Kézből kézbe

Nem tudom, mikor alakult jellegzetes szokássá, hogy a reformátusok nem kinyújtott tenyerükbe fogadják az Úrvacsora kenyerét, hanem kinyújtják a kezüket, s átveszik azt. Talán mert megszegett kenyér az, s nem ostya, amit átveszünk; talán mert jobban emlékeztet az eredeti mozdulatra: megtörte… és adta – átadta, ez a Tradíció, nem hagyomány, hanem adomány kézből kézbe… 

Ez a kéz érdekel - a kezek, amelyek sosem egyformák. Úrvacsorára felkészített kezek, imént még imádkozó kezek. A kiskamasz keze: nem sikerült lemosni róla a tegnapi tintát; a melós keze: tömör, feszült ízületek; a parasztember keze: napbarnított máris, éjt nappallá tevő élet-munkába belecsomósodva; a nagymamák unokasimogató kezei; a beteg keze: remeg többszöröst – kíntól és aggodalomtól; a síró keze: még csillog rajta a könnye; a jegygyűrűs kéz: talán megbékél, s nem adja vissza, akinek hűséget fogadott; a művész keze: finom, szépen tapintja a világot; a csalódott keze: ábrándos, tétova, utolsó, kapaszkodó a mozdulata; a halálos beteg keze: titkot rejteget szerettei elől; az igyekvő keze: kapva kap és sürgető, ez az egyetlen méltósága. 

A kezeink – mind másmilyen és mind egyöntetű mégis ebben a gyönyörű pillanatban. Pecsételés és eljegyzés ez, ígéretben való megerősödés – a részesedés elemi mozdulata: megajándékozott kezek és elfogadó kezek –, hogy könnyebb legyen imára kulcsolni újra, és zörgetni szüntelen boldog bizodalommal az üdvösség reményében - zörgeti Nála, az átszegzett kezű Isten Fiánál, a mi áldott kezesünknél.

Bogárdi Szabó István

Egyszerre*

A segítőbeszélgetés szeminárium a kedvencem az egyetemen. Rengeteget tanulok a tanáraimtól, sokat kapok tőlük, nem csak azért, mert két kézzel szórják a tudásukat, hanem mert mindketten nagyon szerethetőek, és olyan karakterek, akikhez könnyen tudok kapcsolódni. Szerencsés csillag-állás ez, egyszerre szeretem és tisztelem őket. 
A legutóbbi segítőbeszélgetésen volt egy labor feladat: 3 fős csoportokban dolgoztunk, és forgószínpad szerűen mindenki volt kliens, segítő, és megfigyelő is. Sokszor elhangzik ezen a szemináriumon, a kliensnek mindent szabad, és én egy rossz tapasztalat miatt nem akartam belemenni a kliens szerepbe (nyilván koncokat dobtam), amit a csoporttársam nem akart elfogadni, és tehetetlenségében hülyeségeket kezdett visszajelezni nekem: "látom ideges vagy", "a fejfájásod mögött más is van", "haragszol a Wizzair-re"... a kötelező idő leteltével szó szerint kiugrottam a székből, "nem vagyok már kliens" felkiáltással. 
A közös megbeszélésen az egyik tanáromnál kivertem ezzel a biztosítékot. Annál, aki székely ember módjára kb három havonta mond egy mondatot, három körben "megkínált" a  gondolataival, először bepaszírozott a kliens szerepbe. Majd olyat mondott, amire nem számítottam egyáltalán,  egy lézersebész pontosságával, négyzetmilliméterre beletalált oda, ami még nagyon fáj, amire én ragtapaszt tettem, sőt még pillanatragasztóval odaragasztottam és vagy 24 öltéssel  magamra varrtam azt, hogy tuti takarjon. Azután közölte velem, hogy minősítettem a labortársam (ez nem igaz, véleményem volt, ami nem minősítés szerintem, és mások szerint sem), és ez miatt lövése nincs mi történt hármónk között.
Z. mondatain pörgök folyamatosan, néha olyan dühös vagyok rá, feneketlen a haragom irányába, jó, hogy nem találkozunk még egy ideig, mert vannak voltak pillanatok, amikor szerettem volna a torkára állni és ugrálni rajta egy kicsit. És nagy mákja, hogy szeretem és tisztelem :-)  Ennek ellenére nem tudom elengedni a szavai által kapott sérelmeimet: honnan vette a bátorságot magának, hogy beszóljon nekem? És kinek gondolta magát, hogy ezt megteheti; és kinek gondolt engem, hogy ezt eltűröm? Ha nem akartam kliens lenni, miért nem tartotta tiszteletben? Minek tépte le a sebemről a ragtapaszt? Ki kérte meg erre? Nem csapott még senki a kezére??? A nyolc napon túl gyógyuló lelki sebekért miért nem jár büntetés???? Közben pedig 100%-ig tudom, hogy remek szakember, ember csupa nagybetűvel,  nagyon szerethető, tele jó szándékkal, segítőkészséggel, hatalmas szíve van, jó a humora... Talán, beúszott neki egy régi emlék, vagy valaki, aki hasonlóan reagált, mint én (pl. nem akart kliens lenni) és ez aktivált nála valamit. Mindegy, akkor sem mentség... Egyszerre vagyok rá hihetetlenül mérges, és egyszerre fel tudom őt menteni minden szava alól.
Ahogy ezeket pörgettem magamban, és a böjti készülődésben többször beleolvastam Ravasz Dogmatikájába, arra jöttem rá, pontosan úgy lát engem Isten, ahogy én látom Z-t. Jól látja, hogy folyamatosan, akarva-akaratlanul megbántom Őt, hűtlen leszek... ennek ellenére nagyon szeret engem, elküldte Fiát, Aki meghalt értem, örök élettel ajándékozott meg,  sőt, hajszálaim számát is számon tartja, testem-lelkem megelégíti... Látja, hogy én is szeretem Őt, ragaszkodom Hozzá, függök Tőle... mégis kilépek a vele való szövetségből.
Akkor lesz igazán békességem ebben, ha el tudom engedni Z. szavait, ha nem szorongatom azokat, ha kárnak és szemétnek ítélem mindet, ha kérem Isten Szent Lelkét, hogy járjon át engem, mosson meg teljesen, tetőtől talpig. Ha, le tudom tenni a kereszthez a fájdalmaim, a régi sérelmeim, engedni, hogy Isten  bekösse, meggyógyítsa azt, ami fáj. Nincs más megoldás, csak Jézushoz menni, kérni, hogy teljes lényemet töltse el...
Olyan jó,  és felszabadító, hogy Isten egyszerre lát bűnösnek, és lát engem igaznak Krisztus érdeméért.
*Simul iustus et peccator (az ember egyszerre igaz és bűnös (Róma7)

