A következő címkéjű bejegyzések mutatása: reformátusnak lenni. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: reformátusnak lenni. Összes bejegyzés megjelenítése

10/18/2015

Gyermek, misszió

Hitoktatóként fontosnak tartottam, hogy az órákon nagyon sok információt átadjak a gyerekeknek (történetek, aranymondások, énekek). Hiszem, hogy a kisiskolások nem csak matricákat, figurákat... gyűjtenek szívesen, hanem információkat is. És ha pl. a focicsapatok, Forma 1 ...stb. összetételét hibátlanul tudják, érdemes megtaítani nekik mindent. Később (felső tagozat második felében) majd nem tanulni akarnak, hanem vitatkozni, szóval mindig előre dolgoztam, a konformációkor már csak ismételtünk :) Az ismeretek mellett az evangéliumot is hirdettem minden órán, hiszen a legfontosabbnak mégis csak azt tűztem ki hitoktatói pályáafutásom elején, hogy a gyerekek hitre jussanak, de  igyekeztem Isten szeretetét hangsúlyozni, még akkor is, ha el kellett mondjam, hogy bűnösök vagyunk. Nem könnyű ám ez, mert ha csak Isten szeretetét hirdetem, könnyen hihetik a gyerekek, a megváltás ingyen van, pedig nem, ezért elmondtam a gyerekeknek azt is, hogy nincs "potyakegyelem"  (by Prof. Dr. Sarkadi-Nagy Pál). Református tanítás, hogy nem mindenkinek szól a kegyelem (predestináció tana a Római levél alapján), de még így is nehéz felfogni, elfogadni..., hogy egy-egy kisgyerek aki szorgalmasan jár hittanra, később megtagadja az Urat.
Miért írtam ezt le? Az utóbbi időben két olyan valakiel is találkoztam, akiknek lelkészek voltak a szüleik, de ő maguk nem tértek meg. Az egyik  a tanárom, akinek nagynevű, igazhitű szülei voltak. Édesapja több hittankönyvet is írt, és szinte tankönyvi anyag a teológián. Ismerem a testvéreit is, és több unokahúgát/öccsét, meg azok gyermekeit. Szóval van egy család, ahol a tanárom kilóg a sorból, mert nem hisz Jézus Krisztusban (pedig rendes, jóravaló, szelíd, kedves, szerethető). Tegnap beszélgettünk, és azt mondta, édesanyja mindig csak azt mondta neki, hogy bűnös. Nem is nagyon emlékszik más beszélgetésre. Értem, hogy az anyuka szerette volna, ha a gyermekei hitre jutnak, csak a lényegi üzenet nem ment át :( A tanárom nem élte meg azt, hogy az édesanyja szereti.
Kedves hívő Anyukák, Apukák. Otthon legyetek szülők, a hitoktatást bízzátok a gyülekezeti munaktársakra! Tudom, hogy mindennél jobban szeretnétek, hogy megtérjenek, döntsenek Jézus mellett, új életet kapjanak. De ha nem térnek meg, akkor mi van?

1/09/2015

És tóvá lesz a délibáb*

Olyan sokáig nem értettem ezt az Igét. Akárhányszor olvastam Ézsaiás könyvét, nagyon sokszor megálltam ennél a résznél, szépnek tartottam, gyönyörű metafórának, de a szívemig nem ért el ez a néhány szó. Hiába tudtam, hogy Istennek hatalma van mindenre, az ígéreteinek, a kijelentéseinek a megvalósítására, még akkor is, ha azok lehetetlennek látszanak, vagy a sok várakozástól már szinte megbénultam. Csak az járt a fejemben, Uram, az én délibábommal mi lesz?
Hosszú idő volt, amíg elérkezett hozzám ennek a néhány szónak az egyik üzenete. Nem az az igazán fontos, ami történik velem, hanem az, hogy ami körülöttem történik hogyan hat rám. Úgy tűnik, hogy a délibáb tóvá akar válni...

