Sokat időt töltök a tömegközlekedési eszközökön, sokszor figyelem az embereket, néha történeteket is kitalálok hozzájuk: honnan jöhetnek, mi a foglalkozásuk..., néha mosolygok idős embereken, akik nincsenek összhangban magukkal , szeretnének fiatalabbnak tűnni, és ezért elég furán néznek ki (pedig legtöbbször farmerben és csupa hétköznapi ruhában vannak, és mégis a lényeg hiányzik belőlük, az összhang...)
Tegnap egy idős széki néni ilyen széki ruhában száll fel a 61-es villamosra, senki sem mosolygott, mert illik hozzá az öltözet.
- Ugye ez a 61-es villamos? kérdi tőlem kurtán, távolságtartóan.
- Igen, az.... (szerettem volna beszélgetni vele, szóval, nyitva hagytam a mondat végét)
- Úgy elbambultam, nem is nézek, csak menyek...
- Ültünk egymással szemben szótlanul, mint "két nyakas magyar kálvinista". (Ady Endre)
(éreztem, hogy magában szeretne lenni, de amikor leszállt, váltottunk pár szót)
Szék szinte teljes lakossága református. Régebben (azt hiszem 1998-ban) a mátraházi Református Lelkészüdülőben láttam egy gyönyörű fotósorozatot egy augusztus 24-i Bertalan napról, ami kétségtelenül a székiek egyik legnagyobb ünnepe, az a nap, amikor háromszori istentisztelettel adnak hálát azért, hogy voltak eleik, akik túlélték az 1717. augusztus 24-ét, amikor tatárok törtek be a faluba, és a templomba menekült embereket lemészárolták, illetve elhurcolták Máramaros szigetére. A széki nép a mészárlás után megfogadta, hogy Bertalan napján háromszoros istentisztelettel emlékeznek az áldozatokra, és azokra akik életben tartották, és apránként újjáépítették a közösséget. Ezen a napon zsúfolásig megtelik az 1241-ben épített ősi templom és annak kertje is a helyiekkel, az elszármazottakkal – akik Bertalanra, ha tehetik, hazalátogatnak -, és a nem csekély számban érkező vendégekkel. Az ünneplés megtartotta egykori jellegét, gerincét a háromszori istentisztelet képezi, helyet kap a jókedv, a mulatás is, de nem övé a főszerep. Az elmélyülés, visszatekintés ünnepe ez, amelyen a település majd minden lakója hagyományos viseletet ölt, az öregektől a felnőtteken át a fiatalokig, egészen a legkisebb gyermeket is népviseletbe öltöztetik – idén sem lesz ez másként. Egyszer szeretnék Székre elmenni és résztvenni egy Birtalan napi ünnepségen.
Kép innen.
Az egyetlen élvezet a bkv_zásban h én is vizslatom az embereket és én is mögéjük képzelek sztorikat. Ha anyámmal vagyunk, brutálisak tudunk lenni, ált. bepisilünk a röhögéstől. Ha magamban vagyok, inkább lehúzom magam, főleg az öreg bácsik készítenek ki. Tragikus sorsot, kemény, nehéz életet képzelek mögéjük és legszívesebben örökbe fogadnám őket! :(
VálaszTörlés