Különleges

Bepisilősen gyönyörű!

A leírást itt találtam, innen másoltam ki!

Start the ears with a magic loop.  You'll work in spirals without joining the rounds.
01.  [sc] 4x in the yarn loop and tighten the loop (4)
02.  [inc] 4x (8)
03.  [sc, inc] 6x (12)
04.  sc, inc, [sc 2, inc] 3x, sc (16)
05.  [sc 3, inc] 4x (20)
06.  sc 2, inc, [sc 4, inc] 3x, sc 2 (24)
07.  [sc 5, inc] 4x (28)
08.-14. (7 rnds)  [sc] across (28)
15.  [dec, sc 12] 2x (26)
16.-18. (3 rnds)  [sc] across (26)
19.  [dec, sc 11] 2x (24)
20.+21. (2 rnds)  [sc] across (24)
22.  [dec, sc 10] 2x (22)
23.+24. (2 rnds)  [sc] across (22)
25.  [dec, sc 9] 2x (20)
26.+27. (2 rnds)  [sc] across (20)
28.  [dec, sc 8] 2x (18)
29.+30. (2 rnds)  [sc] across (18)
31.  [dec, sc 7] 2x (16)
32.+33. (2 rnds)  [sc] across (16)
34.  [dec, sc 6] 2x (14)
35.+36. (2 rnds)  [sc] across (14)
Leave a long tail to sew the ears onto the hood, break the yarn and fasten off. Half way done - Now make another ear!


The bunny tail is a simple sphere.
You start the tail with another magic loop.  You'll work in spirals without joining the rounds.
01.  [sc] 6x in the yarn loop and tighten the loop (6)
02.  [inc] 6x (12)
03.  [sc, inc] 6x (18)
04.  sc, inc, [sc 2, inc] 5x, sc (24)
05.  [sc 3, inc] 6x (30)
06.-08. (3 rnds)  [sc] across (30)
09.  [dec, sc 3] 6x (24)
10.  sc, dec, [sc 2, dec] 5x, sc (18)
11.  [dec, sc] 6x (12)
12.  [dec] 6x (6)
Leave a long tail to sew the tail onto the body later, break the yarn and fasten off.

 embroidered cross stitch rose
Use the chart on the right to embroider the rose onto RITAs belly. Since you've crocheted several increases and decreases to shape the body, you have to pass some spots where the cross-stitches can't be made exactly one above the other and you have to improvise a bit: work a larger cross-stitch or even skip that stitch.

