Így, ni

"Olyan fiatal vagy, mint reményeid, olyan öreg, mint kétségeid. Olyan fiatal vagy, mint önbizalmad, olyan öreg, mint félelmeid. Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed." Albert Schweitzer

Vízkereszttől-hamvazószerdáig* Magyarország

Régebben már írtam a böjtről,  a farsangi időszakról, Nagypéntekről, a festett tojásokról ... ha van kedvetek, elolvashatjátok a linkre kattintva.

Azon gondolkodtam, ha egy külföldi nálunk tölti az ünnepeket, mit gondolhat rólunk? Miszerint a lányok otthon várják a fiúkat, férfiakat, akik esznek, isznak, locsolópénzt kapnak... simán  sovinisztának tartanának bennünket (amivel én nem értek egyet :-D)...

*január 6.-február 13.

Vízkereszttől-hamvazószerdáig* Dánia

Sok dán húsvétkor elutazik, ezt tehetik, mert a többségében református dánoknál már nagycsütörtökön bezárnak a munkahelyek, az iskolák és az üzletek. Akik otthon maradnak már jóval az ünnepek előtt elkezdenek készülődni, nagy mennyiségben fogynak a dán zászlóból készített füzérek, amit egyébként legyen szó születésnapról, karácsonyról, vagy húsvétról, mindig fő dekorációs elemként használnak a vikingek utódai. 

A húsvét legfontosabb napja a vasárnap, ilyenkor a családok egymást látogatják, és együtt fogyasztják el a húsvéti ünnepi ebédet, mely előétellel kezdődik, ami eltart késő délutánig, nem ritkán este 8-ig együtt vannak. Az "ebéd" hagyományos, ugyanazok a fogások, mint bármelyik másik ünnep alkalmával: hering különböző variációkban, lazac, rák, angolna, göngyölt hús, pástétom pirított szalonnával, csirkével és spárgával töltött kosárkák, sajtok ( Brie, camamber, gorgonzola, dán sajt), és a desszert....persze, hogy jobban csússzon, sör, pálinka a felnőtteknek, üdítő a gyerekeknek. A sörgyárak, csakúgy, mint karácsonykor, minden évben külön ünnepi sörrel készülnek. 

Festett főtt tojás is van a dánoknál, de itt inkább a sárga és a zöld szín a divat, illetve a gyerekek nagy kedvence a marcipános csokitojás, amit szüleik a kertben rejtenek el.

A Gækkebreve egy egyedülálló húsvéti hagyomány Dániában: pár héttel húsvét előtt a dánok kis leveleket vágnak ki, amelyekre titkos költeményeket írnak. Ezeket névtelenül küldik el (gyakran hóvirággal díszítve) és aláírásként annyi pontot jelölnek meg, ahány betűből áll a feladó neve, így könnyedén ki lehet találni, ki is lehet a levél küldője. Ha a címzett rájön, hogy ki küldte a húsvéti verset, akkor a jutalma egy húsvéti tojás lesz, ha viszont nem találja ki a feladó személyét, akkor a feladó kap húsvéti tojást a címzettől.

*január 6.-február 13.

Vízkereszttől-hamvazószerdáig* Norvégia

Amíg  mi húsvétkor sütünk-főzünk, tojásokat keresünk, körmeneten énekelünk, addig Norvégiában a húsvéti szórakozás netovábbja az, ha az ember elmegy síelni és egy lakatlan vidéken, egy eldugott menedékházban pokrócokba burkolózva egy kellőképpen véres krimiolvasása közben kellemesen borzong. Ez a szokás 1932-ből eredeztethető, amikor a Gyldendal könyvkiadó húsvétkor kiadta új, húsvétkor játszódó krimijét, amely A bergeni vonatot ma éjjel kirabolták címet  viselte. A könyv címe több újságban is megjelent, és úgy tűnt, nem egy regényről, hanem egy valódi eseményről tudósítanak a lapok. Akkoriban  tévé sem volt, az üzletek is zárva voltak, olvasni viszont mindenki tudott. A könyvnek olyan nagy sikere lett, hogy azóta egyre több kiadó jelentet meg hátborzongató történeteket húsvét idején. Ezeknek a húsvéti krimiknek még nevet is adtak,  Påskekrim-nek hívják őket. Ebben az időszakban úgy tűnik, hogy még a csapból is krimi folyik... na jó, a csapból nem, de a tejesdobozokból biztos, mert a gyilkossági történeteket még a tej dobozára is rányomtatják.

