Élményhatározó

Úgy elrepült ez a nyár, hogy nem is tudom, mit csináltam a nyári szünetben. És azt sem tudom, hogy bírtam ki 7 nyarat munkával, egy klíma nélüli kicsi szobában?! Mert most szó szerint kínzásnak tűnik az, hogy egy kb 10 nm-es szobában 3-an dolgoztunk, és nem volt klíma, hiába szóltunk a főnöknek (akinek a szobájában volt klíma - ofkorsz) csak egy ventillátor, ami nem sokat ért.

A nyáron kötöttem is, és horgoltam is:

 Kollégám unokájának, aki májusban született. A Puerperium kardigánt variáltam át.

 Roselette másik kollágám 2 éves kisunokájának.

 

Voltam a kerületi napközis táborban is pár napot. Azt hiszem, hogy a szülőknek el kellene magyarázni, hogy a napközis tábor nem helyettesíti a nyaralást, és egyáltalán nem nyaralás, még akkor sem, ha van 2 medence a tábor területén. Volt olyan hét, amikor 7 általános iskolából (egyik a miénk, és nálunk a legtöbb gyerek 14 volt, az utolsó 2 hétben pedig 1 gyerek volt) több, mint 200! gyerek volt fennt a táborban. Nagyon sok gyerek mind a 7 hetet fenn töltötte a napköziben. Komolyan, szeretnék beszélni a gyermekvédelmi tv-t megalkotókkal, hogy vegyék bele a gyerekek jogaiba, hogy a gyerekek a szünidőnek max. a felét tölthessék napközis táborban; felső tagozatosokat pedig nem is engednék be. Mert ők durván, és minősíthetetlenül viselkedtek. Mert a napközis tábor ugyanolyan fárasztó, mint a suli: korán reggel kelni, mindent időre csinálni... csomó zombi kezdi majd az új tanévet. A mi időnkben kb 3 héttel hosszabb volt a szünet. Akkor is megoldották a szüleink, persze nekem könnyű volt, mert az anyukám óvónő volt, de nem hiszem, hogy mindenkinek pedagógus volt az anyukája/nagymamája. Szörnyű látni, hogy a gyerekek feleslegesek, a szülőket idegesítik a saját gyerekeik, ezért mindent megtesznek, hogy lepasszolják őket kortól függetlenül. Nem mellesleg, a facebookos megosztásokból azt látom, mindenki vágyik vissza a saját gyerekkorába (szabad játék, sétálás, filmnézés, bringázás...) csak a saját gyerekétől vonja meg ezeket.

 

Tegnap jöttem haza Somogyból, cigány gyerekeket korrepetáltunk, játszottunk velük. Intoleránsabb lettem a parlagfűre, a poratkára, és ezek kombinációjára. Mi segítők kicsit meg is fáztunk mindannyian, nagyon erősen fújt a zsél. Kripli egy társaság vagyunk :D

Annuska 22 éves, 4 gyereke van, övé a két kicsi fiú, az egyik aki a babakocsiban ül, a faluban elnevezték Busmannak, a másik pedig a sárga pólos, aki Pufika munkanéven fut.A babakocsi mögött Martin van, és arra készül, hogy ő lesz majd a polgármester :) A kislány pedig Kiara, aki atomcuki! Héttérben pedig Jocóka ül a műanyag libikókán.

 A legeslegjobb móka a trambulinozás volt :)

Zsuzsa néni, csinál rólunk is egy képet? (kattintok) Megnézhessük? - Valika (Kiara egyik nővére), Annuska, Vanessza (zöld pólóban), Adélka (a Mikiegeres pólóban) és Edina

 Vanessza, Reni, Valika és Adélka élvezik a fotózást :)

Vanessza, Danika (Annuska legkisebb gyereke) és én. Háttérben Csenge, aki nagyon okos, orvosnak készül. Remélem talál majd olyan tanárt, aki hisz az álmaiban!