Nyuszi

Idejét nem tudom, mikor kaptam/küldtem húsvétra sk üdvözletet :-) Tegnap hozta Ajnócska hímzett képeslapját a posta :-)

Nagypéntek

És jöttek ezrek és ezrek, mind őt siratták,
És körbejárt a bűnös neve is: az én nevem mondták.
Egy ember jött álmomban házamhoz, egy galileai
Oly éles tiszta fürkészű szemű, különös ember volt.
Én kértem mondja el sorsát, a dolgok kezdetét,
De a kérdésre egy szót sem válaszolt, mint ha nem is értené.
És jött egy bősz vad tömeg, sok ütni kész ököl, ádáz és durva nép!
Megrohanták mind, s itt megszakadt a kép...
És jöttek ezrek és ezrek, mind őt siratták,
És körbejárt a bűnös neve is: az én nevem mondták.

Kivonulás

dr. Arnold Fruchtenbaum Messiáshívő zsidó tanító hallottam élőben, sem a személyisége, sem a tanítása nem ragadott magával, többek között azért, mert teológiailag sok helyen nem értettem vele egyet. Ez,  a Páskáról szóló tanítása viszont lenyűgöző, közelebb hozta hozzám az Utolsó vacsora ünnepét és magát az úrvacsorát is.

Sokáig gondolkodtam feltegyem-e ide ezt a tanítást, félek, megbotránkoztatok vele másokat. Azért döntöttem úgy, hogy felteszem, mert a Nagycsütörtökkel kapcsolatban sokaknak kérdése van, amire történeti háttér nélkül nehéz válaszolni.

Bizonyságok*

Húsvét, a legbonyolultabb keresztyén ünnep, a gyerekek mégis értik. Egy 2. osztályos református hittancsoport húsvétja egyedülálló képekkel, gondolatokkal. Nézzétek meg, pár perc, megéri!

Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. (Lukács 24, 48)

Nem hétköznapi történet

17 éves Ráhel lányunk egy iskolai feladatot kapott, hogy az abortusz kapcsán meséljen el egy történetet. Arra használta ezt a lehetőséget, hogy egy nagyon személyes dolgot osszon meg az osztálytársaival. Ezt a történetet olvasta fel:

“A kórházi ultrahang-vizsgáló bejáratánál lévő gép már másodszorra írja ki: 2574. Ez az övé. Személyi számának utolsó négy számjegye. Miért hívják vissza? Belép a szobába, vizsgálják. A hölgy homlokát ráncolva ráközelít valamire. Ő csak homályosan lát fekete-fehér pontokat a gép képernyőjén.

- Jöjjön vissza fél óra múlva, addigra itt lesz a főorvos úr, ő is megnézi.

- Egy 13 milliméter nagyságú ciszta van a magzat fejében – hangzik az ítélet a főorvos szájából. – Hogy ez mit jelent? Egyelőre semmit sem tudunk mondani, de a maga érdeke, hogy egészséges gyermeket szüljön!

Érzi, nem bír most buszra szállni, közömbös arcokba nézni. A kórház előtt várakozó taxik egyikébe száll be és szorítja a kocsiajtón lévő könyökölőt. Könnyei tódulnának megállíthatatlanul. Hazaérve felhívja a férjét, és akadozva mondja a híreket. A férj rohan haza. Négy napjuk van a genetikai ultrahang-vizsgálatig.