A húsvéti útravalóból ki nem maradhat a narancs és a Kvikk-Lunsj csokoládé. Persze visznek magukkal mogyorót, magvakat és energiaszeleteket is, hogy gyorsan pótolják a túrázás során elégetett kalóriát. 

Norvégiában is a tojás a húsvét legismertebb szimbóluma, a díszítési szokások nem olyan sokrétűek, mint Magyarországon, náluk a speciális norvég marcipántojás kapható, ami biztosan nagyon finom, sőt a marcipánkészítő-tanfolyamok igen divatosak mostanában arrafelé. A Freia és a Nidar csokoládégyárak, egymással versengve, több, mint 24 féle marcipán különlegességet kínálnak. Nagy kihívás lehet kitalálni, hogy melyik marcipántojás a legfinomabb :-)

Északon minden évben megrendezik a Számi húsvéti fesztivált, Guovdageaidnu/Kautokeino-ban (ami magyarul azt jelenti "félúton",  hiszen a hely félúton van  két hagyományos vándorló pont között), ami jelentős kulturális központ (oktatás, színház) és rénszarvastenyészetéről híres.

*január 6.-február 13.

Vízkereszttől-hamvazószerdáig* Finnország

Hasonlóan Svédországhoz, a régi időkben dombtetőkről szánkóztak le az emberek, és minél messzebb siklott a szánkó, annál hosszabbra nőtt a len nyáron. Még felnőtt asszonyok is űzték ezt a szokást, ma már csak a gyerekek szórakozása.

Jellegzetes farsangi étel volt a disznócsülkös borsóleves, a hiedelmek szerint minél több zsír úszott a leves felszínén, annál „zsírosabb” lett az év. Ma már inkább kalácstésztából sütnek zsömlét, amit marcipánnal, lekvárral és tejszínhabbal díszítenek, ez a laskiaspulla.

Régen, amikor még Finnország is katolikus ország volt, az egyik legegyszerűbb böjti étel a mämmi volt. Ma már az emberek nem böjtölnek, de húsvétkor az ország apraja-nagyja nyírfakéregben tálalt mämmi-t eszik.

A II. világháború után állítólag az amerikaiak emiatt az étel miatt szavazták meg a finneknek a segélycsomagot, mert a nyírfakéregben ez a sötétbarna, puha állagú étel bizony az avatatlan szemek számára másra is emlékeztethet és ebből az amerikai küldöttség arra következtetett, hogy itt nagyon szegény emberek élhetnek, ha másodszor is meg kell enniük azt az ételt, amit egyszer már megettek... Finnországon kívül szinte ismeretlen ez a rozsmalátából, rozslisztből főzött cukros pép, amit rengeteg tejszínnel  és ízlés szerint cukorral esznek.

*január 6.-február 13.

Vízkereszttől-hamvazószerdáig * Svédország

Svédországban ez az időszak a semla sütemény „szezonja”. Valamikor csak farsang utolsó napján, húshagyó kedden sütötték és ették ezt az édességet, manapság viszont januártól egészen húsvétig sütik és fogyasztják.

Hozzávalók 14 darabhoz:

50g élesztő

100 g vaj

3 dl tej

1/2 tk só

1 dl cukor

1 tojás

1/2 tk szalalkáli (elhagyható)

kb. 10 dl liszt
a megkenéshez 1 tojás
a töltelékhez kb. 150 g mandulamassza, 2-3 ek tej
a díszítéshez: 2-3 dl felvert tejszín, porcukor

Az élesztőt egy nagy tálba morzsoljuk, a vajat felolvasztjuk, hozzáadjuk a tejet, és az élesztőre öntjük. Addig kevergetjük, amíg az élesztő feloldódik. Hozzáadjuk a sót, cukrot és tojást, végül a szalalkálit és lisztet, és sima tésztává gyúrjuk. Letakarva 30 percig kelesztetjük. Lisztezett deszkára borítjuk a tésztát, lazán átgyúrjuk, 14 részre osztjuk, amelyekből kis cipókat formázunk, és sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk. További 15-30 percig kelesztetjük, tetejüket megkenjük felvert tojással, és 240 fokra előmelegített sütőben 8-10 perc alatt megsütjük.

