Adni és kapni...

Hogy melyik a nagyobb boldogság, talán ez is fontos kérdés, de azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy mindkettő jó dolog. 

Amikor pénteken odaadtuk a Szeretetvarázs takarókat és az ajándékokat a felsőzsolcai ovisoknak , nem tudom ki örült jobban: mi, látva a gyerekek örömét, lelkesedését, azt ahogy próbálgatták a ritmushangszereket, szorongatták a kisállatokat... vagy a felsőzsolcaiak, óvónénik és gyerekek, akik az ajándékokat kapták. 

"Jobb adni, mint venni."(Apcsel 20,35)

A zsolcai oviban napokig 90 cm-es víz állt, és csak júliusban kezdték el az épület felújítását. Hat hét alatt rendbe tették az épületet, és szép, új fa bútorokkal, babaszobákkal, mese szőnyegekkel, az óvó nénik gyönyörű dekorációival ... szeptemberben ismét otthonos ovi várta a gyemekeket. Minden szép és igényes lett újra, de a neveléshez, oktatásoz szükségük lenne még feljlesztő játékokra, és a tornatermet is újra meg kellene építeni.

Tovább is van, mondjam még?

Kötelező poszt Felsőzsolcáról

Felsőzsolca mellett nem lehet csak úgy elmenni.
De írni sem lehet róla, mert elvész a varázs.
Csak az tudja, aki volt már ott, hogy mit jelent a szárítógépek üzembehelyezése, beszélgetni az emberekkel, a Pokol Csárda (és mellette az Éden Cukrászda), adományt válogatni és osztani, a Máltai iroda, önkéntesnek lenni, várni a kapunyitásra...

Felőzsolcában talán az a legfurcsább, hogy nem furcsa. Amikor visszamegyünk, minden onnan folytatódik, ahol egy (vagy két) hete abbamaradt. Mintha lenne egy kép, amin minden héten festünk egy kicsit, és amikor leülünk elé pontosan tudjuk, hogy hagytuk abba, és mit akartunk még ráfesteni. 

Ugorj le önkéntesnek Felsőzsolcára!

Van hozzá közöd,
mit csinálok?
És hogy mit gondolok?
Van hozzá közöm
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?
Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül éppen itt él
épp most,
és akitől függ,
hogy mi lesz a világból?
Van közünk egymáshoz?



Talán igen.

Új csoport a fészbukon, a biztonság kedvéért idemásolom:

Felsőzsolcán lement az árvíz, de továbbra is súlyos a helyzet, és minden segítségre szükség van. Gyere le önkéntesnek! Az is nagy segítség, ha csak 1-2 napra jössz. Nagyon nagy a kár, néhány család mindenét elvesztette. A Johannita Segítő Szolgálat és a Máltai Szeretetszolgálat várhatóan egész nyáron a helyszínen lesz. A célunk, hogy a leginkább rászorulókhoz jusson el az adomány, de ehhez sok vizsgálódásra és szervezésre van szükség.

Önkéntes segítőket keresünk. Végzettség nem számít, 16-17 évesek is hasznosan voltak jelen már. Egy-egy napra is érdemes vállalkozni, de persze hosszabb időre még inkább, főleg hétköznap nem vagyunk elegen. Aki indíttatást érez, az jelentkezzen itt: