Több, mint egy éve egy flotta tagja vagyok, most inkább nem értékelném a T-Mobile-t, mert a mobilszolgáltatókkal pont úgy vagyok, mint a bankokkal (alig tudok dicsérő szót róluk mondani). Március elején elromlott a telefonom érintőképernyője, egyből be is mentem egy T-Pontba, ahol sorszámhúzás után 1 órával már tudtam is beszélni egy ügyintéző hölggyel, aki elmondta, hogy a netről le kell tölteni egy formanyomtatványt, amit a flottatulajdonos gyülekezetnek ki kell tölteni, és azzal visszamenni a T-Pontba. Mivel én egy vidéki flottához tartozom, mindent le kellett szervezni. A magyar helyzetet jól modelleztük, a posta csak a 3. megbízást juttatta el hozzám (2 levél még mindig kering kis hazánkban). Szóval, kb 5 hét után tegnap meghozta a postás a levelet, ma bementem a T-Pontba, már előre féltem, hogy mimindent fog tőlem kérdezni a javítós fickó (biztonsági kódot, igazolványok számait, a Himnusz 4 és 7. versszakát...). Aztán csak rám nézett, és közölte velem, hogy ezzel a honlapról letöltött nyomtatvánnyal semmit nem tud kezdeni, mert a garancialevél jogosít a készülék megjavításához. NAMOSTMIVAN?* Aztán közölte velem, hogy a központi rendszerből a telefonszám alapján meg tudja nézni, hogy garanciális a készülék-e vagy sem. Csekkolt a rendszerben, majd közölte, hogy 20 perc múlva kész a telóm.
Modern világ, modern problémákkal: itt egy állami feladat, a bivalyerős fogyasztóvédelem! Annyi helyről kivonulhatna az állam, és békén hagyhatná a népet. Például hallom, hogy többet nem lehet dohányozni a kocsmákban... micsoda elképesztő ökörség ez? Akkor tiltsuk be a telefont is, az is van olyan ártalmas, mint a cigizés. Meg egyáltalán, a bűnt is be kellene tiltani. Rendeletileg. Szóval a magánéletünk egyre szigorúbb szabályok közé van szorítva, miközben a T-Mobile lépten-nyomon szabályt szeg.
Én a magam részéről utálom ezt a kort. Kivéve a porszívót, a gázbojler okozta melegvizet meg a Bud Spencer filmeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden vélemény számít!