Edina (kék póló) és Adélka a tarmbulinnál várják, mikor mehetnek be ők ugrálni. Szerintem Adélka volt a legszebb kislány a táborban.

Evi, aranymondás

Evi a kedvencem, rajongok a kacagásáért, vasárnap is bearanyozta a napom (a kép az anyukája engedélyével került fel)

Így tanítottuk az aranymondást, nem hittük, hogy ekkora sikere lesz a mágneses pecázásnak :-D

Semmi extra

nem történik mostanában velem, mégis annyi minden van körülöttem, hogy azt sem tudjam miket írjak ide, illetve vannak olyanok is, amik feszítenek, de nem publikusak. 

Küzdök a volt főbérlőmmel. Hála az Úrnak az ex-albérlőimmel végérvényesen végeztem, amivel még tartoznak, az vesszen a feledés jótékony homályába...

Járunk továbbra is a cigánymisszióba, nem könnyű szolgálat, és most sajnos az egyik beszélgetés nem úgy zajlott, ahogy szerettem volna, van is miatta rossz érzésem. Sok a nehézségünk, imádkozunk értük is és magunkért is, és hisszük, hogy Krisztusban mindent megkaptunk amire szükségünk van.

Most épp csíkos-szivárványos babatakarót* kötök Baby Merino fonalból barátnőm áprilisban születő kisfiának. Én egyszínűt szerettem volna kötni, az anyuka kívánsága volt a szivárvány szín. Engedtem a kérésének, nem tettem rosszul, mert a takaró egyszerre gyönyörű és vagány. 

a fotót Bea kattintotta

A hosszan átmenetes szivárványos fonalat Csongor Zsófi  számolta ki és festette meg nekem, nagy köszi neki a sok segítségért itt is.

És felétek mi újság?

Rügyfakadás

"Köszönöm Istenem, hogy nagyon szeretsz engem, hogy értékes vagyok, és fontos vagyok!"  

Lilla blogján olvastam ezt az imádságot :-)

Kisfilm a missziónkról. Olyan fura, így filmen sokkal szörnyűségesebbnek látszik minden... A kislány, akiért Matyi imádkozik (Evelin) annyira cukker, és olyan hangja (orgánuma) van, amilyet még nem hallottam, nagyon szeretem, ha csicsereg mellettem, és akkora szemei, amilyet még nem láttam. Különben az összes gyerekről, felnőttről tudnék  ilyeneket írni,  a szívünkben forgatjuk az ott élőket.... Szeretjük őket, na :-)

Csapatépítés

Ezt csináljuk ma egész délután a Rügyfakadás körrel (velük járunk a cigánymisszióba):

... és ezt is:

Különbség

Sokszor szerettem volna már írni a cigánymisszióról, ahova járunk. Sokat tanulok Istenről, magamról, a szolgatársaimról és persze a cigányokról is. Nálunk magyaroknál azt tapasztaltam, az a szokás, ha kisbaba születik, az újszülöttet nagyon  féltik, nem lehet kézbe venni...nem emlékszem arra, hogy 6 hetesnél kisebb babát kézben fogtam volna. Mindig csak csodáltam a babákat... három lépés távolságból.

Most vasárnap is voltunk a cigányok között. Van egy kedves fiatalasszony (kb 22-24 éves), akinek december 24.-én született meg a 3. kislánya. Mindig meglátogatjuk, ha ott vagyunk, nem tagadom, nagyon megszerettük egymást, sokat beszélgetünk minden féléről, úgy csajosan :-) Vasárnap, félve megkérdeztem tőle: - Felvehetem a kisbabát? Olyan természetesen válaszolta: - Persze, nyugodtan, úgy, mintha a tiéd lenne! Hát, nem kellett kétszer mondani, az biztos :-) Megdöbbentem, hogy milyen jól esett ez a mondat és a bizalom.

Annyira szeretnék képeket mutatni nektek. Olyan szép gyerekek vannak arra felé, hogy csak gyönyörködni tudok bennük!