Másnap Nagypéntek, aztán Húsvét, az egyik kedvenc ünnepük. Kimennek a csarnokba a húsvéti sonkáért. A szokásos diós kalácsot is megsüti, de könnyei időnként belepotyognak a kalács tésztájába. A baba eközben hatalmasakat rúg a hasában. Vigasztalni próbálja? Mi lesz velük? A baba meg fog születni, akármilyen lesz. De vajon milyen lesz? Nem sok jóval bíztatják őket a genetikán. Elképzelhető, hogy a baba Down-kóros vagy valami súlyos fogyatékossága van. A terhesség 20. hetében felajánlják, a babát elveszik, ha a házaspár úgy gondolja. Nem gondolják úgy. Barátok, ismerősök, rokonok, mindenki ezért a babáért imádkozik. Hogy történjen meg a csoda. Mert az orvosok szerint még ez is megtörténhet, bár kicsi rá az esély. És megadatott nekik! A kéthetente végzett genetikai ultrahang-vizsgálaton a ciszta méretének csökkenését regisztrálják. Először 9, aztán 7, aztán 4, aztán már csupán 2mm nagyságú. Az egyik vizsgálaton közlik, hogy a ciszta teljesen felszívódott. DE! De látnak valami mást. Agykamra-tágulatot, amely a baba agyának 1/3-át kitölti. – Hogy ez mit jelenthet? Nem tudják, de valamilyen fogyatékosságra számíthatnak. A megnyert csata után ismét ott állnak a startvonalnál. Ismét az abortuszt ajánlják nekik. Az egyik orvos kiabál velük: -Egy nyomorékot szülnek a társadalomnak!  Most már alá kell írniuk, hogy minden körülmények között megtartják a babát. Az utolsó hónap következik. Úgy tesznek, mint a többi fiatal pár, akik az első gyerek születését várják. Kiságyat vesznek, babakocsit, hordozható autósülést, kombidresszt és pelenkát. Gépiesen élik a mindennapokat. Dolgoznak, esznek, időnként alszanak. Minden addig fontosnak hitt kérdés, vágy másodlagossá válik. A baba a 41. hét végén sem gondolja, hogy világra kéne jönnie, köszöni szépen, jól van odabent. Hajnalban burkot repesztenek. – Ha délig nem indul be a szülés kiszerkesztjük magából a gyereket! – mondja határozottan a szakállas szülészorvos. A baba nem ijedt meg a kilakoltatástól, tehát jön a kiszerkesztés. A házaspár néhány szót tud váltani, az apa egy kis fülkében áll beöltözve. Az anyát már szúrják, készítik elő a műtétre. – Szikét! Húzzák, vonják, vágják a hasát. Kábultan, messziről hallja az orvos hangját: Kiemelés! Egy pillanat múlva minden eldől. Kilenchónapnyi aggódás egyetlen pillanatba sűrítve. – Egy egészséges kislány! – kiáltja az orvos.*

 “Én vagyok ez az egészséges kislány!” –folytatta Ráhel a történetét. Mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy ha a szülei elvetették volna, akkor ma nem lehetne az osztálytársuk és barátjuk.

Ráhel osztálytársai csendben figyeltek, sokuk szemében könnyek gyűltek, amint elmesélte saját történetét. Nem sokkal később egy sms-t kaptunk tőle: “Köszönöm, hogy akartatok!!! Isten csodálatos ajándéka, hogy ilyen szüleim lehetnek!” Csak csodáljuk, hogy Isten mit végzett az elmúlt 18 évben azóta a szomorú Húsvét óta!

Húsvét a leggyönyörűbb és egyben a leginkább érzelmeket felkavaró ünnep a számunkra. 18 évvel ezelőtt egy nehéz hírrel ünnepeltünk. 18 évvel később Isten ezt a nehéz hírt arra használta, hogy megérintse diákok szívét és az emberi élet Tőle való méltóságát és értékét hirdesse. Ezek a diákok ismerik Ráhelt, tudják, hogy Istent követi. Lányunk története az abortusz horrorját egy nagyon személyes szintre hozta a számukra.

Húsvétra készülünk. De a halálnak meg kell történnie, mielőtt a feltámadás bekövetkezhetne! A szenvedés és fájdalom igazságával való szembesülés a kegyelmet és a megváltást jelentéssel tölti meg. A Megváltónk fájdalmas halála ad a feltámadott életnek összehasonlíthatatlan értéket. 

A Húsvét a feltámadásról szól, de csak azok számára, akik már meghaltak önmaguk számára.

* a történet eredeti változatát feleségem, Grész Edina írta meg a Nők Lapja c. magazinban 11 évvel ezelőtt

Helyreállít

Csak Isten tudja megbocsátani a vétkeimet, betölteni az ürességemet, a szeretethiányomat, Ő segít abban, hogy az életem minden területén helyreálljon a kapcsolatom Vele ... milyen jó, hogy meg is teszi ezeket. Erről (is) szól a Nagyhét.

Örömmel, nem kényszerből

Legtöbben újév 1. napján tesznek fogadalmakat, milyen változtatásokat fognak bevezetni életükbe, mit fognak másképp csinálni, mint eddig... böjt kezdetére ezek a fogadalmak már lassacskán a feledés ködébe vesznek. A nagy fogadalmak valóra váltása emberi gyengeségből adódóan a legtöbb esetben megakad, mivel visszaesünk a megszokott kerékvágásba; az újjal, az ismeretlennel járó bizonytalanságot nem merjük vállalni. Kényelmünk és szokásaink legtöbbször előbbre valóak, mint az, hogy az esetlegesen tett újévi fogadalmunk szerint leadjunk néhány felesleges kilót – amely mellesleg az egészségi állapotunknak is jót tenne; új munkahelyet keressünk, mert a jelenlegivel valamilyen valós vagy vélt ok miatt elégedetlenek vagyunk; vagy akár rendezzük olykor viharos és zavaros emberi kapcsolatainkat. Fogadkozás ide vagy oda, mindennapi elfoglaltságaink közepette eszünkbe sem jut, hogy minden ránk nehezedő probléma ellenére hálát adjunk Istennek az Ő szerető gondoskodásáért, Aki életünk történéseit figyelemmel kíséri, legyenek azok akár jók, akár rosszak.

