Az élet fonala

A szakdolgozatom témája: a kemoterápián átesetteknek kötünk és horgolunk természetes anyagból világos sapkákat, amiket a Péterfy Sándor Kórházba viszünk be. Aki szeretne ebben a jótékonykodásban részt venni, sapkát kötni, kérem jelezze kommentben, vagy írjon nekem üzenetet. Van csoportunk, csak ismerősöket tudok oda felvetetni, ha szeretnél csatlakozni, kérlek jelölj ismerősnek. Ha csak kötni/horgolni szeretnél, a kész sapkákat leadhatod a Barkában is és a Gombolydában is.
A Kemó sapka közös kötés csoporttagjainak csoportot szervezünk Az élet fonala címmel, ami lehetőséget nyújt beszélgetésre, közösségépítésre, a belső lehetőségek kibontására.
A csoport felépítése: 10 óra, 5 nap, hetente egy alkalommal 2*45 perc
Időtartam: 2014. nyara
június 16., június 23., június 30.
július 7., július 14.
Időpont: 18.00-19.30
A csoport helyszíne: A Fasori Református Gyülekezet Dobos Károly terme,
1071 Budapest Városligeti fasor 7. (Lövölde térhez közel)
Részvételi díj: nincs, aktív részvételt kérünk a csoporttagoktól
Minden kérdésre szívesen válaszolok:-)
https://www.facebook.com/groups/287631358071958/

Köt a vérem

A napokban fogalmazódott meg bennem: mitől vagyok én ennyire kemény és csökönyös? Nem tartom magam rugalmatlannak, könnyen alkalmazkodom helyzetekhez, emberekhez, szívesen kipróbálok új dolgokat, szeretek utazni.... közben pedig körömszakadtáig ragaszkodok elképzelésekhez, elvekhez... A választ ma olvastam, itt olvasható a cikk.

Apai felmenőim Bocskai hajdúiként kerültek Hajdúnánásra. Négyszáz év alatt sem kopott el a véremből a székely virtus. Sosem voltam még a Székelyföldön, mindenképpen el kell mennem oda...

Tenger

kéket, jeges koktélt, rendbenvanavilág érzést...

 zenéért katt ide

Nagyanyám

 

 Két legkisebb gyermekével, Anyukámmal és Irma nénivel, Körösszakálban 1957 nyara lehetett

Én azt hittem, a tányérok csengve énekelnek
körülötte,
megszólította a vasaló s a kimosott ruha,
lobogtak a tiszta ingek, felszálltak könnyen,
vele együtt ő is,
bólogattak a bolygók,
szép volt, szerették a tárgyak,
körülölelte a víz, az ég;
csak akkor volt szomorú,
ha üresen körülzárta a konyha;
az abrosz kockái határolták napjait,
ellenségesen sorakoztak a polcon
az üres lábosok, üvegek;
csöndben elmosogatott,
s a tiszta tányérokkal
leborította fájdalmait.

Két összeborított tányér közé
egész élete belefért.
(Hervay Gizella: Nagyanyám)

Szubjektív

Picasso és Dali
 
Minden csak látásmód kérdése és a világ rögtön ezerformájú lesz :-)

Minta

Barátnőm óvodás kislánya Disney-hercegnő rajongó.  Ahogy  néztük a meséket, arra jöttem rá, mindegyik hercegnő anya nélkül nőtt fel... Hamupipőke és Hófehérke szülei már nem élnek, gonosz mostohájuk van; Ariel-t, Belle-t, Jázmin-t egyedül neveli az apja; a Disney mese szerint Csipkerózsikát  szülei elküldik otthonról, és három tündér neveli.
Szerintetek miért van ez? Mit gondoltok, mit akarnak ezzel a meseírók üzenni? Azt, hogy egy egy kislány,  szerető anya nélkül is kedves, bájos nagylány lesz, aki sikeresen megküzd az élet kihívásaival egyedül, anyai minta nélkül? Akinek sosem volt édesanyja, senki nem gondoskodott róla, mégis  gondoskodó (Hófehérke), szorgalmas (Hamupipőke), művelt és olvasott (Belle),  életeket mentő (Ariel) lesz?

Mersz-e a holnapba nézni?