Rácsra helyezzük a semlákat, és hagyjuk kihűlni. Levágjuk a zsemlék tetejét, belsejükből egy kevesek "kivájunk", összemorzsoljuk, ezt robotgépben összekeverjük a mandulamasszával és a tejjel. Az így kapott töltelékkel megtöltjük a semlákat, majd tejszínhabot nyomunk rájuk, végül ráhelyezzük a "kalapjukat". Porcukorral megszórjuk a tetejüket. 

Amikor nincs itthon mandulamassza, mandulából és cukorból készíthetjük el: fél kilóhoz 250 g mandulát robotgépben megdarálunk, hozzáadunk 2 1/2 dl cukrot, és 5 percig "mixeljük".
  
Régen a dél-svédországi falvakban igencsak durva módon szórakoztak nagyböjt idején. Már a játék neve is sokat elárul: „Üsd ki a macskát a hordóból”, fogtak egy macskát, bezárták egy hordóba, amit magasra felfüggesztettek. A falubeli fiatal legények lóhátra ülve elnyargaltak a hordó mellett és a kezükben lévő fadoronggal hatalmas ütést mértek rá. Ha az ütés elég erős volt, a hordó széttört, a szerencsétlen állat pedig lezuhant a földre. A győztes lett a „Macskák királya”. A későbbiekben macska helyett üveget „használtak”.

Észak- és kelet-Svédországban, ahol a tél hosszabb, más, szelídebb játékot űztek. Több szánkót egymás mögé kötöttek és ahányan csak ráfértek, felültek erre a közös szánkóra, majd lecsúsztak vele a domboldalon. Attól függően, hogy milyen messzire sikerült lejutni, olyan répa- és len termés volt várható. Ezért hívták ezt a szánkózást „Nagy répa és hosszú lenszár” utazásnak.

Jóval a kereszténység felvétele előtt is megünnepelték a tavasz eljöttét. Egy levágott nyírfavesszőt bevittek a házba, ahogy a „halott” vessző kezdett leveleket hajtani, úgy éledt fel odakint a természet. Nem tudjuk milyen régről ered ez a szokás, de azt igen, hogy a középkorban a nyírfavessző össze kapcsolódott a húsvéttal. Egymást megvesszőzték, így emlékezve Jézus szenvedésére. Később a házba vitt nyírfavesszőt színes tollakkal és más díszekkel díszítették fel.

Nagycsütörtök régen a boszorkányok napja volt, amiből mára csak annyi maradt, hogy nagycsütörtökön a kislányok „bölti boszorkányoknak” öltöznek, kifestik az arcukat, kendőt kötnek a fejükre és körbe járják a szomszéd házakat. Maguk festette-rajzolta húsvéti képeslapokat osztogatnak és cserébe finomságokat kapnak. A felnőttek különösen nyugat-Svédországban szokás még ma is  húsvéti tüzeket  gyújtani, más vidékeken pedig petárdákat robbantgatnak...

A mai svéd húsvétból említésre méltó az ünnepi étkezés...Az asztalra tojást, többféle pácolt heringet, füstölt lazacot és Janssons frestele-t tesznek, amihez fűszeres snapszot isznak. Van ahol báránysültet esznek krumplival, és zöldségkörettel.

Janssons frestele

A kivajazott edényben több rétegben lerakunk vékony krumpliszeleteket, vajban megfuttatott hagymakarikákat és szardella darabokat, a lényeg, hogy a legalsó és a legfelső réteg krumpli legyen. Tetejére vajat teszünk, ráöntjük a  tejszínt és a szardella levét, kb 20 percig sütjük, majd ismét meglocsoljuk tejszínnel és még fél órát sütjük.

*január 6- február 13.

Vízkereszttől-hamvazószerdáig* Olaszország

A farsang (a német fasen, faseln: mesélni, pajkosságot űzni, fecsegni szóból ered; a karnevál pedig a latin „carneval” szóból alakult ki, jelentése Isten veled hús/hús elhagyása) hazája Olaszország, de a többi keresztény országban is elterjedt ez az ünnep. A keresztény egyház évszázadokig üldözte a farsang pogány szokásait, pl. a tél temetését, a tavasz eljövetele felett érzett öröm kifejezését, a gazdag lakomákkal tarkított maszkos felvonulást, ami sok helyen a gonosz, rontó szellemek elriasztására, megtévesztésére szolgált, és a termékenységet is biztosította. Ezek az álarcos felvonulások aztán a középkorban is tovább éltek, majd az egyház elismervén azt, keresztény rítusokká alakította át. A katolikus egyház ebben az időszakban a kánai menyegzőről emlékezik meg, talán ezzel is magyarázható, hogy a lakodalmak többségét farsang idején tartották, mert az egyház átengedte ezt az időszakot a vidámságnak, az életörömnek, a szórakozásnak. 