A böjt ideje remek alkalom lehet arra, hogy rövid időre megálljunk, és számot vessünk eddigi (rossz) szokásainkkal, útmutatást kérve Istentől, hogyan alakítsuk tovább életünket.  

Azon gondolkodtam, a böjtölés szokása már megvan nálam, mégis úgy érezem, ha csak valami ételt, italt...vonok meg magamtól, hiányzik belőle a lényeg, a húsvét igazi öröme, a feltámadásba vetett hit. Igyekszem belsőleg készülni az ünnepre, a lényeg hogy amiből eddig sok volt  bennem, kevesebb legyen, és Krisztus növekedjen bennem. 
Mostanában nagyon sokszor elém jött az  adakozás, mármint az, hogy keveset adakozom. Lehetetlen úgy szeretni Istent, hogy ne adnánk azoknak a testvéreinknek, akik szűkölködnek. A második Korinthusi levélben olvashatjuk, hogy mennyire fontos volt számukra az adakozás, nyomorúságban, szegénységben, erőn felül adakoztak (2 Kor 8, 2-3). Örömmel adni, nem kényszerből.  Ez az én idei böjtöm...

 kép innen

"Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.” (Zsolt 91,11-12)

Vízkereszttől-hamvazószerdáig* Magyarország

Régebben már írtam a böjtről,  a farsangi időszakról, Nagypéntekről, a festett tojásokról ... ha van kedvetek, elolvashatjátok a linkre kattintva.

Azon gondolkodtam, ha egy külföldi nálunk tölti az ünnepeket, mit gondolhat rólunk? Miszerint a lányok otthon várják a fiúkat, férfiakat, akik esznek, isznak, locsolópénzt kapnak... simán  sovinisztának tartanának bennünket (amivel én nem értek egyet :-D)...

*január 6.-február 13.

Az élet ünnepe

37. K.: Mit értesz az alatt, hogy "szenvedett"?

F.: Azt, hogy Ő, földi életének egész ideje alatt, de különösen életének végén, Istennek az egész emberi nemzetség bűne ellen való haragját testében és lelkében elhordozta, hogy így szenvedésével, mint egyetlenegy engesztelő áldozattal, testünket és lelkünket az örök kárhozattól megszabadítsa és számukra Istennek kegyelmét, igazságát és az örök életet megszerezze.

És. 53: 2-6: Zsolt. 22: 17-18; Máté 26: 38; Fil. 2:8; Zsid. 5: 7-8, 9: 12; Ef. 1: 5-7; 1. Ján. 4: 9; Ján. 3: 14-15; 1. Pét. 2: 24, 3: 18; 1. Tim. 2: 6; Ézs. 55: 10; Zsid. 9: 15;. 10: 19.

38. K.: Miért szenvedett Ő Poncius Pilátus bírósága alatt?

F.: Azért, hogy ártatlan létére a világi bíró által ítéltessék el, hogy ezzel Istennek ránk váró szigorú ítéletétől szabadítson meg bennünket.

Máté 27: 2, 19, 24; Luk. 23: 14-15; Ján. 18: 38, 19: 13-16; 1. Pét. 3: 18; Róm. 8: 34.

39. K.: Nagyobb dolog az, hogy keresztre feszíttetett, mintha másnemű halállal halt volna meg?

F.: Igen. Mert abból vagyok bizonyos a felől, hogy a rajtam levő átkot magára vette. Mert Isten megátkozta a kereszthalált.

Gal. 3: 13; 5. Móz. 21: 22-23.

Asztali dísz

Csillagosnál láttam, és nagyon megtetszett! Húsvétig még elkészül(het)!

"A Facebookon keresztül érkezett hozzánk ez a húsvéti kiskert ötlet, amit a legkisebbekkel is megcsinálhattok. A nagy kerek cserépedénybe (vagy akármibe:) tegyetek egy kis virágföldet. Fektessetek rá egy kis méretű cserepet - ez lesz a sír bejárata. Majd temessétek be földdel, és szórjátok meg fűmaggal. Gondos locsolás mellett egy hét alatt kibújik a fű. A sír bejáratát rakjátok ki kaviccsal, és "hengerítsetek elé egy követ."

