A szaloncukor egy igazi hungarikum. Selyempapírba és sztaniolpapírba csomagolt, csokoládéba mártott cukorka, amit a karácsonyfára akasztunk. Régebben anyukám és a nővérem már 23-án este elkezdték a szaloncukrokat cérnára kötni ... sosem értettünk egyet ebben, szerintem hülyeség a fára felkötni a szaloncukrot, úgyis megesszük, elég lenne a fa alá tenni egy szép tálba, de ők ragaszkodtak ehhez a programhoz (a kis fém akasztó szóba sem jöhetett).
Minden hungarikumot és édességet szeretek - kivéve ezt. Pedig próbálkoztam szinte mindegyikkel: gyakorlatilag végigkóstoltam az összes ízesítésűt, vettem diabetikusat is, a márkás csokik szaloncukornak csúfolt termékeit sem hagytam ki (a Merci alulmúlhatatlan, a Milkán olyan vastag a csokoládé, és úgy roppan, mintha nápolyit ennék). Tavaly Szamost vettem. Na, az tényleg olyan, amilyennek egy szaloncukornak kell lennie: igényes kívülről, finom rajta a csokoládé, de a marcipánt nem szeretem. Ezért idén olasz csokigolyókat vettem. Mert azt, legalább szeretem... És hogy anyukámnak is legyen mivel szórakoznia 23-án este, hazafelé a Móriczon a sarki édességesnél veszek neki egy kis zselés szaloncukrot :-)
Mi is Szamosozunk és szórakozunk vele, mert szeretjük a fán, egyfajta dísz az is, és csak piros csomagolású fehér széllel jön szóba...mi már csak ilyen konzervatívok vagyunk :). Nem esszük le, csak ha már lebontottuk a fát.
VálaszTörlésTavaly én is pirosat vettem. Nagyon szép volt - csak nem ettem belőle kettőnél többet. Nálunk karácsony másnapjára már a a szaloncukrok eltűnnek a papírokból...
VálaszTörlés