A farsanghoz fűződő rítusokat számtalan nép és népszokás őrzi: vannak, ahol napjainkig fennmaradtak a maskarás felvonulások, ilyen hely Mohács is, ahol minden évben megrendezik a busójárást, ami napjainkra turista látványosság lett, Európában talán a leghíresebb a velencei karnevál, mely külföldről is nagyon sok látogatót vonz, Brazíliában Rio de Janeiro a karnevál idejére a világ fővárosává válik. A farsang elengedhetetlen édessége a farsangi fánk. A fánk európai elterjedésének történetéről az a híres legenda él a köztudatban, hogy Marie Antoinette királyné egy farsangi álarcosbálról megszökött, és álruhában elvegyült a tömegben, a királyné sétálás közben megéhezett, így egy mézeskalácsos mestertől vásárolt egy fánkot. A fánk rendkívül megízlett neki, ettől kezdve a királyi lakomák kedvelt finomságává vált. 

Magyarországon a fánksütés szokása a 19. században terjedt, legelőször a Dunántúlt hódította meg, és vált egyre több helyen szokássá, hogy farsangkor édességként az asztalra kerülhessen ez a finom nyalánkság. 

Egy olasz oldalon azt olvastam, a hagyományos olasz farsangi ételek közös jellemzője az, hogy olajban sült mindegyik: esznek frictilia-t (forgácsfánkot), cicerchiata-t (mézes, sült golyócskákból álló édesség, ez közép-olaszországban terjedt el leginkább), struffolo-t (tipikus nápolyi édesség, olajban sült golyócskák mézes tésztából), castagnola-t (gesztenye alakú fánk) és frittella-t is (farsangi fánk)

Velencei farsangi fánk 

 kép innen, de ez egy másik recept

3-4 ek grappa (50-60 ml)
60-80 g mazsola
250 g liszt
12 g élesztő
125 ml tej
30 g cukor
1 db tojás
40 g vaj
1 csipet só
1 db citrom reszelt héja
Továbbá
olaj a sütéshez
porcukor
kristálycukor + fahéj, őrölve
A mazsolát félórára beáztatjuk a grappába.
Elkészítjük a tésztát: langyos tejben felfuttatjuk az élesztőt, majd a többi hozzávalóval együtt elkeverjük. Sűrűn folyékony tésztát kapunk, amit letakarva meleg helyen 1 órát kelesztünk.
Ezután a beáztatott mazsolát a grappával együtt hozzákeverjük a tésztához, és újra kelesztjük egy kicsit, hogy a tészta levegősebb legyen.
Egy serpenyőbe beleöntjük az olajat, ha már elég forró, egy evőkanalat belemártunk az olajba és azzal nagyobb galuskákat szaggatunk a tésztából. Ha az egyik oldala halványra sült, átforgatjuk, amíg minden oldalról kisülnek.
Ha kész, még forrón megszórjuk porcukorral, vagy fahéjjal elkevert kristálycukorral.

 *január 6-február 13.

Vágyakozás

Nemsokára beköszönt egy új tavasz, és mindennél jobban vágyom arra, hogy kiülhessek a kertbe. Tegnap amikor hazafelé mentem, még világos volt... olyan jó ez, egyre hosszabbak a napok és egyre melegebb az idő is kint...  Sokat gondolok arra, milyen csodálatos, amikor ki lehet ülni a kertbe, lehet kint kávézni, kötni, horgolni...

 a kép sajnos nem a mi kertünkben készült

Szép hétvégét mindenkinek!