Törékeny csodák

A hagyományoknak megfelelően a lányok nagypénteken szervezték meg a húsvéti tojásfestést. Ezzel kezdődött a húsvétra való felkészülés, amit a böjtölés előzött meg a vallásos családokban. A húsvéti ajándékozás a reformátusok komázásából ered. Nálunk máig az a szokás, hogy a keresztszülők megajándékozzák a keresztgyereküket. Az ajándék a hímes tojáson kívül édesség és gyümölcs, amit komatálnak neveznek. Ezzel a húsvéti ünnepet lezáró fehér vasárnapon is találkozunk. Ez egy héttel húsvétvasárnap után van, és a szokás szerint ilyenkor a barátok küldenek egymásnak süteményből, gyümölcsökből, és bort is küldenek egymásnak. A szokás lényege az életre szóló barát kiválasztása és az erről való megemlékezés.

A húsvéti asztal hagyományos, visszafogott, gyönyörű és igazi díszei a hímes tojások! A komatál valahogy kimaradt az életemből, de vissza kellene hozni ezt a szokást!

 

Ti hogyan és mivel festitek a húsvéti hímes tojásokat?

Én így (hátha valakinek segítség lesz) : először kifújom/keményre főzöm a tojásokat, majd elkészítem valamelyik főzetet és megfestem velük a húsvéti hímes tojásokat :

Kamilla - zöldessárga

Főzzünk 6 dkg kamillavirágot fél liter vízben körülbelül fél órán át, míg színt nem kap. Öntsünk hozzá egy evőkanálnyi ecetet, majd áztassuk bele a tojásokat 15 percig.

Vöröshagyma - barna

Fejtsük le a hagyma héját és főzzük fél liter vízben körülbelül fél órán át . Némi ecet hozzáöntése után tegyük bele 8-15 percre a tojásokat attól függően, milyen színt szeretnénk.

Fekete tea - barna

Tegyünk 12 dkg fekete teát fél liter vízbe és tegyük fel 15 percre főni. Fél teáskanál ecet hozzáadása után áztassuk bele a tojásokat 8 percre. 

Áfonya - bíbor

Forrázzunk le 15 dkg áfonyateát majd 5 perc elteltével tegyük fel újra forrni az egész teát és főzzük benne a tojásokat alacsony tűzön 15 percig. Ha sötétebb színt szeretnénk, amikor levettük a tűzről, még hagyjuk állni a tojásokat az edényben.

Cékla - lila

Reszeljünk le két jól megtermett céklát, és ezeket főzzük fél liter vízben több, mint fél órán át. Adjunk hozzá egy evőkanál ecetet, majd tegyük bele a tojásokat 10-15 percre attól függően, hogy milyen sötét színt szeretnénk. 

A festés után akár szalonnabőrkével be is kenhetjük a tojásokat, hogy jobban ragyogjanak.

Érdekes székelyföldi tojásfestési  mintákért katt ide! Örömteli tojásfestést kívánok!

Sírt, rendett tett, gyógyított

Jézus Krisztus nem sokkal Lázár feltámasztása után, öt nappal keresztre feszítése előtt egy kis szamár hátán bevonult Jeruzsálembe. A közelgő páska ünnepre sok zarándok igyekezett  a szent városba, és amikor felismerték Jézust, elkezdték éltetni Őt, mint Messiás királyt. Miközben a sokaság ujjongott, Jézus három meglepő dolgot cselekedett. Meglátva a szent várost sírva fakadt; azután beérkezve a templomba kikergette annak egyik udvarából azokat a kereskedőket, akik oda betolakodtak; és amikor csend lett a templomban, meggyógyította azokat a vakokat és sántákat, akik hozzámentek.

Tulajdonképpen most is ugyanaz a helyzet, mint az első virágvasárnapon volt. A nép ujjongott, Jézus pedig sírt, kénytelen volt megtisztítani a templomot, meggyógyítani sok nyomorultat. Lehet, hogy a sokaság ujjong, sikerült egy csalást - kicsit, vagy nagyot - ügyesen megvalósítani, leleplezni és Jézus sír. Lehet, hogy mi boldogan vájkálunk egy idegen doktori disszetrációjában, és Jézus sír, ilyen mélyre kerültünk. Lehet, hogy mi elmegyünk vasárnap az istentiszteletre, derűsen, és kedélyesen beszélgetünk majd az ajtó előtt, és Jézus sír, mert talán még most sem tört össze a kemény szívünk, még nem nyúltunk mohó hálával az Isten kegyelme után, még mindig  sikerült másokra érteni azt, ami elhangzik a szószékről és világért se vesszük magunkra. Maradunk az Isten nélküli állapotban (akár vallásosak vagyunk, akár nem) amiben Isten igéje és hívó szava talál.