Csodálom Jézus Krisztust, ahogyan a földre jön, és saját kezébe veszi a dolgokat. Nem mást küld, hogy Ő fáradt cinizmussal a mennyei trónusán ülve szemlélje és kommentálja az emberiség vergődését. Ő közénk jött, és szembe ment az akkori világ sodrásával, az erőszakos, kapzsi, lusta, élvhajhász semmittevéssel.
Utat keres, építkezik, társakat gyűjt, megtanítja őket csendben lenni, befelé fordulva imádkozni, felfedezni a mennyei Atya vágyaink által szívünkbe írt álmait. Naponta útra kel, bejárja a szülőföldjét, bátran nyíltan szóba áll az emberekkel, meghallgatja őket, vigasztal, bátorít, segít. Egyetlen kérdés, egyetlen gond se jelent számára akadályt, lendületesen vállalja azokat és megoldja. Keresztelő Szent János lefejezése, egy-egy kudarc nem bénítja le, nem ül félre duzzogva, hanem kitartó szívóssággal megy a szeretet útján előre. Nem gyűjt kincseket, vagyont, nem áll be egyetlen politikai irányzatba sem, szabadon száll, hiszi, hogy jósága, szeretete az egész világot megmozgatja. Egyszóval Jézus él, alkot és szeret, megy előre! Már önmagában ezért a tevékeny, lendületes életéért, én Jézus Krisztus mellé állok.
Olyan döbbenetes látni, hogy sok-sok ember csak a saját pitiáner szórakozásáért mozdul meg. Csak korlátolt létének a fenntartását vállalja, önmagáért él, és nagyon sokan még azt is csak ímmel-ámmal teszik... Annyira szeretném ezeket az embereket felrázni, rádöbbenteni arra, hogy drága, egyetlen életüket pocsékolják el. Hogy lehetne az embereket a félénk, helyben tipegő, önzés burkában besavanyodott életükből kimozdítani? Felszabadítani a szeretet, az alkotás, a valós létezés csodálatos szép világára? Hogy tudnám elmondani érthetően, megmutatni azt a tiszta örömet, melyet a szeretet útján, botladozva is, de elinduló ember megtapasztalhat?
Lehet, hogy izgalmas egy számítógép előtt ülve vezetni egy autót, szimulált hajtűkanyarokat bevenni, de mennyivel izgalmasabb  becsületes munkád gyümölcseként megvásárolt autódat vezetve családodnak megmutatni gyermekkorod szép, mesés tájait. Lehet bekeseredve, szárnyszegetten reménytelenségbe ostorozni ezt a világot, de mennyivel jobb leülni és megfogalmazni egy verset, egy gondolatot, mely mint egy langyos szellő belekapaszkodik embertársad csüggedten logó vitorlájába, és elindítja őt a reális létezés hatalmas óceánján.
Jó dolog megérezni a kis magban feszülő élni akarást és azt szelíden jó földbe tenni, a szerető szolgálat alázatával öntözgetni. Jó dolog meghallani egy kisgyermek ki sem mondott panaszát és egy otthon, intézményecske létrehozásával, óvodával, gyermekvédelmi központtal válaszolni a kibontakozás utáni néma vágyra. Jó dolog mint egy láthatatlan angyal e világon keresztül suhanni, itt ott csendesen megállva, az életet szolgálni, szeretni az alkotás Istenét. Nagyon jó dolog élni és alkotni! Ha az Isten maga mondaná, hogy nincs túlvilág, és nem tartják számon a szeretetből adott pohár vizet, a jó szót, a lehajló gyöngédséget, a másokért végzett munkát, én akkor is ezen az úton mennék tovább, mert jó dolog a létezés örömét megosztani embertársaiddal. Jó dolog a kis homokból várat építeni, a téglából templomot az Istennek, otthont az embereknek. Jó dolog a földet feltörni, és tarka virágot, hatalmas fákat ültetni csak úgy, hogy legyenek, hogy létükkel tanúskodjanak az élet, a kibontakozás, a folyamatosan mozgásban lévő Isten irántunk való végtelen szeretetéről.