A-a-a a farsangi napokban

A farsang vízkereszttől (január 6.) a húsvét vasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tart, azaz "húshagyó keddig",  utána "hamvazószerdán" elkezdődik a böjti időszak, amit a következő napon felfüggesztenek. Magyar elnevezése egyes kutatók szerint a német "faseln": fecsegni, fantáziálni, pajkosságot űzni szóból ered. A farsang zajos mulatságait egy ősi hiedelem hívta életre. A középkorban azt hitték az emberek, a tél utolsó napjaiban - amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák - a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, jelmezes karneváli felvonulással, kiszebáb (boszorkánybábu) elégetésével akarták elűzni a szellemeket. Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, mert azt remélték, hogy a földi tűz segíti a napot, hogy újra erőre kapjon. Eleinte azért öltöztek ijesztő jelmezekbe, hogy elűzzék a halált, a rosszat és a hideget. Az első maskarások halottas menetet utánozva masíroztak.
A karnevál elnevezés is összefüggésben áll ezzel, ugyanis a carnarvale, a felvonulás központi alakja nem más, mint a "halottasház szolgája" vagyis a sírásó. A megjátszott temetés után nagy dáridót csaptak, hiszen a tél eltemetésének mindenki örült. A régi babonákat később elfelejtették az emberek, de a jelmezes, álarcos karnevál és a bálok, táncos mulatságok szokása máig megmaradt.

A szokások és hiedelmek többsége, és így a maskarás felvonulások is a vigasság utolsó napjaira "farsangfarkára" összpontosulnak. Ebben az időben a mezőgazdasági munkák szüneteltek, ez volt a szórakozás legfőbb ideje. A hamvazószerdát követő napon, az egynapos böjt után a böjtöt felfüggesztik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. Ennek a napnak  torkoscsütörtök a neve. Ezekhez a napokhoz nagyon gazdag szokáshagyomány kapcsolódik: az álarcos, jelmezes alakoskodók, és a mulatság színhelyén vagy házaknál előadott dramatikus játékok /halottas, lakodalmas, betyár - játék /. Mohács környékén ma is élő hagyomány a délszláv eredetű alakoskodó felvonulás, a "busójárás".
Régen farsang idején a fonóházakban minden este zajlott valamilyen vidám esemény, énekeltek, táncoltak, játszottak. A mulatozások "húshagyókeddig" tartottak, amikor az utolsó fonóházi összejövetelre a "fonóvégzésre" került sor, amely felért egy kisebb lakodalommal. Ezt követően az egész falut megmozgató nagy népi mulatsággal a "farsangtemetéssel" vagy "téltemetéssel" búcsúztatták az elmúlt vidám heteket.

 Az én szalagos farsangi fánkom:

Recept (26 db fánkhoz):

60 dkg liszt

fél csomag élesztő

3,5 dl tej

4 csapott ek cukor

0,5 dl rum (vanília esszencia)

4 tojás sárgája

pici só

1 citrom reszelt héja

7 dkg vaj

olaj a sütéshez

vaníliás porcukor és lekvár a tálaláshoz

 1. A lisztet átszitáljuk. Az élesztőt felfuttatjuk 1 dl tejben. A rumot kissé meglangyosítjuk és felolvasztjuk benne a cukrot.

2. A liszthez hozzáadjuk a tojások sárgáját, a felfuttatott élesztőt, a citrom héját, a csipet sót és a cukros rumot. Fakanállal kevergetve (én robotgéppel szoktam :-P) apránként hozzáadjuk a maradék langyos tejet és az olvasztott vajat. Konyharuhával letakarva 45 percig kelesztjük, majd átgyúrjuk és olajozott deszkára öntjük. 1,5 cm vastagra nyújtjuk és 8 cm-es kiszúróval szaggatjuk (a leeső darabokat összegyúrjuk és újra nyújtjuk, szaggatjuk).

3. A kiszaggatott fánkokat a deszkán 25-30 percig pihentetjük. Forró olajban mindkét oldalát kb 2-2 percig sütjük.

4. Szalvétán lecsepegtetjük és lekvárral, porcukorral tálaljuk!

Forrás itt és itt.

Téltemető

Ezen a hétvégén Mohácson űzik a telet. A mohácsi férfiak kifordított bundát és félelmetes, faragott álarcot vesznek, hogy végre elkergessék a zord telet. Egyébként a busójárás az  UNESCO szellemi örökség listájára is felkerült már, az enyémen is rajta van igen rég, de még sosem tudtam elmenni és megnézni. 

Egyébként nem értem, miért kell a magyar gyerekeket halloween-kor hülyeségekkel riogatni, vigyék el inkább  őket Mohácsra így a tél végén, garantált a sikoltozás a 40 kg-os maszkok láttán :-P

Kép  innen.