Ha közülünk valaki komolyan veszi azt, Jézus Krisztus az a király, akit éltetett a virágvasárnapi sokaság, akkor ezért a három dologért komolyan könyörögjön virágvasárnapon: ajándékozzon meg minket a bűnbánat könnyeivel, hogy mi is tudjunk sírni azon, ami miatt Ő sír az életünket látva; tisztítson ki az életünkből mindent, ami Őt visszaszorítja vagy megrövidíti; gyógyítson ki minket is abból a lelki vakságból és jól begyakorolt kétfelé sántikálásunkból, amiben talán szenved az életünk.

A.B.F.R.A.

Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. (1Kor 15,17)

Izráel római megszállóinak egyféle válaszuk volt a bajkeverők számára: a keresztre feszítés! A keresztnek véget kellett volna vetnie Jézus életének, szét kellett volna szórnia követőit. Nagy bátorságról tettek tanúbizonyságot az asszonyok, hogy Jézus sírjához merészkedtek. De amit ott találtak, az teljes mértékben a feje tetejére állította a világot. "Nincs itt, mert feltámadt!"
A feltámadás tényét hétköznapi érvekkel nem lehet bizonyítani. De néha előfordul, hogy a bizonyítékok épp egy nem látható vagy nem érthető dologból erednek. Például Einstein elméletét, hogy egy nagymértékű tömegvonzás valósággal "meghajlíthatja" a teret, aminek következtében a fénysugarak megváltoztatják irányukat, később bebizonyították.
Tartsuk szem előtt, hogy Jézus elcsüggedt tanítványai és barátai elrejtőztek, és féltették az életüket. Mégis olyan erővé váltak, ami megváltoztatta a világot. Valami alaposan megváltoztatta őket. Nem tudjuk bizonyítani, sem teljesen megérteni és felfogni a feltámadást, de jól láthatjuk hatását mindazokon, akik kapcsolatba kerültek az élő Jézus Krisztussal.
A feltámadás nélkül a kereszt csak az emberi kegyetlenségre emlékeztetne. De a feltámadás "meghajlítja a fényt", hogy megmutassa, még a halál sem állhat a szeretet erejének útjába. 

Ezt a reménységet a Felső-Tisza-vidéki reformátusok csónak alakú fejfákra is rávésik: A.B.R.F.A. azaz, A Boldog Feltámadás Reménye Alatt.


Áhitat innen.

Nagyszombat

Nagypéntek

Nagypénteken Jézus kereszthalálára és sírban nyugvására emlékezünk. Jézus Krisztus az emberek iránt való személyes szeretetből az életét adta, hogy reményt adjon és megváltson minket az örök életre.
A reformátusoknak legnagyobb ünnepe a nagypéntek, nagy ajándék Istentől, hogy az ő egyszülött Fiát adta, és kimondhatatlan ajándék, hogy nem hagyta a halálban, ezt nem tudjuk érzékeltetni szavakkal, ezt csak az Isten Igéje tudja érzékeltetni és megértetni velünk.

"Jézus halála csak földi képében halál: isteni képében az élet ősméhe és az örökkévalóság csúcspontja. Mikor mi még csak a nagypénteket láttuk, Isten már akkor a húsvétot látta, s csak azért mutatta nekünk előbb az árnyékot, hogy előkészítsen a fényre.

Isten a halált tette az élet formáló erejévé. E felfedezéssel magának az Istennek a szívébe pillantunk bele és meglátjuk ott világtalányunk és saját életünk megoldását: a kereszt titkát. Ezért kellett Istennek emberré lennie, ezért kellett Jézusnak az emberi élet hasonlatosságába öltözni, hogy az ő halálának ereje ott álljon világunk középpontjában mint az életnek egyetlen, örök forrása, Benne nem volt semmi, ami a halált, mint a végesség és a bűn ítéletét, kihívta volna. Az ő halála az áldozat szabad ténye volt, hogy megrendítő voltában megmutassa nekünk a mibennünk rejlő földi hatalmakat, amelynek következményeképpen zuhant rá ez a nekünk szóló, de helyettünk őt érő ítélet. Tehát a mi ősemberi mivoltunk helyettünk elviselt ítélete volt az.