*Ézs 35,7a

1/05/2015

Pista bácsi

Sokmindent tőlük tanultam meg, a legnagyobb leckét az elfogadó és számon tartó, de nem számon kérő szeretetből kaptam Tőlük. Ha Pista bácsira gondolok, mindig eszembe jut a felesége Ilonka néni is, aki olyan rendet tartott a to-n, hogy nyomába nem ért eddig egy to-s kisasszony sem, pedig rajta kívül néggyel is volt dolgom. A másik ami eszembe jut velük kapcsolatban az, hogy az államvizsga után 13 évvel is tudták a nevem, sőt még azt is, kik voltak az évfolyamtársaim! Nekem ez a személyes törődés nagyon-nagyon sokat jelent. Tőlük tanultam meg, hogy tudjam a nevét azoknak, akik körülöttem vannak. Ezen sokan meglepődnek, nekem pedig "alap". 
Kavarognak az emlékek bennem. Például az 1. főiskolai napon azzal nyitott, hogy ez egy nagyon kemény képzés, még a felesége is abbahagyta, mert nem tudott felkészülni a vizsgákra. Egymásra néztünk: mi van?! Akkor még nem tudtuk, hogy Pista bácsinak arany szíve van, de minden félévben mindent kellett tudni nála. Ültünk a bőrfotelekben az irodájában, és random-szerűen kérdezett mindenfélét. Ha nem találta elégnek az előttem ülő feleletét, akkor csak ennyit mondott "Zsuzsa, mivel tudná kiegészíteni ezt a feleletet?" Nála tanultam meg vizsgázni, és azt, hogy jó számot adni a tudásomról. Nagyon szigorú volt, és elmondhatatlanul igazságos.
Remek pedagógus volt, ha látta, hogy fáradunk az óráin, nem bírjuk már a Jéhu féle vérfürdőt, vagy sok az Ordo salutisból, akkor csak ennyit mondott: "Na, akkor egy szép éneket...". Egyik tavaszi szemeszterben tanultuk meg két ószövetségi óra között a 344. dicséretet. Ezzel szerette volna vitalizálni a társaságot, és gyakorlatilag senki nem ismerte. Nagy méltatlankodások közepette megtanította nekünk, azóta ez az egyik kedvenc dicséretem. Királyi zászlók lobognak, Fénylik titka keresztfának; Az élet ottan halni tért, Holtával nyervén drága bért.
Szerettem a 2. körben bemenni vizsgázni, jobb rajta túl lenni alapon. Emlékszem az egyik vizsgaidőszakban, amikor én már kijöttem tőle, állt a galérián és piros fejjel kiabált, hogy menjenek már hozzá vizsgázni... Sok bátorságot kellett összeszedni ahhoz, hogy bemerészkedjen az ember :)
Az államvizsgán is lasszózni kellett a vizsgázókat, így kerültem be az 1. fordulóba.  Akik előttem feleltek, nem brillíroztak, elkezdett gyöngyözni a homloka a tanároknak. Majd jöttem én (kihúztam az egyetlen tételt, aminek nem tudtam az Úsz-i részét: Pál apostol lelkigondozói munkássága). Leültem elé, és remegve kezdtem el a feleletem. Majd amikor belelendültem, felállt, és mielőtt kiment pihenni, csak ennyit mondott, "Zsuzsa, ezt maga 6-osra tudja".
9 nap múlva államvizsgázok a mentálon. Nem kellene, de parázok. Tegnap arra gondoltam, hogy ha Pista bácsinál sorozatosan jelesre vizsgáztam, akkor mitől félek? Drága Pista bácsi köszönöm, hogy a szavad sok év után is erősít, bíztat és bátorít. Pista bácsi Isten veled, sosem feledünk!
Ilonka néni és Pista bácsi, 2012-ben (fotó a főiskola facebook-os csoportjából, Szikszai Marika képe)
 

