"Egyfolytában átkokat szórok Athénére. Ő volt az, aki Poszeidónnnal a hatalomért vetélkedve az első olajfát sarjasztotta az Akropolisz köveiből, és termését a műveltség gyümölcsének kiáltotta ki. Azt mondta, az olajbogyó húsa keserű, mint a gyűlölet, és szűken mért, mint az igaz szerelem, fáradtságos munkával kell megpuhítani, kisajtolni zöldes aranysárga vérét. Továbbá az olajfa olyan, mint az élet, az érte folytatott küzdelem megszentelte olaját, amely a bölcsőtől a koporsóig gyógyítja és táplálja az embert. És az istennő olaja elixírré vált. Lágy, sűrű cseppjei dúsították a juhsajtot, egy merőkanálnyi olaj följavította a rőzsetűzön párolt bajuszos hagymát. Agyagmécsesben égetve megvilágította az éjszakát, javasasszony kezében melegített, simogatta a megfáradt férfi és a vajúdó asszony bőrét. Ha a toszkán hegyek közt gyermek születik, még ma is olívaolajban mosdatják meg, minden hajlatába egy-egy kis adagot dörgölnek. A haldoklót ugyanezzel az olajjal kenik meg, másfajta megtisztulás végett. Miután pedig kiszenved, gyertyát gyújtanak, olajat melegítenek, és búcsúzóul azzal dörgolik be - az olaj tehát végigkíséri minden útján, ahogyan Athéné ígérte."
(Részlet az Ezer nap Toszkánában könyvből)
Szeretnék részt venni egy raccoltá-n (olajbogyó szüreten) ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden vélemény számít!