Megéri? Építed, szépíted a világot, és észre se veszed: magadat építed, bontakoztatod ki, minden egyes kapavágás nemcsak a földet teszi lakhatóbbá, hanem magadat is. Mindennapjaid szeretetének tüzében kiégő tégláidból nemcsak kint a világban épül ház, otthon a családodnak, hanem belülről építkezve megszületik benned, a családjáért felelős felnőtt, az apa, ki életet ad. Csodálatos életet adni, gyermeket szülni, és azt becsülettel, türelemmel az öntudatra ébredésig felnevelni, majd imádságos szeretettel az útját mindvégig egyengetni, és öreg fejjel az általad ásott kútból felbuggyanó tiszta vízben megmosakodni.
Te ástad a kutat, de annak életet adó tiszta vizét nem te teremtetted, általad születik valami, ami nem te vagy, mely életet ad sokaknak, s melynek tükrében megláthatod végre te is az igazi, szép arcodat. Persze, hogy megéri a teremtő Istennek társává válva magadat e világban kiteljesíteni. Semmiből a végtelen létbe felnőni, úgy lenni hatalmas fává, hogy forró nyarakban érett magvaid ezreiben, erdővé válsz.
Minden egyes perc, óra mit Isten jóságosan neked adott, s melyet te jó szándékú munkával, alkotással nem kamatoztatsz, melyet a semmittevés, az önsajnálat, a meddő poénkodás, a helyben topogás céltalan kocsonyájában töltesz, elvesztett, soha vissza nem térő lehetőség. Tiszta szívemből sajnállak téged, ki évekig célozgatsz, de nem mered meghúzni a ravaszt. Igen sajnállak téged, ki olyan szellemi, lelki, anyagi erőket gyűjtesz, melyekből nem épül vers, szerelem, ház, haza, melyek csak poros raktárrá teszik életed, s téged értelmetlen limlomjaid őrzőjévé, egy karikás szemű, betörőktől rettegő éjjeliőrré.
Mi vagy te?
Egy szárnyatlan sas, a porban kapirgáló tyúkok között? Nem haragszom rád, csak szánlak, mint azt a vándort, ki balgán megáll és tikkadtan szomjazik az életadó kút mellett. Izgalmas, érdekes az élet, és ne azért buggyanjon ki szívedből a dal, mert általa unatkozó emberek sztárja lehetsz, hanem csak azért mert jó énekelni, társa lenni a korán kelő pacsirtának, ki dalával ébreszti a hajnalt, és a vándort. Jó alkotni, a vásznon megragadni egy mozdulatot, egy csak általad megsejtett hajlatát a tájnak, és azt, amit csak te egyedül látsz, alkotó munkáddal alázatosan láthatóvá tenni az egész világnak.
A mozgásban lévő Istennek szolgája vagyok. És mint a gyermekkorod játékában a szaladó gyermek, szeretnélek életadó simogatással megérinteni, hogy életed legyen, és te is mozgásba lendülj, hogy merj magadba fordulva álmokat látni, és azokat társakat keresve bátran megvalósítani. Megtapasztalni azt, hogy milyen csodálatos társa lenni a világot, tiszta, szép vágyaid által beléd irt irányban tovább teremtő Istennek.
Krisztus Isten reális válasza volt az emberiség évezredes adventjére. Jézus léte örök válasz, nem csak a megannyi miértre, hogyanra, hanem a te alapvető örök kérdéseire is. Az élő hit, az erőt adó remény válságban van, és persze ez újabb és újabb politikai, gazdasági kríziseket szül. Hogyan tovább? A kérdés az, hogy mersz-e magadba nézni, mered-e kimondani, megfogalmazni a végtelen utáni tiszta sóvárgásaidat? Mered-e félrelökni a kufár, csak a vagyonukat halmozni akaró kereskedők csillogó reklámjait, és kimondani mindazt miért érdemes élned, dolgoznod, meghalnod? Mered-e alázatos partnerségben Istennel tovább teremteni ezt a szép világot? Mersz a gondolkodó, kereső embertársaid sorába állni, hogy te is akár egyetlen dallammal gazdagabbá tedd magadat, és társaidat? Mersz a holnapba nézni, és talán milliók által, a csendes adventi imában kértekre, Isten simogató válasza lenni?
Karácsony után mersz szeretetből mások számára megtestesülni? Újból útra kelni? Mosolyogva az emberek kérdéseire, kéréseire, megnyugtató válasz lenni?
Egyetlen dolgot kívánok az új esztendőbe: Merj ezekre a kérdésekre bátran IGENT mondani.
Szeretettel,
Csaba testvér
2013. január 8.

