Változás, tervek

Már elég régóta motoszkál bennem, hogy munkahelyet szeretnék váltani. Nem gőzerővel, de kerestem a lehetőségeket. És ahogy ez lenni szokott, akkor hallottam egy nekem tetsző állásról, amikor épp nem kerestem. December közepén a villamoson összefutottam valakivel, aki egyik iskolában napközis, ahol én hittant tanítottam. Ő szólt, hogy van náluk üresedés, jelentkezzek hozzájuk. Jól ismerem az igazgatónőt, jóban vagyok néhány ott dolgozó pedagógussal is, így esett, hogy december 30.-án voltam állásinterjún. 

Január elején felmondtam az irodában, február 2.-án kezdek a suliban, mint napközis tanító néni. Sűrű, de izgalmas időszak elé nézek, vissza kell rázódni a gyerekek közé (úgy készülök, mint aki még sosem tanított, pedig de :D), ha hittan órát is tartok, akkor tanmenetet is kell írnom, és persze óravázlatokat...

Most kezdődik a családterápia izgalmas része, februártól lehet menni megfigyelőnek, azaz hogyan zajlik élőben egy családterápiás segítő kapcsolat. Júniusban lesz egy komolyabb vizsga a 200 óra alaptanfolyamból, az órai vázlataim már kb 70 gépelt oldalt tesznek ki, és csak a képzés felénél járunk.

Ha vége lesz a tanévnek, rögtön kezdődik a mozgásterápiás tanfolyam, mert a suliban arra is szüskégem lesz. Baromira izgalmas, hogyan fejleszthető az olvasás, és az írás a mozgással. Mostanában elég sok ilyen cikket olvasok a neten.

Mindeközben nagyon szeretnék segítő beszélgetéshez klienst (és helyet) találni, mert az nagy szerelem. Tavaly június óta nincs kliensem, és ez most nagyon hiányzik. Persze megvan a csoportom, akiket nagyon szeretek, de nagyon más csoporttal dolgozni.

Ígéret, leves

Mai ígéret: Jó földre visz be most téged Istened, az Úr: folyóvizek és mélyből fakadó források földjére. (5Móz 8,7) Legyen így :)

Pikáns édes-savanyú leves ebédre. A recept Norvégiából van, ahol most épp havazik, nálunk szinte tavasz van, de sebaj, van rénszarvasos tálkám :) 

Recept a Troll a konyhámban blogról

Államvizsga, fog, ekcéma

Szerdán végleg befejeztem a tanumányaimat a mentál szakon :) Végiggondoltam ezt a közel 2,5 évet, és nagyon megdöbbentem, mert ebben az idősazkban csupa meghatározó dolog történt velem. A képzést 2012 nyarán kezdtem a 150 óra önismerettel (ez a diploma feltétele). Azzal, aki tartotta a csoportot, nem jöttünk ki, és most ősszel tudtam meg, hogy a saját maga bevallása szerint borderline személyiségzavara van. Azon a nyáron az anyukám haldoklott, majd meghalt,  és ez a pszichológus nő a szexuális életemmel vegzált, (egyébként mindenkit!) és finoman közölte velem, hogy az egészéges személyiségű embereknek nincs szükésgük a vallásra. Nem hittem volna, hogy egy keresztény országban fognak üldözni a hitemért. Akkor értettem meg a zsidókat, mit jelent nekik egy-egy antiszemita megjegyzés, milyen indulatokat vált ki belőlük, hogy az identitásuk forrását kérdőjelezik meg. A képzés alatt minden félévben költöztem, többek között mert megértettem sokmindent, amit aztán aprópénzre váltottam a hétköznapokban. Megértettem azt is, hogy  a  jelenlegi munkahelyemet ott kell hagyjam, mert a túlterheltség-kiégés-depresszió-idegi kimerülés minden fázisát végigjártam már, és látom a kollégáim is, és ahogy hallom a beszélgetéseiket, ők is hasonló helyzetben vannak. A szakdolgozatomat a munkahelyi stressz csúcsán, egy költözés, és egy albérlőváltás közben írtam meg. Olyan is lett. A konzulensem és az opponensem is nagyon kedvesek voltak, nem voltak szigorúak, mindketten 4-est adtak rá (én max elégségest adtam volna magamnak).

