Felsőzsolca mellett nem lehet csak úgy elmenni.
De írni sem lehet róla, mert elvész a varázs.
Csak az tudja, aki volt már ott, hogy mit jelent a szárítógépek üzembehelyezése, beszélgetni az emberekkel, a Pokol Csárda (és mellette az Éden Cukrászda), adományt válogatni és osztani, a Máltai iroda, önkéntesnek lenni, várni a kapunyitásra...
De írni sem lehet róla, mert elvész a varázs.
Csak az tudja, aki volt már ott, hogy mit jelent a szárítógépek üzembehelyezése, beszélgetni az emberekkel, a Pokol Csárda (és mellette az Éden Cukrászda), adományt válogatni és osztani, a Máltai iroda, önkéntesnek lenni, várni a kapunyitásra...
Felőzsolcában talán az a legfurcsább, hogy nem furcsa. Amikor visszamegyünk, minden onnan folytatódik, ahol egy (vagy két) hete abbamaradt. Mintha lenne egy kép, amin minden héten festünk egy kicsit, és amikor leülünk elé pontosan tudjuk, hogy hagytuk abba, és mit akartunk még ráfesteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden vélemény számít!