D&G

Nagyon szeretem a reklámokat, mindegyiket örömmel nézem, vagy azért mert vicces, vagy azért mert aranyos kutyák vannak benne, vagy egyszerűen csak az ötlet tetszik...  Giampaolo Sgura képei számomra maga a katarzis, minden benne van, amiért rajongok :-)
Bianca Balti és Monica Bellucci eljátsszák a hagyományos matriarcha olasz családot a 2012 tavaszi  Dolce & Gabbana kampányában. Olaszosan nosztalgikus...

Még több kép  itt :-)

Helsinki felett az ég

Ma este értem haza Helsinkiből. Köszönöm a leveleket, a kommenteket...sajnos nem tudtam válaszolni rájuk, mert a barátnőmnek mobil netje van, ami legtöbbször nem működik :-(

Nehezen mentem el, anyukám kórházban volt még, utólag tudtam meg, hogy milyen komoly bajt sejtett a doktornő, de hála Istennek minden eredménye negatív lett,. Sajnos még nagyon gyenge, de minden eredménye jó, bizakodunk, imádkozom érte.

A repülőút oda felé hihetetlen izgalmas volt (a barátnőm 16 éve repül szerte és széjjel a nagyvilágban, de még ő is meglepődött :-):
- nem lehetett online becsekkolni (rendszerhiba miatt)

- indulás előtt egy finn nő kb 10 percig gyomrozott egy szomáliai ffit, hogy cseréljenek helyet

- a 2 órás út alatt sok légörvénybe keveredtünk, 3-ig számoltam, utána feladtam

- gyönyörű szivárványokat láttunk

- a naplemente a repülőből lenyűgöző

- valaki rágyújtott a fedélzeten, a pilóta hangosan kiszólt, hogy azonnal el kell oltani a cigit

- valaki rosszul lett a fedélzeten, a stewardessek csendesen stabilizálták a beteget

- kutyás biztonsági őrök vártak minket a reptéren
Sokat kirándultunk, mesébe illő a természet, a tenger, a szigetek, a hosszú skandináv éjszakák (éjfélkor még szinte nappali világos volt). A barátnőm gyerekei édesek és gyönyörűek,  sokat játszottunk, bohóckodtunk, zenét hallgattunk, mesefilmeket néztünk.... És persze éltük a mindennapokat: játszótereztünk, bevásároltunk,  voltunk 1 éves babát köszönteni, IKEÁztunk 2x is, találkoztunk kint élő magyarokkal...hamar elrepült a két hét :-)

 Seurosaari, este 8 óra körül

 Viharos szél esővel és 17 fokkal,szerencsére be tudtunk húzódni az Ursula Kávézóba

 Suomelinna, egyik kávézó terasza, kilátás a tengerre (a sirály elvitte Bori pirogját :-P)

 Suomelinna, minden nyaralásról kell legalább egy a giccs :-)

Játszóterzős 11 hónapos

Suomenlinna

A repülőút visszafelé is izgalmas volt:
- majdnem 40 perc késéssel indultunk

- gyönyörű szivárványokat láttunk
- igen hosszú légörvénybe keveredtünk
- szombat este nagy vihar volt Budapest felett, így kerülő úton jöttünk haza (hivatalosan 2 óra 20 perc az út, tavaly a  Malévval kevesebb, mint 2 óra alatt jártuk meg oda is és vissza is, idén a Blue1-nal kb 130 perc alatt értünk oda. A hazaút kb. 2,5 órásra sikeredett, plusz a késve indulás...azt hittem sosem érek vissza Budapestre :-))

Mindenhol jó, de legjobb itthon :-)

Cipelem

Vannak dolgok, amiket nem tudok letenni...állandóan kattogok rajuk, keresem az összefüggéseket, és az bővülő információkat állandóan csoportosítom, elemezgetem... gyakorlatilag nem szállok le a témáról, cipelem magammal mindenhova. 

Azt szeretem a kereskedelmi csatornák híradóiban, hogy csupa hülyeséget tartanak lényegesnek, mint például, "kismackók születtek Veresegyházon, teljesen váratlanul, mert  hivatalosan minden állat ivartalanítva kerülhet be a Medveparkba". A Medvepark vezetője elmondta, kb 3 hónapja megvannak a kicsinyek, de az anya annyira óvja őket,  hogy ha csak közelítenek az alomhoz, az anya rögtön támadni kezd. Aztán a gondolat, amin kattogtam, és a Medvepark hírei hirtelen összeértek a fejemben...hogy lehet az, hogy egy állat egészséges, tisztában van a határaival, leleményes, állhatatos, merész, bár természeténél fogva érdeklődő kitartó és erős, beleérző, gondoskodik a kicsinyeikről és társáról is. Az állatok a természetes ösztöneinket követik, amit mi manapság kezdünk elveszíteni!