Hétfőtől fájt a bal alsó 6-os fogam (cataflammal mentem államvizsgázni). Életem első foghúzása lett a vége :( Mondtam is a dokinak, nagyon félek, ez életem első foghúzása! Mire ő: örülök, hogy együtt élhetjük ezt át. Nekem az a 1,5 óra, amit a fogorvosi székben ültem, kevésbé okozott örömöt. Két félelmetes mondat is elhangzott a foghúzás alatt: "meg akarom menteni az ötösét is", azt hittem ez után már semmi nem jöhet, de igen :( "nem akarom átvágni az állkapcsát". Na, ekkor örültem, hogy nem mentem el valamelyik állami szájsebészetre, azt hiszem ott nem küzdött volna ennyit értem egyetlen doki sem. Annyira be voltam parázva, hogy a doki egyszer meg is kérdezte jól vagyok-e, azt hitte elájultam.

Ekcémás lett a bőröm, nyár végén-ősszel kezdődött. Bőrgyógyászhoz nem tudtam még eljutni, biztosan azért, mert még nem olyan csúnya az arcom.  Akinek már húzták a fogát az tudja, hogy 2-3 napig nem szabad tejterméket enni, és ez alatt a 2 nap alatt eltűnt az ekcémám. Egyébként nem szoktam sok tejterméket enni, pl. sosem iszom tejet/kakót, nem szeretem az ízét, a kávémba teszek max 1 dl-t. Szóval ki kell iktassam a tejtermékeket az étrendemből. Nem lesz nagy érvágás, a joghurt fog hiányozni, de azt sem ettem minden nap...

És tóvá lesz a délibáb*

Olyan sokáig nem értettem ezt az Igét. Akárhányszor olvastam Ézsaiás könyvét, nagyon sokszor megálltam ennél a résznél, szépnek tartottam, gyönyörű metafórának, de a szívemig nem ért el ez a néhány szó. Hiába tudtam, hogy Istennek hatalma van mindenre, az ígéreteinek, a kijelentéseinek a megvalósítására, még akkor is, ha azok lehetetlennek látszanak, vagy a sok várakozástól már szinte megbénultam. Csak az járt a fejemben, Uram, az én délibábommal mi lesz?

Hosszú idő volt, amíg elérkezett hozzám ennek a néhány szónak az egyik üzenete. Nem az az igazán fontos, ami történik velem, hanem az, hogy ami körülöttem történik hogyan hat rám. Úgy tűnik, hogy a délibáb tóvá akar válni...

*Ézs 35,7a

Változás

Változás előtt állok. Én szerettem volna ezt a változást, tehát örülök nagyon. Még nem tudok róla beszélni, mert friss a dolog. Majd ha csitulnak körülöttem a hullámok, akkor megosztom veletek azt, ami megosztható.

Addig hoztam egy filmet, amit Csillagos ajánlott, és mert annyira szép, hogy sajnálnám magamnak megtartani.
Rory Jansen (Bradley Cooper) élete első kötetének kiadása rendkívüli esemény, ami az irodalmi életben és az átlagolvasók körében is nagy visszhangot kelt. Az utca embere is odavan a könyvért, a kritikusok is ódákat zengnek róla: a regény a könyvkluboktól kezdve a reptereken át a főiskolai kampuszokig mindenhol hódít. Friss hangjával és időtlennek tetsző bölcsességével Rory hamar az irodalmi élet egyik sztárjává válik. A karizmatikus, tehetséges, intelligens és fiatal szerzőnek mintha mindene meglenne: a siker mellett gyönyörű feleség (Zoë Saldana) várja otthon, a világ a lábai előtt hever - és mindezt pusztán a szavainak köszönheti. De kinek is a szavai ezek? És pontosan ki is írta a hírnevet hozó történetet? A sikerben fürdő Rory-t egy nap felkeresi egy rejtélyes öregember (Jeremy Irons), aki azzal a döbbenetes állítással szembesíti, hogy valójában ő a könyv szerzője. A férfi mesélni kezd fiatal korának gyönyörű, ám tragikus emlékeiről, amelyek ihletésére papírra vetette a történetet. A találkozás hatására Rory kénytelen számot vetni a kreativitás és az ambíció kérdéseivel, és elgondolkodni azon, hogy a sikere mögött álló döntés kapcsán vajon mennyire tiszta a lelkiismerete. (port.hu)

A teljes filmért kattints ide!