12/31/2014

Ugyanaz

Azt, hogy mit jelent nagykőrösi diáknak lenni, képtelenség leírni, elmondani... minden olyan ott is, mint a többi főiskolán (előadások, zh-k, tanárok, diákok, vizsgák, beadandók, számonkérések, to...), de  mégis sokkal több. A mentálon az egyik kedves tanáromnak a szülei nagykőrösi diákok voltak, még az államosítás előtt végeztek. Amikor a mentálra felvételiztem, és szóba került a főiskola, átváltottunk személyes hangnemre, és a tanárom csillogó szemmel beszélt arról, hogy a szüleinek mennyire meghatározó volt a református tanítóképző. A lelkiség, ami ott van, generációkon átível.
Nem szeretek a neten ismeretlenekkel "számot vetni", emlékezni, múltba fordulni... minek? Én a csendben emlékező típus vagyok. Elraktározok magamban egy-egy mondatot, beszélgetést, ölelést... ami hosszan elkísér. Minden búcsúzáskor, így a kibocsátó istentisztelet után is, szomorú voltam kicsit és kiüresedett, mert tudtam, hogy abban formában már nem lesz többet része az életemnek a főiskola. Hiába mennék vissza, hiába olvasgatom majd a jegyzeteimet, hiába emlékszem még a kedves tanáraim hangjára is, semmi nem lesz ugyanaz. 
Amikor tanítani kezdtem, ugyanazzal a lendülettel, ugyanazzal a hittel tettem, ahogy tőlük láttam, és amivel Pista bácsi útra bocsátott. Sokszor rajta kapom még ma is magam, hogy Pista bácsi mondatai zakatolnak bennem, pl. amikor a mentálon az osztálytársaim a lustaságukkal pattanásig feszítették a húrt, mindig  ez a lemez ment a fejemben "ez nem diakóniai központ, ez egy főiskola"; vagy amikor az osztály nagy része nem maradt ott a zárókörön, akkor is Pista bácsi szavai jutottak eszembe (ami Nagykőrösön az áhitat, az a mentálon a zárókör :)) "áhitatra járni nem kötelező, hanem evidens". Évek telnek el, különböző végzettségeket szerzek, már régen nem hitoktatok, és sokszor a fejem fogom, hogy még mindig hitoktatónak definiálom magam, és vágyom azt a közösséget, amit ott éltem meg.
Szomorú híreket osztottak meg karácsony előtt a főiskolai facebookos csoportban. Pista bácsi (a volt főigazgató, egyszerűen csak így szólítottuk) akit mindannyian nagyon szeretünk, és tisztelünk, ismét beteg lett. Az egyik legszörnyűségesebb betegséggel küzd, annak is a legsúlyosabb, legalattomosabb változatával. Majd a hírfolyam azzal folyatódik, hogy kórházi híreket osztanak meg azok, akik meglátogatták Pista bácsit. Elkezdtek imaközösséget szerevezni, minden este 9-kor imádkozunk érte, és a családjáért; nagyon személyes és érzelemmel teli megosztások érkeztek kommentekben (kinek mit jelent(ett) a főiskola), mit köszönhet Pista bácsinak; volt valaki, aki vállalta, hogy összegyűjti, megformázza ezeket az üzeneteket, és volt olyan aki kinyomtatta, meglátogatta Pista bácsit és felolvasta neki azokat; tegnap valaki Budapestről elment meglátogatni őt, az autójában volt 5 szabad hely, összegyűjtotte azokat, akik tudtak menni; volt, aki nem merte felhívni Pista bácsit, őt bíztatták a csoport tagjai, hogy írjon Neki sms-t, annak is örül majd. Nem számoljuk a karaktereket, a kilómétereket, az időt, a közbenjárást, a hálaadást. A napokat számoljuk, hogy meggyógyul-e már; tud-e sétálni a folyosón; hazaengedik-e végre... Pista bácsit kemény kőből faragta az Úristen. Ezért is felefoghatalan számomra, hogy még nincs 70 éves, annyi mindent tud, olyan jó volna, ha két kézzel szórhatná még  a tudását... nehezen fogom fel, hogy akitől az Ószövetség szentséges tudományát tanultam, talán többet nem teszi fel a kérdéseit senkinek (Hány harci lova volt Siserának?)...
Furán hangzik, de ebben a nehéz helyzetben, a sokkoló hírek közepette elkezdtem gyönyörködni magunkban, egykori nagykőrösi diákokban. Mi,  nyakas kálvinisták érzelemmel telítve, nagyon bensőségesen mondjuk el egymásnak és Pista bácsinak, mi az, amit köszönhetünk Neki. Olyan szeretetteljes légkör lengi körül a csoportot, amiről nem is reméltem, hogy létezik. Olyan szeretetcsomagot adunk neki is, és egymásnak is, ami a krisztusi szeretet esszenciája.
Én is elgondolkodtam, mit köszönhetek meg Neki, legkedvesebb tanáromnak? Ezt  köszönöm meg Neki, ezt a magvetést, ezt a  lelkiséget, ezt a közösséget, amit magunkakkal hoztunk kőrösről. Szomorúsággal tölt el mindannyiunkat az, lehet, hogy maga a főiskola ismét történelem lesz, de volt egy (újra)kezdet, ami sokunkat hazavezetett. Mindent megkaptunk, amiről sokan álmodni sem mernek. S hogy mit hoz a jövő? Nem tudjuk. Talán Pista bácsi hamarosan vissza megy a teológiára tanítani. Talán képes lesz a főiskola tovább működni. Nem számít egyik sem. Csak az számít, ha ugyanaz a lelkesedés, ami a facebookos csoportban megjelent, és megélünk, azt nem megtartjuk magunknak, hanem továbbajuk. Hálás vagyok Istennek, hogy nem voltak hiábavalóak a nagykörösi évek, és most már tudom miért nem tudok kilépni a hitoktatói identitásból, mert a főiskolai évek alatt nem csak emberséget kaptunk, hanem magát Jézus Krisztust, Aki tegnap, és ma, és mindörökké ugyanaz.

12/21/2014

Alázat

Alázatosnak lenni nem azt jelenti, hogy kevesebbet gondolok magamról, hanem azt, hogy kevesebbet gondolok magamra. (Mikola Bori)