Mi lányok, azt halljuk kislány korunk óta: legyünk kedvesek, fogadjunk szót, beszéljünk halkan, üljünk egyenesen, a véleményünket pedig jól tartsuk meg magunknak! A halvérűkszavú, egyszerű ruhába bújt, illedelmesen viselkedő lányokat tartják bájosnak,  akiknek semmiről nincs véleménye,  és mindenre kedvesen mosolyognak alighogy nem lóg a fejük és nem csorog a nyáluk. Akik hangosak, mernek kérdezni, valami mellett ki mernek állni, akik mernek a megszokottól eltérően gondolkodni, mernek kérdéseket feltenni, és tudnak érvelni is azok mellett, nős ők  a neveletlenek, nagyszájúak, elviselhetetlenek, nem alázatosak, szemtelenek, egy szóval a nem lelki emberek.... A divatos ruha, a csinos megjelenés az Ördög műve nem Biblikus... (Gondoltátok volna, hogy amíg nem tértem meg, majdnem derékig érő göndör-vörös hajam volt, és szolid smink nélkül utcára sem mentem?! Na, erről beszélek :-)) 

Hányszor, de hányszor hozzám vágták, hogy hirtelen vagyok, erős személyiségű, nem eléggé alázatos,  és mint ilyen, nem jó keresztyén! És persze kiszámíthatatlan, rapszodikus, hangulatember! Már megint mit találtál ki?! Miért nem tudod befogni azt a nagy szád?! És különben is nőből vagy, hallgass a neved! Nem értem, miért kell egy értelmes nőnek egy buta ffival szemben alulmaradnia egy vitában, csak azért mert nő? Miért kell egy nőnek többet bizonyítania a gyülekezetekben is? Persze tudom, nagyon nehéz azt a határvonalat megtalálni, amikor a szocializációra nevelés még nem öli meg a bennünk élő kreativitást és ezzel az életörömöt is. Szóval, figyelem a körülöttem élő nőket, lányokat...és nagyon nem tetszik amiket látok! Értem, hogy  a nőkre hatalmas nyomás nehezedik, hogy a reklámok sugallta nőideálnak még Szűz Mária sem felelne meg (legyen olyan alakja, mint egy playmate-nek; főzzön úgy, mint egy 5 csillagos Michlein chéf (pesze fillérekből); legyen olyan szerető, mint Micheil Wild; olyan fitt, mint Rubint Réka; szuper anya; lelkitárs; nem árt ha van hobbija (de ne kerüljön sokba); a barátnőivel ritkán  találkozzon mert apu nem szereti, ha nem vele foglalkoznak; legyen segítőkész és megértő, mint Teréz anya; és a nehéz napok alatt is legyen vidám, lévén van  neki ultravékony intim betét....)- ezért szorongunk, kompenzálunk és gyávaságból rossz döntéseket hozunk. Figyelem a nőket, és nem értem amit látok. Szabadok vagyunk a tanulásban, a párválasztásban, a politikai választásban, jogaink vannak már az óvodában, utazhatunk, zenélhetünk, táncolhatunk, szabadon alkothatunk... és  nem tudunk szárnyalni... És ilyenkor mindig a Nagymamámra gondolok, aki 1900-ban született, a 6 testvér közül ő volt a legnagyobb, 6 évet végzett el Nagyváradon a Református Líceumban, és amikor egy családi tragédia miatt 13 évesen árvaságra jutottak, a mostoha anyja férjhez adta 14 évesen,  szó szerint az első ffihoz, aki szembejött! És a Nagymama  szinte gyerekként (a faluban elsőnek :-)) nem volt hajlandó magázni az urát, 17 gyereket szült (ebből 10-et koporsóba tett), megélte Trianont (elszakadt a testvéreitől), átélt 2 világháborút egy Viharsaroki pici faluban, szüntelenül sóvároghatott az alföldi kis viskóban az erdélyi úrilánysága után... de nem panaszkodott, hanem erőt merített és minden gyerekét kitaníttatta, jó útravalóval engedte el. Látom, hogy a tanulás szeretete, a munka becsülete... minden unokatestvéremben benne van! Amikor a saját életemre nézek, arra gondolok, az ő vágyai (is) megvalósulnak, amikor én harmadjára beíratkozom az egyetemre szeptemberben, amikor színházba, moziba, étterembe megyek... és  amikor küzdök azért, hogy a nőket ne birtoktárgynak kezeljék jobban megbecsüljék és engedjék kibontakozni a tehetségüket, amiket ajándékba kaptak Istentől.

