Moozie*

Svédországban nyár vége felé egyik este a lányokkal a falu határában sétáltunk, és hihetetlen hangra lettünk figyelmesek, magas sípoló hangot hallottunk: hhhmmmmhhhh, aztán rögtön egy másik hang hallatszott, ugyanolyan, csak mélyebben: mmmmmmmmm. Hosszasan találgattunk mi lehet ez a hang? Nati, aki már jóideje a Bibliaiskola munkatársa volt, rájött, hogy ezek bizony jávorszarvasok. A mama és a kicsinye elveszíthették egymást, füvet vettek a szájukba és azzal sípoltak (nagyon magas frekvencián szól és messzire elhallatszik), így jelezve egymásnak hogy hallótávolságon beül vannak. Már azon gondolkodtunk, hogy hogyan mentsük meg a kisborjat, melyik erős fiúnak szóljunk....de valakinek hirtelen eszébe jutott, hogy lehet, hogy csak tőlünk (a parfümjeinktől) félnek. Mindannyian megfordultunk (így a szél a másik irányba vitte az illatunkat), és miközben a mama folyamatosan hívta a kicsinyát, egyszercsak a paták kopogását hallottunk az aszfaltos úton, majd hatalmas csörtetést az erdő felé. Azon az estén végérvényesen és menthetetlenül rajongója lettem a jávorszarvasoknak.
Hónapok óta szeretnék egy ilyen jávorszarvast horgolni, Andi hasznos tanácsokkal látott el, de az igazi lökést egy dán leírás adta meg (pedig egy árva szót sem tudok dánul :-P) . Már kész van a feje (szóval van egy jávorszarvas trófeám) a "kis teste" még hátra van. Csak olyan fonalat használtam, amit turkáltam, ezért merem újrahasznosítottnak nevezni.

*
szójáték, amit Izabell talált ki:
moose=jávorszarvas
Suzie=Zsuzsi