8/21/2014

Előtted jár

Az elmúlt egy hónapban Isten nagyon erőteljesen és intenzíven szólt hozzám.  Mindig nagy öröm az, hogy van (még) üzenete számomra, ez azt is jelenti élek :-) Rengeteg Igét, ígéretet kaptam, arra nézve, hogy nem kell félnem, Isten előttem jár, nem hagy cserben.... miközben nem készültem semmire sem (költözés, munkahely váltás...stb). Sokszor álltam értetlenül, s nem tudtam, mire kellene felkészüljek? Milyen csatába indulok? Lesz-e elég erőm a harcban? Azt már rég megtanultam, Isten nem az alkalmasokat keresi, hanem az engedelmeseket. Az úszókat edzik úgy, hogy végig kell gondolniuk, mit csinál akkor, ha rosszul fordul egy versenyen; ha rá úszik a szomszéd pályán a másik úszó; ha elfáradt, és nehezen megy az utolsó pár száz méter? Ugyanis, ha a fejben megszületik egy megoldás, akkor az éles helyzetben nem  lesz ismeretlen a szituáció, és az úszó elő tudja hívni a már megdolgozott megoldásait. E logika mentén, az igék érkezésével elkezdtem gondolkodni azon, mi lenne az, amit nehezen engednék el; mi az amit erőmön felülinek éreznék? Rengeteget pörgettem magamban mindenfélét, igyekeztem Isten szemszögéből nézni az életemet.
Réka elköltözése, Anni hezitálása elég sok belső és külső konfliktust eredményezett mifelénk, de ennek nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget, hiszen minden változás krízis, és ez az új helyzet mindannyiunknak nagy kihívást jelent. Azt szerettem volna hinni, csupán ennyiről van szó. Legbelül éreztem, hogy ez a Városligethez közeli lakás nem a legjobb megoldás, sok mindenben nem volt békességem, mégsem tettem semmit ellene, mert azt éreztem, sok lenne, ha a szakdolgozat, a munka, és a képzések mellett, még ezzel is foglalkozom kellene. Választottam hát a tétlenséget, és a megalkuvást. 
Egy kötős találkozón, megszólított valaki, hogy van egy kiadó lakása, odaadja nekem ingyen. Akkor azt éreztem, hogy ez nem emberi hívás. Nem szoktam hirtelen dönteni, de ott és akkor, abban a pillanatban tudtam, hogy költözöm. Azért nem volt lelkiismeret furdalásom ezért, mert a volt főbérlőnek 07.01-én megírtam, hogy ha nem találok lakótársat, akkor én is elköltözöm (2 hónap a felmondási idő). A volt főbérlő múlt hét vasárnap felhívott, szinte örült, amikor az elköltözésről beszéltem neki. Meg is voltam lepődve, mert mindig mindent pontosan fizettünk, gazdái voltunk a lakásának...stb, ennél többet nem várhat egy főbérlő a lakóitól. Még annyit mondott, hogy max egy hónapig maradhatok a lakásban fél bérleti díjért, mert neki úgy nem éri meg kiadni. Ezt nem értettem, mert mondtam neki, hogy elköltözök, és azért sem, mert a fél bérleti díj+rezsi, jóval több a semminél (plusz az alapdíjak). A költözés napján (tegnap) felhívott, hogy adjam össze és küldjem el neki azt, hogy pontosan mennyi a lakás rezsije, mert vannak új bérlők, és szeretné nekik pontosan elmondani mi mennybe kerül. És akkor állt össze a kép: 2 nap alatt nem talált új bérlőket, tehát már akkor meghirdette a lakását, amikor szó nem volt arról, hogy elköltözök! És akkor hihetetlen olyan hálát éreztem, hogy Isten milyen szépen készítette a szívemet a változásra, az útra, amire nem is készültem, még nem is tudtam, hogy költözök, de már az is kész volt, hogy hova! Döbbenten álltam az előtt is, hogy az utolsó pillanatig rejtve maradt előlem a volt főbérlő szándéka (nem kellett idegeskednem miatta), viszont szó szerint a legutolsó pillanatban nyilvánvalóvá lett, a költözésem nem az én akaratomból történik, Isten szépen és rendben intézte az egészet.
Azóta sokat gondolkodom azon, hogy 2013 telén eljöttem Kelenföldről, kanapészörföztem a Gyakorló utcában 3,5 hónapot, laktam fél évet Zuglóban, és 8 hónapot a Városliget szélén. Olyan ez nekem, mint zsidóknak a pusztai vándorlás volt: sosem tudom, hogy mikor kell csomagolnom, tovább állnom. Hallom Isten hangját, és engedelmeskedem Neki. Nem túl kényelmes életforma ez, de hiszem, hogy Isten a pusztába se kirándulni vitte a népét. Azt látom, számomra a wellnes-keresztyénség nem opció :-) Ahogy a nép oltárokat emelt a pusztában, hogy ezzel emlékezzen Isten nagyságára, úgy nekem Igéim vannak, és tanulságaim, amik arra emlékeztetnek, hogy Isten megváltott gyermeke vagyok Jézus Krisztusban.
 
 
 
És akkor az én "köveim", amiket már megtanultam:
- A legelső rossz érzést, fájdalmat, sértettséget... is közölni kell a másik féllel, mert ha nem szólok, nem tudják meg, hogy mit érzek, nem tudják, hogy amit tesznek, mondanak... nekem milyen fájdalmat okoz. Ha már a gennyes sebet tárom a bántók felé, jogos a meglepődés: miért nem szóltam eddig?
- Ha valakinek két barátnője is lakott a lakásában, és mindkettőtől haraggal vált el, ne legyek übernaiv, velem sem lesz másként.
- Ha valakinek az egész élete a gyerekkori sérelme körül forog, és semmit sem kér, hanem  mindent elvesz, az tőlem is simán elveszi azt, ami neki kell, sőt még az örömöm, a pénzem, a békességem, és az időm is.
- Barátságból nem lesz jó üzlet. Akkor sem, ha azzal mindenki nagyon jól jár- elviekben. Gyakorlatilag, csak az egyik fél jár jól. Én mindig a másik voltam.
- A szélhámosok a balekokat keresik. Nem vagyok többé balek, nyugodtan kikerülhet minden szélhámos :-D
- Jogom van lelassulni.
- Jogom van időt kérni.
- Jogom van arra, hogy tisztelettel bánjanak velem.
- Jogom van meggondolni magam.
- Jogom van, hogy kérjem, amit akarok.
- Jogom van ahhoz, hogy önállóan döntsek, és elfogadjam a következményeket.
- Jogom van ahhoz, hogy önálló egyénként tekintsenek rám, aki csak Istennek tartozik elszámolással, függetlenül más emberek elvárásaitól, befolyásától, helyeslésétől.

4/20/2014

Kézből kézbe

Nem tudom, mikor alakult jellegzetes szokássá, hogy a reformátusok nem kinyújtott tenyerükbe fogadják az Úrvacsora kenyerét, hanem kinyújtják a kezüket, s átveszik azt. Talán mert megszegett kenyér az, s nem ostya, amit átveszünk; talán mert jobban emlékeztet az eredeti mozdulatra: megtörte… és adta – átadta, ez a Tradíció, nem hagyomány, hanem adomány kézből kézbe… 
Ez a kéz érdekel - a kezek, amelyek sosem egyformák. Úrvacsorára felkészített kezek, imént még imádkozó kezek. A kiskamasz keze: nem sikerült lemosni róla a tegnapi tintát; a melós keze: tömör, feszült ízületek; a parasztember keze: napbarnított máris, éjt nappallá tevő élet-munkába belecsomósodva; a nagymamák unokasimogató kezei; a beteg keze: remeg többszöröst – kíntól és aggodalomtól; a síró keze: még csillog rajta a könnye; a jegygyűrűs kéz: talán megbékél, s nem adja vissza, akinek hűséget fogadott; a művész keze: finom, szépen tapintja a világot; a csalódott keze: ábrándos, tétova, utolsó, kapaszkodó a mozdulata; a halálos beteg keze: titkot rejteget szerettei elől; az igyekvő keze: kapva kap és sürgető, ez az egyetlen méltósága. 

A kezeink – mind másmilyen és mind egyöntetű mégis ebben a gyönyörű pillanatban. Pecsételés és eljegyzés ez, ígéretben való megerősödés – a részesedés elemi mozdulata: megajándékozott kezek és elfogadó kezek –, hogy könnyebb legyen imára kulcsolni újra, és zörgetni szüntelen boldog bizodalommal az üdvösség reményében - zörgeti Nála, az átszegzett kezű Isten Fiánál, a mi áldott kezesünknél.


4/18/2014

Egyszerre*

A segítőbeszélgetés szeminárium a kedvencem az egyetemen. Rengeteget tanulok a tanáraimtól, sokat kapok tőlük, nem csak azért, mert két kézzel szórják a tudásukat, hanem mert mindketten nagyon szerethetőek, és olyan karakterek, akikhez könnyen tudok kapcsolódni. Szerencsés csillag-állás ez, egyszerre szeretem és tisztelem őket. 
A legutóbbi segítőbeszélgetésen volt egy labor feladat: 3 fős csoportokban dolgoztunk, és forgószínpad szerűen mindenki volt kliens, segítő, és megfigyelő is. Sokszor elhangzik ezen a szemináriumon, a kliensnek mindent szabad, és én egy rossz tapasztalat miatt nem akartam belemenni a kliens szerepbe (nyilván koncokat dobtam), amit a csoporttársam nem akart elfogadni, és tehetetlenségében hülyeségeket kezdett visszajelezni nekem: "látom ideges vagy", "a fejfájásod mögött más is van", "haragszol a Wizzair-re"... a kötelező idő leteltével szó szerint kiugrottam a székből, "nem vagyok már kliens" felkiáltással. 
A közös megbeszélésen az egyik tanáromnál kivertem ezzel a biztosítékot. Annál, aki székely ember módjára kb három havonta mond egy mondatot, három körben "megkínált" a  gondolataival, először bepaszírozott a kliens szerepbe. Majd olyat mondott, amire nem számítottam egyáltalán,  egy lézersebész pontosságával, négyzetmilliméterre beletalált oda, ami még nagyon fáj, amire én ragtapaszt tettem, sőt még pillanatragasztóval odaragasztottam és vagy 24 öltéssel  magamra varrtam azt, hogy tuti takarjon. Azután közölte velem, hogy minősítettem a labortársam (ez nem igaz, véleményem volt, ami nem minősítés szerintem, és mások szerint sem), és ez miatt lövése nincs mi történt hármónk között.
Z. mondatain pörgök folyamatosan, néha olyan dühös vagyok rá, feneketlen a haragom irányába, jó, hogy nem találkozunk még egy ideig, mert vannak voltak pillanatok, amikor szerettem volna a torkára állni és ugrálni rajta egy kicsit. És nagy mákja, hogy szeretem és tisztelem :-)  Ennek ellenére nem tudom elengedni a szavai által kapott sérelmeimet: honnan vette a bátorságot magának, hogy beszóljon nekem? És kinek gondolta magát, hogy ezt megteheti; és kinek gondolt engem, hogy ezt eltűröm? Ha nem akartam kliens lenni, miért nem tartotta tiszteletben? Minek tépte le a sebemről a ragtapaszt? Ki kérte meg erre? Nem csapott még senki a kezére??? A nyolc napon túl gyógyuló lelki sebekért miért nem jár büntetés???? Közben pedig 100%-ig tudom, hogy remek szakember, ember csupa nagybetűvel,  nagyon szerethető, tele jó szándékkal, segítőkészséggel, hatalmas szíve van, jó a humora... Talán, beúszott neki egy régi emlék, vagy valaki, aki hasonlóan reagált, mint én (pl. nem akart kliens lenni) és ez aktivált nála valamit. Mindegy, akkor sem mentség... Egyszerre vagyok rá hihetetlenül mérges, és egyszerre fel tudom őt menteni minden szava alól.
Ahogy ezeket pörgettem magamban, és a böjti készülődésben többször beleolvastam Ravasz Dogmatikájába, arra jöttem rá, pontosan úgy lát engem Isten, ahogy én látom Z-t. Jól látja, hogy folyamatosan, akarva-akaratlanul megbántom Őt, hűtlen leszek... ennek ellenére nagyon szeret engem, elküldte Fiát, Aki meghalt értem, örök élettel ajándékozott meg,  sőt, hajszálaim számát is számon tartja, testem-lelkem megelégíti... Látja, hogy én is szeretem Őt, ragaszkodom Hozzá, függök Tőle... mégis kilépek a vele való szövetségből.
Akkor lesz igazán békességem ebben, ha el tudom engedni Z. szavait, ha nem szorongatom azokat, ha kárnak és szemétnek ítélem mindet, ha kérem Isten Szent Lelkét, hogy járjon át engem, mosson meg teljesen, tetőtől talpig. Ha, le tudom tenni a kereszthez a fájdalmaim, a régi sérelmeim, engedni, hogy Isten  bekösse, meggyógyítsa azt, ami fáj. Nincs más megoldás, csak Jézushoz menni, kérni, hogy teljes lényemet töltse el...
Olyan jó,  és felszabadító, hogy Isten egyszerre lát bűnösnek, és lát engem igaznak Krisztus érdeméért.
*Simul iustus et peccator (az ember egyszerre igaz és bűnös (Róma7)


