Nagypénteken Jézus kereszthalálára és sírban nyugvására emlékezünk. Jézus Krisztus az emberek iránt való személyes szeretetből az életét adta, hogy reményt adjon és megváltson minket az örök életre.
A reformátusoknak legnagyobb ünnepe a nagypéntek, nagy ajándék Istentől, hogy az ő egyszülött Fiát adta, és kimondhatatlan ajándék, hogy nem hagyta a halálban, ezt nem tudjuk érzékeltetni szavakkal, ezt csak az Isten Igéje tudja érzékeltetni és megértetni velünk.
A reformátusoknak legnagyobb ünnepe a nagypéntek, nagy ajándék Istentől, hogy az ő egyszülött Fiát adta, és kimondhatatlan ajándék, hogy nem hagyta a halálban, ezt nem tudjuk érzékeltetni szavakkal, ezt csak az Isten Igéje tudja érzékeltetni és megértetni velünk.
"Jézus halála csak földi képében halál: isteni képében az élet ősméhe és az örökkévalóság csúcspontja. Mikor mi még csak a nagypénteket láttuk, Isten már akkor a húsvétot látta, s csak azért mutatta nekünk előbb az árnyékot, hogy előkészítsen a fényre.
Isten a halált tette az élet formáló erejévé. E felfedezéssel magának az Istennek a szívébe pillantunk bele és meglátjuk ott világtalányunk és saját életünk megoldását: a kereszt titkát. Ezért kellett Istennek emberré lennie, ezért kellett Jézusnak az emberi élet hasonlatosságába öltözni, hogy az ő halálának ereje ott álljon világunk középpontjában mint az életnek egyetlen, örök forrása, Benne nem volt semmi, ami a halált, mint a végesség és a bűn ítéletét, kihívta volna. Az ő halála az áldozat szabad ténye volt, hogy megrendítő voltában megmutassa nekünk a mibennünk rejlő földi hatalmakat, amelynek következményeképpen zuhant rá ez a nekünk szóló, de helyettünk őt érő ítélet. Tehát a mi ősemberi mivoltunk helyettünk elviselt ítélete volt az.
…És Jézus a kereszten szomjazik. Az örök adakozó, az ajándékszóró, a bő és örök forrás, szomjazik, hogy néha-néha csupa és egyetlen kérés, félelmes isteni igény, örök óriási követelés lehessen. Emberségének minden árvasága, éhsége, kínja csak e kérés súlyát növeli: egész mivolta ott nyög fel a kereszten: „szomjúhozom”, hogy e hegyeket omlasztó nyögésből kiérezzük, hogy mireánk szomjazik… Maga Isten eped benne – értünk." (Ravasz László)
Az Úr asztalát és a szószéket ilyenkor fekete szövettel takarják le, és a hívek is feketében (D-Dunántúlon fehér ruha, fehér fejkendő) mennek az istentiszteletre.
A hagyományoknak megfelelően a lányok nagypénteken szervezték meg a húsvéti tojásfestést. Ezzel kezdődött a húsvétra való felkészülés, amit a böjtölés előzött meg a vallásos családokban. A húsvéti ajándékozás a reformátusok komázásából ered. Nálunk máig az a szokás, hogy a keresztszülők megajándékozzák a keresztgyereküket. Az ajándék a hímes tojáson kívül édesség és gyümölcs, amit komatálnak neveznek. Ezzel a húsvéti ünnepet lezáró fehér vasárnapon is találkozunk. Ez egy héttel húsvétvasárnap után van, és a szokás szerint ilyenkor a barátok küldenek egymásnak süteményből, gyümölcsökből, és bort is küldenek egymásnak. A szokás lényege az életre szóló barát kiválasztása és az erről való megemlékezés.
A piros tojás Jézus kiöntött vérére utal. A különböző mintáknak, a díszítettségnek is van jelentősége van (sajnos én nem tudom mi mit jelent, és a neten sem találtam semmit erről :-( )
Kép innen.
Megihlettel; a motivumvilagrol talalsz nalam egy rovid linkgyujtemenyt.
VálaszTörlésKöszönöm! Nagyon hasznos amit összegyűjtöttél, lelkesen olvasom .-)
VálaszTörlésOrulok, ha talaltal benne valami erdekeset, neked meg koszi az otletet! :)
VálaszTörlés