Pista bácsi

Sokmindent tőlük tanultam meg, a legnagyobb leckét az elfogadó és számon tartó, de nem számon kérő szeretetből kaptam Tőlük. Ha Pista bácsira gondolok, mindig eszembe jut a felesége Ilonka néni is, aki olyan rendet tartott a to-n, hogy nyomába nem ért eddig egy to-s kisasszony sem, pedig rajta kívül néggyel is volt dolgom. A másik ami eszembe jut velük kapcsolatban az, hogy az államvizsga után 13 évvel is tudták a nevem, sőt még azt is, kik voltak az évfolyamtársaim! Nekem ez a személyes törődés nagyon-nagyon sokat jelent. Tőlük tanultam meg, hogy tudjam a nevét azoknak, akik körülöttem vannak. Ezen sokan meglepődnek, nekem pedig "alap". 
Kavarognak az emlékek bennem. Például az 1. főiskolai napon azzal nyitott, hogy ez egy nagyon kemény képzés, még a felesége is abbahagyta, mert nem tudott felkészülni a vizsgákra. Egymásra néztünk: mi van?! Akkor még nem tudtuk, hogy Pista bácsinak arany szíve van, de minden félévben mindent kellett tudni nála. Ültünk a bőrfotelekben az irodájában, és random-szerűen kérdezett mindenfélét. Ha nem találta elégnek az előttem ülő feleletét, akkor csak ennyit mondott "Zsuzsa, mivel tudná kiegészíteni ezt a feleletet?" Nála tanultam meg vizsgázni, és azt, hogy jó számot adni a tudásomról. Nagyon szigorú volt, és elmondhatatlanul igazságos.

Remek pedagógus volt, ha látta, hogy fáradunk az óráin, nem bírjuk már a Jéhu féle vérfürdőt, vagy sok az Ordo salutisból, akkor csak ennyit mondott: "Na, akkor egy szép éneket...". Egyik tavaszi szemeszterben tanultuk meg két ószövetségi óra között a 344. dicséretet. Ezzel szerette volna vitalizálni a társaságot, és gyakorlatilag senki nem ismerte. Nagy méltatlankodások közepette megtanította nekünk, azóta ez az egyik kedvenc dicséretem. Királyi zászlók lobognak, Fénylik titka keresztfának; Az élet ottan halni tért, Holtával nyervén drága bért.

Szerettem a 2. körben bemenni vizsgázni, jobb rajta túl lenni alapon. Emlékszem az egyik vizsgaidőszakban, amikor én már kijöttem tőle, állt a galérián és piros fejjel kiabált, hogy menjenek már hozzá vizsgázni... Sok bátorságot kellett összeszedni ahhoz, hogy bemerészkedjen az ember :)

Az államvizsgán is lasszózni kellett a vizsgázókat, így kerültem be az 1. fordulóba.  Akik előttem feleltek, nem brillíroztak, elkezdett gyöngyözni a homloka a tanároknak. Majd jöttem én (kihúztam az egyetlen tételt, aminek nem tudtam az Úsz-i részét: Pál apostol lelkigondozói munkássága). Leültem elé, és remegve kezdtem el a feleletem. Majd amikor belelendültem, felállt, és mielőtt kiment pihenni, csak ennyit mondott, "Zsuzsa, ezt maga 6-osra tudja".
9 nap múlva államvizsgázok a mentálon. Nem kellene, de parázok. Tegnap arra gondoltam, hogy ha Pista bácsinál sorozatosan jelesre vizsgáztam, akkor mitől félek? Drága Pista bácsi köszönöm, hogy a szavad sok év után is erősít, bíztat és bátorít. Pista bácsi Isten veled, sosem feledünk!

Ilonka néni és Pista bácsi, 2012-ben (fotó a főiskola facebook-os csoportjából, Szikszai Marika képe)