1/31/2014

Ki kicsoda?

Ismerjük meg egymást! játék indult a mi kis virtuális világunkban :-) Engem Palkó hívott meg, ezek a játék szabályai: 
1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.  
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.  
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba. 
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.

A 7 dolog rólam: 
1.) Ha virág lennék, boglárka lennék: egyszerű lány vagyok, nem szeretem a feltűnést, és kevesen ismernek, ahogy a boglárkát sem sokan ismerik igazán. Szépen mutat magában is, csokorban is... de az igazi az, ha egy kis eukaliptusszal tűzik vizes bázisba. Én is ilyen vagyok, igazi csapatjátékos :-)
2.) Nagyon szeretek utazni...bárhova, bármivel. A megérkezés is fontos, de az útonlevés ad igazi örömet számomra.
3.) Szeretek beszélgetni, csacsogni, beszélni, csevegni, csajosan átdumálni egy fél éjszakát... egyre inkább megtanulok hallgatni is :-)
4.) Hiányzik a zene és a tánc. Kaptam egy gitárt kölcsönbe, minden este gyakorolok lelkesen. Vasárnaptól újra kórusba járok majd.
5.) Könnyen kapcsolódok emberekhez, kortól, nemtől függetlenül. Hiába tudom, ezen én is meglepődöm :-)
6.) Élvezem a tanulást, ez az egyetem maga a lubickolás számomra. Szemléletváltás a javából. Átformált teljesen. 
7.) Református vagyok, 16,5 éves voltam, amikor az Úr Jézus rám talált. Azóta Vele járok, igyekszem Vele kezdeni és zárni minden napot. Törekszem a szeretetre, nem mindig sikerül.
 
Én nem "pécéztem" ki senkit, mert még a blogolás elején két dolgot fogadtam meg: senkit  nem hozok kínos helyzetbe azzal, hogy vissza kelljen utasítania egy hasonló játékot, vagy ne találjon néhány olyan embert, aki szívesen játszana vele; a másik pedig az volt, hogy rendszeres olvasókért, kommentekért nem fogok nyereményt sorsolni! Viszont tényleg szívesen megtudnék rólatok többet, ha valaki szívesen írna magáról 7 dolgot, bátran tegye meg, és ha kedve van, adja tovább a stafétát :)

Palkó, köszönöm a meghívást :-)

12/21/2013

A galamb papné

 20:15, Szerda (december 25.), m1
magyar tévéfilm, 105 perc, 2013 (12)