…És Jézus a kereszten szomjazik. Az örök adakozó, az ajándékszóró, a bő és örök forrás, szomjazik, hogy néha-néha csupa és egyetlen kérés, félelmes isteni igény, örök óriási követelés lehessen. Emberségének minden árvasága, éhsége, kínja csak e kérés súlyát növeli: egész mivolta ott nyög fel a kereszten: „szomjúhozom”, hogy e hegyeket omlasztó nyögésből kiérezzük, hogy mireánk szomjazik… Maga Isten eped benne – értünk." (Ravasz László)

Az Úr asztalát és a szószéket ilyenkor fekete szövettel takarják le, és a hívek is feketében (D-Dunántúlon fehér ruha, fehér fejkendő) mennek az istentiszteletre.

A hagyományoknak megfelelően a lányok nagypénteken szervezték meg a húsvéti tojásfestést. Ezzel kezdődött a húsvétra való felkészülés, amit a böjtölés előzött meg a vallásos családokban. A húsvéti ajándékozás a reformátusok komázásából ered. Nálunk máig az a szokás, hogy a keresztszülők megajándékozzák a keresztgyereküket. Az ajándék a hímes tojáson kívül édesség és gyümölcs, amit komatálnak neveznek. Ezzel a húsvéti ünnepet lezáró fehér vasárnapon is találkozunk. Ez egy héttel húsvétvasárnap után van, és a szokás szerint ilyenkor a barátok küldenek egymásnak süteményből, gyümölcsökből, és bort is küldenek egymásnak. A szokás lényege az életre szóló barát kiválasztása és az erről való megemlékezés. 

A piros tojás Jézus kiöntött vérére utal. A különböző mintáknak, a díszítettségnek is van jelentősége van (sajnos én nem tudom mi mit jelent, és a neten sem találtam semmit erről :-( )

Kép innen.

Nagycsütörtök

elmennek a harangok

minden nagypénteken
rómába mennek
odamenegetnek
s ott felejtik
a nyelvünket

(Kányádi Sándor: Csángó passió) 

Nagycsütörtökön elhallgatnak a templomok harangjai, azt tartják, a harangok Rómába mentek, ott gyászolják Krisztust. 

Nagycsütörtök az utolsó vacsora napja, amikor Jézus tanítványaival közösen ünnepelte meg a Széder esti lakomát, az Egyiptomból való kivonulás emlékére, eközben rendelte az úrvacsorát, a húsvéti vacsora az egyiptomi szolgaságból való kiszabadulás emlékvacsorája volt Izráel népe számára. Bárányt fogyasztottak a vacsorán annak emlékére, hogy annak idején is a leölt bárány vére szerzett szabadulást a halálból. Az úrvacsora szerzésével Jézus Krisztus megmutatta, hogy mi történik majd vele a keresztfán. Ő tehát az „Isten Báránya”, aki elveszi a világ bűneit. Így lép az Ószövetség vacsorája helyébe az Úr vacsorája. Jézus lett a mi húsvéti bárányunk. A bárány vére óvta meg a zsidó elsőszülötteket az öldöklő angyaltól. Jézus Krisztus vére áldozati vér, amely megszabadít a bűntől, a halál rabságából. Ez az Újszövetséget megpecsételő vérszerződés: az emberiség nevében Jézus Krisztus mutatta be az engesztelő áldozatot az Atyának. Jézus ezen a vacsorán megparancsolta tanítványainak, hogy együtt úrvacsorázzanak az ő emlékezetére. Vagyis hogy újra és újra ismételjék meg azt, amit ő tett: osszák ki egymás között és vegyék magukhoz a kenyeret és a bort. Az Úr Jézus rendelésére ünnepli az egyház az úrvacsorát.

Jézus itt az utolsó vacsorán elővételezte kereszthalálát: Jézus kezébe vette a kenyeret és megtörte, majd kiosztotta a tanítványoknak: " Az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend."

Az utolsó vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát és ebben a cselekedetben Jézus szeretetének legnagyobb jelét adja. Az úr mossa meg a szolgák lábát, később a Gecsemáné kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra, Istennel való tusakodása után vállalta kereszthalálát. 

Református hitünk szerint az úrvacsora: titokzatos egyesülés Krisztussal a Szentlélek által (Unia mystica cum Cristo), tehát csak kenyér és bor adatik (mint jegy és pecsét), de aki azokat igaz hittel veszi, az egyszersmint lelki szájával Krisztus testét és vérét veszi magához.

  Kép innen.

Virágvasárnap

Ma virágvasárnap van:
"Hozsanna, Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!" Máté evangélista tanúsága szerint e szavakkal köszöntötték a pászka ünnepére Jeruzsálembe érkező Jézust a városban egybegyűltek.

 kép