Vásárnap

Többen írtak Reménységfesztiválról, ami a múlt hétvégén volt. Kisebb csodaként éltem meg az összefogást, nagyon jó volt hallani az 1000 fős kórust, jó hangulatú, áldott 3 nap volt az. Viszont tegnap amikor a kispadon ülve  az udvaron hallgattam az prédikációt (nálunk van templomkert és van kihangosítás is) rámtört az otthon érzése. A záró éneknél már bizonyos voltam: nekem  fehér fal-fekete zsoltár (by Szabó Magda) kell ahhoz, hogy a lelkem megteljen azzal a földöntúli jóval, ami éltet a következő napokban.

Mindig csak olvasok a WAMPról, de még nem voltam. A facebook-on van egy ékszeres oldal, a meseszép és ötletes fölbevaló-nyaklánc-gyűrű kombók fotóit minden nap megcsodálom. A hét közepén az alkotó jelezte, hogy ott lesz a WAMP-on, nagyon szerettem volna vásárolni magamnak egy szép fülbevalót, golndoltam, élőben könyebb választani. A vásár elvileg 10-kor kezdődik, 10.20 körül értem oda, az árusok még csak akkor érkeztek, sétálgattam, meg is találtam az ékszeres standot, akkor kezdtek kipakolni. Igyekeztem felvenni velülk a kapcsolatot, az alkotó le sem sz@rt, a kisérője próbálta menteni a menthetőt. Láttam, még nem került vásári hangulatba, gondoltam adok még neki pár percet, modtam az eladónak, hogy a fülbevalók érdekelnek és később visszajövök. Kb fél órát nézelődtem, megnéztem a puffokat, a táskákat, mindenféle portékát...de fél óra után még mindig ugyanazt a 3 nyakláncot rendezgette és egyetlenegy fülbevalót sem pakolt ki :-( Eddig ez volt az indokom az sk dolgaimra: a bolti sohasem elég jó (lehet, hogy olcsóbb, de nem elég jó), most már ezen is változatnom kell, lehet, hogy nem olcsó, az is lehet, hogy nem bolti...de szó szerint megvehetetlen. Ezért csinálnom kell magamnak :-) Ha tudjátok hol lehet réz színű fülbevaló alapokat kapni, kérlek írjátok meg kommentben :-)

Ajándék, emlék, szezon

A héten levelet kaptam, ajándékok voltak benne: ez a mosogatórongy 

(szerintem olyan szép, sajnálnám elmosogatni, ezért poháralátétnek használom) és egy ilyen színű is  

(amit edényfogónak használok majd, mert ez is túlságosan szép). És volt még egy doboz kávés süti is a nagy borítékban. Annyira finom volt, hogy elmondani sem tudom, ha szeretnétek megsütni, a receptet itt találjátok!

A képeket Rita blogjáról vannak, mert nincs még mindig fényképezőgépem :-(

Tegnap a  fényképeimet rendezgettem, és ámuldozva néztem a képeimet. A 2-3 évvel ezelőtti nyaralás emlékei olyan távolinak tűnnek. Legkatartikusabb élményem Skagenben (Dánia legészakibb csücske)  volt, ahol a Balti-tenger és az Északi-tenger találkozik. Akkor és ott nagyon rádöbbentem Isten hatalmára és munkájára:

Nem bor, nem sör, még csak nem is pezsgő, mégis remek nyári alkoholos szomjoltó. Mi az? A cider az :-) A tavalyi nyár nagy felfedezése számomra a cider volt, Helsinkiben ittam először "szideri"t, az idei év nagy felfedezés pedig az, hogy ilyet itthon is lehet kapni :-P Angliában élő ex osztálytársnőm írta: "Tessék vele nagyon vigyázni, alattomos, könnyen az ember fejébe száll. Nálunk a Stronbow a legmenőbb, meg az az eredeti. Itt nagyon sok félét lehet kapni."

Legyen szép a hétvégétek, jó pihenést mindenkinek :-)

Hova tart a világ?