A gáti református pap, Pap Énók házasodik. Eljegyezte a méltóságos kisasszonyt, malomszegi és zádori Zádor Icát. A húsvéti "papnéválasztó bálon" Énók harmincöt gáti lány közül választhatott volna magának feleséget, de ő a harminchatodikat, Icát, a pesti kisasszonyt kérte meg. Énók paraszti származású, tanulással küzdötte fel magát a vidéki értelmiségi középosztályba. Ica - egy tönkrement nemesi család sarja, - Budapestről érkezik a rangon aluli házasságba, de Énók hivatali emelkedése visszajuttathatja a család lecsúszása miatt elvesztett, magasabb társadalmi körökbe. Szerelemből házasodtak ugyan, de mindkettőjüket érdek és elvárás is vezérelte e döntésükben. Ica eleven, igazi nagyvilági nő, elégedetlen, unatkozik, visszavágyik a pesti életbe, társaságba. Különös szórakozásra talál: hol öleli, hol gyötri urát. Énók fülig szerelmes, mindent eltűr, cserébe boldogan fogadja a jutalmul kapott csókokat. Kettejük édes cívódása azonban csak addig tét nélküli, míg vissza nem tér a faluba a fiatal, szoknyavadász földbirtokos, Thorsa Ábris...
 
A Csillaghegyi református Gyülekezet tagjai statisztáltak a filmben, képekért katt ide :-)
Kép és szöveg a port.hu-ról-ról

12/20/2013

Minden időben

Betér hozzád, megáld
(312. dicséret)

12/05/2013

Reménység

K.: Miféle vigasztalásod van abból, hogy Krisztus visszajön ítélni élőket és holtakat?
F.: Az, hogy minden háborúságomban és üldöztetésemben fölemelt fővel várom őt az égből ítélő bírámul, aki előbb érettem Isten ítélőszéke elé állott, és rólam minden kárhoztatást elvett, hogy ő mind a maga ellenségeit, mind az enyémeket örök kárhozatra veti: engem pedig minden választottjával együtt a mennyei örömbe és dicsőségbe önmagához átvisz.
(HK 52.kf)
Milyen reménységgel várjuk Jézus visszajövetelét?
Jézus személyében van a vigasztalás, a hívők felismerik Benne a töviskoronás Királyt, az átszegzett kezű Isten Fiát, Aki minden kárhoztatást elvett rólam, amikor Ő érettem odaállt az Atya ítélőszéke elé, Azt akivel minden nap beszélek, akivel élő kapcsolatom van, Akiben el van rejtve az én életem. Okunk nincs a félelemre, mert védőnket és kezesünket látjuk Jézus Krisztusban. "Legyetek készen ti is."

11/18/2013

Elgondolkodtató

Tegnap délután és este Drégelypalánkon voltam, egy kis csapattal, akik hetente járnak a helyi cigányokhoz hirdetni az evangéliumot. Még dolgozik bennem az élmény, nem tudok róla írni...

Ha a világ lakosságát az arányok megtartásával kivetítenénk egy 100 fős falura, akkor az így alakulna, a lakosok közül:
  
  57 ázsiai lenne,
  21 európai,
  14 amerikai (észak és dél)
  8 afrikai
  
  52 nő lenne,
  48 férfi
  
  70 színes bőrű lenne,
  30 fehér
  
  70 nem keresztény, és
  30 keresztény lenne
  
  89 heteroszexuális lenne
  11 homoszexuális lenne
  
  a világ vagyonának 59 %-át 6-an birtokolnak, mind a hatan az egyesült államokban élnének
  
  80-an élnének létminimum alatt
  70-en nem tudnának olvasni
  50-en éheznének
  1 haldokolna; 1 újszülött lenne
  1 (igen, csak egy!) rendelkezne felsőfokú végzettséggel
  1-nek lenne számítógépe
   
Ha ma reggel egészségesen ébredtél, akkor áldottabb vagy, mint az az egymillió ember, akik nem élik túl ezt a hetet!
  
Ha sohasem élted át a háború borzalmat, a fogság magányát, a kínzás, fájdalmat, vagy az éhezés reménytelenséget akkor boldogabb vagy, mint 500 millió ember a világon!
  
Ha templomba járhatsz anélkül, hogy ezért üldöznek, zaklatnak, letartóztatnak, megkínoznak, vagy kivégeznek, akkor áldottabb vagy, mint 3 milliárd ember a világon!
  
Ha van otthon ennivalód, több váltás ruhád, tető a fejed fölött, és egy ágyad, akkor gazdagabb vagy, mint az emberek 75 %-a a világon!
  
Ha van bankszámlád, pénz a zsebedben, és több tányér közül választhatsz, ha otthon ebédelsz, akkor a világ leggazdagabb 8 %-nak a része vagy!
  
Ha a szüleid élnek és meg nem váltak el, akkor ritka szerencsés vagy, mert ez nagyon keveseknek adatik meg!
  
Ha elolvastad ezt a levelet, akkor kétszeresen is boldog lehetsz: egyrészt, mert valaki gondolt Rád, amikor elküldte ezt a levelet, másrészt, mert 2 milliárd ember a világon egyáltalán nem tud olvasni.

10/31/2013

Sola*

A mai reformáció ünnepe alkalmából mindenki, aki erre emlékezni akar, lecseréli a profilképét Kálvinéra. De lehet más reformátor is. Én ide a kedvencemet hoztam, Lorántffy Zsuzsannát, mert ő igazán sokat tett a magyarországi és erdélyi református egyházért. Nekem ő a példaképem. A borítókép pedig Sárospatak, az ő vára.
Lehet, hogy sokaknak bohóckodásnak tűnik ez a profilkép csere, de akinek nem csak református ismerőse van, (márpedig...) annak ez elég erős bizonyságtétel lehet mások felé. Én komolyan sokkoltam a környezetem Kálvin János képével profilképként, és ez fontos, hogy nem halloween tököt rakok ki, hanem a reformációra hívom fel a figyelmet. Az eszköz újszerű, de hatásos...

10/18/2013

Vasárnapi piknik

Most olvastam ezt a cikket. Örömmel töltött el :-)
Hétvégére tökéletes kuglóf?

Hozzávalók:
20 dkg finom liszt
20 dkg porcukor
1/2 zacskó sütőpor
4 tojás
1 dl olaj
1 dl tej
kb 1 evőkanál keserű kakaó
liszt, vaj a forma kikenéséhez

A lisztet összekeverem a sütőporral.
A tojásokat ketté választom és a sárgáját elkeverem a porcukorral, miután elkevertem hozzáadom a tejet, olajat fél decinként felváltva ,utána hozzáadom a sütőporos-lisztet szépen csomómentes elkeverem. Én habverővel szoktam, úgy a leggyorsabb.
A tojásfehérjét habbá verem és hozzá adom óvatosan ehhez a lisztes tejes-olajos keverékhez.
Kivajazom, lisztezem a formát és a tészta egy részét beletöltöm a formákba. A maradékhoz hozzákeverem a kakaóport és azt is belekanalazom a formába. A minikuglóf formáknál csak a 3/4-ig kell tölteni, mert szépen megemelkednek még.
Légkeveréses üzemmódban 150 fokon 35-40 percig sütöttem. Ha nagy kuglóf formát használunk, akkor kicsit tovább kell sütni, Tűpróbával ellenőrzőm, hogy megsült e.

5/28/2013

4/02/2013

Ígérem és fogadom

Kisfiúnak keresztelői ajándékot adni nem egyszerű... sokáig gondolkodtam, mit lehet adni, ami személyes is, értékes is, maradandó is.... Nagyon szeretem Zelnice füzeteit, báránykáit, aprólékos munkáit... így őt kértem meg, hogy az ajándék Bibliát  tegye személyessé. Az első oldalra a 23. Zsoltár válogatott verseit írtam. Szerintem profi kis ajándék lett belőle. Elkészült a fehér kardigán és egy kiscipőcske is, ezekről képet nem készítettem, de mindenkinek tetszett benne az amúgy is cuki Áron :-)
 
Én egyet értek a gyerekkeresztséggel,  a keresztségnek alapvetően két tanítása van: a szülők a gyülekezet előtt kijelentik, a gyermek Isten tulajdona, az Ő dicsőségére nevelik, minden tudást átadnak neki (Bibliai történet, imádság, ének, hitvallás...) amit ők maguk is tudnak. A másik pedig az, hogy minden ember bűnösen születik, szüksége van Jézus Krisztus engesztelő áldozatára. 
A Heidelbergi Káté szépen összefoglalja: 69. Mimódon emlékeztet és biztat téged a szent keresztség afelől, hogy Krisztusnak a keresztfán való egyetlenegy áldozata javadra szolgál?
Oly módon, hogy a vízzel való külső megmosást maga Krisztus szerzette és egyben azt ígérte, hogy az Ő vére és Lelke az én lelkem tisztátalanságát, azaz minden bűnömet olyan bizonyosan elmossa, amilyen bizonyosan megmosattam külsőképpen a vízzel, amely a test tisztátalanságát szokta elmosni. Csiha Kálmán bácsi remek magyarázatot írt a heidelbergi Kátéról a konformandusainak, aminél tisztább tanítást még nem olvastam, érdemes elolvasni a tanításait. (A kérdés-felelet Csiha püspök írásában más szövegezésű, talán mert az erdélyiek más kiadású kátét használnak.)

3/27/2013

Bizonyságok*

Húsvét, a legbonyolultabb keresztyén ünnep, a gyerekek mégis értik. Egy 2. osztályos református hittancsoport húsvétja egyedülálló képekkel, gondolatokkal. Nézzétek meg, pár perc, megéri!

Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. (Lukács 24, 48)

2/18/2013

Mégis*



Példakép.  
* Íróasztalán ott volt ez az 5 betű. Minden sorában arról tett bizonyságot, csaj Jézustól tudjuk: mit jelent igazán szeretni. Addig is szerettek az emberek és nélküle is szeretnek ma is, de mindig csak megokolva: szeretlek, mert… mindig csak kiméricskélve: szeretlek addig..., amíg… De Jézus óta lehet próbálgatni azt az egészen másféle szeretetet, amivel Ő szeretett itt ezen a földön: a MÉGIS-szeretetet. Szeretlek mégis! Szeretem őt annak ellenére, hogy a másik nem szeretetre méltó, annak ellenére, hogy nem viszonozza a szeretetet – sőt!
Bandi bácsiról itt olvashattok bővebben