Ha egy hosszú hétvégére induló fiatalokból álló csoport nem tud időben elindulni (utcán ácsorgunk), mert egy valakire várunk több, mint fél órát, majd 3 autónyi ember kb 15 percet tökölt, amíg sikerült beosztanunk ki kivel utazik. Ha a panzió ahol megszálltunk márciusban kikapcsolja a fűtést és értetlenül állnak amikor szólok nekik,  fázom. Ha egy konyhai dolgozó nem tud tükörtojást sütni illetve a tea is olajos. Ha térképpel és GPS-sel a kezünkben eltévedünk az erdőben is és a városban is. Ha értetlenül hallgatnak miközben a kapcsolatokról beszélve elmondom őszintén, legjobban az ölelés hiányzik, amelyben felszabadultan lélegzem, amelyben elveszítem magam, nem szex, hanem feloldódás, elengedés, amikor nem kell tudni semmit, nem kell tenni semmit, elég csak lenni. Ha nem tudjuk élvezni az életet, mindig csak rohanunk, mindenre sajnáljuk a pénzt?!

Megint hétfő

Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

 Kép innen

A lemez két oldala

Sokan vannak, akik nagyon szívesen adakoznak a devecseri károsultaknak, ha a felajánlott adományaikért a kamion a házuk elé áll, és van két önkéntes markos legény, aki fel is teszi az adományaikat a teherautóra.

A devecseri károsultak nagyon szívesen elfogadják az adományokat, ha azokat a kamion a házukig viszi, és van két önkéntes markos legény, aki le is veszi azokat a teherautóról.

Az élet matematikája

Szerelmi matematika

okos férfi + okos nő = szerelem
okos férfi + buta nő = viszony
buta férfi + okos nő = házasság
buta férfi + buta nő = terhesség

Munkahelyi matematika
okos főnök + okos beosztott = haszon
okos főnök + buta beosztott = termelés
buta főnök + okos beosztott = előléptetés
buta főnök + buta beosztott = túlóra

Vásárlási matematika
A férfi dupla árat is megad azért, amire szüksége van.
A nő bármit megvesz, ami fél áron van.

Általános összefüggések és statisztikák
A nőt addig aggasztja a jövő, amíg férjhez nem megy.
A férfit addig nem aggasztja a jövő, amíg meg nem nősül.

Az a férfi sikeres, aki többet keres, mint amennyit a felesége költ.
Az a nő sikeres, aki talál ilyen férfit.

Ha boldog akarsz lenni egy férfival, nagyon meg kell értened és egy kicsit szeretned.
Ha boldog akarsz lenni egy nővel, nagyon kell szeretned, és ne is próbáld megérteni.

A nős férfiak tovább élnek, de jobban várják a halált.

A nős férfi nyugodtan megfeledkezhet a hibáiról; fölösleges két embernek észben tartania ugyanazt.

A férfi ugyanolyan külsővel ébred, mint ahogy lefeküdt.
A nő külseje éjszaka romlik.

A nő a házasság elején azt reméli, hogy a férfi meg fog változni, de téved.
A férfi a házasság elején azt reméli, hogy a nő nem fog megváltozni, de téved.

Minden vitában a nőé az utolsó szó.
Ha a férfi ezután bármit mond, az egy új vita kezdete.

Varrás

Szerintetek véletlen, hogy csupán 2 betű választja el ezt a szót a "varázs"-tól?

Mi történt volna akkor,

...ha Rómeó és Júlia miután találkoztak a táncos összejövetelen, és egymásba szerettek az elő pillanatban, családjaik kibékülnek és hetedhét határra szóló lakodalmat csapnak a fiataloknak?

Mi történt volna akkor, ha azon a nyári éjszakán Titánia, a tündérkirálynő varázsszer hatására nem lobban szerelemre egy szamár iránt?

Mi történt volna akkor, ha Otello ráun Desdemona lagymatag szőkeségére, és ráhajt egy tüzes feketére?

Semmi...kevesebb dráma :-)

Mai dühöngő

A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Viszont a sánta kutya lába meggyógyulhat.

Ha én...

...munkáltató lennék, csakis kisgyerekes anyukákat alkalmaznék, mert ők kreatívak, képesek a  figyelemmegosztásra és remek a diplomáciai érzékük, és egyszerre tudnak kétféle társast játszani :-)